2014. december 2., kedd

Blog: Hogyan nézz utána egy lehetséges kamu adatlapnak a társkereső oldalon!

Blog: Hogyan nézz utána egy lehetséges kamu adatlapnak a társkereső oldalon!

Az alább ismertetésre kerülő módszer nem 100%-os, mert nem minden esetben tesznek fel a gugli által elérhető fotókat a külföldi oldalakra. Általában, a hamis adatlapot készítők valamilyen spam tevékenység miatt lopkodnak fényképeket és generálnak mögé hamis fiókot, hogy a többi regisztrált felhasználó adataihoz hozzáférjenek. Vagy - fizetős társkereső oldal esetén - anyagi hozzájárulás miatt (pl. sms. fizetés esetén használhatsz egy sok sikerrel kecsegtető erotikus társkereső oldalt.) generálnak fake fiókokat, hogy te, az egyszeri társkereső, küldj egy kis pénzt a mohó és erkölcstelen oldalnak. Mindkét oldalt meg szokták vezetni. Pasikat és csajokat egyaránt átverhetnek egy jól szerkesztett adatlappal.

Mondjuk regisztrálsz egy társkeresőn, ami egy hét múlva küld neked egy lehetséges partner üzenetet. Te persze elolvasnád, de az oldal ezt már nem teszi lehetővé ingyen, így vagy törlöd, vagy pénzt küldesz. Teszem azt, olyan kivánatos a lehetséges partner, hogy feladod az sms-t, amely vonja a számlád. Ekkor megnézed a neked küldött levelet, amelyben lehet, hogy csupán ennyi áll:
"Sajnos nem nekem vagy a megfelelő partner."

Te meg pislogsz, mint hal a szatyorban, hogy mi van? A telódról meg lépett a zsé, a semmiért.
A szomorú, hogy több tucat társkereső működik ezen az elven és a legtöbb, profit orientált lehúzós oldal úgy védekezik, hogy apró betűs részben értekeznek arról, hogy az adatlapok valóságtartalmáért semmilyen formában nem vállalnak felelősséget.

Korrekt nem?
Ennyi erővel te is szépen csinálhatsz ilyen oldalt. Leszedegetsz 1000 szexképet a netről, majd egy informatikussal felépíted köré a kamu társkeresődet, hogy áradjanak a pasik, akiket azután csőbe húzhatsz. Közben mosod a kezeidet, hiszen nem vállalsz felelősséget.

Mire is?
Hogy csaló vagy.
A lehúzott ember meg nem fog ezért perre menni, hiszen nem tudja bizonyítani, hogy te verted át.

De megmutatom, mire gondolok, képekben.

Első fotó, legyen mondjuk a twoo a vizsgált társkereső, amelyen viszonylag sok az átlagos illetve csúnya (ez relatív) ember, ezért valószínű, hogy sokan igaziak.

A kurzorunk ugyan print screen üzemmódban eltűnik, de nézzük meg, milyen szépen kiválasztható egy csinos fotó, amely 27 éves, Budapesti lányt ígér. Egyetlen fotója van, de az elég szexi. Természetesnek is hat, így még akár valós személy is állhat mögötte. Ám vizsgálódásunk után kiderül, hogy nem így van.
Ráklikkeltünk: Figyelmesen olvasva az adatlapját, meginvitál minket egy másik társkereső oldalra - büdös konkurencia, már itt reklámozza magát, ami nem túl szép, igaz? -  ahol Nora néven megtaláljuk. Legyen, bár előre tudtam, hogy azon a társkeresőn is fizetni kell a kapcsolat kialakításáért
A megadott weboldalon már nem is szégyenlősködik a hölgy. Remek szexképeket láthatunk róla, melyben mindent megmutat. Csak van egy érzésünk, hogy amit látunk képen, a valóságban, legyen bármilyen felcsigázó is, személyesen nem ismerhetjük meg, hiszen lehet, hogy akinek a képeit látjuk, egy másik országban él. Az is lehet, hogy 5-10 éves fényképeket nézegetünk, miközben a fotón látható, egykor ledér hölgy, azóta férjhez ment és szült két gyereket.
A társkereső oldalnak azonban nem érdeke, hogy te okos legyél. Neki az az érdeke, hogy megtessen az egyik fotó és hamis ígéretekért cserébe pénzt költs az oldalon. Azonban a legtöbb esetben igen könnyen kiszűrhető, hogy az adott adatlap valóságos lehet e. Mint írtam, nem 100%-os biztonsággal, de legyél kreatív.

