Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
2017-ben az ígéret szerint végleg elbúcsúzhatunk a Resident Evil Franchise mozifilmjeitől. Az új trailer elég jól sikerült, ütős lett és a vágás illetve a hangkeverés csillagos ötös. Ennek ellenére nem fogom magam hagyni elcsábítani, hiszen az első részt leszámítva az egész sorozat szerintem egy nagy blöff. Leginkább a CGI orgia és a 3D felesleges keveréke, amelyben a történet mellékes és a lényeg, hogy Milla Jovovich lehetőleg minél szexisebb uniformisban irtsa az ellent, akik kezdetben zombik voltak, azután lassan már mindenki és minden.
Nem fogom elemezgetni a bemutató képkockáit, mert még annak ellenére is tetszetős lett a végeredmény számomra, hogy az utolsó két részt - vagy hármat? - már egyértelműen rühelltem. Ezt azért nézd még végig, hiszen a filmet, lehet, hogy nem fogod.
Amennyire látom, azért az első rész visszasírt lézeres folyosója ismét fontos szerepet kap majd. A rész azonban, amennyire a képvillanásokból sejteni lehet, a nagyobb és több elvéből táplálkozva, még jobban emeli a téteket. Bízom benne, hogy lesz legalább egy olyan jelenet a filmben, amire emlékezni fogok, sőt, amire szívesen fogok emlékezni. Az előző résznek legalább a visszafelé játszott főcíme ilyen volt, igaz, utána a film már egy forintot sem ért számomra.
Megtekintés: Már az első félóra gótikus hangulatú művészieskedésének megtekintése komoly erőfeszítésembe telt. Egyedül a szereposztás miatt adtam neki további esélyt.
Ez egy gótikus hangulatú film. Mitől tartom annak? Először is a női szereplők sminkje, haja és ruházata miatt. Meg a férfi szereplőké miatt is, ha már itt tartunk. Mind sötét, fekete, barnás, matt. Másik dolog a megvilágítás. Gyűlölöm, amikor pl. egy jelenetben motelszobában vagyunk, két éjjeli lámpa is be van kapcsolva, de mégis alig látunk valamit, mert annyira tompított fényű lámpákkal dolgoznak, hogy a szoba nagyja sötétbe boruljon, beleértve a szereplőket, hátteret. Tudom, hogy koncepció része és vagy komoly világítástechnikai munka áll mögötte vagy egy megfelelő szűrő v agy számítógépes program, mégsem kedvelem az ilyen sötét helyszíneket, fényképezést. Nem szórakoztat, zavar, lehúz és elálmosít. Ha egy film manapság elálmosít, akkor vagy nem nézem végig vagy bealszom rajta - és akkor úgy nem nézem végig. A filmnek nem célja, hogy elaludjak. Ha ezt éri el, később roppant nehéz lesz meggyőznie róla, hogy egy jó filmet láttam.
Aki miatt még néztem a mozit, az James Remar, aki mióta beleöregedett a komoly karakterek szerepeibe és elhagyta az akció marhaságokat, mint 48 óra vagy Mortal Kombat, sokkal többet ér, mint színész. Szerintem. Ma már szívesen látom egy jó drámában, krimiben, thrillerben, mert sokkal jobb színész, mint korábban gondoltam. Lauren Holly felett is repülnek az évek. Egykor Jim Carrey ex-kedvese kifejezetten dögös bula volt, lásd. a Ford Fairlane kalandjait, mostanra azonban benne van az ötvenben. Szomorú.
Kedvelem az olyan filmeket, amelyek viszonylag elzárt ökoszisztémában (Mi van?) játszódnak. Például egy lányiskolában, téli szünet idején, amikor alig néhány ember lézeng a területen. Van abban valami félelmetes, hogy egy hatalmas területen, ahol nem látod be a következő sarkot, bármi megtörténhet veled. Izé, a nézett karakterrel. Témailag tehát érdekes a koncepció az internátus vagy mi ez falai között, de a megvalósítás az első negyven percben nem győzött meg. Erről tehet a sok érdekesnek szánt kamera beállítás, lassítás és a borzalmasan szaggatott párbeszédek.
De végignézem...
