Found Footage: V/H/S (2012)

V/H/S (2012)

Rendezte: Sokan... Megtekinthető az imdb oldalán...

A Found-Footage speciális filmes műfaj. A legtöbb esetben, amatőr felvételekből összeállított, dokumentumfilmre emlékeztető jellegű elmesélése egy általában hihetetlen, valóságosnak mondott - pl. a reklámokban azt sejtetik, hogy amit látsz, megtörtént - de hamis történés. Ezért a rövidítése nálam csak simán FF, ami nem azt jelenti, hogy found-footage, hanem Fake Fuck, ami kb. nálam egyenlő a kamu-baszással, ami annyit tesz, felizgatnak, de átvernek... Fake Fuck!

Mert az FF filmek átverések. Mesterségesen elkészített képsorok, többnyire mesterien megszerkesztve, patikamérlegen adagolva az információt, amelyből összeáll végül egy hihetetlen esemény, látnivaló, történet.
Az FF filmek főleg kézi kamerával készülnek, a szereplők által. Valaki fogja a kezében, esetleg a homlokára, gomblyukba szerelt kamerán rögzíti a tartalmat. Azután van FF, ahol már ezt variálják egyéb kamerák felvételeivel, pl. térfigyelő rendszer, autóba telepített kém kamera, stb.
A lényeg, hogy elvileg valóságos eseményeket látunk. Ebből építenek fel egy fiktív történetet.
Az FF éppen ezért, a nézőt erőszakosan az eseményekbe rángató mivolta miatt - mert olyan, mintha tanúi lennénk valaminek - többnyire a horror és a sci-fi, az abszurd világába viszi a nézőt.
A kamera rángatózik... hirtelen vágások... szemcsés kép... töredezett időrend... esetleg egyéb maradék felvétel, amely "véletlenül" láthatóvá válik... bizonytalan lezárás. Ezek mind jellemzői lehetnek az FF-nek.

Found-Footage filmek a wikipédián. Angol szószedet, ettől függetlenül segít elmélyedni a témában. Ha végiglapozunk a címek között, kitűnik, hogy ezek a filmek zömükben a fantázia világába kalauzolják a nézőt. Ez különbözteti meg őket a dokumentum filmektől. Szóval a jelleg hasonló, épp csak a tartalom más. Az FF filmek lehetnek áldokumentum filmek. Ilyenkor a "megtalált" felvételeket összevegyítik egyéb felvételekkel, amelyeken esetleg fekete doboz felvételt hallhatunk, vagy egy a filmben fellépő témában szakértő személy szól hozzá az eseményekhez, melyeket látunk. Van FF film, amely végig csak az eseményt rögzítő képsorokat mutatja, lineárisan (Ideglelés), de van olyan is, amit "sorrendbe vágtak", felduzzasztottak egyéb, témához kapcsolódó képsorokkal, visszatekintésekkel (The Bay).

Az egyik első, jegyzett FF film a "Büntetés Park", melyben egy csapat hippit kergetnek meg a rend őrei egy sivatag közepén. Történetében már ez a film is elrugaszkodott a valóságtól, pedig speciális effektet nem tartalmaz. Egy évtized múlva az olasz realisztikus horror egyik legismertebb darabja, Cannibal Holocaust, használja fel a FF-et, egyfajta film a filmben koncepció keretein belül: Egy dokumentumfilm készítő csoport felvételeit találják meg a dzsungelben, amely megtekintése után megtudjuk, mi történt az eltűnt forgatócsoporttal. A fél elkészülte után rengeteg botrány főszereplője lett, a jól kezelt FF miatt. Az akkori, egyszeri néző nem készült fel az új stílus befogadására, rosszul értelmezte a látottakat, ezért elfogadta a látványt. A rendező, Ruggero Deodato tudna erről mesélni; ami azt illeti, a film rendezői kommentárjában mesél róla, milyen támadásoknak lett később kitéve a mozija miatt.

A V/H/S az FF műfajon belül szkeccsfilmnek tekinthető, mivel a film több, egymástól élesen különálló történetből áll, kevés kapcsolódási ponttal. Az egyik, a kerettörténet, ami összefogja a látottakat, a másik, hogy az összes FF epizód, egyetlen "gyűjteményből" kerül ki. Mintha egy ilyen kisfilmeket gyűjtő, egyfajta mozi fetisiszta válogatásából szemezgetnénk.

