Hiéna - Hyena (2014)

Hiéna - Hyena (2014)

Rendezte: Gerard Johnson

A film Mafab adatlapja: Hyena (2014)

Megtekintés: Erősen javasolt!

Sokat - két napot - gondolkodtam, hogy mitől érzem másabbnak az Európai bűnfilmeket az Amerikai felhozatalhoz képest, míg hajnal kettőkor rádöbbentem, hogy szerintem az USA főleg akció orientált rendőr-rabló drámákat dobál ki a mozihálózatba, míg az Európai filmek sokkal inkább karakter-központúak, az akció szinte csak mellékesen van jelen. Ezzel nem mondtam persze teljesen, minden filmre ráhúzható igazságot, ám szerintem közel járok.
Azt a zsigeri lepusztultságot, amit ezen a műfajon belül látok az angol filmeknél, annyira nem érem tetten a tengeren túli produkciókban vagy csak nyomokban.
Az elmúlt pár évben volt szerencsém északi népek filmjeibe belenyúlnom, mint angol, svéd, dán, finn, stb. de még a közelebbi nációk, német, francia produkciói is sokkal nyomasztóbbak, mint amit a producerekhez jobban igazodó amerikai filmesek készítenek.

Gerard Johnson "Hiénája" elgondolkodtató, erős dráma, amely egy félig beépülő kábítószeres - minden értelemben az! - zsaru néhány napját meséli el, amikor összecsapnak feje felett a hullámok. Ezt rángatózó, intim közelségbe helyezett optikával, sok arc közelivel éri el. Az akció szinte alig érezhető, mégis, végig izgalmas és feszült filmet látunk, hogy a végén még szurkolunk is az amúgy nem nagyon szerethető főszereplőnek. Igyekszik a film végig a realitás talaján megmaradni - néha észrevenni apróbb logikátlanságokat, mégis, együtt a film hatásos és életszerűnek tűnik.

Michael (Peter Ferdinando) jó barátságot ápol egy török másodrangú gengszterrel és nem kevés pénzt invesztál be a tuti balhéba, amelynek lényege egy védett kábítószer beszállító útvonal, melyet a rendőrség nem ismer, viszont hosszabb ideig lehet majd a csatornát használni. Michael épp a következő lépéseket beszéli meg "társával", amikor megjelenik a konkurencia és néhány machete csapással lerendezik a törököt, míg Michael, féltve inkognitóját, a raktár egyik szegletében rejtőzik el és végignézi a gyilkosságot. Már itt elindul a lejtőn, lefelé, pedig még sikerül meglépnie, visszavéve az alig pár perce leadott, korábbi razzia alatt elcsent drogból egy csomagnyit. Nyakát behúzva inal a tetthelyről, hiszen tilosban járt.

Stephen Graham, kicsi de fontos szerepben.

A konkurencia megjelenése azonban komoly gondot jelent, hiszen presztízs kérdést csinálnak belőle, hogy lehetőleg ne nagyon tejeljenek a rendőröknek, azok meg - Michael bandája, mert az is van neki a kapitányságon belül - mivel mohóak és korruptak, inkább lehúznák a százalékot a gyilkos-kurvás albánokról, mintsem hagyva az egészet a picsába, inkább bilincsbe verve elvinnék őket. Mi már tudjuk, hogy aki az ördöggel üzletel, az megégeti magát.
Michael nyakában liheg a belső ellenőrzés, előkerül egy volt társ, akivel nem szépen váltak el és mert semmi nem megy simán, az egykori haver, mára fél-ellenség és annak a csoportnak a vezetője, akinek az albánok elkapása a feladata.
Michael magánélete sem túl nyugodt, hiszen barátnője nyugalmat szeretne és letelepedni, esetleg gyereket szülni.
Hogy kerek legyen a történet, Michael jelenlegi társai, a kábítószeres csoport fenegyerekei meg igazi gyermeki lélekkel megvert idióták, akik a film szerint roppant sikeres nyomozók a munkájukban, ám a nézők többnyire annyit látnak belőlük, hogy dedós poénokkal ugratják egymást és annyi port szívnak fel, mint egy háztartási gép a vasárnapi nagytakarításkor.
A bili pedig egyszerre borul ki. Ami szar csak lehetséges, rendőrünk nyakába ömlik.

