Meghajszolt vad - Native Son (2019)

Meghajszolt vad - Native Son (2019)

Rendezte: Rashid Johnson

A film Mafab adatlapja: Native Son (2019)

imdb.com

 Megtekintés: Nem volt egyszerű végignézni a mozit, mert nem feltétlenül szórakoztató azt látni, hogy egy jobb sorsa érdemes – az-e tényleg? – fiatalember végül nem képes jól élni a lehetőségeivel.

Big (Asthon Sanders) a környéken lakik. A szarabbik környéken. Innen kiút csak az iskola lehet, meg ha kapsz megfelelő támogatást. De akik a barátaid, azok nem fognak ebben segíteni, mert mind visszahúzzák egymást. Szóval, egyedül alig fogod megtalálni az innen kivezető utat, ha meg mégis, még mindig ott lesz a múltad, ami rálép a sarkadra. Csak ne legyél seggfej!

Big pedig nem akar seggfej lenni. Könnyen belemehetne, hogy a balhés életet választja, a kábítószer és erőszak világát, azonban, bár dolgozni nem szeret különösebben, ahhoz sem fűlik a foga, hogy egy börtönben végezze. Persze vannak, akik tologatják a szekerét. Most éppen egy sofőr munkát hajtottak fel neki. Igazi álommeló. A gazdagék lányát, Mary-t (Margaret Qualley) és vak anyut kell furikázni. Mrs. Daisy és az ő afroamerikai sofőrje. Big pedig igyekszik helyt állni. Menne is neki, mert vezetni tud, alapból simulékony. Csak a gazdag lány ne akarna állandóan kitörni apuci szárnyai alól, ostoba lázadásaival, hogy független kamaszként birtokolja az éjszakát és a fekete fiút. Big pedig nem nagyon mond nemet a gazdag hívó szóra. Olyannyira nem, hogy szinte már beilleszkedik. Szinte.

Azonban volt egy ígérete, amit nem tartott be. Egy buli, ahogy a haverja nevezi, rablási kísérlet, ahogyan mi többiek. A feka fiúk valahogy ezen a környéken mindenen törik a fejüket, csak a munkán nem. Zöld haj, kamu fuksz, feketére festett köröm, az van. Életcél? Az is akad, igaz, a körvonalait füsttel rajzolták. Fogod valamire vinni? Persze. Mondj igent a bulira és nyerhetsz egy jegyet a böribe.
Big azonban vagy okosabb az átlagnál, vagy gyávább, de nem akarja ezt a bulit, mert nem akarja a börit. Első lépés, hogy a haverok kiközösítsék. Azonban, ha minden jól megy – és az új állással lehet, hogy menne is – vissza se kellene néznie.

Ha nem a környezete húzza vissza, akkor majd akadályokat gördít elé a lehetséges jövő. Gazdag kislány a határait feszegeti. Feka fiú, mire jó az? Szerezz cuccot! Big pedig csodás Péntek; hogy elfogadják, cuccot is szerez. De valójában egyedül van, miközben mindkét oldal a saját céljaira akarja kihasználni. Az egyik azonban lényegesen kényelmesebb út. Csak ne lenne Big olyan ostoba...
Mert egy rossz döntés, és a kényelmes út maga lesz a pokol. Már nincs jó lépés, nincs megoldás, csak a lejtő. Hogy elbukik, az biztos. A kérdés, milyen gyorsan.
Voltak álmok. Szertefoszlanak, akár a füst. Akár a gazdag lány a füstben.
Big pedig fel sem fogja igazán, hogy az élete már semmit sem ér, pedig ő csak jól akart dönteni, megfelelni a világnak. 

Szikár film a Native son. Ahogy telik a játékidő, úgy lesz szürreális és hősével együtt mi is elveszítjük a talajt a lábunk alól. Tényleg csak ez lehet egy afroamerikai fiú sorsa? A dráma pedig – mert érzed, hogy az, hiszen a keserédesre jellemző poénkodás nyomokban sincs jelen – átfordul tragédiába. Még-csak azt sem mondanám, hogy eredeti, amit látunk. Sőt, volt már ennél finomabb, érzékenyebb feldolgozása is annak, amikor valaki egyszerűen rosszul méri fel önmagát. John Steinbeck „Egerek és emberek”-je például, ha már igazi mélységet keresünk. Big pedig Lennie. Egy fiatal, szívós Lennie, aki nem tűnik ki az átlagból, de legalább nem is átlag alatti. Vagy mégis? Amikor lehetne helyén az esze, képtelen jó döntést hozni és onnantól csak lefelé vezet útja.

Pedig előtte állt a jövő.

A film fényképezése kifejezetten szép. A színészek hozzák a kötelezőt, de ismertebb név nem kavar be a filmbe, hogy ellopja a show-t. Ashton Sanders előtt még sok jó film áll, ha így folytatja. Játéka eszköztelen, magával ragadó.
A zene pedig a jazzes beütéssel kellemes, bár, semmi maradandó.
Nem kihagyhatatlan mozi, kicsit talán hosszú is a felvezetés, a mondandója sem túl erős, de egy megtekintést megér. Azonban nehéz témája miatt nem lesz közönség kedvenc.

70%

Mi kell a férfinak? – What Men Want (2019)

Mi kell a férfinak? – What Men Want (2019)

Rendezte: Adam Shankman

A film Mafab adatlapja: What Men Want (2019)

imdb.com

Megtekintés: Korrektnél sajnos nem több utánérzés, illetve Remake vagy folytatás?

