Az utolsó megálló Yuma megyében - The Last Stop in Yuma County (2023)

 Az utolsó megálló Yuma megyében - The Last Stop in Yuma County (2023)

Rendezte: Francis Galluppi

A film MAFAB adatlapja: The Last Stop Yuma megyében (2023)

Megtekintés: Az HBO Max kínálatában szörfölgettem, mikor megérkezett ez a mozi, egy fülecskével a poszter sarkában, hogy "Utolsó esély". Elég nehéz volt elszakadnom attól a westerntől, amelyben Russell Crowe és Christian Bale kalandoztak a vadnyugaton, mert Yuma megye neve ennyire erősen kapcsolódik nekem ahhoz a történethez. (Ami amúgy egy Remake) Szóval, erőt vettem magamon, hogy elindítottam, és nem volt nagy elvárásom.

Nem mondom, hogy nem szórakoztam jól, de azt nem lehet letagadni, hogy a film ha nem is tudatosan, de olyan, mint egy Coen mozi. Kiszámíthatatlan bűnfilm, emlékezetes karakterekkel, egy világvégi, poros kisvárosban, ahol az erőszak alattomosan kúszik fel a bokánk iránmyából és szinte senki sem élvez védettséget. Mindenképp ajánlom, ugyanakkor a végén azért volt bennem egy kis feszítő érzés, hogy nem-e egy hatalmas blöff szemtanúja voltam és úgy vertek át, hogy magam sem tudom megfogni a pillanatot, amikor ez megtörtént. 

Mire gondolok:

Lehetek szpojleres is, szóval inkább nézd meg a filmet, mielőtt ezt elolvasod. A film felépít egy feszült szituációt, fogja a kezed, húz végig magával, olyan bizarr mesében, ami után Horvát Oszkér (Önkényes mérvadó) is megnyalná a tíz ujját, mert itt aztán a rossz döntések elragadják a szereplőket, minden módon, hogy a lezárásban nem azt érzem, hogy kielégítő, hanem azt, hogy rajtam röhög a forgatókönyv író. Pedig, ezt már akkor sejtenem kellett volna, amikor kb. az első óra vége körül megtörténik a lövöldözés, ami szinte főhajtás vagy homage a Becstelen brigantyk (2009) pincés leszámolása előtt. 

A film szinte egyetlen helyszínen játszódik, méghozzá az amerikai folklór részeként beépült, tipikus kisvárosi, leginkább megkerülhetetlen utolsó megállós étkezdében, ahol szusszansz még egyet, mielőtt neki vágsz a pusztának, mert itt bizony, a forróság és halálos napsugarak természetes határként választják el az utazót az élettől. Nem is szeretne senki benzin nélkül nekiugrani a távnak, ezért furcsa figurák gyűlnek össze itt, hogy feltankoljanak a következő etapig. A csinos kis étterem pedig barátságosan fogadja a vándorokat, minden más esetben, de most egy halálos veszély is betolakodik az álmos, izzadt nyugalomba, egy bankrabló testvérpár képében, és nem biztos, hogy ők a legerősebb láncszem.

Charlotte (Jocelin Donahue) vezeti Yuma megye legcsendesebb kávézó-falatozóját és nincs rá felkészülve, de kiderül, hogy a benzinszállító tanker érkezésének hiánya komoly forgalomnövelő esemény, mert a területi adottságok miatt, aki erre téved, kénytelen vagy itt feltankolni az egyébként benzinzabáló szörnyeiket (hetvenes években járunk, sehol nem volt még takarékos jármű) hogy tovább menve ne fulladjon le 100 mérfölden belül, vagy... Szóval nincs más lehetőséged, itt bizony fel kell tankolnod. De Vernon (Faizon Love) aki a helyi benzinkut és motel üzemeltetője, barátságosan közli mindenkivel, hogy a benzin késik, viszont amíg várakoznak, azt megtehetik Charlotte éttermében egy jó kávé mellett. A hasonló című és felépítésű Húzos éjszaka az El Royale-ban (2018) szerint jönnek is a válogatott karakterek sorban, hogy megtöltsék a helységet a cselekmény forrpontjához megfelelően. Az elmaradhatatlan utazóügynök, aki (Jim Cummings) most biblia helyett késkészlettel házal. Kifejezetten fifikás rabló páros, akiknek nem kell sok, hogy vért igyanak, Beau (Richard Brake) és Travis (Nicholas Hogan) akik egyrészt a feszültséget emeleki és a humorosnak szánt pillanatokat erősítik, már-már a paródia széléig, de nem átlépve azt.

Jön egy idősebb pár, akik világukról sem nagyon tudnak, de azért fegyver akad a táskában és befut majd egy fiatalabb pár is, akik csak azt hiszik, tudják mibe csöppentek, fegyver is akad az övbe tűzve, de rálátásuk a világra kb. annyi, mint az idős házaspárnak. 

Akik még fontosak lesznek, azok a városka rendőrei, köztük Charlotte férjével, aki nem épp egy géniusz, de még mindig agytröszt, a kezdő zsaruhoz képest, aki meg tökéletes forgatókönyvi példája a töketlen porfészeki zsarunak, épp a hátán nem lóg egy papr, hogy zöldfülű.

Kifejezetten szeretem az ilyen világvégi éttermekben játszódó történeteket. Olyannyira, hogy sokat agyalok egy novellásköteten (amit nem fogok megírni) ami kifejezetten ilyen helyszíneken játszódik. Nem véletlen, hogy annyi mozi is használja ezt a mikrokörnyezetet, ha egy csapat embert akarnak mozgatni, izolált területen. Például azért is, mert a helyszínnél nem kell magyarázkodnod a karakterek teljesen eltérő háttere miatt. Egyetlen ami közös bennük általában, hogy A-ból mennek B-be és épp itt pihentek meg. Nagyon jól lehet azzal is dolgozni, hogy ezeket a karaktereket hogyan mutatod be. Egy-egy fél mondat, egy ruházat, az autó állapota mind a karakter építésére szolgál. Könnyen lehet őket mozgatni és mivel legtöbbször idegenek egymásnak, hamar össze lehet őket ugrasztani, nem érzék magukat féken tartva, hiszen ha bármi is történik, csak beülnek az autóba és irány toronyirányt.

Nem is akarok a cselekményről írni, mert azért sejtheted te is, ha egy alig tucatnyi emberből néhány a törvény elöl menekül. Ezért lesz az éttermi dráma amolyan neowestern. Ajánlott darab. Ha valami picit hiányt hagyott bennem, az talán a befejezés. Túl nagy meglepetéseket nem tud a film mutatni, ebből a szempontból megúszós kicsit, de már azzal is elszórakoztat, hogy tudsz kiért izgulni és azon filozófálni, hogy mikor van az a pillanat, amikor átléped azt a határt, ahonnan nincs visszaút még egy egyébként jó embernek sem. Vagy, lehet, hogy nem is olyan jó az az ember?

70% 

Látott már valaki olyan filmet, amiben Richard Brake nem volt negatív karakter???

Nincs, aki megmentsen - No One Will Save You (2023)

 Nincs, aki megmentsen - No One Will Save You (2023)

Rendezte: Brian Duffield

A film Mafab adatlapja: No One Will Save You (2023)

Megtekintés: Ez ismét egy olyan horrorfilm, amelyik azoknak a fogyasztóknak fog tetszeni, akik képesek egy filmben meglátni a mélyebb rétegeket és van érzékük mind a pszichológiához, mint a filozófiához. Aki azonban egy hentelős, UFO-s home invasion mozira számít, az nem fog tudni mit kezdeni a hozzá adott plusz rétegekkel, ami szomorú, mert ez a film sokkal több, mint gondoltam, az első percekben.