Van itt fiús bulit taccsra vágó női szeráf, leszbikus szerelmespár, gyilkossági hajlammal, vagy egy áldozati szertartásba botló részeg csürhe.
A történetek koherensen építkeznek, ezért sokszor mellékesnek tűnő bevillanások, apró részletek később, az egész megértésében fontosak lehetnek.
A V/H/S-t különálló filmélményként tagolt, töredezett mivolta miatt nem lehet nagyfilmként értékelni, ám mivel a legtöbb FF történetben tényleg nincs több szufla rövidfilm epizódnál, a szegmensek egyébként élvezhetőek, szórakoztatóak. A rendezők - voltak nyolcan - igyekeztek színesíteni a látottakat azzal, hogy kihasználva a technika adta lehetőségeket, többféle perspektívát használtak fel: szemüvegbe épített kamera, webkamera, stb. így igyekeztek ébren tartani az érdeklődést. A képsorok egyetlen komoly hátránya talán a realitás közeliség miatt ideges kamerarángások lehetnek.

Sajnos ez azonban az FF filmek egyik idegesítő velejárója. Igaz, ahogyan fejlődik a technika és a magánszférában található kamerák, felvevők minősége, lassan elhagyjuk az ilyen témájú filmekből ezeket a gyerekbetegségeket, mint a remegő kép. El is kell, hiszen a néző egy idő után immunitást fejleszt ki magában, a látottak miatt. Pont úgy, ahogy a modern világban már felszisszenünk, ha egy horrorfilm azzal az amatőr fogással él, hogy a szereplők azért nem tudnak segítséget hívni a telefonjukon, mert nincs térerő. A legtöbb esetben ezt már nem hisszük el. Az FF filmeknél a helyzet ugyanez; ha túl sok a "lényeget" nem mutató képsor, nem leszünk vevők a filmre, mert a néző, ha már "dokumentumról" van szó, látni akarja azt. Különös tekintettel arra, amit a rendező nem akar láttatni. (És ilyenkor szokták igénybe venni az utómunkát, a számítógép trükköket.

Mindenképpen látnod kell a filmet, ha szereted a műfajt. 2013-ban jött a folytatás és mivel van még benne kraft, várhatóak további részek.

A V/H/S azonban jól lavíroz...
70%

Alant videodrome véleménye, videóban:

Sorozatok: Mob City (2013)

Sorozatok: Mob City (Kezdés: 2013, de a folytatás még kérdéses)



Miután Frank Darabont kreatív összeférhetetlenség okán menesztve lett a "The Walking Dead" showrunnere szerepkörből, átnyergelt a TNT channel-hez, ahova átmentette néhány színészét a zombies sorozatból és elkészített egy hasonlóan nívós, filmélmény szerű kaleidoszkópot, ezúttal a negyvenes évek Amerikájáról, bemutatva a nyakkendős bűnözők és lepukkant rendőrök világát. Hogy lesz e folytatása a 6 részes képeslapnak, jelen idő szerint a jövő zenéje, ettől függetlenül a "Mob City" első évada kalandos szórakozás azoknak, akik a.) szeretik a negyvenes években játszódó kosztümös filmeket ill. b.) akik rajonganak a karakterközpontú, viszonylag lassú felépítésű, krimi-drámákért.




Joe Teague (Jon Bernthal) átlagos rendőr, ami az észbeli képességeket illeti, ugyanakkor átlagon felüli képessége van kiosztani egy nagy verést az arra érdemesnek, vagy éppen állni azt, ha ő kapja. Ügyei felgöngyölítésénél nem éppen az esze dominál. Csapatán belül némi tiszteletet azzal tudott kivívni magának, hogy ha komoly zrí van, ő az első sorban található meg, nem bujkál a többiek háta mögé. Homályos katonai múltjáról apró információ morzsákból rakjuk össze egy belül megtört, de krízis helyzetben hidegvérrel döntő és működő férfi lélekrajzát. Volt szerelme zsarolási ügybe keveredik. Joe rövid időn belül az események közepébe csöppen és bár a rendőrség érdeklődését is felkelti a város egyik komoly bűnözőjét érintő ügy, Joe amolyan magányos farkasként kezelve dolgait, szépen lassan beleássa magát a problémák mélyére. Egy idő után pedig kérdéses, hogy sikerül e életben maradnia és életben tudnia barátait, kollégáit, szeretteit.

