Rendezte: Jaco Bouwer
A film Mafab adatlapja: Gaia (2021)
Az 1970-es években, James Lovelock fektette le szélesebb kör elé a Gaia-elméletet, melynek nevét "A legyek ura" Nobel-díjas írója, William Golding javasolta. (A nevekre klikkelve eléred a linkeket, ha érdekel a téma, én nem kezdenék okoskodásba ezzel kapcsolatba.) Mostanában már felfedeztem filmeket, amik ebből a teóriából merítenek többet vagy kevesebbet, lásd pl. az Avatart, vagy az In the Eart (2021) című mozikat.
Szerintem sem ördögtől való feltételezés, hogy a bolygónk valamiféle szoros kapcsolatban van a rajta létező élővilággal, hiszen belőle táplálkozik.
A Gaia azonban nem annyira filozofáló mű, mint inkább egyfajta bio-horror, amely még a mostanában hype-olt "The Last of Us"-ra is erősen emlékeztet, hiszen a gomba által benőtt karakterek számomra egyértelműen a videójáték félelmetes, gomba spóra által irányított erőszakos előhalottjaira emlékeztetnek.
Gabi (Monique Rockman) és társa, Winston (Anthony Oseyemi) két erdőt kerülő, a folyón csordogáló erdőkerülő. Gabi a drónnal játszadozik és mikor egy férfit pillant meg a kamera képernyőjén, közvetlenül a drón bedöglése előtt, letér a szokásos útról, eltér a megszokott rutintól és a készülék, illetve a lehetséges idegen nyomába ered. Az életük pedig örökre megváltozik ezzel, és bár nem tudják, első tanúi lesznek egy új, természetközelibb világ születésének, habár, nem biztos, hogy ez nekik szerencsés találkozás a jövővel.
A jövő pedig egy fiúgyermek, aki apjával remeteként tengődik az őserdő mélyén, mert apa csak így képes kordában tartani a gyermekében élő és dolgozó erőt, amely eggyé teszi őt a természettel és még nem ismeri határait. Gabi belecsöppen a duó életébe és nőként felébreszt a fiúban, Stefanban (Alex van Dyk) annyi szexuális vágyat, hogy a fiatalember megkérdőjelezze apja, Barend (Carel Nel) néhány döntésének jogosságát. Pl. miért kellene életük végéig az erdőben bujkálniuk, ijesztő, vérszomjas lények között, amikor Gabi világa sokkal izgalmasabbnak hangzik.
Azonban Barend tisztában van vele, hogy gyermeke hiába hordozza magában a Föld erejét, ha közben ez az erő irányíthatatlan és veszélyes is lehet az emberiségre.
Tertius Kapp forgatókönyve lassú, misztikus munka. Hogy pesszimista vagy optimista darab, az a nézőtől függ. Mióta az emberiség komolyan foglalkozik az üvegházhatással, a természetvédelemmel, a lehetséges jövőnkről a Földön, néha készülnek filmek, amik arról mesélnek, mi történne, ha a természet visszavenné jogos jussát az embertől. Mi történne, ha az emberiséget megbüntetné a bolygó, mohósága, felelőtlensége miatt. Ebbe az öko-horror műfajba olyan filmek tartozhatnak, mint az "Állatok napja" vagy "Az esemény" is. A természet fellázad, az emberiségnek ütött az utolsó órája. A Gaia pedig gyakorlatilag az utolsó óra első óráját meséli el képletesen. Hogy eredeti-e? Nem feltétlenül. Hasonló vázra épült például King "Creepshow" története, melyben egy meteorit fertőzi meg a közeli farm tulajdonosát, hogy feltételezhetően megállíthatatlanul bekebelezze majd az egész bolygót gombára emlékeztető tartalmával. King később is elővette a mindent benövő gomba, mint fertőzést az "Álomcsapdában", de szerintem nem ő az egyetlen, aki hasonló történetet faragott a természet ereje köré. (Itt most eltekintettem attól, hogy azért nincs tökéletes párhuzam a két történeti szál között, hiszen, a Gaia-ban egyértelműen a bolygóról származik a mindent behálózó erő, míg King esetében a világűrből érkezik a fenyegetés.)
A fényképezés néha pazar, főleg a természetképeknél, a vágás már sokkal hanyagabb munka, főleg az akció jeleneteknél, amik kicsit töredezettek lettek így. A zene érdekes és jól passzol a képekhez. A színészek hozzák a kötelezőt, talán csak Carel Nel emelkedik ki a megszállott apa szerepében.
Kamaradarab, a covid árnyékából, gyönyörű természeti képekkel, sokkoló befejezéssel.
60%
