Stephen King's - A dagadt sofőr - The Big Driver (2014)

Stephen King's - A dagadt sofőr - The Big Driver (2014)

Rendezte: Mikael Salomon

Megtekintés: Maria Bello miatt mindenképpen. Szeressük.

Nagy szerencse, hogy sem Stephen Kinget és sem Mikael Salomon-t ennek a filmnek a révén ismerhettem meg. Ha így lett volna, egészen biztosan nem Stephen King ma a kedvenc íróm és úgy vélném, hogy Salomon sem egy jó rendező, pedig de. Ezt a véleményemet a nagyon korrekt Vízözön - Hard Rain című akciófilmre alapozom, amelyben a kezdetben bűnözőnek induló Morgan Freeman-t a film végére majdnem hőssé magasztosítják.
Salomon munkája vagy nagy csalódás volt, vagy a rendező érezte úgy, hogy soha többé mozi filmet, mert írd és mondd, azóta nem forgatott szélesvásznú produkciót, csak sorozatokban és televíziós filmek munkálataiban vett részt. Sajnos.

Stephen King legtöbb története nem túl bonyolult. Ami egyedivé és érdekessé teszi ezeket az amúgy többnyire egyszerű történetű ijesztő történeteket, az a karakterek elég jó felépítése és a megfogalmazás, amellyel az egészet tálalja. Nem lehet pl. azt állítani, hogy mind a Carrie vagy a Ragyogás olyan csavaros, agymegdolgozó darab lenne, de ahogyan a középiskolás lány belső monológjait vagy Jack Torrance lassan elhatalmasodó őrületeit King a papírra álmodja, az teszi hozzá a szükséges pluszt az élvezethez.
Ha "A dagadt sofőr" lenne King első munkája amivel találkozom, nem biztos, hogy ennyire megkedvelem őt, hiszen, eleve egy novelláról beszélünk, ami azért nem húzza be feltétlenül magába az olvasót egy regénnyel ellentétben, másrészt a majdnem meggyilkolt írónő bosszúja egy kissé aberrált családon első blikkre nem tűnik olyan fogós témának, mint az író kezdeti művei. Öregszik na. Néha még beletenyerel a tutiba egy-egy könyvvel, de be kell ismernem, olvasás közben erősen érzem, hogy fárad. Három utolsó könyve - amit volt szerencsém kezemben tartani és elolvasni - nem elégített ki teljesen maradéktalanul: Joyland, Mr. Mercedes és az Álomdoktor, amelynek alaptémája - országot járó lakókocsis közösség, egyfajta vámpírként, gyermekek életerejét szívja el - nem rossz, ám végül talán az író egyik legvértelenebb leszámolásával zárul. (Értsd, nem hullanak benne markánsan a főszereplők, mint ahogy megszoktam vagy elvárnám.) Szinte már paródia szintű befejezést produkált hozzá.

Akár kampánykép is lehetne egy családi erőszakról szóló reklámban.

A dagadt sofőr King 2010-ben megjelent novellás kötetének egynegyede. (Minden sötét, csillag sehol) Egy kissé visszavonult írónő, Tess (Maria Bello) története, aki ugyan nem él nagy társadalmi életet, ennek ellenére komoly olvasói tábora van. Egy kisvárosban, amolyan felolvasó estet tart, aláírással, eladással és teázással. Hazafelé kap egy tippet, hogyan tudja közel egy órával lerövidíteni az utat. (King már írt egy novellát egy megszállott autóvezető nőről, aki mindig a rövidebb utakat keresgéli - még a GPS ideje előtti a történet - és végül olyan világon vezet keresztül, amely talán nem is létezik...) A lerövidítés olyan jól sikerül, hogy a végén örülhet, hogy nem verték agyon. Bővebben: Az autója defektet kap. Kiderül, hogy szöget tettek az alig használt szakaszra. Érkezik egy akkora csávó kisteherrel, aki szinte maga a kisteher. Elsőre úgy tűnik, hogy segít lecserélni a kereket, ám végül inkább félholtra veri Tess-t, többször megerőszakolja és bevonszolja egy olyan csatornába, melyben több nő holteste oszladozik már. Tess azonban sokkal erősebb, ezért feléled a tetszhalott állapotból és hazavonszolja magát. Megrágva a lehetőségeit, saját kezébe veszi a bosszú véghezvitelét, hiszen a jogrendszer eléggé labilis lábakon áll és még a végén a nő kerülne ki belőle vesztesen. (A filmben ezt a részt gyorsan átvesszük. Felszínes magyarázatnak érzem, hogy végül a kifejezetten törékeny nő áll a két sarkára és lesz egyfajta női Charles Bronson, vagy amolyan Jodie Foster "A másik én"-ből.

