Víziók - Visions (2015)

Víziók - Visions (2015)

Rendezte: Kevin Greutert

A film Mafab adatlapja: Visions (2015)

Megtekintés: Thriller kedvelőknek kötelező, főleg, mert elég hideg-rázós a vége.

Isla Fishert megkedveltem, amikor a szexéhes kicsi bolond karaktert hozta az "Ünneprontók ünnepe - Wedding Crashers (2005)" című vígjátékban és azonnal letettem róla, amikor egyszerre tudtam meg, hogy Sacha Baron Cohen neje (Három gyermek!!!) és főszereplője a borzalmasan pocsék humorú "Lánybúcsú - Bachelorette (2012)" egyik főszereplője. Negatív véleményemen még a sikeres bűvészes thriller-akciófilm sem változtatott sokat, hiszen annak a filmnek annyi a "főszereplője", hogy a sok bába között elveszett ez a baby. Pedig a romantikus regényeket író anyuka kislánya a tetszetős külső mellé kapott drámai és komikai tehetséget egyaránt. Olyannyira, hogy gyakorlatilag egyetlen húzónévként elvisz a hátán egy egész filmet.

A thriller nehéz műfaj és sokszor a sikere a végében, a befejezésben rejlik. Lehet bármilyen ijesztő is az első nyolcvan perc, ha a lezárás bődületes baromság. A Visions ereje abban mutatkozik meg, hogy elaltatja a nézőt és elviszi egy irányba, hogy azután, jeges vizet fröcskölve arcunkba elüvöltse magát: Ébresztő!

Eveleigh és férje, David, az asszony szörnyű autóbalesete után meglépik amit korábban halogattak és egy vidéki szőlészetbe költöznek, hogy a férj kiélhesse szenvedélyét a borászat iránt. Evey kezdetben jól érzi magát a gyönyörű tanyaházban és a kies vidék megfigyelése közben, de ahogyan gyarapodik a pocakja születendő gyermekével, úgy keríti hatalmába valami misztikus erő, amely egyre durvábban igyekszik a tudomására hozni valami fontosat. Evey nem tudja, ki vagy mi akarja megfélemlíteni és egyelőre úgy tűnik, hogy a környezetében mindenki kétkedve fogadja ötleteit, történetét. A legfájóbb, hogy David sem nagyon áll ki mellette.
Evey végül enged a nyomásnak, és szedni kezdi a korábban elhagyott gyógyszereit, hátha akkor a rémálmok és a víziók, amelyek fizikai jelekkel is gyötrik, végre alább hagyjanak.
Nyomozásba kezd végül, hogy válaszokat kapjon és lassan kiderül, hogy a titok, ami után nyomoz, lehet, hogy valójában valami teljesen más, mint amit érezni vélt.

Greutert főleg vágóként öregbítette hírnevét és azzal, hogy bedolgozott a Fűrész sorozatba is. Negyedik nagyjátékfilmje nem mutat sokat, nem akar elkápráztatni, csak megborzongatni kicsit és mégis, a végén kellemesen csalódtam benne, mert jóval többet kaptam a mozitól, mint vártam. A korábbi horrorfilmjei - főleg kísértethistóriás vonulat mellé - egy kőkemény thrillert kapunk, amelynek utolsó öt perce - ha sikeresen el lettünk "altatva" a korábbi bő egy órában - rendesen meghökkenti a nézőt. Régebben az ilyen filmekre gondoltam, hogy körömrágós, leszámítva, hogy erről a rossz szokásról azért már bőven leszoktam.

A film szereplői közül egyértelműen a női főszereplő, Isla Fisher viszi a prímet. Kedves, szexi arca pont eleget látszik a vásznon ahhoz, hogy megkedveljük és vele együtt érezzük a misztikum erejét. A férje, David (Anson Mount) már sokkal papírmaséibb figura, bár, ha a végén egy elejtett mondatát vesszük, akkor kiderül, valójában korrekt karakter, aki ugyan elsőre a klisés "egy szavadat sem hiszem" figurából sikeresen vedlik át az "amúgy végig figyeltem rád" karakterbe. A színésztől már láttam pár munkát, de eddig várat magára, hogy arcát és nevét megjegyezzem.
A stáblistán bedobják Eva Longoria nevét, de őt nyugodtan felejtsük el, hiszen az összes műsoridőben talán négy percet kapott alakja, így ez a munkája csak számszerűleg növeli filmográfiáját, nem minőségileg.
A film hasonlóan mostohán bánik a másik, számomra ismert filmes névvel, a "Szárnyas fejvadász - Blade Runner (1982)" meztelenül lemészárolt replikáns nő szerepétől ismerős Joanna Cassidy-vel, aki hetven évesen sem néz ki rosszul, viszont figurájának túl sok időt nem hagynak, hogy megismerjük, pedig maga a karaktere érdekes és fontosabb is lehetett volna.
A háziorvos szerepében tetszelgő Jim Parsons inkább annak lesz ismerős, aki rendszeresen nézi az Agymenők sorozatot. Én nem.
John de Lancie meg tipikusan az a színész, akit meglátva tudom, hogy több filmben is volt hozzá szerencsém, de lehet, hogy utána kell néznem, pontosan miben is. Aztán amikor megláttam az imdb profilját, már egyértelműen beugrott, hogy ez a fickó játszotta egyik nagy kedvencemben kb. kettő percig a perverz nőgyógyászt: A kéz amelyik a bölcsőt ringatja - The Hand That Rocks the Cradle (1992) 160 filmszerep után csak így emlékszem rá. De ez is valami, ha azt vesszük, hogy emlékszem rá.
Gillian Jacobs-ra, pedig, aki Sadie szerepét kapta, majd jobban kell figyelnem ezután. Játéka talán az egyik legerősebb a filmben.

