Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Viszonylag ritkán foglalkozom sorozatokkal, mert a legritkább esetben tudják az érdeklődésemet végig fenntartani vagy pont érdekelnének, de elkaszálják őket én meg ott maradok dühöngve, mert az utolsó részben volt egy cliffhanger és sosem fogom megtudni, hogy akkor a felrobbanó autóból idejében kiesett a nyomozó vagy bennégett?
A Lucifer alapfelállásában nem tudom mennyire eredeti - ahhoz nem nézek elég sorozatot - de annyit hamar sikerült kitapasztalnom, hogy nagyjából követi az amerikai sorozatok valószínűleg mára már írott szabályait: Van egy fő szála a történetnek, egy karakteríve, de epizódonként egy bűnügyet göngyölítenek fel és nagyjából sosem a leggyanúsabb gyanúsított a tettes. Sőt, nagyjából az első fontosabb szereplő lesz a negatív szereplő, néha nyakatekert indokok alapján. A valóságban általában aki a leggyanúsabb az is az elkövető.
A Lucifer főszereplője (Tom Ellis) a címszereplő ördög, aki a földön egy szórakozóhelyet vezet és belekeveredik egy nyomozási ügybe. Mivel hamar kiderül számára, hogy különleges képességei a nyomozást folytató rendőrnőn hatástalanok, mellé csapódik és a továbbiakban úgy megy minden, mint pl. a Forever sorozat esetében, amelyben meg egy halhatatlan került azonos szituba. A sorozat gerincét a két főszereplő, az ördög és a nyomozónő (Lauren German) közötti kémia viszi előre és a helyzet- illetve szöveges komikum, amely többnyire arra van kihegyezve, hogy Lucifer az ördög és ez manapság mennyire nem kelt félelmet sokakban.
Az első öt rész után egyelőre úgy vélem, unalmas estére egészen jó lehet a sori, egyébként meg pont olyan, mint tematikailag a hasonló, ellentétes pólusú karaktere épített nyomozósdi.
Bízom benne, hogy ezt nem fogják elkaszálni olyan gyorsan, mint a legalább nagyjából lezárt Forever-t, amelyben hasonlóan működött a két főszereplő közötti dinamika és teljesen megegyezett a dramaturgiája a sorozatnak.
Mióta film a film, készülnek adaptációk Sir Arthur Conan Doyle leghíresebb figurájának kalandjaiból. Közel 250!!! feldolgozás színészeiből szemezgetünk, melyek között megtalálható tv sorozat, fantasy és vígjáték is, annak ellenére, hogy Doyle történetei önmagukban krimik.
1. Az első Sherlock Holmes Maurice Costello volt, 1905-ben. Az "Adventures of Sherlock Holmes" még rövidfilm, abból a korból, amikor alig pár percesek voltak a vetített filmek. A filmje olyan régi és annyira rövid, hogy még az imdb gyűjtésében sem szerepel. Viszont nehezen hihető, de ő Drew Barrymoore dédapja! Filmes dinasztia.
3. Korosztályunk a Barrymoore színészklán hölgytagját, Drew-t ismeri a moziból, de nagypapája, John Barrymoore a húszas években óriási népszerűségnek örvendett.
1922-ben eljátszotta a Baker Street-i magánkopót. A film címe beszédes: Sherlock Holmes.
Mi más lehetne?
4. Basil Rathbone 1939-ben vette először ajkai közé Holmes ikonikus pipáját, "A Baskerville-i kutya" című filmben. Valamiért "A sátán kutyája" címfordítás mellett még rengeteg változattal magyarították Holmes egyik legismertebb történetét. 46-ig legalább egy tucat adaptációban Holmes-kodott.
5. Peter Cushing neve ismerősen csenghet a klasszikus horrorfilmek kedvelői között. Akkor is ismerheted az urat, ha Star Wars fan vagy, mivel az eredeti sorozat első részének Mof Tarkinjaként domborított és kapott fél percet a kultikus "Top Secret!" című paródiában, ahol hatalmas szemével és nagyítójával kapott egy felejthetetlen cameo-t.
