Darling - Darling (2015)

Darling - Darling (2015)

Rendezte: Mickey Keating

A film Mafab adatlapja: Darling (2015)

Megtekintés: Nem állítom, hogy a készítők egyértelműen Polanski 1965-ös kultikus drámája előtt kívántak tisztelegni, de sikerült! Érdemes megnézni.

Szpojleres leírás, ezért a megtekintés utánra hagynám.

A "Darling" egy felkavaró mű, amelyik reflektál a Catherine Deneuve főszereplésével készült "Iszonyat - Repulsion (1965)" című drámára.
A Darling nevű fiatal és enervált lány (Lauren Ashley Carter) megbízást kap, hogy egy sötét múlttal rendelkező házra felügyeljen, amíg a tulajdonos (Sean Young) nyaralni megy. Nem egyértelmű teljesen, hogy Darling egy korábbi trauma hatására vagy a ház által sugallt parancsra követni kezd egy férfit, akit végül kíméletlenül lemészárol.
Mivel a tulajdonos napok óta nem képes elérni őt telefonon, végül lenyomozva a lány múltját, a házba küldi a gondnokot és a rendőrséget, mert úgy érzi, a dráma még nem ért véget.

A 76 perces film végig fekete-fehér és gyönyörű beállításokban, fény-sötétség-árnyé hatásokkal játszik. Kicsit talán a mesterkélt vágások és pillanatképek kimaradhattak volna, viszont ennek ellenére egy komoly és értékes darab a film, amennyiben a művészi értékeit tekintjük. a mondanivaló már sokkal profánabb.

Se szeri, se száma a filmeknek, amelyben labilis női főszereplők végül gyilkosságra vetemednek. A filmművészet bővelkedik női gyilkosokban. Több komoly szakmai múlttal rendelkező, elismert rendező foglalkozott már a témával és a horrorfilmek is vissza-visszatérnek a témához.
Általában a nők az erőszakot egyfajta válasznak tekintik a világ felé, amely elnyomja őket. Ez a nézőket sokkal zavaróbban érinti, mint mikor egy férfi gyilkolja a népet halomra. Az ok, gondolom, pszichológiai. Az egyszeri néző nem várja el egy filigrán nőtől, hogy védekezés közben erőszakos legyen, sőt, akár kezdeményezője az erőszaknak. Akkor sem számítunk erre, ha történetesen az a nő egy férfiasabb típus (Charlize Theron a Szörnyben) főleg nem akkor, ha a nő sebezhető és törékeny (Mint Deneuve az említett Iszonyatban, vagy Zoë Lund aki férfiakat öl halomra Abel Ferrara botrányt kavaró bosszúfilmjében az Ms. 45 - A bosszú angyalában.)

Nem tudjuk meg valójában, mikor is kezdődik Darling őrülete, ám borítékolható, az információmorzsák szerint, hogy korábban egy traumatikus hatás érte és azóta képtelen tökéletesen beilleszkedni a való világba. A film kihagy egy ziccert, amikor másodszor ellenőrzi a halott pénztárcáját, amennyiben csak képzelte, hogy az áldozat az a Henry Sullivan, akivel közös múltja volt. Mert ha valójában a meggyilkolt férfi nem Sullivan - meg is lepődik a karakter, mikor a nő Henrynek szólítja - akkor a második pénztárca ellenőrzésnél simán egy másik nevet írtam volna a megfelelő helyre, hogy azzal is mélyítsem, hogy a karakter mennyire nem a földön jár. Viszont kétszer is Henry Sullivan-t mutatnak, így kérdéses, hogy a lányt korábban érhette a férfi részéről valami inzultus és a pasas nem ismerte fel korábbi áldozatát?) De ez csak az én okfejtésem.

Ennél egyértelműbb Roman Polanski utalást nem láttam még: Kés a vízben... de nem biztos, hogy szándékos!

A film végig tudja tartani a feszültséget, egyrészt, mert a játékidő erősen korlátozott - alig hetven perc - és sokat dob a dramaturgián a folyamatos képbevágások és idegtépő hangeffektek hada, amelyeket amúgy magam erősen rühellek, itt viszont erősen érződik, hogy a koncepció és a főszereplő karakter fejlődésének illetve figurájának a szerves része.