Greutert jó irányban halad. Remélem, még sok hasonló mozit fog összedobni, mint ez. A zenéje kellemes, szép a fényképezése, megtámogatva a széles vászonnal. A vágás meg evidens, hogy jól sikerült, hiszen a rendező korábban két tucatnyi filmnél tanulta ki a szakmát.

70%

Ha szeretnéd látni a filmet, feliratosan egyik kedvenc oldalamon megtalálod: V I S I O N S

Blog: Terjedő migráns hülyeség Vol. 1.

Borzalmas látni, hogy facebook ismeretségi körünk néha mennyire korlátolt az információ leellenőrzésében, ugyanakkor, mennyire serény, annak megosztásában. Fantasztikus találmány az Internet, de bizony, napról-napra látnunk kell, hogy az információ áramlásának gyorsasága és az ellenőrizhetetlen anonimitás mennyi tered enged a dezinformációnak és ostobaságok terjesztésének. Sikerült valakinek megint "robbantania" és már ismerőseim eseménylapján belebotlottam az alábbi baromságba:

Ennek szomorú aktualitása van, hiszen ami jelenleg, 2015 második felében legjobban foglalkoztatja az Európai lakosságot, az egyértelműen a bevándorló migránsok és a Párizsban elkövetett terrorakció és ezen események lehetséges lefolyása, esetleges kapcsolódása és a további kihatások az életünkre, stb. Nem kell elemezgetnem, mennyire frusztráló lehet sokunknak, hogy úgy érezhetjük, hogy az erőszak egy új fajtája - nekünk legalábbis, akik nyugodtan éltünk az elmúlt húsz évben kis országunkban - a szomszédban csap le és akár mi lehetünk a következő áldozatok.
Sajnos, nem elég, hogy a beérkező információkat a média sem feltétlenül tudja helyén kezelni, illetve akár önkéntelenül vagy tudatosan elferdítheti, ezért az átlagember nem nagyon képes érzékelni, mi is történik valójában körülöttünk.

Magam sem vagyok tisztában az események előrehaladásával és kihatásaival életemre, azonban az biztos, hogy ha a facebook oldalon migráns ellenes anyagokat látok, azokat megnézem és a belső félelmemet és ellenérzésemet táplálom vele. Tudatlanul és hiányosan.
A legújabb link pedig felhívta figyelmemet egy hírre, melyben egy gyönyörű Keresztény lányt megerőszakoltak és megöltek az "eltérő" kultúrájúak. Ennyi a megosztott oldalon a hír, amelyet megosztani lehet, kommentálni azonban nem. (Ez, mint korábban kifejtettem valahol, eleve gyanakvásra ad okot a hitelességet illetően, hiszen nem tudjuk véleményünket kifejteni, csak passzív továbbítóként szerepelhetünk, ami szerintem nem fér bele az információ áramlásának interaktív kontextusába.
De belinkelem a már a címében is negatív felhangú oldal megjelenő mentett képét, mert lehet, hogy később törlésre kerül:

Természetesen leszedtem minden egyéb infót, de ez látszott ezen az oldalon.

Az oldal másik fele, de lényegi információ semmi. Ki a lány? Hol történt?

Szóval, kapunk egy oldalt, semmilyen visszaellenőrizhető információról. Megnézhettem volna a cikk alján forrásként megjelölt Kulturní-t, de inkább az oldalamon korábban ismertetett fénykép ellenőrzést választottam és eljutottam egy külföldi oldalra, amely leleplezi a már pár éve keringő baromság titkát:

Egy Rémy Couture nevű úr agymenéséből elcsent képkockákkal éltek vissza. A 10 perces rövidfilm, az Inner Depravity alant megtekinthető.