Perkins már színészként sem tett le semmi maradandót az asztalra, habár, annyira jellegzetes a feje, hogy emlékeztem rá a Doktor Szösziből - ami egy rém gagyi vígjáték, főleg a második rész. Rendezőként Perkins szerintem kissé túltolta a titokzatosságot, az egyedi látásmódját. Nem érzem, hogy ezzel egyénibb és érdekesebb filmet készített volna, mintha hagyja a tudatos építést és egy szórakoztatóbb, kommerszebb formában álmodja vászonra a másfél órát. Jó szívvel nem tudom a produkciót ajánlani megtekintésre, mert se nem elég érdekes, se nem elég szórakoztató. Szinte egészen pontosan egy órát kell várnunk, míg a történések elkezdenek izgalmasabb irányba menni és kezdett érdekes lenni, amit látok. Sokunknak azonban nincs egy óránk, hogy kivárjuk, hogy történjen valami a vásznon.
A film The Blackcoats Daughter címen is fut és ugye, tudjuk mit jelent, ha egy filmnek több címváltozata is létezik: általában semmi jót.
A történetet nem elemezgetném most, mert azt a kevés élvezeti értékét is elvenném a megtekintésnek, ami miatt esetleg érdemesnek találnád.
Megtekintés: A Csőcselék ideális 87 perc arra, hogy a szabadnapunkat megrövidítsük valami feleslegessel.
A film nagyon közel került hozzá, hogy megkapja a fika jelzőt.
Azt, hogy rajongók készítették, az egyértelmű volt számomra a főcímben olvasott nevek és Don "The Dragon" Wilson cameo-ja után, amit a huszadik percben ejtett meg a nyolcvanas évek akciósztárja. (Amikor belenéztem az imdb-s adatlapba, még nem jelölték meg a színészt ebben a filmben, de gondolom, a napokban majd pótolják ezt az apró hiányosságot, hiszen Wilson neve szerepel a stáblistán.) Wilson közvetlen egy kocsmai összezördülést megelőzően jelenik meg, és ezt úgy veszem, mint apró utalást azokra a filmekre, amiben a főhős egyedül vagy többed magával elkeveredik egy vidéki kocsmába, szórakozóhelyre, majd ott elkalapálja a helyi erőket, akik nem bírnak a vérükkel. Itt az akció Paul Logan-nek jutott aki egy-személyben főszereplő - legalábbis addig a huszonöt percig biztosan, amikor már írni kezdtem a filmről - és a forgatókönyv írója is, ami viszont, úgy csapnivaló az első félórában, ahogy van. Vagy inkább unásig koptatott.
Rögtön a film elején egy tenyérbemászó arcú fiatalember és egy eléggé szexis kiscsaj kempingezik az erdőben. Úgy illenek a természetbe, mint én a focipályára. A lány néhány mondatából kiderül, hogy inkább egy full extrás motelben lenne a helye - akár vendégként, akár takarítószemélyzetként - a srác meg egy igazi kanegér, akiről első blikkre nehezen hiszem el, hogy ezt a mini szupert ki tudta rángatni magával a természet lágy ölére, hogy utána a lány utána ráboruljon esetleg a srác már kevésbé lágy ölére.
Három lépésre sincsenek a sátortól, de a fiú azért figyelmezteti a lányt, hogy vigyázzon, hova lép. Elképzelhető, hogy a forgatásra kitett elektromos kábelekre értette... A sátorban csókolóznak kicsit és előkerül egy üveg borocska, aminek a lány módfelett örül, igaz, se sajt, se keksz, mert azért azt felhánytorgatja. Annál furább, hogy a két rejtett pohár mellett, amit a srác elővarázsol, jól láthatjuk, hogy a trehány berendező egy már megkezdett üveget tett a díszletbe. Vagy a fiú ivott le korábban két decit a palackból, hogy felkészüljön a lánnyal forgatott csókjelenetre. Cuki.
Azután megtörténik, aminek meg kell történnie. (Kevésbé tanult személyek ezzel a magvas fordulattal szoktak a szexuális aktusra utalni. Itt megkapjuk a főcím előtti véres gyilkosságot, mert, hát ez egy horrorfilm és úgy szokták, hogy felvezetésként elhullik egy szimpatikus - jobb esetben - párocska.)