Maradjunk Norcikánál.

Lementjük az egyik fotóját az adatlapról.

Finomítanom kellett rajta, a kiskorúak miatt.

Nem minden társkereső teszi lehetővé, hogy az adatlapok fényképeit lementhessük a gépünkre. Ezzel egyrészt a regisztrálókat védik, másrészt, a vizsgálgató dolgát nehezítik meg.

Mentsd le a fotót. Ha az oldal nem engedélyezi, akkor tedd ezt.

1. Print Screen gombot megnyomod. (Ezzel eltárolod az aktuálisan látható képernyő témát.)
2. Nyisd meg a paint-et - alap windows program.
3. Nyomj egy beillesztést. (Erre megjelenik az 1.-es pontban mentett háttered.)
4. Jelöld ki a fényképet, téglalap alakú kijelöléssel. (Azt a területet, amit majd vizsgálni akarsz. Lehetőleg maradj a fotó határvonalán, mert így a nagyobb esély rá, hogy kidob valamit és a keresőmotor "nem fullad le." Ha az egész hátteret mentenéd és tennéd keresésre, a gugli megadná magát...)
5. Másold a képet, majd kérj új lapot. Előzőt nem mented.
6. Beillesztés. Erre a fehér lapon megjelenik, amit előbb kijelöltél és másoltál.
7. Igazítsd a képhez a fehér lapot, hogy ne legyen kerete, majd bezárás. Erre kérdezi, hogy mented e?
8. Kép mentése. Állítsd jpg-re a formátumot és írj be neki egyszerű nevet: pl. Norci 001
9. Lett egy fényképed az adatlapról, amit megvizsgálhatsz a gugli fénykép kereső motorjával.
10. Klikk a fényképezőgépre majd fájl kiválasztása: Norci 001.
11. A gugli automatikusan keresni kezdi a hasonló képeket és kidobja amit talál.

Ez történt:

Azért érdekes, nem? Az elvileg magyar lányra kidob egy rakat külföldi szextárskereső oldalt. Győzd kimazsolázni, melyik lehet a legrégebbi előfordulása a felhasznált fotónak, ami alapján kiszámíthatod, hány "évvel lettél" átbaszva.
Egyet megnyitottam random (véletlenszerűen) és ezt láttam:

Persze, most, hogy már tudjuk, hogy a kisasszony adatlapja köszönő viszonyban sincs a valósággal, menjünk jelenti a dolgot az oldal karbantartóinak/fenntartóinak vagy, hogy hívják azokat, akik arctalanul bezsebelik a jóhiszemű "vásárlók" pénzét.
Ám van egy apró(betűs) bökkenő:

Fogtad?
Az oldal mossa kezeit. Rájuk is írhatsz, simán leráznak:
- Jah, kérem, hogy minden második női adatlapunk hamis? Sajnos, ezért felelősséget nem tudunk vállalni! Hát kinek van ideje minden adatlap valóságtartalmát érdemben megvizsgálni???

Nos, ha politikusaink annyi pénzt akarnak beszedni, hozzanak egy törvényt az ilyen "legális" lehúzással élő "társkeresők" (inkább ember átverő) oldalak ellen. Macerás, az biztos, ám hosszú távon csak a korrektek maradnának fent és az oldal felügyelőjének érdeke lenne, hogy felülvizsgálja az oldalának valóságtartalmát, mert így, ebben a formában, ez egy csalás, amely a törvény által szabadon hagyott kiskapukon jut el az egyszeri felhasználóhoz.

