Saigon - a tiltott zóna - Off Limits (1988)

Saigon - a tiltott zóna - Off Limits (1988)

Rendezte: Christopher Crowe

Bizonyos szempontból nálam a Saigon - a tiltott zóna megfelel a Lángoló Mississippi testvérfilmjének. Több okból is, amelyeket hevenyészett módon fogok felskiccelni neked:
Mindkét film egy nyomozásról szól, melyet leginkább "fentről" próbálnak megakadályozni, nem vallási értelemben. Gyilkossági ügy áll a történet középpontjában, ám a felszín alatt a filmek a fajgyűlölet, rasszizmus kérdéseit is erősen boncolgatják. Mindkét film az amerikai történelem egyik csúfos időszakának idővonalán helyezkedik el. A főszereplők itt is, ott is, két nyomozó, akik valamiért szakmájukon belül eredményesek. (Különbség, hogy a másik filmben a tapasztalt róka vs. elméleti szakember, míg itt két dörzsölt és izgága szereplőnk van.)
Az áldozatok mindkét filmben egy elnyomott közösség tagjai, akiket agyon lőnek, mindkét film 1988-ban készült, hatvanas években játszódik, szuggesztív zenét használ (bizonyos jeleneteknél nagyon jól aláfesti a történést, a feszültséget) és sok konfliktust mutat be a két rassz között. Egyikben a fekete és fehér közösség, másikban az amerikai katonák és a vietnami lakosok. És persze Willem Dafoe!


Kell ennél több hasonlóság a két filmhez? Nem hinném...
Mindkét filmet megszoktam pár évente nézni. Érdemes, mert nagyon jó a régi, eredeti szinkron - nem tudom, készült e friss, de ha igen, ennél nem lehet jobb. (Az eredeti szinkronban a Lime Green nevű thai biztonsági főnököt csak simán takonyként szólítják meg, ami jól mutatja, mennyire sértőek tudtak lenni az amerikaiak, ha akartak.) Tetszik a miliő, amit felfest a vászonra. A főszereplők és mellékszereplők. A dráma és az érzések, amelyeket felébreszt bennem a két film.

Támadás utáni sokk-hatás.

Nem akarok visszatekintést írni, milyen volt a Vietnami háború. Nem vagyok hiteles történelem tanár, amit tudok, főleg filmekből "szedtem össze". Aki meg akar, utána olvashat a neten, hiszen gugli a barátunk. Egy biztos; mint említettem, ez az amerikai történelem egyik lemoshatatlan szégyenfoltja.
A végére gyakorlatilag olyan nagy volt a paranoia az amerikai katonák között, hogy már csak azért is ki kellett őket vonni a térségből, mert félő volt, hogy kárt tesznek mindenkiben.

Történet:
1968, Saigon: Gregory Hines) kapja az ügyet és nem azért, mert annyira együttműködőek, vagy ügyesek, hanem mert nem nagyon van más a térségben, aki alkalmas lehet az eset felderítésére. Neki is látnak, ám az egyetlen szemtanút, aki képes lenne azonosítani a gyilkost, szabályosan kivégzi egy banda, és mivel az áldozat és a mellé rendelt védőőrizet is amerikai katonákból áll, kissé felbolydul a hadigépezet. Az idő hirtelen luxuscikké lesz; gyors eredményeket kell felmutatni, mert ha híre megy, hogy egy magas rangú, katonai tiszt sorozatgyilkosként tizedeli az őslakos nőket, az nagyon rossz hírét vihetné a hadseregnek. (Nem mintha, maga a háborús tevékenység nem lett volna rossz reklám a hadseregnek... nemde?)
Valaki öli a bangkoki, a piros lámpás negyed kurváit. Szex után az illető agyonlövi a lányokat. Két tapasztalt katonai nyomozó kapja a kevés nyommal kecsegtető ügyet, mer a gyanú szerint egy katona tiszt lehet az elkövető. Buck McGriff (Willem Dafoe) nyomozó és társa, Albaby Perkins (

Buck és Albaby mind mélyebbre ásnak, ahol már az erőszak és az őrület az úr. Maguk sem tudják, tippjük sincs, ki lehet olyan magas rangú, hogy kivégzéseket rendeljen meg, vagy kellő befolyással bír politikai erőkre, hogy embereket mozdítson el, akik esetleg tudnak valamit. A puzzle darabkákból nagyon lassan alakul ki a kész válasz, nem kevés meglepetéssel. Egyetlen segítségük a hátukat néha bevédő felettesük, Dix (Fred Ward), akinek van annyira jó a pozíciója, hogy ne kelljen megtorlástól félnie, ha kiborul a nyomozati-bili.