Sidney Sweeney a végére egészen jól alakítja az áldozatot.
Rögtön utána megismerhetjük a további biodíszletet; tanár nénit és az ő diákjait, akikkel természetfotózásra kell menniük a hét végén. mondanom sem kell, azonnal látni fogjuk, hogy ki az, aki valószínűleg a film végéig kitart majd és ki az, akinek lesz néhány vágása, mind játékidőben, mind a testén. Szerencsére, nem kell nagyon izgulnunk senkiért, mert a stábnak sikerült a világ talán legirritálóbb ötösfogatát összeszedni a mozira. Rég láttam - hazudok, sohasem láttam - ennyire elbaszott egy bandát, akiknek egy perccel a megismerésük után a halálát kívántam volna. Mind a két lány, mind pedig a három srác igazi lúzer és/vagy ütni való figura.
Aztán állt össze a kép, hogy valójában itt a tannéni és párja, az exkatona - ezt eléggé a szánkba is rágják - John Crenshaw (Paul Logan) lesz a főszereplő, akiért izgulni kell. Feltételezem, ha tovább fogom nézni a filmet, lassan beigazolódik a gyanúm, hogy a "gyerekek" az áldozatok és John aki majd a kedvesét kimenekíti a kellemetlen szituációból, amelyet nagy vonalakban a néző megismert az első pár percben; mivel a film nem nagyon rejtegeti a gyilkosainkat, sem azok számát. Semmi sejtelmes vágás, sötétbe vesző kameramunka. Már az elején fogalmat kapunk róla, hogy itt bizony, ha szereplőink megjelennek az erdei környezetben, vagy felkoncolják őket pikk-pakk, vagy komoly háború fog kialakulni, hiszen nem 3-4 gyilkosról beszélünk, hanem, ahogyan a cím is belebegteti, egy egész csőcselékről van szó.
Mivel a fiatalok szerepére nem sikerült karizmatikus tini-sztárokat előszedni - szerintem ez a film kb. annyira jó debütálás lehetett volna Justin Biebernek horrorvilágban, mint amikor a Viasztestekben lemészárolták a Hilton örökösnőt, vagy tizenpár éve - így a mellékszerepekbe kellett néhány ismertebb filmes nevet megszerezni. Vernon Wells neve számomra nem volt ismeretlen, hiszen nagy kedvenceimben alakított velejéig gonosz figurákat. Schwarzenegger a Kommandóban döfte keresztül egy vascsővel, míg a Mad Max második részében Mel Gibson hajtott át rajta egy kamionnal, miközben Wells a hatalmas gépjármű hűtőrácsán keresett fogást. A seriff szerepét pedig Nestor Serrano kapta meg, aki szintén dolgozott Mel Gibson-nal, hiszen Serrano játszotta a Halálos fegyver sorozatban az egyik zsarut, aki a főszereplők mellett viszonylag fontosabb karakter volt, míg a második részben levegőbe nem repítették. (Ejnye, ezek a második részek.) Aztán van még Costas Mandylor, aki tucatnyi filmben szerepelt, mire valamilyen szinten végre megjegyeztem én is a nevét a Fűrész sorozatnak köszönhetően és végül Bill Moseley, akinek több mint száz filmjéből magam is láttam vagy egy tucatot, de mivel totálisan jellegtelen arca van, mostanában kezdem megjegyezni őt a neve miatt.
Ha nem gond, az idegesítő fiatal színészek nevét inkább nem gyűjtöm ki az írásomban. Annyit nem érdemelnek.
Szóval, ez a cikkem első fele, amit a 25. percig tudtam összerántani. Most pedig daráljuk le azt a következő órát.
Különvélemény: Mikor megérkeznek a táborhelyhez a főszereplőink - ami nem nagyon alkalmas letáborozni, hiszen egy kereszteződés döngölt földjén egyetlen kiépített tábortűzhely köré cuccolnak le, aminek talajába nem is lehet kényelmesen sátort verni, másrészt, poros és kemény is, így egyébként sem választanám ezt a helyet, mert kurva kényelmetlen lenne rajta végigülni egy esti szalonnasütést és később aludni is, akármilyen kényelmes hálózsákban - John megáll a kocsival egy apró parkoló részen - innen gyalogolnak még tovább negyven percet az említett kényelmetlen táborig - és miután kiszáll, elkezdi leadogatni a kocsi tetejéről a csomagokat, amelyeket, amennyire a vágások során észrevettem, egyáltalán nem rögzítettek semmilyen gumipókkal vagy egyéb módon. Ez érdekes, hiszen én egyszer felejtettem egy 24 tekercses vécépapírt Cic kocsijának tetején, de az első fékezésnél repült is előre 5 métert az egész kupac.