Köszönöm, hogy végigolvastál.

Zárójelben:
A "szexlak.hu" oldal három adatlapját vizsgáltam meg találomra ezen a módon. Mindhárom hasonló végeredményt hozott. Ezek alapján kijelenthetem, hogy a szexlak.hu alkalmatlan társkeresésre...
(Már ami a nőket illeti. A férfiak hitelességét az oldalon, vizsgálja valaki más.)

Biztos, ami biztos, adtam egy lehetőséget az oldalnak, hogy komolyan is veheti magát. Válaszukra kíváncsi leszek.

Szerinted  mit fognak írni?
Megérkezett a válasz is, néhány órával később. Ahogy megjósoltam. Tessék elolvasni és értelmezni.


2014. december 1., hétfő

Igazából szerelem - Love Actually (2003)

Igazából szerelem - Love Actually (2003)


Rendezte: Richard Curtis


Minden idők Top10-es karácsonyi vagy romantikus filmek listájának előkelő helyezettje. Curtis első rendezése egy szívszorító és megmosolyogtató két órás érzelmi hullámvasút, mely végül egy papír-zsebkendő gyűrögető szipogásban csúcsosodik ki. Ezt a filmet már ezerszer láttam és a mai napig nindzsa hagymavágó üzemmódba kapcsolok a végére, amikor Jamie (Colin Firth), a megcsalt krimi író ás Aurelia (Lúcia Moniz), a portugál házvezetőnő és egyben pincérlány végül a fél kisvároskától körülvéve, megcsókolják egymást, miközben vágóképekben végig követhetjük a kis 13 éves Sam (Thomas Brodie-Sangster) versenyfutását a repülőtér termináljai között, míg végül beéri a haza utazni készülő plátói szerelmét, Joanna-t (Olivia Olson) és megtudja, hogy a lányka is szereti őt, habár, eddig egy szót sem beszéltek egymással. Akárhányszor látom a pergő képsorokat, hallgatom közben Craig Armstrong eszméletlenül eltalált és persze azért hatásvadász érzelemkicsikaró eredeti filmzenéjét, a szemem sarkában megjelenik némi fátyolosság...


Pedig azért a film, igazából, bőven tartalmaz negatív érzelmeket keltő eseményeket is, nem csak szerelmet és romantikát. Talán a két egyértelműen pozitív kicsengésű történetszál az, ami végül a film csúcspontját adja és képes a nézővel játszadozni. A többi szereplő kap hideget és meleget.
A film keretes szerkezetű. Curtis-ék kivonultak egy valódi repülőtérre, hogy igazából részesei lehessenek emberek érzelmi kitöréseinek, mikor találkoznak egymással. A kamera által elkapott legszebb pillanatokból montázst vágtak össze és ezzel indul a filmünk, hogy a lezárásban ismét a repülőtéren tegyük tiszteletünket, immár a színészekkel és a forgatókönyv lezárásával. Bár a repülőtér és a karácsony nem feltétlenül alkotnak dramaturgiailag egy párt, mégis működik a kezdés (bár lehetett volna ennyi erővel buszpályaudvar is vagy akár egy kórház, stb.) és a lezárás is a helyén van.



Először megismerjük Billy Mack-et (Bill Nighy), a kiöregedett rockert, aki egy régi sláger nyálas feldolgozásával szeretné promózni az új cd-jét, hogy egy kicsit megint a reflektorfényben sütkérezhessen. Ehhez persze fel kell tűnnie itt-ott. Először felveszik a "Christmas Is All Around" című nótát, később pedig egy rádióműsorban mutatkozik be az excentrikus és öntörvényű figura, akinek megnyilvánulásait menedzsere, Joe (George Fisher) a fejét falba verve veszi tudomásul. Hiába, az öreg Billy nem hazudtolja meg magát. Nyersen fogalmaz, odamondogatva bárkinek, abban a biztos tudatban, hogy igazából leszarja a körülötte lüktető világot, hiszen már az is rég leszarja őt.