Edward Burns (Ryan közlegény megmentése), Robert Knepper (A szökés, Hősök), Milo Ventimiglia (Hősök)

Bugsy Siegel (Edward Burns) kegyetlen, öntörvényű maffiózó. Kezelhetetlen ember, aki saját maga alatt vágta a fát, szembe ment bárkivel, hogy céljait elérje. Egyik terve, hogy miután 1931-ben Nevada állam igent mond a szerencsejátékra, Bugsy előre látva a jövőt, egy kaszinó-város tervez a sivatag közepére. Tervei veszélybe kerülnek, amikor kiderül, hogy egyik gyilkosságáról felvételek készültek, melyek a bíróság kezébe kerülve, azonnal kivonnák a forgalomból. Történetesen a zsarolónak köszönhetően Joe, a rendőr és Bugsy útja keresztezi egymást. A többit pedig látni kell. Néha a történelem és a film messzire elkerüli egymást, azonban a film élvezetén ez mit sem ront, hiszen nem a történelem lecke, hanem a szórakoztatás a lényeg.

Frank Darabont stílusos direktor. Képes mozit varázsolni a tévé képernyőjére. Ráadásul tud jól választani témát, ezért egyelőre úgy tűnik, amibe belenyúl, az a nézőnek szórakozás. A "Mob City" például még azoknak is érdekes lehet, akik nem vonzódnak a bűnügyi filmekért, vagy a kosztümös darabokért. Darabont filmje köszönhetően a kellő figyelemmel kiválogatott stábnak, visszarepít minket a múltba. A fényképezés minősége hozza a "The Walking Dead"-nél megszokott szélesvásznú érzést. A zene tökéletesen illeszkedik a képek alá, a színészek pedig egytől egyig remekek.

Hogy lesz e folytatása a 6 epizódos etapnak, egyáltalán nem biztos, hiszen Joe története nagyjából le lett zárva - persze kiskapu akad. Addig is, megtekintésre csak ajánlani tudom a sorozatot.

Figyeld:
- A filmbeli lövöldözések és leszámolások gyönyörűen vannak felépítve, fényképezve és többnyire lassítva. A hangkeveréssel olyan, mintha mi is a helyszínen lennénk. Ezek mellett még realisztikusak is.
- Rengeteg ismert arc köszön vissza, más sikeres sorozatokból. El sem kezdem felsorolni.
- Simon Pegg kivételesen nem humorizál. Illetve mégis, de nem úgy...
- Jon Bernthal mint Shane a "The Walking Dead"-ből, nem tudta sokáig élvezni a sorozat sikerét, amiért most Darabont itt kárpótolja. Megérdemelten. Bernthal eszméletlenül jó a vert verőlegény szerepében.

80%

Ha ezt látod, egy gödörből felnézve... baszhatod.

Fiúk az életemből - Riding in Cars With Boys (2001)

Fiúk az életemből - Riding in Cars With Boys (2001)

Rendezte: Penny Marshall





"- Nekünk csapatnak kéne lennünk! Nem?
 - Nem! Neked anyának kéne lenned, nekem pedig gyereknek!"

Vannak filmek, amik valahogy a szívünkben helyet alakít ki, akár a kutyus a pokrócon. Nekem többek között ilyen kedvenceim a "Kramer kontra Kramer", az "Ez a fiúk sorsa" vagy jelen filmünk, a "Fiúk az életemből". (Az már más kérdés, hogy mindhárom film a csonka családokról és gyermekekről szól én pedig "csonka" család gyermeke vagyok, de a pszichológiába nem mennék bele...)
A "Fiúk az életemből" jelenidőben az anyukáról, Beverly (Drew Barrymoore)  és kissé, tőle elhidegült fiáról, Jasonról (Adam Garcia) szól, akik afféle road movie keretei között flashback-ekben megidézi, hogyan jutottak a kocsi első ülésére. (A film címe pedig utalás arra, hogy a múltban mit csinált hősnőnk a fiúkkal a kocsik hátsó ülésén.)