Brynn (Kaitlyn Dever) egyedül éldegél egy amerikai kisvárosban, saját álomvilágában. És ezt itt szó szerint kell érteni, mert Brynn hobbija reflektál a valóságra. Innentől pedig, mivel kicsit szétszórt leszek, egyszerűbb, ha úgy vesszük, a teljes cikk szpojleres, így csak azután gyűrkőzz az olvasásnak, ha túl vagy rajta és megnézted. A benyomásaimról fogo beszélni és tippeimről, amely nagy részt okoskodó konyhapszichológia lesz, így sokaknak terhes hülyeség, de ha úgy veszed, hogy gondolatjáték és inkább "verselemzés" kategória, csak filmmel, mint egy kritika, akkor lehet, hogy szórakoztató lesz számodra.

Brynn tehát egyedül él egy álomvilágban. Két dologgal szórakoztatja magát:  a városka makett változatának felhúzásával és egy 1956-os slágerrel, amik végül kiderül, hogy szoros kapcsolatban állnak egymással. A lány külsőre egy igazi kisvárosi lány, semmi szexuális kisugárzással és mintha ez is a koncepció része lenne, hogy nőies, de véletlenül sem erotikus, sem külsejét, sem öltözékét tekintve, hanem mintha az általa választott korra reflektálna minden porcikájában.

Azonban, mikor kiteszi a lábát a házából és kapcsolatba lépne a város többi lakójával, hamar kiderül, hogy a lány múltjára egy elképesztő teher nehezedik, mert a városka lakóitól semmilyen támogatást nem kap. Ez jó felütése a filmnek, mert Brynn ránézésre egy törékeny, tényleg ártatlan kisugárzású fiatal nő és erre azért is szükség van, mert ahogyan halad előre a történet és felfejtjük a titkokat, szükségünk lesz rá, hogy a hősnővel szimpatizáljunk, hiszen róla szól a film, azonban ha nem végtelenül pozitív a kisugárzása, nem kapcsolódunk eléggé rá ás a film végén esetleg nem működik a varázslat és felfeslik az igazság, hogy bizony, Brynn valójában nem pozitív személy és a város lakói jó érzékkel tartják magukat távol tőle.

Brynn egyik nap egy gyűrű forma kiégést vesz észre a gyepén és még aznap este tanuja lesz annak, hogy valami nem evilági lény igyekszik becserkészni őt a saját házában. Brynn pedig nem kérhet segítséget, mert egyrészt, senkire nem számíthat, másrészt, ahogy benne nem bízik senki, úgy ő sem bízhat senkiben a továbbiakban. A lány egy inváziós esemény középpontjába kerül  és minden erejére és szerencséréjére szüksége lesz, hogy ne legyen ennek az eseménynek az áldozata. Mikőzben egyre kérlelhetetlenebbül haladunk a vgéső forrpont felé, homályos utalások útján mind többet tudunk meg Brynn múltjáról és arról, miért nincsenek barátai.

Kaitlyn Dever

Ha ez nem lenne elég izgalmas, a film a gyönyörű fényképezés és remek hangi világ mellett egy különleges atmoszférateremtő megoldást is kitalált magának:  a filmben alig hangzik el beszéd, azok egy része pedig nincs fókuszban, mintha Brynn süket lenne, de inkább csak ez egy formai nyelv, hogy még jobban elidegenedjen a saját közösségétől, miközben valódi "idegenek" kezdenek begyűrűzni a lakók közé és erről úgy tűnik, egyedül a lánynak van tudomása. Az nem derül ki, hogy ez Brynn szerencséje miatt, végtelenül erős akaratereje vagy valamilyen mentális állapot problémájára vezethető vissza, azonban végül a kívülállósága és a múltja lesz a legfőbb okai, hogy "megmenekül" szorult helyzetéből, ha lehet ilyet mondani. A film kvázi némasága igen irritáló lehet első olvasatra és még azoknak is megterhelő kicsit, akik nyitottak a különleges hangulatteremtésre. Magam is elszórakoztam a gondolatával, hogy milyen lehetne mondjuk egy Walking Dead epizód, amiben a szereplők 45 percen keresztül nem szólalnak meg és elsőre érdekes és vicces ötletnek tűnik, azonban, a filmélményt befolyásolhatja azoknál, akik inkább profán módon, a szövegek értelmezésével szeretik szórakoztatni magukat, mert nekik megterhelő lesz a beszéd hiánya, és ezen nem segít a dalbetét sem. Kb. olyan érzés lehet, mint amikor azért nem élvezel egy filmet, mert a moziélményt számodra erősen bekorlátozza az, hogy egy zárt térben játszódik a film és nem nyit a "világra", míg te a zárt teret inkább elfogadod egy színházi darabtól, de nem egy nagy váésznas filmtől.