Szépen sorjában, rövid jelenetek sokasága alatt megismerjük a többi főbb szereplőnket, akiket a film dramaturgiailag igyekszik egyenlő részben mozgatni, hogy senki se legyen hangsúlyosabb a másiknál, hiszen mi, a kukkolók, mindenkire egyformán kell rálátnunk. Ezért is került pár jelenet a vágószoba padlójára, meg azért, mert a játékidőt valahol két órában szabták meg maguknak az alkotók. Komoly technikai bravúr, hogy a legtöbb esetben néhány percnyi színészi játékra van lehetőség, hogy a megrajzolt karaktereket élettel töltsék meg a művészek és egyfajta elképzelt hátteret varázsoljanak mögéjük.
Van, akinél jobban sikerül, másokról alig tudunk meg valamit. A film ezért eléggé széttöredezett vonalú. Nagyon kell figyelni, mert sok esetben van kapcsolat a figurák között, (hol rokoni szál, hol baráti, hol pedig csak véletlen) csak nem feltétlenül rágják a szánkba.



A film nem egyértelműen pozitív hangulatú, utaltam erre korábban, hiszen van itt temetés, megcsalás, mentális betegség, és ami a legfontosabb, nem az összes történetszál végződik egyértelmű hepienddel. Néhány lebegve marad, amin a film után el lehet gondolkodni; vajon merre haladt tovább a karakterek sorsa?
Sam édesanyja pl. még képen kívül elhalálozik, hogy a fiú és nevelőapja, Daniel (Liam Neeson) kedves mindennapjainak legyünk résztvevői. Karen (Emma Thompson), a középkorú feleség karácsony közben döbben rá, hogy a férjének, Harry-nek (Alan Rickman) valószínűleg viszonya van valakivel és ezzel felboríthat mindent, amiben Karen valaha is hitt, ha a házasság intézményéről van szó. Zseniális a jelent, amikor Emma Thompson belehallgat a férjétől kapott Joni Mitchell (információk a literatura.hu oldaláról) cd-be, miközben a kétség és csalódottság könnyeket csal a szemébe. Harry még nem lépett ugyan félre, ám a szándék már kezd benne megérni és ebben sajnos partner kikapós titkárnőinek egyike, a germán származású Mia (Heike Makatsch). A német dvd borítón simán lecserélték a Natalie-t játszó színésznő fotóját a német színésznő képére.


Az angol miniszterelnök pedig (Hugh Grant), hogy a titkárnőknél maradjunk, simán beleszeret az alatta dolgozó - akkor még persze nem úgy! - Natalie-ba (Martine McCutcheon). Grant a legjobb vígjátéki formáját hozza magával, azaz ugyanazt a figurát alakítja, amit a legtöbb angol romantikus komédiában megszokhattunk tőle. Martine McCutcheon telt titkárnője meg egyenesen imádni való figura.

Van még body double párosunk, akik előbb látták egymást meztelenül, mint, hogy idejük lett volna egy első csókra. A férfi tag a későbbi Hobbit filmek fiatal Bilbóját alakító Martin Freeman. Habár itt elvileg Brad Pitt testdublőrjét alakítja, a teste, nos, nem éppen atletikus.
Egy fotósunk is akad, aki történetesen legjobb barátjának a feleségébe zúg bele fülig, hogy némi hezitálás után, megvallja ugyan szerelmét, de a békesség megőrzésének érdekében, magába fojtja érzéseit. Őt pedig a The Walking Dead rajongói ismerhetnek közelebbről: Andrew Lincoln

És ez még közel sem mindenki.
Azért még kitérnék Rowan Atkinsonra, aki a film két fontos kulcsjelenetében jelenik meg és figurája, amolyan őrangyalként igyekszik két szereplő életét a békesség és szerelem felé vezető úton. Nem teljes sikerrel. (De ezt megszokhattuk már Mr. Bean-től, nem igaz?) Külön öröm volt számomra, amikor az imdb oldalán olvastam utalást arra, hogy jó felé keresgéltem Atkinson figurájával kapcsolatban, mert a forgatókönyv tényleg amolyan angyalként tekint rá. Bár, ehhez nekem párszor meg kellett néznem a filmet. Igazából csak azt nem értem, miért nem gyúrtak rá jobban erre a kissé misztikus vonalra. Lehetett volna erősíteni, mert a két megjelenés még kevés.