Lauren Ashley Carter tökéletes a főszerepre. Felépítése elég sportos, hogy hihető legyen, amikor végül a testet belogisztikázza a kádba. Közben szemtanúi lehetünk a filmtörténet egyik leggroteszkebb haláltáncának. Jelképesen. Komoly fizikai munka lehetett a Brian Morvant színész és kaszkadőr testét vonszolni a folyosón és beemelni a kádba. Carter ezen kívül eszméletlen arcmimikával járul hozzá a karakterhez és amikor kell, pont annyira ártatlan és szép, amennyire Deneuve volt több, mint ötven éve, amikor meggyilkolta a rajta erőszakoskodó férfit. Az egyetlen, ami zavaró lehet és én hiányoltam, hogy kevés információból kellett felépítenem a főszereplő hátterét. A végére még sikerült becsempészni egy Hitchcock féle Pszicho jelenetet is, ami legalább jelzi, hogy a rendező hatalmas mozi fanatikus lehet. Remélem, egyre minőségibb munkákat láthatunk tőle.

A képi világ szuggesztív és nyomasztó. Már amikor az "Ördög - Devil" című film úgy kezdődött, hogy a várost fejről lefelé mutatták, már akkor megvett ez a fényképezési technika és itt szintén lehengerlő. a kép a vágás és a zene illetve hangeffektek végig szimbiózisban vannak egymással, már-már mesterkélten. A trailer nagyon jól megmutatja, hogy mire számíthatunk. A legtöbb kép fotóként is megállná a helyét.

Töfi:
- Harminc évvel ezelőtt Sean Young simán eljátszhatta volna Darling szerepét, mert mind alkata, mind arcvonásai megfelelőek voltak hozzá. Fáj látni, hogy az egykori "Szárnyas fejvadász - Blade Runner (1982)"Rachel-je mostanra milyen apró kis szerepekben kénytelen megmutatni, hogy eljárt felette az idő. (Pl. hasonlóan "hosszú" szerepe van a mostanában bemutatott "Csontfejszében - Bone Tomahawk".

Simán 70%

Ha látni szeretnéd: D A R L I N G

És a végére egy kis baki. A filmben a gyilkos szerszám kicsit elvándorol.

Darling elvonszolja a holttestet.

Darling utána visszatér, hogy eltüntesse a nyomokat.

És a végére egy kis szex, mert abból sosem elég:

Az osztag - El páramo (2011)

Az osztag - El páramo (2011)

Rendezte: Jaime Osorio Marquez

A film Mafab adatlapja: El páramo (2011)

Megtekintés: Amikor korábban itt-ott olvastam erről a filmről, hagytam magam meggyőzni, hogy kellemes kis borzongás vár rám. Tévedtem.

Az egész film klausztrofób érzést közvetít, ami pozitívum, hiszen a történet is egy nagy bezártság történet. Néhány katona, egy osztag, gerillák után kajtat, nap nap után. Végül beveszik magukat egy "késhegy" nevű dombságba, amelyet vélhetően korábban az ellenséges erők építettek ki és nem tudni miért, de hátrahagytak. A "késhegy" valójában nem más, mint maga a földi pokol. Ide kerülnek az elkárhozott lelkek, hogy végül felemésszék önmagukat. Ezt akkor sem te, sem a szereplők nem tudják. Az őrület pedig lassan befészkeli magát a bőrük alá, akár a pestit, megtámadva a józan észt. Nekem, meg mint nézőnek, ezt elvileg élveznem kellene. Nem tudtam. Azért még számomra is tanulságos, hogy azért, mert valamiről több helyen olvasok pozitív kritikákat, nem biztos, hogy nekem tetszeni fog. És fordítva...!

Már kezdésből az egész osztag úgy elcseszett, ahogy van. Ami a kapcsolatrendszerüket és hozzáállásukat illeti. Egy csapat ember, akik alig rendelik alá magukat a katonai szabályoknak. Sajnos, eleve néhányuk már a film elején mutat személyiségében olyan jeleket, amiket szerintem, hogy a történet jobban üssön, később kellett volna felfedni, megmutatni. Ezek a férfiak eleve nem mutatnak olyan különleges összehúzást, amit elvárnál egy olyan katonai csapattól, amelyik - nem mondják ki, de sejthető - nem egy hete katonáskodik együtt. Ezek a férfiak már az első tíz percben olyanok, amilyet egy valódi, összeszokott csoport nem engedhet meg magának. Szép is lenne. Éles helyzetben azon szarakodni, hogy ki, kiről mit gondol. Ez nem fér bele.
Itt azonban mintha csupa olyan embert zárnának össze, akik alig várják, hogy robbanjanak és a másik torkának essenek. Ezen az sem segít, hogy a forgatókönyv gyengéd, de próbálkozik egyik-másik között szorosabb kapcsolatot bemutatni. (régi harcostárs, rokonság)