Brynn lépésről-lépésre vívja meg mikrocsatáit az idegenekkel, míg végül már olyan szintre emelkedik ellenállása, hogy az ellenség tudatosan dönt arról, hogy elengedik és nem próbálják megtörni, persze azok után, hogy ráébrednek, a lány akaratereje részben egy traumatikus élmény hatására ért benne meg, vagy inkább mondjuk azt, hogy olyan mértékben áll ellen a vele szemben alkalmazott erőszak legkisebb formájának is, hogy azt még a barátaival szemben is kénytelen kelletlen megtorolja és kétséget nem hagy az felől, hogy ezt akkor azokkal szemben is megteszi, akiktől csak fél. Az idegenek talán hamarabb szabadulnának tőle, ha egyszerűen megölnék, de úgy tűnik, ők nem teljesen vallják a lány pszichéjének működését és bár lenne miért eltörölniűk őt a földről, inkább választják azt a lehetőséget, hogy felkínálnak neki egy helyet a jövőjükben, ami pedig szerencsésen összecseng Brynn gondolatiságával és direkt a kedvére való. 

Ugyanis, Brynn-t az idegenek által megszállt emberek már kedvesen fogadják, és a lány, úgy tűnik, teljesen jól érzi magát a külsőségekbe bujtatott kedveséggel, nem szükséges számára a mély érzelem, ami kicsit felül írja azt is, vajon mennyire volt a múltban elvesztett barátnője a barátnője, vagy csak az volt az utolsó valódi emberi érzése, amit sikeresen felülírt azzal, amikor megtette azt, ami miatt mindenki ferde szemmel nézett rá. Most viszont, Brynn szintet léphetett és nem csak egy apró makettváros az amiben elfelejtkezhet, hanem a saját városkája is, hiszen végre kiléphet az utcára, együtt lehet a többiekkel, mintha a város is a saját tulajdona lenne ettől fogva és akik eddig nem szóltak hozzá, most már kedvesek vele, amit a lány akkor is élvezettel fogad el, hogy amúgy tudja illetve tudnia kell, hogy a város lakóit megszállta egy  entitás és saját kénye kedve szerint irányít mindenkit.

Ez persze tényleg azt a kérdést teszi előtérbe, vajon Brynnek mennyire van szüksége a városra és a közösségre, ha ennyire mindegy számára, hogy a testen belül ki vagy mik lakoznak és ekkor értjük meg, hogy Brynn valójában teljesen ellenne egyedül is és nem azért akart beilleszkedni, mert egyedül érzi magát, hanem mert ez az elvárt társadalmilag és akkor tud végre megint nyugodtan élni, anélkül, hogy a közösség kitaszítaná. Miközben neki nincs rájuk szüksége.

Brynn tehát minden, csak nem egy pozitív hősnő és története egy, a háza falain belül létrejött álomvilág után egy olyanban folytatódik, amelyik kitágította a ház falait és bekebelezte a városát is. Erre utalás az is, amikor egy kis kék ház formájú madáretetőt erősít fel egy közeli ház tornácát, amelyik színben és részben megegyezik az épülettel. Ezzel szinte jelzi számunkra, hogy Brynn kilépett otthona falai közül és most már az egész városkára igényt tarthat valamilyen formában. Hiszen, azzal, hogy csak ő ember, míg a többiek talán mind idegenek, az semmivel sem másabb, mint korábban, hsizen, eddig is idegenként élt a többiek között.

Az év egyik meglepetés mozija!

80%