Cushing 1959-ben alakította először Holmes-t, majd 1968-ban visszatért egy sorozatban is a nyomozóként. Érdekesség, hogy annyi fantázia szülött mellett (Van Helsing, Frankenstein) egyszer 1976-ban még Holmes megalkotóját is eljátszhatta egy tv filmben, Conan Doyle-t!
6. Ha már horrorveteránok, akkor itt a helye Christopher Lee-nek is, aki Cushing-gal együtt a "Hammer studió" védjegyének számított. Ha Cushing volt Van Helsing, akkor Lee volt Dracula. És mindketten játszottak a "Csillagok háborúja" filmekben, hisz Lee lett az új sorozat Dooku grófja. Meg nem mellesleg játszott együtt Chuck Norris-sal és TÚLÉLTE! - igaz, kicsit megfojtogatta a harcos színész (Szemet szemért). Ja, és Lee volt Szarumán a "Gyűrűk urából". Ehhez képest a tény, hogy néhány tévés produkcióban Sherlock Holmes lehetett, teljesen eltörpül.
7. John Neville neve ismerősebben csenghet egy másik ismert irodalmi figura megformálójaként, mivel Terry Gilliam nem túl sikeres fantasy mozijában ő játszotta Münchausen bárót. Neville 1965-ben volt Holmes és azóta olyan filmekben, sorozatokban tűnt fel, mint "A napfény íze", X-Akták, "Rémségek könyve" vagy "Az ötödik elem".
Neville nevénél érdemes megemlíteni, hogy egyszer, 1971-ben a "Sherlock Holmes riválisai" tévésorozatban Dr. Thorndyke bőrébe bújt, mi mást alakítva, mint Holmes riválist. Szomorú, hogy a cikk írása után napokkal elhunyt ez a remek színész.
8. Miért maradna ki az angol humor egyik óriása, a nyakigláb Mr.Waczak, alias John Cleese? Nem marad ki. 1973-ban a "Comedy Playhouse" sorozat egyik epizódjában felvette a deduktív módszer olimpikonjának házikabátját.
9. 1976-ban Sherlock Holmes egy ügy erejéig átruccant New Yorkba. Roger Moore aki nagyobb sikert aratott ügynökként, egy tévéfilmben alakította Holmes szerepét. A címe beszédes: Sherlock Holmes New Yorkban. Egy angol gentleman Amerikában...
10. 1977-ben "Ezüstragyogás"-ban, tévéfilmben pöfékelt Christopher Plummer, aki idén, 2011-ben még John Barrymoore-t is megformálta. Vajon Barrymoore bőrébe bújva, belebújt Sherlock Holmes bőrébe? Ki tudja ezt követni??? Mindenesetre Plummer is játszott Van Helsinget, mikulást, amerikai elnököt.
11. (Fer)Nando Gazzolo 1968-ban több tv filmben és egy mini sorozatban alakította a nyomozót. Gazzolo remek olasz szinkronszínészként több tucat idegen nyelvű színész hangjához kölcsönözte a sajátját, így játszotta is a nyomozót, de volt, hogy csak a hangját adta.
12. Egy olasz után legyen egy német Holmes-unk is: Erich Schellow Berlinben született és hunyt el, nyolcvan éves korában. Azon kívül, hogy alakította a nyomozót (1967-1968 körül) is, állandó szinkronhangja volt Peter Cushingnak, aki mint tudjuk, ugyancsak játszotta a híres szerepet.
13. A szerep Európát teljesen körbe utazta, nem kerülte el Franciaországot sem. Henri Virlojeux a francia magánnyomozó, Arséne Lupin sorozatában játszotta a deduktív módszer kialakítóját, igaz, mivel egyfajta vígjátékról van szó, kicsit kifacsart módon. Már a neve is egy fricska: Herlock Sholmes!
14. Rolf Becker úgy került a képbe, hogy 1975-ben készült egy tévésorozat a világ nagy nyomozóiról, amelyben ő alakította a nyomozót. Volt gyakorlata, mivel 74-ben már felvette a nevet egy tévéfilm erejéig. Becker még ma is aktív színész.
15. Miért pont az oroszok maradtak volna ki? Az egykori Szovjetunió karakterszínésze, Vaszilij Livanov (Vasili Livanov) aki a szovjet nemzeti színház tagja és Boris Paszternak drámaíró géniusz személyes jóbarátja, majdnem tucatnyi tévéfilmben lett bűnüldöző 1979-től egészen 1986-ig.
16. Frank Langella még közel sem volt Oscar-díjas színész, amikor már egy rakat filmben eljátszotta a rosszfiút (Drakula, Szfinx, He-Man, stb.) és néha becsúszott egy-egy nyomozói szerep is. Természetesen a világ leghíresebb nyomozója is... Egy 1981-es tévés feldolgozásban, melynek a címe egyszerűen "Sherlock Holmes" Langella alakította a címszereplőt. Azóta olyan filmek öregbítették a nevét, mint: Tőzsdecápák 2., A doboz, Frost/Nixon.
17. Listánkon nem az első név Jeremy Brett, de egy nagy sikerű televíziós sorozatnak köszönhetően talán az ő arca, amit a legtöbben Holmes szerepéhez kapcsolnak. A legtöbb eddig felsorolt színésztől az különbözteti meg, hogy az ő kalandjait rendszeresen adta a magyar tévé is. Nálunk szinte eggyé forrt az elálló fülű, átható tekintetű aktor a legendás nyomozó alakjával.
18. 1988-ban az angol színészóriást, Michael Caine-t is megtalálta a szerep, de az ő változatának érdekességét az adta, hogy a történetben míg Sherlock Holmes valójában egy tehetségtelen ripacs (Caine), addig az igazi ész a párosban a háttérben dolgozó Watson (Ben Kingsley), aki csak a nyugalma miatt tolja előtérbe társát, így maradva inkognitóba. A film nálunk nem lett nagy siker, de a Hungarovideó annak idején kiadta.
19. Az egyik legfiatalabb Sherlock Holmes a fiatal Nicholas Rowe megformálásában még azelőtti időkbe vezet minket, amikor Holmes és Watson egyetemistaként összebarátkoznak és kinyomoznak egy szövevényes ügyet. Az 1985-ös filmben használtak először bizonyos CGI trükköket, aminek akkor nagy füstje volt, a film mégsem teljesedett ki sorozattá, pedig az összes jellegzetes Holmes-i klisét felvonultatta a pergős kalandfilm. Előkerül a pipa a hegedű, megtudjuk, hogyan veszítette el szerelmét a nyomozó és kicsoda lehetett a titokzatos ősellensége, Moriarty professzor.
Rowe egyik legkomolyabb szerepe volt ez, utána szinte eltűnt a süllyesztőben. Epizód szerepben feltűnt még az azóta kultikus "A ravasz, az agy..." című bűnügyi komédiában, de mára inkább csak tévés munkákat vállal.
Viszont 2015-ben, a Mr. Holmes című moziban ismét képletesen a nyomozó bőrébe bújhatott, hiszen egy mozielőadásban ő játssza a filmen belül Sherlock Holmes-t.
20. Ebből az illusztris felsorolásból miért pont egy amerikai színészlegenda maradna ki? A valamikori Ben-Hur, aki később a fegyvertartás mellett tette le voksát és ezzel legalább annyi ellenséget, mint követőt szerzett, Charlton Heston 1991-ben, az "Ötös szövetség" című, fia által rendezett misztikus krimiben eljátszotta Holmes-t. A film a "Hasznos holmik" előtt készült, televízióra, ezért nem is lett visszhangja.
Ha már szóba került Rowe-nél a Mr. Holmes, akkor megemlíthetem Sir Ian McKellen nevét is, hiszen a színészlegenda, akit viszonylag öregen fedeztem fel magamnak az 1995-ös III. Richard-ban, 2015-ben az idős és beteges, nyugdíjba vonult Sherlock Holmes-t alakította egy drámában.
Megtekintés: Nehezen tudtam elképzelni, hogy egy játékra, amelyik puszta rombolásra épül, sikerül ráhúzni egy igazán komplex történetet. Nem tévedtem.
Ez nem azt jelenti, hogy a filmet ne lehetne megnézni és félmosollyal élvezni is egy felnőttnek, mert az nem lenne igaz. Az Angry Birds pontosan az az amerikai mesefilm, amelyet már unásig láttunk Walt Disney-től kezdve a Pixarig, elejétől a végéig. Végy egy karaktert, aki nem tud beilleszkedni, mert...csak...és akaszd a nyakába, hogy ő az egyetlen a közösségben, aki viszont tovább lát a csőrénél. Hozz be egy ellenséget, aki azért ne legyen teljesen véresszájú és riasztóan gonosz, hogy a kicsik ne bőgjék végig a vetítést, ezért bennük is kell legyen humor és bumfordi báj. Főszereplőnket vedd körbe hasonló karakterekkel, de ne hagyd, hogy elnyomják, ezért inkább csak viccesen háttér-hülyéskednek vagy feldobálják a labdát, hogy alájátszanak a hősünknek. Legyen benne akció - a játék, amelyből a film készült gyakorlatilag egy logikai akciójáték, amennyiben a rombolást annak számítjuk. Ha nem, akkor szimplán logikai játék, platform játékra hasonlító beütéssel - de ne nyomja agyon a teljes filmet. A végén a gonosz kapja meg méltó büntetését és a kívülálló karakter-hőst pedig fogadja be a közösség, elismerve érdemeit; hogy velük szemben neki volt agya.
Az Angry Birds ennyi és nem több.
A főhős, Vörös (Jason Sudeikis) mivel a többieknél lényegesen gyorsabban gurul dühbe és cselekszik ösztönösen, kap egy beutalót a dühkezeléssel foglalkozó ülésre, ahol megismerkedik néhány hasonlóan illusztris jómadárral. Azért fura, hogy külön dühterápiás kezelést tud a kis sziget biztosítani lakóinak, hiszen, ha jól figyelünk, a film első negyedórája főleg arról szól, mennyire idegen érzés lakói között a düh. Azután kiderül, hogy terapeutája is van, aki érti a csíziót. Szóval Vörös eljár a kezelésekre és lassan összebarátkozik a többiekkel. Megy is flottul, alig van a filmben komoly drámai jelenet, habár néha megcsillannak olyan képkockák, amelyek azt sejtetik, Vörös azért a magánynál kicsit többre vágyik és esetleg fészket is rakna önként felhúzott kalitkája helyett, ha lenne hozzá megfelelő gerle párja.
Egy nap, sok évi trillázó szabad szárnyalás után madártávlatból feltűnik egy sötét vitorla és a szigetre érkezik néhány malac, akik hamar megkedveltetik magukat a szigetlakókkal és Vörös figyelmeztetésének ellenére is beletörődő barátságot kezdenek kialakítani az elsőre nem, de második percre már gyanús sertésekkel.
Míg Vörös igyekszik elkerülni, hogy gyanúját tollas bálba költöztessék, a malacok belekezdenek mindent átfogó manőverükbe, melynek célja, hogy a madárkolónia tojáskészletét egyszerűen elemeljék. Mikor végül főmadarunknak igaza lesz, meghajolnak a felsőbb madárerők és nemes egyszerűséggel akár egy ivó-madár az asztalon, meghajolnak Vörös tudása/sejtése előtt és tőle várnak megoldást a tojás-törés elkerülésére.
Persze, amit eddig is tudtunk, hogy Vörös nem csak a vörös-köd képződésben erős, hanem harcászati és taktikai ismeretei is kiterjedtek, hamarosan hajóra állítja az egész fészekalját, csőröstül-tollastul és felkerekednek, hogy a korábban tőlük messze röfögő telepet felkutassák és visszaszerezzék ki sem kelt fiókáikat.
