2015. június 30., kedd

Agymanók - Inside Out (2015)

Agymanók - Inside Out (2015)


Rendezte: Pete Docter


Megtekintés: Igen, mert van mondanivaló, ugyanakkor, talán a figurák miatt, talán, mert a kalandok nem pörögnek a maximumon, nem lesz számomra egy sokszor nézős darab.

Pete Docter azért eléggé otthon van a gyerekek gondolatvilágának a visszaadásában. Már a "Szörny Rt." sem volt egy egyszerű darab, a mögöttes tartalom miatt és a mese több rétege rendesen visszaköszön jelen moziban is. Az "Agymanók" persze egyfajta kaland mese egy részről, hogy néhány szereplő eljusson A-ból B-be, kalandos utazás során, másrészt viszont egészen jól bemutatja, hogy egy tini, miért kezdhet mondjuk az élete, családja és úgy általában a világ ellen "lázadni". Amikor bármit mondasz neki, te, mint szülő, ő pedig úgy csinál, mindent jobban tud, vagy valami megfoghatatlan belső erő arra buzdítja, hogy ellenkezzen, bármi áron. Vagy, csak simán gondol egyet és világgá megy.

A mese pedig bemutat egy szituációt, amikor kamaszodásnak majd csak éppen induló lányunk hirtelen úgy kezd viselkedni, amit nem szoktunk meg tőle és mi tanácstalanul nézünk össze a párunkkal, hogy vajon elrontottunk valamit?
Nem!
Csak az agymanók pörögték túl magukat kissé.


Docter jól fogja össze a figurákat és olyan világot mutat be nekünk - fantáziabirodalmat - amelyen gyerekkorunkban talán mi is elméláztunk néha. Én egészen biztos; milyen lenne, ha kis emberek dolgoznának odabent, hogy tegyem, amit teszek?
Docter világa ha lehet, még összetettebb és koherensebb, mint a "Szörny Rt." univerzuma.
Öröm és Bánat kalandozása közben sok területet bejárunk és néha bizony elég találó módon vezetnek be minket az agyban lejátszódó folyamatok sűrűjébe, hogy azért lássuk, hogy van ott helye a léleknek is rendesen. Mert, ahogy látjuk, az érzések, bár fejben dőlnek el, néha önállósítják magukat az agytól.
De ez már a mély-filozófia világa, amelyben sem nem vagyok otthon, sem nem szeretem különösebben.
Tudatos én, meg világnézet, stb.

Riley (Kaitlyn Dias) szüleivel a megszokott és megszeretett Minnesotából a kevésbé izgalmas Chicago-ba költözik. A lány a fejében dolgozó öt alapérzésnek köszönhetően igyekszik jó képet vágni a hirtelen - egy gyereknek még minden ilyen költözés hirtelen - költözéshez, ám amikor rádöbben, hogy ezzel előző életének egy szakasza lezárult, érzései felbolydulnak. Lázadni kezd, ingerlékennyé válik, a korábbi lelkes énje visszahúzódik és olyasmiken kezdi törni a fejét, amellyel a gyermekkorának eddigi szakasza teljesen felülíródhat és nem feltétlenül kellemes módon.
A fejében lévő érzés-központ öt dolgozója pedig nem könnyítik meg az érzések kordában tartását.
Egy buta baleset miatt egy időre Öröm (Amy Poehler) és Szomorúság (Phyllis Smith) rövid időre elhagyja az irányító központot és akiket hátra hagynak, azok bár igyekeznek megtenni mindent, hogy Riley önmaga maradjon, ez elég nehéz feladat, ha olyan tulajdonságokkal tudjuk manipulálni, mint Undor (Mindy Kaling), Düh (Lewis Black) és Félelem (Bill Hader).


Közben nagyvonalakban megtudhatjuk, hogy egy 12 éves lány fejében mi zajlik le. Hogy mi történik egyes emlékekkel, hogyan is dolgozik a memória. Meg, hogy hová lesznek a gyermekkori képzeletbeli barátok és olyan apróságokat is láthatunk, miért keverik oly sokan a tényeket a saját véleményükkel.
A barangolás az agyban színes tevékenység, sok érdekes részlettel, amelyekre érdemes odafigyelni.

Szóval a film több rétege közül a rejtettebb, a belső filozofálgatás lett az érdekesebb, míg a külső váz, maga a vétlen kikerülés az irányítótoronyból és a visszajutás, valójában már unásig látott klisé.
Láttuk ezt, csak más köntösben.
Pl. Mindjárt ott van a nagy kedvenc, a "Fantasztikus labirintus", amelyben ugyan maga a tini csatangol egy érdekes labirintusban, de a lényeg, hogy ott is a gondolkodást és az érzelmeket kell hadrendbe állítani, hogy végül a road-movie rész egyenesbe jöjjön, közben pedig van kaland dögivel.
Itt kb. ugyanez a helyzet.
De egy felnőttet nem fog megtéveszteni, hogy magában a kalandban nincs elég kraft, mint abban a bizonyos elképzelt rakétában, amely úgy képzeltünk kis töki korunkban, hogy egyenesen a holdra repíthet minket!


Az imdb 8,8-as átlaga gondolom idővel változni fog, mert egyelőre kicsit magasnak tartom azt a majdnem 90%-ot.
Nem rossz, nem rossz, de hirtelen három mesét is tudok mondani, amik azért jóval pörgősebbek ennél és a kaland faktor is magasabb, szerintem: Rontó Ralph, Hihetetlen család, Szörny Rt. - ami meg, valljuk be, elég sokban hasonlít az "Agymanók" történetére.

60%

Ha szeretnéd megnézni ezt a mesét: itt megy majd az agyadra!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ide tessék írni, ha van mit: