2015. február 17., kedd

Próza: Levélhegy

Levélhegy

A levél a postába keveredett. Azonnal szemet szúrt.
A színe halványszürke. Elütött mind a reklámújságok tarkaságától, mind a hivatalos levelek fehérségétől.
Nem találtam rajta feladót, csak a címzettet; engem.
Bélyeget sem ragasztottak a sarkába.
Mintha valaki egyszerűen egyenesen a postaládámba dobta volna.
A konyhában kerestem valamit, amivel felnyithatom. Egy közepes hosszúságú kés éppen megteszi.
Kivettem a csöpögtető tartóból, a többi evőeszköz közül.
A kés hegye könnyen becsúszott a boríték tetejénél.
Három gyors rántás után felnyílt.
Kissé szétnyitottam és kivettem egy ugyanolyan szürke borítékot belőle.
Súlyra és nagyságra megegyezett.
Éppen csak egy boríték volt.
Valami levéllel a belsejében.
A kés hegye ismét a helyére vándorolt. Most egy rántással szakítottam fel a papírt.
Kicsit idegesen kiborítottam az asztalra a boríték tartalmát.
Egy ugyanakkora, ugyanolyan borítékot.
A kés kifordult a kezemből.
Mikor megnyugodtam, felvettem.
Most a levél rövidebb oldalát vágtam fel, de megint egy szürke levelet találtam benne. Akár egy kifacsart és ostoba Matrioska-baba.

Egy órával később az asztal alatt kupacban állt a szürke papír.
Két nappal később az egész lakásban gázolni lehetett a felvágott levelekben. Akárhogyan próbáltam is kinyitni, csak újabb és újabb borítékokat sikerült a padlóra ejtenem.

Egy hónappal később szereztem vevőt a szürke papírra. Mint kiderült, az anyaga teljesen átlagos szürke papír és újrahasznosítható.
Felvettem egy gyors kezű vietnami kislányt, akinek egész nap csak bontogatnia kellett a leveleket.
Jól megélünk belőle… Talán egy esküvőre is futja.
Ha lesznek gyerekeink, mind szorgos kezű kis lurkók lesznek, akik már papírvágó késsel jönnek a világra.

 Addigra én leszek Európa egyik legnagyobb papír beszállítója. Jelenleg egy boríték bontó gép tervein dolgozom.

2015. február 16., hétfő

A földi pokol - The Remaining (2014)

A földi pokol - The Remaining (2014)


Rendezte: Casey La Scala

Megtekintés? - Az első felét mindenképp.

La Scala közel tíz éve már rendezett egy sportfilmet, "Deszkások" címmel. Utána sokáig nem forgatott. Talán a meglehetősen réteg témát boncolgató film körüli közönynek köszönhetően, azóta inkább produceri tevékenységeket látott el. Biztosan izgalmasnak találta a forgatókönyvet, ha végül beleugrott ebbe a horrorfilmbe, amely elég rosszul igyekszik vallás közeli, végítélet moziként működni. Ehelyett egy korrekt ijesztgetős mozi, sok kérdéssel, közepes szintű trükkökkel és elég félelem faktorral, viszont az egészen szórakoztató felütés és izgalmas akciók után a végére unalmas és klisés darabot látunk. Egy félig found footage mozi, amely a világ végét mutatja meg egy variációban. Szerencsére, nem végig erőltetik a kamrákon keresztül az eseményeket, bár az is igaz, mivel alig dolgoznak statikus kamerával, állandó mozgásban marad a néző és ez sokakat irritálhat. Viszont egyes jelenetek alatt van filmzene, ami megint csak kívül áll a found footage stílusán, szóval nem túl egységes az összkép. A képek szépek, a beállítások megfelelőek, hogy néha eléggé benne érezzük magunkat az eseményekben. A film nem túl hosszú, ami nézőbarát húzás, főleg, hogy olyan, mintha a végére nem maradt volna a szerzőknek elmagyarázni a filozófiai részt, csak egy gyors, akciós lezárásra gyúrtak. Tehát a film első fele hatásos, a második már tucat darab. Egy megtekintést megér.
Az eredeti cím valami olyasmi, mint pl. Hátrahagyottak.