Nem bonyolult, nem nagy truváj és ezért a legkisebbek is érteni fogják. Kikacsintás is akad, hogy idősebb nézők szintén találjanak benne pár kedvelhető pillanatot - A Ragyogás utaláson felsírtam - és a végén nem fogjuk sajnálni az ellenséget, mert... vigyáztak, hogy egy esetleges folytatásra is maradjon karakter.
Ha úgy vesszük, egy fordított fejlődéstörténetet látunk, hiszen eredetileg Vörös célja pont a dühkezelése lenne, ám végül pont emiatt az adottsága miatt lesz ő a megfelelő vezetője madárseregének.
A mellékkarakterek kellően viccesek és a játék karaktereit egészen jól építik bele a történetbe.
Szirmai Gergely korábban jelezte, hogy bár nem rajong a szinkronért, azért egy felkérésnek ő sem tudott ellenállni, ezért Bumeráng-madár pár soros szerepét elvállalta. Ha nem látjuk korábban a youtube csatornáján, hogy Gergő az, talán sosem jövünk rá, így viszont a rajongóinak és a szerkesztőségi tagoknak kellemes másodperc tört részét jelentheti kedvencünk hangja. Én élveztem.
A film egyetlen felróható hibája, hogy nem tud több lenni, mint korábbi, hasonló felépítésű társa, pedig azért, megfelelő csapattal, sokkal több humoros pillanatot lehetett volna még belecsempészni a közel száz percbe. Ilyen meséknél pedig szükséges is, hiszen annak ellenére, hogy ez ma az egyik legkedveltebb letölthető játék applikáció, azért nem ismeri mindenki. Szerintem sokkal több játékos kikacsintást elbírt volna a film vagy egyéb, a jelen popkultúrára utalást. Hogy egy személyesebb mozi legyen, ne amolyan kötelező "amit egy egész estés meséről tudni kell" legyen.
A figurák hangjait adó színészeket jelen esetben nem érdemes méltatnom, hiszen a szinkronban nagyon remek magyar művészek adták a karakterek hangjait.
A két rendező ha nem számítjuk korábbi háttérmunkájukat nem kevés animációs moziban, csak elsőfilmes. Ez a munkájukon talán meg is látszik annyiban, hogy érezhető, hogy baki nélkül felmondják a leckét, de nem nagyon tesznek hozzá semmi eredetit. Azért kár, hogy összességében négy írótól és ötletgazdától ennyire futotta. Ma már, szerintem ennyi kevés, hogy maradandó értéket képviseljen egy családi mozi. Egyediség. Több eredetiség!
Mondjuk az durva poén, hogy Sean Penn egy olyan figurának adta a hangját - Terence - aki az egész mese alatt meg sem szólal. Annak idején George Clooney csinált hasonló bravúrt, amikor a South Park egyik epizódjában egy meleg kutya hangját kölcsönözte, amelyik nem beszélt, csak vakkantott, ugatott.
Ha ebből indulunk ki, Szirmai Gergő még sokat is szerepelt! :)
Gondoltad volna, hogy a játék, amelyet mostanra már több tucat - főleg amerikai - filmben említenek meg, utalnak rá valamilyen humoros formában, alig hét éve indult hódító útjára, 2009-ben? Mostanra, hét évvel később, népszerűségének talán első csúcsán, több, mint három milliárd (!) letöltést tudhat háta mögött, az összes változattal és egyéb járulékos programokkal együtt. És, hogy miért pont sertések ellen megy a harc? Hát, mert akkoriban tele volt a média a sertésinfluenza veszélyeiről szóló híradásokkal. Szóval, a koncepció annyi, hogy egy hatalmas csúzlival szárny nélküli madarakat lődözünk sertésekre, akik ingatag épületekben bujkálnak a támadóik elől. Bővebben az Angry Birds wikipédia oldalán.
Töfi:
- A spanyol változatban Red hangját Santiago Segura adja Vörösnek.