Az albánok kezdenek bekeményíteni: mondjuk, ha vagyok annyira korrupt, mint Michael-ék, szerintem egy rajtaütést eszközöltem volna rajtuk és telelőttem volna a mocskos pofájukat...
A belső ellenőr még arra is képes, hogy pusztán mert "tudja", hogy Michael fekete bárány, akár törvénytelen eszközökkel is, de ráverné a török meggyilkolását: ami viszont nem túl korrekt egy olyan embertől, akinek elvileg pont a korrupció mentes vizsgálat lenne a feladata. Amit ezért cserébe a forgatókönyv kioszt neki, az megjósolható.
Az albánoktól pedig, ki tudja milyen megfontolásból, Michael kimenekít egy könyvelő lányt, akinek beígérték, hogyha susog a rendőrnek, kiirtják a családját.
Szóval több szálon komorodik a történet, a végső fináléig, aminek kimenetelét nem látjuk előre.

Jó a fényképezés, a zene kellően nyomasztó.
A színészek meglepően jók. Még azok a színészek is, akiknek ez az első filmjük. Még ők is hitelesek.

70%

A címben megemlített hiéna pedig szinte bárki lehet a filmben...
A befejezés pedig nem nyújt feloldozást.

Kult: X-tro - X-tro (1982)

X-tro - X-tro (1982)

Rendezte: Harry Bromley Davenport

A film Mafab adatlapja: X-tro (1982)

Megtekintés: Habár egykor nagyot "ütött" horrorfilm imádók körein belül, talán ma is tehetsz vele egy próbát.

Azok az áldott nyolcvanas évek. Gyerekek voltunk, videó kazettákat gyűrtünk és tiltott gyümölcsnek számító, narrátoros horrorfilmeket néztünk tucatszám. Az X-tro a nyolcvanas évek egyik markáns sci-fi, horror filmje, melyet, ha egyszer láttál, elképzelhető, hogy ma is vannak olyan jelenetei, melyekre még ma is jól emlékszel. (Ha nem is tisztán.)

Az egyik, a film kb. tizedék percében felnőtt férfit szülő asszony, aki a konyha padlóján ad életet ismét a film elején "elrabolt" apukának. A másik ilyen groteszk és agyba beégő jelenetsor, amikor az idős szomszéd nénit legyilkolja egy ember nagyságú action man katona. Szürreális egy film, gondolhatnád és mennyire igazad van.
Amikor először láttam a filmet - nem mintha emlékeznék - összeszartam magam rajta. Azután többször megnéztem és hosszú évekre elfelejtettem. Azaz, nem is annyira, hiszen újra nézve csak feltörtek az emlékek és emlékeztem, nagyjából mindenre. Persze, mostanra jócskán megkopott számomra a film értéke, mégis, úgy gondolom, érdemes róla írni, mert a borzalmasan olcsó és igénytelen folytatásokkal szemben az X-tro mindenek ellenére hozzátett a műfajhoz, igaz a 101 horrorfilmbe azért nem csúszott be. Mert nem annyira klasszikus, mint inkább egy szűk körben kultikus.

Sam Philips (Philip Sayer) és fia, Tony (Simon Nash - pár film után abbahagyta a mozizást) vidéki lakuk kertjében játszik a kutyával, amikor hirtelen a nappalt éjszaka váltja fel és az apukát elragadja egy erős fény - ami valószínűleg valami földönkívüli jármű vonósugara...
Apuka eltűnik három évre. Se egy levél, sem gyerektartás, ezért anyuka tovább neveli gyermekét, de új apukával. Senkinek nem tűnik fel, hogy mintha a három év alatt a kicsi Tony egyetlen percet sem öregedett volna. Ne keressünk ebben semmi fantasztikumot, hogy teszem azt pszichológiai okai vannak, hogy nem nőtt tovább. Simán csak benézték: Nem volt két gyerekszereplő, hogy áthidalják azt a három évet.
Három évvel később, ismét erős fény jelenik meg a horizonton és egy meglehetősen csúnya idegen lény hullik az út szélére. (Egy színészt öltöztettek be, aki pókjárásban helyezkedett el, de a fejet a tarkójára illesztették, így érve el a hátborzongató hatást. Eszméletlen, milyen hatásosak voltak ezek a "trükkök" annak idején, mikor a CGI még gyerekcipőben járt. Az első számítógépes trükk filmek ekkoriban jöttek ki, mint pl. Az utolsó csillagharcos vagy a Tron.)
Egy autó, ahogy megszokhattuk, sikeresen el is ba... üti a lényt. A sofőr, azt gondolja, hogy szarvas és megvan a fejedelmi vacsi a következő hétre, míg barátnője inkább húzna a picsába. Mivel felesleges mellékszereplők, perceken belül végez velük a szörny, aki szinte azonnal elkolbászol egy erdei házba, ahol meg egy csinos szöszi tengeti napjait ott, ahol bárki más összekulázná magát.
Az idegen lény enyhén Nyolcadik utas a halál módban megtermékenyíti orálisan, hogy pár perccel, miután feleszmél, megtermékenyítve essen keljen a konyhában és gátszakadással együtt világra hozza a korábban elrabolt apukát, akinek, mintha tök természetes lenne, egyetlen vágya, hogy a családja közelébe férkőzzön.
Hogy miért, arra a titokra a film vége ad véres magyarázatot.