Tess, mivel a krimi területén is bír némi ismerettel, szépen kikövetkezteti, hogyan tovább, fegyvert szerez, magánnyomozásba kezd és az összegyűjtött bizonyítékok birtokában saját kezébe veszi az ítélkezést. Szép, egyenletesen véghez vitt bosszúhadjárat, néhány apró meglepetéssel, ám semmi komoly. Tess karaktere túl szerencsés, túl okos, túl ügyes. A vége felé már nem is nagyon tudsz érte izgulni, annyira kisujjból oldja meg a szituációkat. Salomon filmje tökéletesen megfelel egy másfél órás filmnek. Rövid felvezetés, tárgyalás, bosszú. Sajnos, Maria Bello lábán kívül, sok plusz pontja nincs a filmnek, annyira nem kiemelkedő a végeredmény. Gyakorlatilag a már korábban bemutatott "Egy jó házasság" (A filmről itt már írtam!)testvérfilmje, hiszen hasonló témára épül és ennek is egy kezdetben gyengének tűnő nő a főszereplője. Ahogy az Joan Allen jutalomjátéka volt, ez a darab Maria Bello karrierjének egyik felejthető állomása. Kár érte, bár erősen úgy vélem, hogy ebből az alapötletből és kisregényből-novellából nem lehetett többet kihozni.

60%

Észrevétel:
- King ismét egy írót tett meg főszereplőnek. Tess érdekes figura és dögös.
- A színész, aki a dagadt sofőrt alakítja, - Will Harris - nem kicsi!
- Tess kicsit túl ügyesen rendezi le a dolgait. Egyfajta Agatha Christie reinkarnáció, aki attól sem riad vissza, hogy bemocskolja a kezét.
- Olympia Dukakis mellékszerepe igazából nem szükséges, de legalább így ismét láthatom a hölgyet filmszerepben.





Ha megnéznéd:
- A dagadt sofőr (2014)

Blog: Véleményem a KDNP-s vasárnapi boltbezárásról.

Vasárnap még én is elmentem Tecsózni. Nem azért, mert a Tecsó látványosan olcsóbb lenne, vagy áruinak minősége vetekedne a három királyok által kínált mirhával, marhával, mantrával és tantrával.
Elmentem, mert nem mehetek többé.
Mehetnék hét közben, reggeltől-estig. Mehetnék szombaton is akár.
De vasárnap, amikor tényleg ráértem néha és amikor tényleg rászánhattam az időt, hogy tévelyegjek a színes szarok és polcok között, nem mehetek.
Nem mehetek, mert néhány öltönyös majom, akiket elvileg mi szavaztunk meg, akik elvileg a mi érdekeinket képviselik, a mi megkérdezésünk nélkül, saját ideológiájukat megtámogatandó, kitalálták, hogy a vasárnap a pihenés napja, a vallásé, a családé.
De én sokszor nem akarok vasárnap otthon pihenni, hiszen hét közben dolgozva, nem volt időm bevásárolni. Kényelmesen, teszem hozzá, mert most majd biztos vastagabb sorok között kell majd izzadnom, míg kitolhatom kosaram a parkolóba.
Nem akarok vasárnap vallásoskodni. Sosem voltam hívő. Annyi vallás van, hogy nem tartom értelmét, hogy bármelyikhez is ragaszkodjam, főleg, mivel tudom, hogy a világon a legtöbb fájdalom a valláshoz kapcsolható.
Másrészt nem akarom, hogy asszonyverő, korrupt emberek döntsék el, hogy nekem vasárnap hinnem kell valamiben. Hiszek én egész életemben. Amiben akarok. Parancs nélkül.
Azután ott van a család kérdése. Nincs mindenkinek klasszikus értelemben családja. Sem dolgozónak, sem vásárlónak.
Manapság divat a szingli lét. Meg a csonka család is. Meg a kirepült fiókák, idegenbe húzott gyermekek. Hol van már - tisztelet a kivételnek - az a család-modell, hogy apa-anya-nagyszülők-gyerekek, mind együtt, mennek a templomba, azután körbeülik az asztalt?
Talán vidéken.
Ott meg nem volt soha politikai kérdés, hogy vasárnap tecsó-e vagy templom. Megoldották.
Kedves KDNP. Köszönöm, hogy helyettem gondolkodtok, már ha beböffentett, államkasszát is érintő - hosszú távon derül persze ki - ötleteiteket lehet gondolkodás alapú törvényhozásnak nevezni. Egyelőre, úgy érzem, több kárt okoztatok, mint hasznot.
Eddig egyetlen Tecsóssal találkoztam, aki örült a vasárnapi bezárásnak, igaz, róla is kiderült, hogy ettől függetlenül tele van a töke a politikai elittel, habár, hölgy volt az illető.
Úgy vélem, nem folytattatok közvélemény kutatásokat a non-stop nagy-áruházak bezárásával kapcsolatban. Ez arra enged következtetni, hogy átgondolatlan, inkoherens politikát vallotok magatoknak, melyre ennek az ország nincs szüksége.
Így rátok sem.
Takarodjatok a francba.