Érdekesség:
Dafoe volt az első, aki leszerződött a stábhoz, míg Gregory Hines-nak lobbiznia kellett a szerepért.
Az alacsony költségvetés miatt heti hat napot, sokszor 16-18 órákat forgattak.
A piros lámpás negyed felvételeit eredeti helyszíneken forgatták.
Hines sokszor improvizált a jeleneteiben. Pl. a bemutatás középső ujjal, vagy a farokletépés megkezdése hirtelen "jött".
A helikopterből bábukat dobáltak ki. Együtt a rendező, Christopher Crowe, a színész, Scott Glenn-nel. (Scott Glenn munkásságát rengeteg hasonló, nem egyszerű karakter jellemzi.)
Amanda Pays - egy időben valami hajsampon reklámban vagy hasonlóban név szerint említik a művésznőt a magyar tévében - kevés mozis munkáinak egyike.

Szereted a filmzenéket? - Hallgass bele a film soundtrackjába oldalt!

75%

Egy kicsit kommerszebb, mint a korábban tárgyalt Lángoló Mississippi

Ha megnéznéd:
- Saigon (1988)

Lángoló Mississippi - Mississippi Burning (1988)

Lángoló Mississippi - Mississippi Burning (1988)

Rendezte: Alan Parker

Sok film készül/készült már az amerikai rasszizmusról. Volt, amelyik giccsesre sikerült, volt, amelyik száraz és realista. Jelen darab egészen jól egyensúlyozik a dráma és történelmi betekintés kötelén. Valóban ilyen volt akkor az élet? Talán. Talán tényleg voltak városok, megyék, ahol hétvégi program volt a négereket megfélemlíteni. Sőt, talán ma is találunk ilyen, eldugott városkákat. Ezt Európai szemmel nehéz megérteni, feldolgozni, hiszen a fajgyűlölet ilyen formáját, átlagos európai ember nem ismerheti. És addig jó neki. Volt egyszer egy diktátor, aki saját népét uszította egy vallási csoport ellen, de ott egybefonódott egy háborúval, így elég nehéz külön szedni az eseményeket. Amerika más tészta. Ott egyik bevándorló népcsoport nyomott el egy másik bevándorló, behurcolt népcsoportot. Az őslakosokról már nem is beszélve. (Ők tudnának még mesélni, milyen is amikor az embert saját földjeiről üldözik el, mészárolják halomra.

Alan Parker filmje azonban nem akar nagyot markolni. A hatvanas évek rasszizmusát tálalja egy gyilkossági nyomozás mögé bújtatva. Nem lehet azonban eldugni. A gyilkossági ügy igazából mellékes, a lényeg a két oldal és a közöttük meghúzódó demarkációs vonal, amely valójában, a politikától megtámogatva, harcol ez ellen.

1964. Három polgárjogi aktivista rossz helyen kezdi terjeszteni nézeteit. Miközben elhagynák Jessup megyét, néhány fehér csuhás férfi - ki más, mint a Klu-Klux-Klán - megállítja őket és rövid úton lemészárolja. Mivel aktivisták, komoly felelősségük van és szigorú ütemtervük. Nem jelentkeznek be idejében, hogy jól vannak. Utolsó ismert tartózkodási helyük a magnólia virágáról híre Jessup megye. Rövid úton két FBI ügynököt eresztenek a forró nyomra, hiszen elvileg a fiúk még valahol a megyében lehetnek. Valószínűleg holtan.

Frances McDormand fontos mellékszerepben

A két nyomozó tökéletesen megfelel a rendőrös buddie filmek karaktereiknek. Egyikük az öreg róka, a tökös "helybéli", Rupert Anderson (Gene Hackman), aki már mindent látott és pontosan ismeri, hogyan működik a világ az isten háta mögött. Társa az ambiciózus, de végletekig előírás követő, nyalka és kissé nyálas Alan Ward (Willem Dafoe) detektív. Két világ.



Még rendesen összeszokni sem volt idejük. Tudják, amit tudnak és, hogy hova mennek. Anderson kicsit nagyobb rálátással rendelkezik az ilyen ügyekre, valamiért mégis a hozzá képest zöldfülű Ward a megbízott főnök. Ennek köszönhető, hogy a film folyamatosan egyfajta tanítási folyamat. Anderson végig tanítja, okítja fiatalabb társát, míg az egyfajta erkölcsi iránymutatóként fogalmazza meg a néző számára a necces kérdéseket. Anderson álláspontja fokozatosan elnyomja Ward-ét, hiszen ő "van otthon" ezen a terepen. Ward végül eljut arra a pontra, mikor már nincs több kérdése, és így alárendeli magát tapasztalt társának. Ez jó, mert így végül eredményeket is tudnak elérni.