A 2000-ben készült – atyaisten, de rég volt! – Mel Gibson romantikus vígjáték után nem tudom, valójában mennyi film készült azzal az alapötlettel, hogy valaki mások gondolatait hallja, de feltételezem, volt pár darab, csupán hozzám nem jutottak el. Ha nem mozi, akkor tévés produkciók. Azonban kvázi Remake-re közel húsz évet kellett várni, hiszen az alapötlet mellett a cím is az említett előd nyomdokain jár. Sőt, főhősünk itt is egyedülálló, reklám szakember. Csupán nő. Gondolom, kellett némi csavar, főleg, hogy a jelenlegi filmgyártás szeretne pc lenni, vagy minek hívják. Így lett a fehér középkorú férfiból egy negyvenes afroamerikai nő. Eredeti ez? Egyáltalán nem. Sőt, a film néhány apróságot szinte egyben vett át az „eredetiből” (Mert nem tudom, valóban olyan eredeti volt-e a Gibson film...) amit meg nem, azt valahogy sikerült mind kicsit gyengébben visszaadnia, kikacsintva az amerikai izlésre oly jellemző néhány kínos poénra is, amelyek a szokásos sztereotípiákat felvonultatva, ami főleg a megcsaló és meleg férfiakra fut ki.

Az alapötlet amúgy - már az eredetiben főleg - érdekes pszichológiai fejtegetés, hiszen közhely ugyan, de a férfiak szeretnék megfejteni a nőket, mert úgy véljük, rejtélyesek számunkra. Ebből kiindulva a fordított változat pont ezt a közhelyet teszi pályasélre, de ezzel nem lesz pozitívabb, sőt, veszít vele, hiszen a mondás szerint - amennyire emlékszem - míg számunkra a nők az örök rejtély, addig a férfi pedig egy nyitott könyv. Persze ezzel nem kell egyetértenünk, csak hát a rögződések..

Mellesleg, vicces irányból megközelítve, ha gyűjteni szeretnénk a különleges képességű erővel megáldott karakterek filmjeit egy amolyan X-Men alműfajba, akkor a filmnek szegről-végről helye lesz benne, hiszen Xavier professzor egyik fontos képessége szintén a gondolatolvasás, habár, ott nincs nemhez kapcsolódó megkötés. Jobban belegondolva, már igazán szőrözés, csak a csattanó miatt nem hallják főhőseink mindkét nem gondolatait, hogy még élesebb legyen a kontraszt!

Főszerepre sikerült megnyerni Taraji P. Henson-t, ami viszont segít a háborgó tenger felszínén tartani a film kiállását, lévén, hogy az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb feketebőrű színésznőjéről van szó. Milyen kár, hogy mellett szinte mindenki elhalványul, vagy eleve olyan szereplőgárdát válogattak mellé, hogy ne is nőhessenek a fejére. Mondjuk az apukáját alakító blackplotion filmlegendának, Richard Roundtree-nek majdnem sikerül, hiszen már a megjelenése egy filmben is kicsit emeli annak minőségét. Itt legalábbis tett hozzá.

Az asszisztenst alakító Josh Brener egy az egyben egy fiatal Woody Allen klón és a hősnő elgyengülésének a tárgya pedig a tényleg remekül kiválasztott, szívdöglesztően hétköznapian szerethető férfi karaktert AldisHodge, akinek nagyon törnie sem kell magát, ránézésre villog rajta a „pozitív figura” ledsor. Ellenben a munkahelyi kollégák szerepére sikerült egy már-már homogén, unszimpatikus férfi gárdát összeszedni, kezdve az elutasító kollégákon keresztül a főnökig.

Az a baj a mozival, hogy visszamondja a leckét, amit 2000-ben már megtanultunk, ám hozzá nem tud tenni – amit igen, kivettem volna – vagy ha mégis – feka hapsi jelölt, gyermekkel, eltávozott feleséggel – már elsütötték hasonló filmekben. Egyre konkrétan emlékszem és ha a címe is eszembe jut...! A képesség érkezésével bepillantást nyerhetünk a férfi társadalom agyába és sajnálatos módon, közhelyesen is adják vissza, amit ott találunk, talán kicsit nyersebben is, mint a „Mi kell a nőnek?” tette korábban. Sajnos, egyes karakterekbe csak belecsíp a film, nem bontja ki őket eléggé, pedig a karaktermélyítés talán jobb lett volna, és cserébe kivehettünk volna mondjuk egy hosszabb, ám ugyanakkor dramatúrgiailag teljesen felesleges éjszakai pókerpartit. Ellenben, hogy kis sztárunkat hogyan sikerült a megfelelő időben „átállítani”, sőt, vele együtt az apját, arról nagyvonalúan hallgat a film, ránk bízva, hogy elhigyjük, főszereplőnk mostanra tudja, mitől döglik a légy és képessége nélkül is elérheti, amit akar.

A forgatókönyvírói kreditben természetesen megjelent a Gibson film két elkövetője is, és még páran hozzájuk csapódtak, hogy azután egy kissé vérszegényebb darabot sikerüljön összerakniuk. Vígjátéknak kevés, ezért a komédia műfajba sorolnám és mivel nem igazán sikerül a női szereplő mellé megfelelően beemelni a férfi karaktert, így még a romantikus mozi cimkét sem nagyon tudnám ráaggatni, hiába kapunk egy kis szerelmi szálat.

Ha összegeznem kellene, a „Mi kell a férfinak?” az erős báty „Mi kell a nőnek?” kissé sutább, erőtlenebb kisöccse. Valójában nem volt rá szükség, hiszen az eredeti elég jól kivesézte a témát, sokkal érzékenyebb forgatókönyvvel – lásd öngyilkos jelölt titkárnő figurája, Gibson lányának bulija – és több remek karakterrel, míg a Henson romantikus komédia hozza a kötelezőt, de nem lesz belőle klasszikus. Sőt, sokan még a polcra sem tennék ki az előd mellé.

60%