A fényképre dobálja ki a találatokat, de ezek már 2013-as megjelenések, így most ismét ezekre hivatkozni csak felesleges ijesztgetés a migráns kérdés közepén: Félj csak paraszt, mert ez fog történni!

A lányról lehet, hogy találnék lényegi információt is, ha mélyebbre ásnék ebben a témában, de egyelőre beérem azzal, hogy van külföldi oldal, amely már előttem kielemezte a valóságtartalmát a hírnek és ahogyan magam is sejtettem, cáfolta hitelességét.

S1 Noticias igazságkeresése!

Jó tanács: Mielőtt megosztasz valami sokkolót, próbáld meg visszaellenőrizni. Legyél okos, mert hülyéből már sok van!

Tiszta lappal - I'll Follow You Down (2013)

Tiszta lappal - I'll Follow You Down (2013)

Rendezte: Richie Mehta

A film Mafab adatlapja: I'll Follow You Down (2013)

Megtekintés: Embert próbáló első óra után egy elég durva és érdekes lezárást kapunk. Időutazásos filmek kedvelőinek csemege.

Remek alapötlet, egy novellához. Érezni is, hogy mintha a játékidő kissé elnyúlna az első órában. Magát, az időkép készítését nem is nagyon látjuk, működésének sikertelenségét megkapjuk némi tudományos maszlag formájában - átlagnéző, vagyis én, nem is értem - míg az utolsó kb. húsz percre felébred a film Csipkerózsika álmából. Kőkeményen figyelni kell, hogy a kevésbé fogékonyak megértsék a felvázolt időutazási problematikát, melynek végén, a főszereplő Erol megmutatja, hogy mit is kell hasonló helyzetben tennünk, ha elég tökösek vagyunk és végletekig eltökéltek.

A film befejezése az, ami az egészet kirántja az unalom sarából, de addig el kell jutni. Nem könnyű ez, hiszen a néző kezét a film elengedi, miközben arra összpontosít, hogy jól és maradéktalanul fesse fel a karakterek motivációit. Végül azonban helyére kerül minden és egy nem túl nyálas befejezést kapunk. Szerintem korrekt ár, a korábbi eltékozolt egy óráért. Ezért lesz a film végül egyike az erősebben sikerült időutazásos témát boncolgató filmeknek. Bár rövidebb és szórakoztatóbb lenne.

Metha nem rossz rendező, csak sajnos nem sokat lehet stílusáról elmondani. Semmi jellemző rendezői manír, húzás, névjegy. Igaz, egyetlen film után - amit láttam - nehéz is lenne mindjárt megfejteni stílusjegyeit.
Rufus Sewell, az apa, mindig kellemes meglepetés számomra, mert kedvelem a srácot. Kifejezetten szeretem, ha véletlenül nem a sötét oldalt képviseli a filmben. Sajnos, ebben a moziban nem ő a főszereplő, így be kell érnünk annyival, hogy vele kezdődik és végződik a film.
Gillian Andersonnal faramucibb a szitu. Különösebben nem kedvelem - ezen az X-akták sem tudott változtatni - nem is veszem eseményszámba, ha a nevét látom a stáblistám és még a forgatókönyv sem segít megkedvelni a szerepében. Talán, mert a drámai szál elmélyítése miatt karakterét gyengének írták meg.
Victor Garber nekem Victor Garber. Bármiben láttam eddig az urat, legyen az Alias akció sorozat vagy Titanic katasztrófafilm, mintha ugyanabból a dobozból rántották volna ki a színészt. Mondjuk, ettől még az ő fizimiskáját kedvelem, de még a filmben elhelyezett almát a tanárnak az asztalra "Elveszett frigyláda fosztogatói" utalás sem hozott ki belőle többet, mint máskor. Egyszerűen skatulyából kihúzott úriember forma. Kéne már látni tőle valami durván komfortzónán kívüli produktumot.
A főszereplő Erol-t alakító Haley Joel Osment meg már rég nem az a viszonylag helyes kissrác, aki szellemekkel társalog, viszont még mindig remek színész és hihetetlen apróságokkal képes színesíteni a figurákat, amit elvállal.

A történet szerint Gabriel (Rufus Sewell), elutazik pár napra egy konferenciára, hogy kicsit kikapcsolódjon a tudomány oltárán. Felesége apjával még megbeszél egy ebédet, majd örökre eltűnik. Telnek az évek és a feleség, sajnálatos módon képtelen feldolgozni az eltűnést. Magát okolja és végül a halálba menekül a nyomasztó bizonytalanság elől. Gyermekük, Erol, lassan felnő, de nem kis mértékben nagyapja hatására, lassan életcéljának tekinti, hogy megfejtse apja titkát, amelynek az időutazáshoz is köze van.

70%

Megtekintés: T I S Z T A  L A P P A L

A filmet Continuum címmel mutatták be Angliában.