Kölyök - Cub - Welp (2014)

Kölyök - Cub - Welp (2014)

Rendezte: Jonas Govaerts

Gyönyörűen megtervezett, minimál stílusú, mégis szép montázst rejtő filmplakát.

Megtekintés? - Annyi unalmas és olcsó horror után javallott.

A "kölyök" nem újítja meg a horrorfilmeket. Sőt, történetében a nyolcvanas évek klasszikus és egyszerű horrorjait követi: kis csapat - pár felnőtt és főleg cserkész kölykök - elvándorolnak kisteherrel a világ végére - annyira azért nem, hisz a helyi seriff valami babettával kiér hozzájuk percek alatt, ha gáz van - és táborozni készül. Nagyjából összeszokott brigád, egyedül Sam (Maurice Luijten) lóg ki a sorból, mert ő "nehéz" kölyök. Valami gyerekkori - nem mintha még nem az lenne most is - trauma nehezedik rá és a táborvezető saját felelősségének tekinti, hogy kihozza ebből a fiút. Minimális pszichológiai ráhatással.

Már az első percekben gond akad; a kibérelt terültet nem tudják birtokba venni, mert két suttyó helyi pöcs ott qad-ozik. Pár pofon és a kis csapat inkább tovább áll. Kinek hiányzik a balhé? Nem messze az eredeti céltól, találnak megfelelő helyet, leszámítva az átkot, mellyel az idegeneket riogatják és nem is nagyon publikus; valamikor egy fafeldolgozó gyár volt itt és mikor az állam beszüntette a munkát, több melós lett öngyilkos, akasztotta magát fel a fákra. Azóta állítólag, a szellemeik visszajárnak és ha ez nem lenne elég, egy Kai nevű gyerekdémon-farkasember ritkítja a turistákat. De melyik filmben nem szarják le az ilyesmit?

Hamar kiderül, hogy tényleg van valaki a fák között és "Reszkessetek, betörők" stílusú csapdákkal ritkítja a feltételezett betolakodókat, nem ismerve kegyelmet, sem asszony, sem gyermek iránt. Sam szemtanúja lesz Kai jelenlétének és talán kicsit össze is barátkoznak, habár egy erdőben szocializálódott fiú barátsága nem nyugszik biztos alapokon.

Tényleg vannak még srácok, akik a technika korában szívesen mennek sátorozni a semmi közepébe? Főleg, hogy egyik-másik nem tűnik sem kicsi Tarzannak, sem Mauglinak.

A szereplők fogynak, Sam-nek nem hisznek, folyik a vér.
Alap történet, szép tálalás. Engem megvesz kilóra, ha egy film szélesvásznú hatású, nem videós szemétként köszön le a monitorról. A "Welp" gyönyörűen fényképezett és vágott film. A zenéje - Steve Moore - munkája simán hozza a nyolcvanas évek szinti-zene hangulatát, azon belül néha tiszta John Carpenter hatás érződik rajta. Élvezős.
A film röpke másfél óra, a sokk effektek tetszetősek, a helyszínek, - még ha főleg csak fák és fű - kellemes.
Az Európai filmesek nem simogatják a gyerekbuksikat. Itt egy srác ugyanolyan áldozat lehet, akár egy felnőtt. Ha már cserkészekről szól, el is várható, hogy ők is hulljanak.
A befejezés elborult, beteg és kicsit kiszámítható. De nem rossz.

Megjegyzés:
- Az a fa csapda, amely kereszt formában gyilkolja meg egyik hősünket, kicsit túlfejlesztett. Oké, hogy kiszámítható, hogy az első hova dőljön. Oké, hogy feltételezzük, hogy majd jól beékelődik alá valaki. Oké.
De azután, hogy a második fát az első fa megbuherált ága hozza működésbe, azért az már kicsit sok a precíziós tervezői munkából. Igaz, a vásznon jól mutat, csak semmi köze az addig megszokott realizmushoz.
- Néhány szereplő további sorsa elsikkad a filmben, pedig nincsenek olyan sokan, és nem annyira mellékesek, hogy ne legyen a néző kíváncsi rájuk.
- Van egy jelenet, amikor Zoltán kutyustól megszabadulunk. Nem kell állatvédőnek lennünk, hogy felforduljon a jelenettől a gyomrunk.
- Az ilyen témájú horrorfilmek közül az egyik első, amolyan nagyapa, a Péntek 13. sorozat első része. Fiatalok, pár felnőtt, elátkozott táborhely, sötétben osonó gyilkos, gore effektek, végén egy maradhat, stb. Általában a gyerekek szerepét erősen leredukálják, de akadnak kivételek is: A halál angyala - Sleepaway Camp (1983) Habár a kamera látószegén kívül, de itt már hullottak a kölykök is.

Nem nagyon lehet belekötni a filmbe, hiszen amit vállal, hozza.
A fából készült maszk egy franchise kezdete is lehetne.

70%