Dan (Bryan Dechart - Step Up 3D) épp elvenni készül barátnőjét, Skylar-t (Alexa Vega - A Kémkölykök kislánya felnőtt végre!), amikor beüt a mennykő. Szó szerint is.
Kb. tíz percig követhetjük a kamerák táncát és közben megismerjük a főbb szereplőket és a függőségi viszonyokat, hogy később árnyaltabb legyen egyik-másik reakció, hogy ki mit, miért csinál.
A csapat light-osan bulizik, amikor a jelenlévők hullani kezdenek, mint a legyek. A leheletük szinte megfagy, a szemük elveszti a csillogást és holtan zuhannak a padlóra. Elég hatásos jelenetsorban szorulunk a kamerás fiúval és Skylar szüleivel egy liftbe, hogy ránk hozzák a frászt. Hasonló helyzetben garantált a behugyozás. Szerencsére, elég olcsón is lehet frászt hozni emberekre. Itt csupán annyi elég lenne - de megdobják egyéb CGI trükkökkel - amivel kezdődik a balhé; egy rakat ember összeesik és a pupillájuk eltűnik. Igazi túlélő horror felütés, amiben nem lehetsz okos: vagy szereplő leszel és életben maradsz, vagy hasra-ütés szerűen összeesel és megkapod a statiszta gázsit...

Szerencsére egy rángatózó kamera segít elkendőzni a trükkfelvételek hiányosságait. A film ebben jól teljesít, legalábbis, míg a szörnyek meg nem jelennek.

A film azonban sokat markol és keveset fog, persze szerintem. Hamar behozzák "logikus" magyarázatnak, hogy itt bizony egy bibliai méretű, vallási eseménynek, vagy inkább isteni megnyilatkoztatásnak vagyunk szemtanúi. Megtörtént a földön az "elragadtatás". A hívők és tiszta lelkek elhagyhatják a földi porhüvelyt, míg a bármilyen formában kegyvesztettetek még maradnak egy rövid ideig, hogy végül a pokol angyali személyesen és egyesével ragadják el mindazokat, akik nem voltak isten kegyelmére méltóak.
Pszichológiai szempontból egészen izgalmas lenne a karakterek további élete, ahogyan megbirkóznak annak súlyával, hogy a.) van isten, b.) ők nem jogosultak isten kegyelmére.
Már ebből a témából össze lehetne hozni egy érdekes drámát, sok lelkizéssel - habár, az igaz lelkek már nincsenek a földön, nem igaz? - és sok párbeszéddel, könnyel és nyállal. Ez helyett, a film eltolódik a found footage egyik kedvenc témája felé: rángatózó kameraképek közepette a maradék szereplők sorban elhaláloznak. Így már nem is olyan izgi, hiszen ezt a sémát több hasonló filmben láttuk már. A kezdeti izgalmak így lesz ígéret csupán.

Jómagam nem vagyok vallásos, ezért nem tudom mélyebben beleélni magam a témába. Akik pedig igazán komoly hívők, azokhoz nem jut el a film, hiszen helyette a Bibliát forgatják. A középrétegnek - a film nézőinek nagyja - azokból fog kikerülni, akik szeretnek borzongani. Ha a direktornak az volt a szándéka, hogy figyelmeztesse az emberiséget és/vagy felhívja a figyelmet, hogy mi következik, mindezt a szórakoztatás ellenében, hát célt tévesztett.
(De miért lett volna ez a célja? hisz nem egy dokumentum filmet készített, teológusokkal megspékelve.)

Pozitívum:
- Azért befosatós.
- Rövid.
- Alexa Vega.