A bajom főleg az, hogy a film koncepciója - amely a végeredményt tekintve persze érthető - hogy túlságosan benne legyünk az akcióban, a szereplők aurájában. Hol elölről, hol hátulról és a háttérben történő dolgokat vagy az objektív trükközése homályosítja el, vagy a természet, köd formájában. (Honnan ismerős ez nagyon nekem? Ja, a Saul fia képi világa hasonló erőteljesen, csak itt a szürke, ott a barnás-sárga dominál.) Marquez első filmje egyáltalán nem hibátlan, sőt, néha kicsit mesterkéltnek hat, viszont nem lehet elvitatni, hogy roppant erős atmoszférateremtést tud prezentálni. Csak ez nagyon kevés a boldogságunkhoz. Végig vártam valamit a filmtől, mert ez a lélekbúvárkodós, az ördög bennünk lakozik filozofálgatás már az olyan korábbi, és hozzám közelebb álló mozikban sem győzött meg teljesen, mint a "Halálhajó - Event Horizon (1997)" pedig az jóval korábban készült és még szórakoztatott is. A film egyébként közel áll az olyan horrormozikhoz is, mint az egy csoport ember elmegy valahova, idegen környezetbe, ahol azután sorban meghalnak. Jelen esetben a "késhegy" megfelel mondjuk egy faháznak az erdőben. Nem hozok fel példákat.

Részemről csalódtam a filmben, mert a hangulat számomra nem elég, hogy megkedveljek egy mozit, ebből meg hiányolom azt a pluszt.
A színészi játék a rendben van és a túljátszott között helyezkedik el valahol, leszámítva azt, hogy a szereplők nagy részéről nem hiszem el, hogy kőkemény harcosok. Sokan nem is úgy viselkednek. A befejezés meg kiszámítható.
Egyébként is készültek már hasonló filmek a témában. Pl. A bunker című angol dráma.

Történet:
Miután egy hegyi kiépített bázissal megszakadt a kapcsolat, egy bevethető alakulatot küldenek a helyszínre, hogy megvizsgálják, mi történt és az esetleges gerilla csapatot, ha ugyan azok felelősek a rádiócsendért, akkor azokat felszámolják. A helyre érve egyik társuk önfejűségének köszönhető azonnal és súlyosan megsérül. (Nem mennék bele, hogy gyakorlatilag parancsmegtagadás okán...) Ezek után a többiek harci kedve erősen megtorpan, főleg, miután boszorkányságra és mészárlásra utaló jelekkel van tele az elhagyott bázis.
Egyikük egy titkos üregben egy megkötözött nőt talál befalazva. Belőle igyekszenek hasznos információt kicsikarni, melynek hatására lassan eluralkodik rajtuk a téboly és mindenki ellenség lesz.
Ennyi épp elég.

50%

Ha szeretnéd látni: A Z  O S Z T A G

Vagy: A Z  O S Z T A G

Ha esetleg elolvasnád, mit írt róla a filmbook: AZ OSZTAG

Töfi:
- A forgatás alatt az egyik színész kezébe valódi fegyver került és azzal lőtt is. Senki nem sérült meg. Na, ez már töfi!
Köszönöm ezt az információt az imdb-nek.
- A boszorkány karaktere érdekes lehetett volna, de ehhez képest a forgatókönyv egyáltalán nem használja ki a figurában rejlő lehetőségeket.
- A film egyes külföldi oldalak szerint pszichológiai dráma, de ehhez túl felületes. Ettől függetlenül elégé megosztóak a moziról a vélemények.
- Nem tudtam háborús filmként műfajilag definiálni. Ahhoz kevés, hogy katonák lőnek benne, háborús helyzetben. Ami valójában így vicces.

Kabinláz - Cabin Fever (2016)

Kabinláz - Cabin Fever (2016)

Rendezés: Travis Zariwny

A film Mafab adatlapja: Cabin Fever (2016)

Megtekintés: Ha tetszett az eredeti, akkor ez is fog. Vagy nem, mert totál szükségtelen.

Zariwny már mindent csinált a filmes szakmán belül, de akkor sem fogom megérteni, hogy minek nyúlt bele egy olyan Remake-be, amelyiknek az eredetije egy unásig ismert történetet dolgozik fel, miközben ráadásul az sem idősebb a lekvárnál, amit a hűtőm aljában rejtegetek. Házi főzés, simán eláll ezer évig...

A történet miért unásig ismert?
Na, akkor a húsevő vírust, amiről szól, cseréld fel mondjuk az erdőben elásott vagy tetszhalott állapotban alvó ősi démonokkal, akik felébredve egyesével megszállják tinijeinket. Ismerős már? Tiszta Erdő szelleme!

