2015. június 7., vasárnap

Éjszakai hajsza - Run All Night (2015)

Éjszakai hajsza - Run All Night (2015)


Rendezte: Jaume Collet-Serra

A film Mafab adatlapja: Run All Night (2015)

Megtekintés: Az olyan fiaskók után, mint a halál unalmas "Sírok között" vagy a szarrá vágott Elrabolva 3 után, direkt felüdülés a film.

Collet-Serra feszes ívű akció mozit készített, ami úgy tud izgalmas és érdekes lenni, hogy közben nem is tűnik drágának, nem is túl akciós, nem is túl... ám eltalálta az arányokat a hangulatot és ezért végül egy remek filmmel lettünk gazdagabbak. Nem hibátlan, gondolom, de amit lehetett a témából, azt kihozták. Enyhén John Wick-esen.
Igen, az ilyen filmeket ezután John Wick gyűjtő név alatti mappában fogom tárolni agyam rekeszeiben. Van a főszereplő, van a főgenyó - nem túl udvarias megszólítása általában remek színészeknek - van egy komoly viszály, amiben főgenyó elveszíti valakijét, amiért felégetné a várost, hogy végül a főszereplő égesse fel inkább helyette és végezzen vele is, annak ellenére, hogy van közös múlt, érdekeltség, karakterek közötti dráma.
Hát nem tiszta John Wick?

Jimmy Conlon (Liam Neeson), kiöregedett verő ember, egykori bérgyilkos, aki miután életvitele miatt teljesen elszakadt családjától, egyre többször érzi megszólalni a lelkiismeretét. Piti adományokból tartja fenn magát, piti munkákkal, miközben elvileg a város legbefolyásosabb emberének volt jobb keze. Sajnos, kiöregedett már ezekből a munkákból, parkoló pályára állították. Fogatlan ebbé vált.
Teljesen véletlenül, egyetlen fia, aki hallani sem akar róla, Mike Conlon (Joel Kinnaman) belekeveredik egy leszámolási ügybe, melyből alig tud kimenekülni, mint szemtanú. Ha nincs az apja, simán kivégeznék, de mivel Jimmy az utolsó pillanatban kéznél van, így Mike élhet, míg az egykori megbízó és barát, Shawn (Ed Harris) kétes erkölcsiségű fia holtan marad a konyha padlóján.

Hiába az ok-okozati viszony, ha a vér az vér. Az ezeréves és szoros barátság sem képes felülírni a haragot, amit egy apa akkor érez, ha a fiát megölik, annak jogosságának ellenére is.
A képlet egyszerű: versenyfutás az idővel.
Ki, kit tesz el láb alól előbb.
És ez az, amit sokkal elegánsabban és pörgősebben láthattunk a sokat felhozott John Wickben. A történet görög stílusú drámaisága ott is működött és itt még inkább. Collet-Serra jól adagolja a film alapanyagait, finoman vezet végig minket a szereplők kapcsolati hálóján és egyenletesen osztja be az akció szkénákat is.

Van, amit néha csak egy apa tehet meg.

Liam Neeson lehet, hogy rohamosan öregszik ki a műfajból, bár, ebben a filmben ez nem látszik. Nem vitték túlzásba azt, amit neki kell a nézőnek beadnia, így viszonylag hihető, amit látunk. Én mondjuk a felére sem lennék képes, de neki még elhiszem.
Ed Harris megint remek, viszont nála már kezdem sajnálni, hogy folyamatosan a genyó szerepkőrt erőltetik rá. Mindenesetre másodszor kell látnom őt egy olyan vonatos helyszínes végső párbajban, amiben ő húzza a rövidebbet, igaz, most hosszabban... (Ellenség a kapuknál, ha nem jutna eszedbe!)
Nem emlékszem, mikor láttam Ed Harris utoljára kedves emberként. Talán a Mélység titkában és ez zavar. Mert az nagyon jól állt a fejének.
Joel Kinnaman az a színész, akit láttam már valahol, és nem tudom hova tenni. Azután beugrik: Jah, hogy a Kinnaman!
Jó színész, szögletes arc - volt Robotzsaru - és nem esett le, hogy ő az. Nem azért, mert akkora átváltozó zseni, hanem mert ennyire vakegér vagyok.
Vincent D'Onofrio, mint rendőrnyomozó nem nagy feladat, viszont legalább a vásznon tartja ezt a remek karakterszínészt.
Nick Nolte apró epizód szerepe meg azért fájó, mert borzalmas látni, hogy a kilencvenes években az a sármos pasas, aki együtt bolondozott Julia Roberts-szel a "Zűr bajjal jár" című thriller-komédiában, mára árnyéka önmagának, valóságos emberi roncs. Ha nem tudnám, hogy Nolte erősen alkoholista, őt látva akkor is azonnal rájönnék. Kár érte. A stáblistán nincs jelölve...
Shawn fiát alakító Boyd Holbrook-ról még nem mondanék véleményt, hiszen alig ismerem munkásságát, viszont nagyon jól hozza a figurát a filmben. Persze, ahogyan sejthető, nem sokáig látjuk a vásznon, viszont minden történést az ő karaktere kulminál. Korábban dolgozott már Neesonnal a "Sírok közöttben", de az egy rém unalmas mozi lett.
Collet-Serra sokadszor kooperál Neesonnal együtt és talán ez a három közös munkájukból a legerősebb darab.
A friss bérgyilkost alakító rapper Common meg egészen jó választás. Kicsit mondjuk Terminátoros a figura, viszont elhittem róla, hogy az, akit hoz.
A fényképezés korrekt munka, a zene nekem nem maradt meg fülben, viszont, mivel a filmnek egyenletes a hangulata, feltételezem, hogy a képsorok alatt jól funkcionált.