Negatívum:
- Erős kezdet, hasonló visszaesés.
- A CGI hagy némi kívánni valót maga után.
- Elcsépelt befejezés.

50%

Az "elragadtatás" egy bibliai szó, amely Jézushoz és istenhez kapcsolható. Bővebben itt!

A filmet innen tudod leszedni és megnézni: A  F Ö L D I  P O K O L

Apróságok

Büntetés


A prof. hosszú időre bezárta az androidot a szobába. Büntetésből, mert nem tanult úgy, ahogyan a memória megkívánta.

A gép sivalkodott, de nem tett kárt a berendezésben: - Engedjen ki, uram! Követelem, hogy engedjen ki innen!
- Te ne balhézz! Csak egy gép vagy!
- De vannak érzéseim. Mind maga programozta belém őket!
- Az lehet, de hova mennél, ha kiengedlek? Csak azokat a programokat hajtod végre, amire utasítalak, de momentán nincs mit tenned. Azt sem mondhatod, hogy unatkozol odabent, meg eltelik az időd, mert az idő fogalmát nem ismered. Ha akarom, ott állsz bent életem végéig.
- De uram, hiszen ahhoz túl drága vagyok, hogy itt porosodjak.
- Hogy mi a célom, az az én dolgom.

A prof meghalt, a gép pedig odabent várta, hogy kiengedje…

Megjegyzés: A MIWho egy rövidített átgondolása



Gyere ki!

- Gyere ki! - burrogta a kiskölyök a csigának, de miután a nyálkás kis állatka nem jött, piszkálni kezdte egy faággal.

- Gyere ki! - üvöltötte az asszonyka az enyhén illuminált férjecskének, majd benyúlt érte az ágy alá a seprűvel.

- Gyere ki! - harsogta a három skinhead a kocsma előtt. Odabent egy roma fiatalember remegve kortyolgatta a sörét, de nem mozdult.

- Gyere ki! - Kiáltotta Átoktoll, az ősember a medve barlangja előtt harci táncot járva. A medve kijött és átoktoll hátrahagyott két árvát és egy özvegyet.

- Gyere ki! - Bődült el a hangosbeszélőn Kovács kettő őrmester. Kaftán Béla, kerületi lakos erősebben szorította a kést, amit negyed órája a felesége mellébe merített, de egy tapodtat sem mozdult.

- Gyere ki! - suttogta a diák a matekdolgozat felett a számtanpéldának, az eredmény helyességéért imádkozva. A dolgozata kettes lett. Az említett feladatot elrontotta és még hármat. Kettő sikerült.

- Gyere ki! - Kacagott Péter a barátnője sátra előtt. Bettina kimászott és rögtön utána Péter legjobb barátja, Zoltán is, meztelenül. Péter már nem kacag.

- Gyere ki! - kiabált habzó szájjal a német tiszt. A zsidó rabbi a parancs ellenére inkább elbújt a háza mélyén. A tiszt kiadta a parancsot, hogy gyújtsák fel az épületet. Gondolta, ha kiszalad a kis zsidó, lelöveti. Vagy elég a tűzben. Mojse elégett.

- Gyere ki! - suttogta a gazda a mén pocakja mögött. A kis ló még félig az anyjában volt. Lábai remegtek, gyengén kaszálták a levegőt. A gazda megfogta a paci hátsó lábait a rüszt tájékán, és húzni kezdte az állatot.

- Gyere ki! - szólította anyuka a kamasz fiát, mert a szomszéd egy perce csöngetett be rájuk, hogy a gyerek a labdával berúgta a konyhaablakot. Nagy fülesnek nézett elébe.

- Gyere ki! - hívták Klárikát a színpadra, hogy elmondhassa édesanyjának és még egy tucat anyukának az anyák-napi verset. Elmondta, bár kicsit dadogott.

Megjegyzés: Szeretem az egymondatos életképeket.
Néha kitalálok hasonló mondatokat és kreálok köréjük egy kis világot.