Nagy kedvencem, Brad Dourif a nyegle seriffhelyettes

Az egy helyben topogást megnehezíti a városka felső vezetése és a teljes büntetés végrehajtás. Mivel a dramaturgia nem sokáig hagyja a nézőt kétségek között, hogy kik a tettesek és kik állnak mögöttük, inkább rágyúr a feketék és fehérek közötti feszültséggel terhes hangulat megfestéséhez. Parker fokozatosan adagolja a gyűlöletet és erőszakot és már-már a csúcsig járatja. Éppen csak elkerüli a giccses hatásvadászat szélét. Azért megkapirgálja. Olyan jelenetekkel, mint pl. amikor a főcím alatt láthatjuk, hogyan is oldották meg annak idején a nyilvános csapok használatát. Aki nem élt benne nem tudhatja, ám vannak, akik még emlékeznek a boltokra felfüggesztett plakátokra: "Zsidóknak belépni tilos!" - mert így megy/ment ez.

Jessup megye maga a pokol a feketék számára. Mint néző, felvetődött bennem a kérdés, hogy ez a sok megfélemlített ember vajon miért nem költözött kevésbé viszontagságos területre, hiszen '64-ben azért már nem mindenhol lehetett tetten érni ezt a fajta gyűlöletet.

Michael Rooker már pályája elején jól hozta a köcsögöt.

A nyomozás sosem hozna eredményt, csak bizonyítékok gyűjtésével. Ehhez szerencse kell, meg fifika. Anderson pedig hozza az öreg zsaru trükköket.

Precíz film. Szépen felépítve, kevés üresjárattal. Talán, ha pár erőszakosabb jelenetet összevonnak, rövidebb lehetett volna.
Gene Hackman még egy enyhe romantikus szál is jutott. Ő a főszereplő. Willem Dafoe meg tökéletes partner.
A zene Trevor Jones feszült munkája.

80%

Ha tetszett, nézd meg:
- Amistad - Amistad
- 12 év rabszolgaság - 12 Years A Slave
- Saigon, a tiltott zóna - Off Limits
(Mert ezekben is van rasszizmus és erőszak)

Blog: Társkeresés felsőfokon, avagy a Badoo rákfenéje 1. nekifutás

A Badoo egy egyszerű alkalmazás társkeresésre. Vannak alapszabályok, amiket be kell tartani és akkor lehet szépen használni. Facebook aloldalként is működik.
Ilyenkor megnyitjuk és szépen klikkelhetünk a hölgyek fotói mellé tett piktogrammra: szívecske vagy kereszt.
Kell vagy nem.
Ha a másik oldalon a hölgy is klikkel, akkor egyezés áll fenn és lehet kezdeni ismerkedni. Eléggé lebutított egy lehetőség, de minek is több, hiszen...
...kurvára nem működik helyesen.

Egyre többször vettem észre, hogy ismerősök is fent vannak - természetesen a nőismerősökről tudok nyilatkozni, mivel beállított keresőm miatt őket látom - anélkül, hogy tudnának róla. Ami, egy társkereső esetében elég komoly gasoline...

A cikkben látható fényképeket mind a badoo, facebookon keresztül elérhető applikációjából mentettem le és valamennyi esetben jeleztem az ismerősöm felé, hogy fent van.
Az ismerősök pedig, valamennyi esetben visszaírtak, hogy az LEHETETLEN, mivel a.) nem ismerik az alkalmazást b.) nem használják az alkalmazást c.) már törölték magukat az alkalmazásról.

A feltett képek csupán illusztrációk. A rajta szereplők nem élnek a badoo adta lehetőséggel.

A fent látható adatlap "gazdája" kb. egy hete már törölte magát a badoo-ról. Szerintem sikerült neki, mert ez egy másik adatlap, mint amit korábban láttam. Csupán egyetlen fotója van fent rajta és az adatlap nem jelöli, hogy lenne közös ismerősünk, holott van vagy 2 tucat. A hölgy már jelezte nekem, hogy egyszer, régen kipróbálta az oldalt, azután levette a regisztrációt, amely két változatban fent maradt idáig. Ez a puritánabb, egyetlen fotós.

Azért látni, hogy sok lehetőségünk nincs.
Tudunk szívecskézni vagy tovább lépni. A badoo sajnos más módot nem kínál, hogy jelezzük az adatlapon megjelenő hölgynek, hogy bizony itt van. Személyesen kell ismernünk az illetőt, mert a Márk, név sokat nem segít egy idegennek.

Van olyan nőismerősöm, akinek sommás véleménye egy mondatban ennyi volt, mikor megtudta, hogy valaki egy fényképét felhasználja az oldalon: "a kurvannyát". - csak így, sallangmentesen. De igaza van.