Ügyes testmaszk

Az X-tro megkerülhetetlen mozi, ha magadat horrorfilm kedvelőnek tartod.

Megjegyzés: Azért az meleg, hogy a nyanya bebújik a kanapé alá az embernagyságú és életre kelt katona elől és pusztán azért hal meg, mert olyan idióta, hogy pont akkor akar kinyúlkálni egy bon-bonért, hogy libikókázó cukorszintjét ezzel billentse helyre.

A "szülési" jelenet még ma is tökéletesen megállja a helyét.

Mindenesetre, Tyrion Lannister érkezéséig nem nagyon csíptem sem a törpéket, sem a bohócokat és pont erre a filmre vezethető vissza halvány fóbiám.
Az arctámadó lufiból meg egyértelmű koppintás.

70%

Különvélemény: A film elején a földönkívüli erő csípőből elrabolja a főszereplőt, hogy azután három évvel később gyakorlatilag visszajöjjön a a fiáért, akit végül magával is visz. Azt nem értem, hogy ha a film elején apu elrablásához elég volt egy perc, akkor apu, akinek mint kiderül, komoly képességei vannak, minek túráztatja magát és jár tisztelet köröket? Simán kapja el a kiskölyköt és vigye. Ehhez képest eljátssza, hogy beilleszkedik és módszeresen öl meg fél tucat embert.

Igaz a nosztalgia sokat hozzátesz, ugyanakkor, ha leszámítom, milyen borzalmas néhány szereplő játéka és mennyire gány az angol hang, egész pofás film.
a zenét a rendező tákolta össze szintetizátorral és eszméletlen hatásos. Annyira jól sikerült, hogy a fő tételt álmomból is el tudom dúdolni, pedig gyerekként láttam!

Talán ezért sem volt soha Action Man katonám, csak G.I. Joe-m...

Sean Crawford pantomimművész ezen kívül még egy filmben jelent meg, de nem tudjuk, hogyan nézhet ki. :) A másik film a Jedi visszatér és ebben Jabba egyik bandatagját "alakította". Ott is maszkban:

Vicceltem. Az alábbi fotón Sean Crawford a Jedi egyik korábbi címváltozatával reklámozott pólójában:

Flame cikke a cinegore oldalról: X-Tro (1982)

Vállalhatatlan zsák foltot keres - Someone Marry Barry (2014)

Vállalhatatlan zsák foltot keres - Someone Marry Barry (2014)

Rendezte: Rob Pearlstein

A film Mafab adatlapja: Someone Marry Barry (2014)

Megtekintés: Van célközönsége! Nem én...

Már a poszter is erősen utal a film humorára.