Kicsit olyan érzésem volt, mint amikor a T2-ben összecsaptak a Terminátorok.

80%

Érdekesség:
Liam Neeson két fiát hívják Michaelnek és Danielnek. Akár a filmben játszó kölykök...
Az egyik menekülés közben a stúdió másik filmjének óriásposztere látható a falon: Mad Max - Fury Road

A film itt megtalálható: Run All Night és sok minden más is!!!

Boldog születésnapot, Liam Neeson!

Liam Neeson ma lett 63 éves: 2015.06.07.















Mivel személyesen nem tudom elküldeni neki jókívánságaimat, inkább egy rövid felsorolásban rendezgetem egymás mellé a tíz kedvenc filmemet tőle. Nem minőség vagy bármilyen csoportosítás szerint:

1. Támadás a Krull bolygó ellen - Krull (1983)
Mára erősen elavult fantasy mesefilm, amelyben Neeson egy tolvajt alakít, aki miközben a herceg missziójában segédkezik, végül egy halálos csapdában kerül "kardélre".
Gyerekkoromban nagyon szerettem ezt az erősen hullámzó színvonalú kaland mesét. Ma már simán megmosolyogja az ember, habár, a mocsaras támadásos rész még ma is hangulatos pár perc.

2. Az ideális gyanúsított - Under Suspicion (1991)
A magyar keresztségben harmadik gyanúsított szavacskát tartalmazó Neeson film egy piszok jó thriller, melyben Neeson egy magánnyomozó, aki stiklis ügyek mellett keveredik egy gyilkossági ügybe is, melyből majdnem nem tud jól kievickélni. Mire sikerül neki, már nem is tudjuk, hogy vajon a rossz vagy jó oldalon áll főszereplőnk.

3. Darkman - Darkman (1990)
Sam Raimi képregény filmje. Illetve egy film, ami szinte olyan, mint egy képregény... minden szempontból. Neeson egy feltaláló, aki az emberi bőrrel kísérletezik, belekeveredik valami és majdnem meghal. Találmánya segít a bosszúállásban. Nagy kedvenc, pedig valójába egy bugyuta mesefilm.

4. Felhők közül a nap - Shining Through (1992)
Persze nem Neeson miatt szeretem ezt a filmet, hanem az alapsztori fogott meg és Melanie Griffith kém karaktere. Neeson egy német tiszt, még a Schindler előtt.

5. Schindler listája - Schindler's List (1993)
Neeson legjobb szerepeinek egyike, a német, aki zsidókat ment. Kicsit nyálas, kicsit hamis, de egy szépen összerakott film, remek pillanatokkal. Kevés olyan film van, ami fekete-fehéren is ennyire színes.

6. Michael Collins - Michael Collins (1996)
Kicsit töredezett történelmi tabló egy ír szabadságharcosról. Nem tökéletes film, viszont gyönyörűen van fényképezve.

7. Elrabolva - Taken (2008)
Neeson második reneszánsza a kapuzárási pánik előtt. Pörgős akció film, melyben nincs egy perc nyugtunk, míg főszereplőnk ki nem menti lányát az emberkereskedők szövevényes bandáinak karmaiból. Közben megöl mindenkit...

8. Fehér pokol - The Grey (2011)
A szürkéből így lesz a magyar keresztségben fehér... Egy katasztrófafilm, melyben a természeti csapás egy farkasfalka. Szóval horror is. Meg dráma. Neeson egyik legerősebb alakítása.

9. Éjszakai hajsza - Run All Night (2015)
Hatvan felett Neeson egyre több akciófilmben játszik. A legtöbb eléggé tucat darab vagy unalmas, de ez a film kőkemény és Neeson a piti kunyeráló ex-bérgyilkos, ismét tököt ereszt.