Curtis filmje tehát úgy kötelező kelléke a karácsonyi tévéműsornak, hogy közben legalább annyira drámai mint amennyire romantikus komédia. Simán keserű-édes kategória.
Remek betétdalok, letisztult, manírosság nélküli fényképezés, remek mellék és epizódszereplők, akiknek neveinek talán csak a felét soroltam fel.
Ha ezt a filmet nem láttad, mindenképpen pótold. Talán most karácsonykor, hiszen valamelyik csatorna biztos adni fogja. Vagy mind...

100%
(Talán kicsit erősnek tűnhet, de ha karácsonyi romantikus filmeket kellene top10-es listába terelni, nálam ez lenne az első helyen. Bocsi.

Figyeld:
- Laura Linney és testvére keserű sorsát.
- Emma Thompson magánszáma a hálószobában.
- Az angol író és a portugál lány beszélgetései.


A filmből véletlenül kiragadott képek alapján azt kell mondjam, túlteng benne az erotika...

A végére a filmzene számomra legkedvesebb részéből:


2014. november 30., vasárnap

Gyilkos folyó - The River Murders (2011)

Gyilkos folyó - The River Murders (2011)


Rendezte: Rich Cowan

A film posztereinek néhányán nem túl szerénytelenül ezen thrillert David Fincher "Hetedik" című horror felé kacsintgató noir-os thriller drámájához hasonlítják. Ez azonban erős túlzás. A "Gyilkos folyó" annyira közelíti meg színvonalban a Hetediket, mint az Amerikai pite első részéhez mérhető mondjuk a videóforgalmazásra kijött kb. 5. rész. Vagy még annyi sem, hiszen ott azért van szereplő azonosság, meg egyfajta "közös múlt". Jó, hiszen el kell adni a dvd lemezeket ebben a nagy és egyre sorvadó piacon. Cowan krimije nem rossz történet, csak középszerű a megvalósítása és az a bizonyos, nyomasztó hangulat sem jön át a képkockákon, kivétel, amikor gyilkosunk épp erőszakot alkalmaz valakin, ám az ilyen képsorok természetüktől fogva nyomasztják az átlagos nézőt.

Miről van szó:
Jack Verdon (Ray Liotta) középkorú nyomozó, aki többnyire sikeres rendőrnyomozó, egy gyönyörű asszonykával (Gisele Fraga) az oldalán, aki viszont sajnos meddő, ezért gyermekkacagás nélküli házukban tengetik napjaikat. Néha felszínre tör némi feszültség a gyermektelenség miatt, egészen addig, amíg sokkal komolyabb probléma keresztezi életüket. Sorozatgyilkos munkásságára derül fény, aki valami homályos okból Jack múltjának női szereplőit gyilkolja le szisztematikusan, bizarr nyomokat hagyva maga után. Jack persze normális esetben nem nyomozhatna egy őt érintő ügyben - főleg, hogy az FBI egyik szakértője (Christian Slater) is ráállva az ügyre, folyamatosan, kamaszfiút meghazudtoló lelkesedéssel mászik bele Jack érzéseibe, hátha kiderül, a főszereplőnk társ a gyilkosságokban - ennek ellenére Jack főnöke (Ving Rhames), azon kívül, hogy elveszi Jack jelvényét, gyakorlatilag szemet huny afelett, hogy Jack szinte előbb ér a tetthelyekre, mint bárki más. A hullák száma szépen emelkedik, míg végül már sokkal nagyobb léptékkel kell vizsgálódniuk az ügyben. Egy biztos: Bárki áll az események mögött, túl sok eltemetett titkát ismeri a Verdon családnak.