Egy barátom hívta fel figyelmemet erre a vígjátékra, mondván eszméletlenül jól szórakozott rajta. A barátomat továbbra is komálom, sőt, még azt is megértem, miért tetszett neki a film, ám nem tudok vele együtt örülni, mert a "Vállalhatatlan..." alapjában egy jó témára épül, viszont nagyon kevéssé mozgatja meg az agyat.
A felvetés, hogy minden baráti körnek van egy Barry-je (Tyler Labine) neked is ismerős lehet. Egy srác, aki a legrosszabbkor hív fel, aki akkor toppan be az ajtódon, amikor senkire nem vagy kíváncsi, a figura, aki addig provokál valakit az éjszakában, hogy futnotok kell, vagy ki új barátnőd előtt úgy mutatkozik be, hogy a sötét múltad olyan jeleneteit kezdi elmesélni, amiket már akkor is szégyelltél, amikor részt vettél benne, nemhogy felemlegesd.
Megkockáztatom, bizonyos helyzetekben mindannyiunkban rejtőzik egy Barry, aki néha ledobja a láncát és elszabadul.

A film négy barátról szól, akik gyerekkoruk óta - mikor nem? - együtt lógtak, viszont hárman már igyekeznének felnőni, míg a negyedik, outsiderként keseríti meg életüket, sokszor tudtán kívül és véletlenül. A három cimbora így elhatározza, hogy egyetlen módja fájdalommentesen leválasztani magukról púp barátjukat, ha összehozzák egy nővel.
Azután előkerül végre egy Barry-nek megfelelő csajszi, akiről persze kiderül, hogy legalább olyan problémás személyiség, mint Barry, ha nem jobban. És a többi, és a többi...



Pearlstein filmjének ordas hibája, hogy elég felszínes. Klisésen festi meg a cimborákat, kiszámíthatóan mutatja be Barry baromságait, és még a karakterekről sem tudunk meg kellő információt, így nehéz bárkivel azonosulni, beleértve a címszereplőt is.
Barry nem elég aranyos, hogy szorítsunk érte. A barátnő nem elég elragadó, hogy igazán megkedveljük. (A Melanie-t alakító Lucy Punch remek komika, viszont ebben a szerepben inkább irritáló, mint szerethető. A Vaskabátokban már részt vett egy Rómeó és Júlia előadáson, és itt is...)
Pedig az lenne a lényeg, hogy az idegesítő karakter hülyeségei ellenére szimpatikus lúzer benyomását keltse. Ehhez viszont a forgatókönyv nem elég tökös.

A filmes gyerekkori jó-barátok között mindig akad egy kakukktojás...

Már kinőttem abból a korból, hogy azt tartsam viccesnek, ha egy nő a hüvelygombájáról meséljen, míg a férfi a szájszagát dicsérgesse, hogy végül tele fingjanak egy autót, melyben bent ülnek a barátaik is.
Barry pálfordulása is eléggé hirtelen, szinte random megtörténik, mikor már úgy tűnik, végleg magára marad, megembereli magát. Ez mondjuk a hasonló témájú filmekben is így van, de azért néha van némi magyarázat vagy kiváltó origó pont is. Itt Barry felkel, látja, hogy dzsuva a lakás és kitakarít. Ennyi! Megszületett új Barry!

Nekem ez így kevés, mint ahogy az idézhető poénok is hiányoznak a filmből, meg a motivációk is eléggé homályban maradnak.
Egy példa: Rafe (Hayes MacArthur, Gyerekjáték, Ilyen az élet) állandóan csajozik a fiával töltött szabadidő rovására míg egyszer csak, varázsütésre, már nem csajozik többé és inkább a kölyökkel üti tovább a labdát. Azért elvártam volna egy "megvilágosodás" pillanatot, mert ez így túl spontán egy komédiához.

A Ghostban még agyagedény lett a közös szabadidős korongozás vége, most meg csak simán egy pöcs.

Desmond (Damon Wayans jr. Kamuzsaruk) pedig fájdalmas nincs jelen a filmben. Oké, látjuk, hogy játszik benne, de talán rá jutott a legkevesebb játékidő és nem is érdekes a karaktere. Kurt (Thomas Middleditch) figurája a legbénább, de legalább az ő karakterfejlődése valamennyire szórakoztató, amely egy elbocsátó, szép monológban teljesedik ki, igaz, itt is eléggé hirtelen az egész, nem annyira építették fel, hogy a karakter egyszer csak így reagáljon.

A filmmel az a bajom, hogy jó ugyan az alapsztori, de ezt már sokkal szórakoztatóbb módon megmutatták az "Én, a nő és plusz egy főben - You, Me and Dupree, 2006" pl., és még az sem volt egy harsány komédia...

40%

Nagy várakozással ültem elé, talán ez volt a baj.