10. Igazából szerelem - Love Actually (2003)
Dobogós karácsonyi romantikus, amelyben ugyan Neeson csupán egyetlen összetevő, de remek nevelőapukát alakít. Ilyen jófej kamu-apu nincs is!

Plusz egy lehetett volna mondjuk a Baljós árnyak, ha már nagy Star Wars fanatikusok vagyunk.
De ne erőltessük ezt. :)
Több remek vagy nem remek film maradt még ki én főleg azokból szemezgettem, amiket ismerek.

Még sok jó filmet kívánok önnek Neeson úr!

2015. június 3., szerda

Nyugalmazva - Late Phases (2014)

Nyugalmazva - Late Phases (2014)


Rendezte: Adrián García Bogliano

A film Mafab adatlapja: Late Phases (2014)

Megtekintés: A sok vámpír és zombis film farvizén evezett be és egyszer mindenképp szórakoztató, még ha mély nyomokat nem is tud hagyni.

egyszerre éreztem a film előnyének és hátrányának, hogy kísértetiesen emlékeztet Stephen King Ezüst pisztolygolyójára a mozi. Aprócska közösség, fogyatékkal élő főhős, farkasember, pap...
Viszont ha ezen túllendülünk, akkor bekavar, hogy a cselekmény túl hirtelen és főszereplőnk, aki mogorva katonatiszt, aki a realitás talaján áll, minimális felépítés után máris hisz az egyébként hihetetlenben, pedig még csak nem is szembe(!)sült vele igazán, hiszen vak.
Tegyük félre, hogy a film olcsó, a szereplők, vak veteránunkat leszámítva egysíkúak és feleslegesek, udvariasan forduljunk el, amikor megjelennek a szörnyek, mert inkább viccesek, mint ijesztőek és ne foglalkozzunk olyasmivel, hogy koherencia és logika - pl. a rendőrség elég piszlicsáré hozzáállása az ügyhöz - és akkor egy szórakoztató filmet fogunk látni, ami mire kezdene leülni, hirtelen erőre kap és befejeződik.
A másik hasonló történet, amely eszembe jutott a filmmel kapcsolatban, a Bubba Ho-Tep! című horrorkomédia, melyben a nyugdíjas és a világ elől elszökött Elvis Presley kerül szembe egy lélekrabló múmiával, miközben igyekszik aránylag méltóságteljesen megöregedni egy hospice intézményben.

A negatívumok ellenére akadnak pozitívumok is:
A főszerepben Nick Damici (akit már több független horrorfilmben volt szerencsém látni és az inkább igényesebb darabokban szokott sz repeket vállalni) egészen jól hozza a vak veterán Ambrose-t, akinek senkihez nincs egy jó szava. A fényképezés egészen szép lett, széles a vászon, ami még akkor is tud javítani egy film élvezeti értékén, ha olcsó és buta a darab. A mellékszereplők között meg olyan nevek tűnnek fel megkopott csillogással, akiket a nyolcvanas években kedvelhettünk, mikor még fiatalok és viszonylag sikeresek voltak és a zene is kellemes, igaz, mély nyomott az sem hagyott bennem. Nagyjából ez jellemző az egész produkcióra.

A történet leszámítva a főszereplő személyét, klisés. Nagy fordulatok nincsenek benne, sem igazán pörgős leszámolás. Valahogy mégis, összességében élvezhető darab. Egyszer.


A mellékszerepekben meg láthatunk egy egykori utolsó csillagharcos Lance Guestet, aki sajnos megkopaszodva közel sem olyan puncimágnes, mint harminc éve. Van egy Twin Peaks-es Dana Ashbrook, aki rövid lehetőséget kap, de legalább szimpatikusabb figura, mint korábbi filmjeiben. Tom Noonan-t meg szinte be sem kell mutatnom, hisz olyan filmekben játszott őrült karaktereket, mint az Embervadász, mely az első film volt, amiben Hannibal Lecter ránk szabadult, vagy a Robotzsaru 2. főgonosza illetve az Utolsó akcióhős fejszés sorozatgyilkosa. Ethan Embry, mint Ambrose fia már jobban kilóg a filmből, hiszen karakterére mintha nem fektettek volna kellő hangsúlyt, mégis sokat van jelen a filmben.

55%

Ha kicsit kidolgozottabb a történet, nem ilyen össze-vissza, ha kicsit élet telibbek a mellékszereplők, ha kicsit mozisabb a film, ha kicsit több a pénz, simán lehetett volna 70-80% is.
A gyalogsági ásó, mint fehér bot, praktikus húzás csak kényelmetlen a nyél rövidsége miatt...

Ha megtekintenéd, itt megteheted: Late Phases