A fiatal rendőrnő (Sarah Ann Schultz) intelligens szerepe egészen addig jól működik, amíg olyan banálisan ki nem írják. Pedig szurkoltam neki.

Oké.
Jack belekotnyeleskedik az ügybe, ahelyett, hogy amíg hitelt érdemlően nem tudja tisztázni magát, házi őrizetbe, vagy hasonló megkötés szenvedő alanya legyen.

Oké.
A gyilkos eszméletlennel precizitással tudja lenyomozni mindazon személyeket, akikkel Jack fiatalabb korában szexuális kapcsolatba lépett. Ez azért is fura, mert saját tapasztalatom, hogy az ember néha még maga előtt is eltitkol ilyen-olyan emlékeket, itt meg előkerül jó néhány, amit csak úgy felfedni, szinte lehetetlen...

Oké.
Az FBI nyomozójának megértem, hogy Jack-et is kötelessége átvilágítani, hiszen akár társsal is megoldhatná, hogy néhány nőt leamortizáljanak, mégis visszás néhány megnyilvánulása. Főleg, amikor előkerül Jack és az anyja között egy lehetséges vérfertőző kapcsolat, mint kérdés. Csoda, hogy a karaktert nem veri agyon a főszereplő ott, rögtön a kihallgató szobában. Persze nem tudhatom, mit ír elő vallatásnál az FBI kézikönyve és simán belefér egy gyanúsított ilyetén vegzálása és ne felejtsük el, szükség van a filmben egy ilyen szereplőre is, aki a hősünk útját megnehezíti, hiszen a környezetében élők egyértelműen kiállnak mellette, hogy megbíznak benne.


Sokat ront még - számomra - film hangulatán és megítélésén, hogy szinte az elejétől látjuk magát a gyilkost is. Semmi titokzatoskodás. Sőt, egy idő után, mintha maga a gyilkos akarna minél inkább szem elé kerülni. Könnyen megteheti mindezt, hiszen a történet egyik "csavarja", hogy miért nem ismeri rendőrünk őt a múltjából. Sajnos azonban ez a "csavar", nem olyan nagy durranás annak, aki valamennyire odafigyelt a film során.

Befigyel még egy kis orvosi csoda is a vége felé, hogy nagyobb legyen az egész ügynek a tétje. (A meddő asszonyka gömbölyödni kezd.) Ez is csak mellékes, hiszen a film alatt nem sokat foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Hirtelen derül ki. Talán ha lettek volna utalások, hogy dokihoz járnak, gyógyszer szednek, vagy bármi, amivel nagyobb súlyt helyeznek erre a szálra.

Az alapötlet nem rossz - igaz, ezer ilyen témájú film porosodik már a polcok alsó soraiban - a megvalósítás kicsit tévéfilmes, olcsó. Ettől függetlenül szeretjük Ray Liottát és örülünk, ha filmben van. Slaternek már kevésbé, mert vele kapcsolatban az ember azt érzi, hogy egy jó színész érdemtelenül elpocsékolja tehetségét, olyan filmekben, mint pl. az unalmas "Árnyék nélkül 2.". Ving Rhames meg nagydarab állat, aki ilyen kis szerepekből építgeti masszív B filmes karrierjét.

50%

Egyszer nézős darab. Hiányzik belőle az a plusz, ami miatt szívesen újra nézné az ember. Egyszer viszont, ha kifogod valamelyik csatorna éjszakai kínálatában, végig lehet ülni.
A "Hetedikhez" hasonlítani viszont erős túlzás...
Csupán, mert a gyilkos egy tucatnyi embert kinyír a játékidő alatt, még nem lesz mitikus ellenség. A stílus hiányzik belőle.

Még azt a ziccert is kihagyják, hogy a végig ellenséges FBI ügynök, amúgy jó klisésen, de a gyilkos keze által vesszen el. Ej, pedig de kívántam.