Eli Roth rendező/filmes és Randy Pearlstein forgatókönyve azt a vázat vette alapul, amelyben városi fiatalok visszavonulnak vidékre, ahol elszigetelve olyan ellenség tör rájuk, amellyel felvenni a harcot lehetetlen. Talán ennyi, amit hozzátettek az eredeti horror képlethez. Mert korábban, ha farkasemberek, hegyi tahók, földönkívüliek, maga az ördög lendült a világ végén a kis, izolált csoport ellen - pl. The Thing - akkor megvolt a módja, hogy az ember felvegye a harcot és akár egy varázsige, akár egy robbanó tartály, vagy egyéb, elérhető módon legyőzze az ellenséget. De mi van akkor, ha az ellenség nem elég, hogy benned kel életre, hanem egyenesen atomi szinten létezik, ahová nincs módod eljutni, hogy kitéphesd magadból. Mert valljuk be, petri csészék és biológiai tenyészetek nem sok nyaralóban állnak rendelkezésünkre.

A forgatókönyv által megteremtett "ellenség" jelen esetben mondhatjuk, hogy legyőzhetetlen. Talán elkerülhető lenne, ám a film tesz róla, hogy az se sikerüljön.

Negatívumok:
- Az időintervallum, mint hiba - Fura, hogy míg egyik szereplő közel két napig haldoklik a fertőzés megjelenése után, addig van olyan, amelyikkel viszonylag gyorsan, kb. feleannyi idő alatt elhatalmasodik a kór, míg mások viszont mintha bőven tovább léteznének a fertőzés után. (Célzás Marcy (Nadine Crocker) karakterére, aki nem elég, hogy szinte egy fürdés alatt megy tönkre, utána a kutya is sikeresen szétkapja, miközben Karen (Gage Golightly) jóval hosszabb ideig haldoklik a fáskamrába zárva. Legyek nagyvonalú és lépjek át rajta, mint az Alien filmek szörnyszületős időintervallumain? Hiszen ott is volt, amikor hol lassabban, hol gyorsabban szakították át a mellkast a kis bestiák. Természetesen ez nem végzetes hiba, hiszen nem tudhatjuk, hogy a húsevő baktérium milyen sebességgel kebelezi be a gazdatestet, hiszen az első kutya áldozat megtalálása után szinte szétrobban, míg a második végig acsarogja a filmet. (Nem tudjuk, a kutya mióta tűnt el a gazdája elől és mennyi idő múlva akadt rá.)
- Totális karakter error, amikor az egyik fiú Karen izolálása után összeszedi a fertőzött ágyneműt és egy jól irányzott dobással az egészet a hegyi tóba dobja. Te ezt elhiszed? Ahelyett, hogy fekete zacskóba zárná - valamiért az ilyen filmekben mindig előkerül pár 150 literes fekete zsák, ha szükséges - vagy egyszerűen a kertben a tűzbe vetné, hogy elégjen a mocsok, fogja és beszennyezi vele a vizet? Ráadásul, ehhez el kell sétálnia a partig, hogy utána a lezárt zsákot eldobhassa. Normális? Van élő ember, aki ezt tenné???
- A gépfegyveres csávókám karaktere erősen túl van tolva. Ha rám lő egy sorozatot a gépfegyverrel, utána nem marad foga, az biztos. Miért kell nettó hülyeséggel telerakni egy ilyen filmet? Borzalmasan lerontja az összhatást, amit kb. negyven percig egészen jól felépített.
- Szóval, amit szépen és rétegről rétegre felépít a film, lerontja az utolsó negyvenben.

Pozitívumok:
- A szereplők egész jók, bár még mindig zavar, hogy a férfi színészek néha alig különböznek egymástól.
- A zene és fényképezés.
- Az utalások - nem sokat vettem észre - más horror klasszikusokra. A Ragyogásé teljesen egyértelmű, mind fényképezésileg, mind zenei motívumban.
- Van benne csavar, igaz, nem sok. Nem akar hepiendet.
- Van csöcs! Sört neked kell venned!

Megtekintés után úgy érzem, hogy szükségtelen volt a Remake, hiszen az eredeti film nem volt sem régi, sem korszakalkotó, sem frissítésre érdemes. Persze, lehetséges, hogy Roth nem volt teljesen elégedett a saját verziójával és ezért ment bele egy újra forgatásba. Az biztos, hogy az első változathoz képest ez számomra sokkal összeszedettebb volt, mégis állítom, nem kellett volna. Remélhetőleg a folytatásokat nem Remake-lik és ha mégis készül második Kabinláz 2. akkor más irányba halad majd, mint az első második. Tudtad követni?

55%

Ha látni szeretnéd: C A B I N  F E V E R