Onnan folytatjuk, hogy egy kis kocsmai verekedés után megérkeznek a táborhoz...
Gondolom, csak engem zavart, hogy ezeket az egyetemistákat úgy viszi magával tancsinéni és párja a természetbe fotózni, hogy közben egyetlen szőlővel sem találkozunk, említés szintjén sem nagyon és az már csak hab a tortán, amikor megérkeznek a végállomáshoz, ketten azonnal lepattannak egy kis enyelgésre - legalábbis erősen célozgatnak rá, hogy itt bizony szex lesz - de tancsinéni ahelyett, hogy erélyesen megakadályozná a légyottot, inkább csak mosolyogva John-hoz bújik, és megemlíti, hogy reméli, vigyáznak magukra. Mi van??? Elég felületes egy forgatókönyvvel dolgoztak. A második párost már egyenesen a tancsi, Selina (Tiffany Brouwer) igyekszik összeboronálni, ami a hétvége fényében megkérdőjelezi annak helyességét, hogy az örök elégedetlen, kifejezetten társaság ellenes ötödik srácot feltétlenül magukkal kellett hozniuk erre az amúgy bugyuta fotózási programra.
Szerencsére utána rövidre is zárhatjuk: Ahogyan sejtettem, a töltelék elhullik, a főszereplő pedig legyakja a gonoszokat, akiknek a motivációja nem teljesen világos, ami az ártatlanok legyilkolását jelenti, ellenben sokan vannak, így lehet őket aprítani. Sajnos, mivel a főszereplőnk nem igazi akciósztár - értsd, nem Van Damme, Chan vagy Stallone - így kézitusában eléggé gyenguska. Szerencsére, használhat egyéb fegyvereket. Oké, Logan teste azért elég kidolgozott, de, ahhoz kevés, hogy 2016-ban ne aludjak el, ha nincs értékelhető akció a filmben és itt, bizony, eléggé gyengén szerepel a mozi, ami az akciójelenetek megkomponálását illeti. Olyan tipikus videótékás, alsó polcos. Rengeteg sötét jelenet, rángatózó kamera, stb. A végére azt hiszem felmondhatott a vágójuk is, mert a leszámolások utolsó jelenetei eléggé zavarosra lettek vágva. Nem elég, hogy a folytonosság csorbát szenvedett két rúgás vagy vágás között, de az autós üldözésre már végképp elfogyhatott a stáb türelme, annyira hulladék módon lett elkészítve.
Ma már ez roppant kevés.
Paul Logan maradjon inkább az írásnál, az akciót meg hagyja meg olyanoknak, akikről elhiszem a köríves ágyékrúgást.
Egy kedves ismerősöm megjegyezte, hogy jókat olvasott a filmről és, hogy egy kicsit Sziklák szeme összevonva a Rambóval. Nos, ez nem, hogy hamis állítás - vagy reklámfogás, amit a stúdió vetett be a tengerentúlon - de egyenesen rossz vicc. Paul Logan a nyomába nem érhet Arn... Sylvester Stallonénak. Stallone zsigerből volt Rambó, Logan viszont bár, nem tagadom, külső adottságaiban hajaz a sztárra, kiállása és harcművészeti tudása hagy némi -sőt - kívánni valót maga után. Pl. mindjárt komolyabb harcművészeti jártasságot. Vagy a kaszkadőrök voltak gyengén összeválogatva, akiket kardélre hányt. Egyik-másik kézitusája egyenesen a komolytalanság határát súrolja. A befejezés meg - szpojler alert! - kifejezetten röhejes lett. Vannak színészek, akiknek elhisszük, hogy kitépnek egy stukit a másik kezéből és azzal körbelőnek fél tucat ellent, de vannak olyanok, akiknél ez izzadtságszagú performansz.