Sok köztük a feszültség, de végül apa megenyhül.

Beverly első könyvét szeretné kiadni, amihez engedélyt kell kérnie, a könyvben cseppet sem hízelgően megfestett első komoly szerelmétől, Raytől (Steve Zahn) akinek fiát köszönheti. Beverly bár életének nagy részét kocsikban töltötte, ő maga nem képes az utat végigvezetni. Fia, éppen kirepülni készül a szárnyai alól és, hogy kicsit tompítsa a fájdalmas elválást, vállalkozik rá, hogy célba juttassa.






"- A lányom egy riiibanc!" A lányom egy RIBANC!"


Miközben a két, egymástól külső szemlélő számára elhidegült ember alatt elszaladnak a mérföldek, a néző vissza-visszautazik a múltba és Bev életének fontos állomásainak lehetünk tanúi. Így lassan megismerjük a lányt, majd nőt, aki kezdetben szeleburdi csitri, később pedig, mire fia felcseperedik, egy kissé kiégett, az életbe belefásult, de komoly írói vénával megáldott, első könyves író nő lett. Megismerjük kétségeit, álmait. Családját, azon belül főleg rendőr apját, (James Woods) aki főleg támogatja, máskor pedig szégyenkezik miatta. Látjuk örök-bari kapcsolatát gyerekkori barátnőjével (Brittany Murphy - R.I.P.) aki szintén nem egyszerű eset. Végigizgulhatjuk kapcsolatát a széltoló, legbelül mégis aranyszívű, másrészt férjnek alkalmatlan Ray-el. Közben állapotos lesz Jason-nel, megszüli, neveli, amennyire tőle telik, igaz, neki magának szintén még szüksége lenne nevelésre. Azután látjuk, hogy tanulni szeretne - kellene neki, hiszen van tehetsége az íráshoz - de a sors valahogy ellene dolgozik. Mikor már lehetősége lenne kilépni a kisvárosi életből és beleugorhatna az egyetemisták világába, puff, kap egy gyomrost. Szóval nem egy szerencsés csajszi.

Fay és Bev, a legjobb barátnők

Penny Marshall 2001-ben rendezte ezt a szívhez szóló, kedves filmet és azóta nem forgatott mozit, csak televíziónak dolgozott. Sajnos. A "Fiúk az életemből" nem dráma, nem komédia. Keserédes a javából. Kicsit tévéfilmes, kicsit lassú, kicsit "könnyű". Mégis, ha valakit elkap a hangulata, annak maradandó emlék lesz. Másnak pedig egyszer nézős Hallmark matiné.




"- A nők imádnak megbocsátani..."


Érdekesség, hogy a filmben Drew Barrymoore alakítja Adam Garcia édesanyját, ami azért bravúr tőle, mert két évvel fiatalabb a színésznél. Ez azért lehetséges, mert Garcia elképesztően kölyökarcú legény. Azért a sminkesek nem vitték a munkát túlzásba, ezért a korkülönbség, illetve annak hiánya kissé zavaró lehet.

A film harmadik szereplője...

... az autó.

Külön emlékezetes Brittany Murphy azon jelenete, amikor eljátsszák Barrymoore-ral, hogy amaz, hogyan jelenti be otthon, hogy terhes. Murphy tíz másodperce nagyon aranyos.
A film rajtuk kívül tele van remek karakterekkel és karakterszínészekkel. Csak ajánlani tudom.
Beverly amúgy nem kitalált személy. A film a forgatókönyvet és a regényt jegyző igazi Beverly Donofrio-tól származik, aki önéletrajzát nyújtotta át ebben a filmben.

Sokak szerint biztos nem ér annyit, de többszöri megtekintés után: 70%

Figyeld:
- Rosie Perez (Zsákolj, ha tudsz!)
- Lorraine Bracco (Nagymenők)
- Maggie Gyllenhaal (A sötét lovag)
Három remek színésznő, akik itt csak villanásnyi szerepet kapnak!

media addict.hu: Könyvkritika
anheszenamon.blogspot: Könyvkritika
cspv.hu: Filmkritika
wikipédia: Beverly Donofrio