Egy másik probléma:

A képen látható hölgy úgy került egyetlen fotójával a badoo adattárába, hogy a kisasszony életében nem hallott róla, hogy van ilyen. Mikor meg kellett volna keresnie, hogy ellenőrizze, miért van rajta, beírta: badu.
Szóval, valaki, vagy valami - mondjuk egy kifinomult kereső robot - elcsente oldaláról a fényképet és katalogizálta a társkeresőbe. Erről a fiatal hölgy nem tudott, nem is tudhatott, hiszen koránál fogva sincs keresni valója ezen az elvileg már érett felnőtteknek kínált felületen.

Írtam is badoo kapcsolatának, hiszen személyesen ismertem a kislányt és anyukáját. Írtam, hogy az adatlapját szüntessék meg.

Kaptam is egy levelet a Hot or Not funkció nevében:

"

Válasz a kérdésére

Kedves Tamás! Köszönjük, hogy megkeresett minket. Ha úgy érzi, egy másik Badoo-tag vétett Közösségi Irányelveink ellen (http://badoo.com/guidelines/), jelentse őt nekünk. Utánajárunk az ügynek, és eldöntjük, milyen további lépések szükségesek. Kérjük vegye figyelembe, hogy döntésünkről nem áll módunkban Önnek tájékoztatást adni. Visszaélés bejelentéséhez lépjen a kérdéses felhasználó adatlapjára, és a név alatti gombok közül kattintson a sor végén található „vagy”-ra. A lenyíló listából válassza a „Jelentem!” opciót, és írja le röviden a bejelentés okát. Az ügyet a lehető leggyorsabban kivizsgáljuk. A vizsgálat eredményét sajnos nem tehetjük közzé, de minden esetet komolyan veszünk. Köszönjük, hogy tájékoztat minket. Kérjük vegye figyelembe, hogy amennyiben indokolatlanul jelentett fel valakit, fenntartjuk a jogot, hogy profilját töröljük. Írjon bátran, ha további kérdése van.

Kérjük ne válaszoljon erre az e-mailre. Ha további kérdése van a témában, kattintson a linkre:https://hotornot.com/support.phtml?rid=8413097:29h21rDoS2xEdMLs

Válszoltunk a kérdésére? Igen - Nem

Üdvözlettel, Zsuzsa - Hot or Not Ügyfélszolgálat"

Szóval, még lehet, hogy engem törölnek.

Erre elküldtem nekik anyuka telefonszámát és facebook elérhetőségét, hogy esetleg egyeztessenek vele, mivel anyukát bosszantja, hogy gyermekének fényképével visszaélnek és esetleg, ha nem történik érdemi lépés, hivatalos síkra tereli az ügyet.

Azóta eltelt két hét és a hölgyet, valamiért, nem hívta fel a badoo ügyfélszolgálata.

Szerintem így elég nehéz leellenőrizni valamelyik adatlap hitelességét.

Nos, lehet, hogy a badoo persze törölte a sérelmezett adatlapot, de ez még nem nagy segítség, hiszen azóta is, nap, mint nap botlok bele adatlapokba, melyeken ismerőseimet látom és akik miután rákérdezek, nem értik, mit keresnek fent a rendszerben.

A badoo-nak meg így nem sok értelme van, mint társkereső, hiszen én boldogan nyomathatom a kis piros szíveket, ha azokat olyan adatlapokra küldöm el, melyekről a rajtuk szereplő hölgyek mit sem tudnak!

Egyelőre itt tartunk...

Folyamatosan nyomkodom a gombot, mert kíváncsi vagyok, Zsuzsi adatlapját leszedték e. Mivel névre nem lehet a badoon belül keresni és Zsuzsi adatlapjához még kor sincs megadva a szűkítéshez, ez a módszer marad, ami viszont lassú és időigényes.

Kedves facebook-os hölgyismerőseim:

Ne legyen illúziótok!

Fent vagytok, csak még nem találtalak meg.

Azt sajnos nem tudom - mivel a programozáshoz nem értek annyira - hogy egy adathalász program gyűjti csokorba a csajokat, vagy valaki ezzel szórakozik. Az emberi tényezőt annyiban kizárnám, hogy egy facebook fiókhoz egyetlen badoo-s belépés rendelhető hozzá, így nem hiszem, hogy valaki azért csinál csak facebook adatlapokat, hogy tele szemetelje az oldalt. (Másrészt az iwiw-nél történt hasonló jó-pofaság, csak az iwiw adminisztrátorai magasról leszartak, amikor megírtam nekik az észrevételemet.)

Ha viszont a badoo készítői basztak el valamit és ezért az oldalukra valami módon átteleportálnak fényképek, hozzájuk azért köthető névvel a társkeresőbe, az gáz.

A badoo másik irányelve, hogy ne tegyünk fel gyerekes fotókat. Ennek ellenére minden harmadik adatlapon van kölök.

Bátorkodtam közel száz fényképnél jelenteni az irányelv sérelmeket. Na, az is érdekes lesz, ha azzal foglalkoznak.