Found Footage: Ghoul - Ghoul (2015)

Found Footage: Ghoul - Ghoul (2015)

Rendezte: Petr Jákl

A film Mafab adatlapja: Ghoul (2015)

Megtekintés: A leghatározottabban nem!

Nagyon boldog vagyok, hogy újfent sikerült egy found footage műfaji keretek között készült, ismételten frissítésmentes, kamera rángatós mozifilmet elkészíteni. De részemről ebből most lett elég. Még a lejátszó program szaggatott ugrálása mellett is pontosan látható az unásig ismételt formula, amellyel ezeket a filmeket készítik, és amelyet mostanra legalább tucatnyi filmben vettek át. Ami változni szokott, az a szereplők személye, a megoldásra váró rejtély neve és formája, a játékidő és a stáb.

Minden más egy bevett forma szerint készül, amiben helyet kapnak az ál-archív felvételek, az ideges kamerarángás, kihalt környezet, lepusztult helyszín vagy fordítva, kihalt helyszín, lepusztult környezet, kamu múltban vájkálás, a karakterek egymás utáni halála, night vision, a mindig épp csak alig az esemény lényegét mutató kamera és végül az utolsó főszereplő halála.

Ez a leírás bőven megfelelt az "Ideglelésnek - The Blair Witch Project (1999)" és az azóta eltelt 17 év alatt minimum egy tucatnyi hasonló mozinak. A teljesség igénye nélkül igyekszem ideírni néhány címet, amelyik történetileg a legközelebb áll e darabhoz: A Trollvadász - Trolljegeren (2010), Rec - Rec (2007), Cannibal Holocaust - Cannibal Holocaust (1980), Az átok - Noroi (2005), A Frankenstein-teória - The Frankenstein Theory (2013), Halálhegy: A Gyatlov-rejtély - The Dyatlov Pass Incident (2013), Az alagút - The Tunnel (2011), Ideglelés Csernobilban - Chernobyl Diaries  (2012) és még vagy féltucat másik, amelyekre halványan emlékszem már csupán. Volt, amikor egymás után néztem meg párat és mostanra simán összemosódnak a történetek.

A mozik felépítése eléggé egysíkú: Valamilyen információ után kutatva egy kis csoport, kamerákkal felszerelkezve elvonul egy a komfortzónájukon kívüli helyszínre, ahol előbb megismerkednek a környezettel, akár személyekkel is - interjú töredékek - majd elkezdődnek az ijesztő és végzetes események, ami során a szereplők legtöbbször elhaláloznak, míg végül az utolsó is elbukik, lehetőség szerint a kamera közelében, majd vége-főcím.
Röhej, hogy ez a 2015-ös mozi pontosan követi ezt a dramaturgiai felépítést, ezért pontosan a már unásig ismert panelekből épül fel, amiért simán, gondolkodás nélkül ki merem jelenteni, hogy szükségtelen a megtekintés. És ha még nem ismered ezt a műfajt, akkor sem ezt a filmet ajánlanám megtekintésre, annyira klisés a befejezése.

Jákl Peti főleg filmekben volt korábban látható és mostanra úgy gondolta, van tehetsége egy film elkészítéséhez. Nem állítom, hogy nincs, hiszen a tekerés közben pont fel lehetett mérni, hogy amit korábbi, hasonló filmekből ellesett - a forgatókönyvíróval egyetemben - azt teljesen vegytisztát adta vissza a képernyőn. De attól, hogy valami korrekt munka, nem biztos, hogy engem érdekelni fog.
Talán majd máskor. Általában az jellemző rám, hogy ajánlom, hogy megnézd a filmet, hiszen a saját véleményed kell, hogy kialakuljon a moziról és ahhoz látnod is kell. Viszont, vannak kivételek, amikor valamilyen okból csak azt tudom tanácsolni, hogy nyerj magadnak azzal másfél órát, hogy kihagysz valamit, amit lehet, hogy korábban már láttál, csak sokkal izgalmasabb formában.

Ha esetleg te úgy érzed, volt a filmben valami plusz, ami miatt érdemes megtekinteni, írd meg a facebook oldalamon vagy ide.

35%

Ha látnád: G H O U L

Lány a képeken - The Girl in the Photographs (2015)

Lány a képeken - The Girl in the Photographs (2015)

Rendezte: Nick Simon

A film Mafab adatlapja:  The Girl in the Photographs (2015)

Megtekintés: Wes Craven utolsó filmes munkája nem elég méltó a guru búcsújához.

Örültem, amikor arról olvastam, hogy bár nagy kedvencem Carpenter mellett, Craven, habár jobblétre szenderült, még volt ideje producerként - executive - felügyelni egy slasher horror munkálatait. A másik, ami miatt érdekelt a mozi, hogy Kal Penn szereplőként szerződött és azt vártam, hogy végre elszakad a mókás fiú kalandféregségtől és megkomolyodik. A film megtekintése után már tudom, hogy Craven szellemisége nem nagyon jutott érvényre a kész műben - alig van humor és kikacsintás - és Kal Penn sem hozta azt, amit vártam tőle. Karaktere igyekszik vicces lenni, de inkább fárasztott, habár, feltételezem, a fotósok elvarázsolt lények. (Meg úgy a művészek, en bloc.)

A film klisés és nem az unalmas rá a jó szó - bár tényleg nem nagyon kötött le - mint inkább, hogy teljesen érdektelen. Egyszerűen nem érdekeltek a főszereplők és a gyilkos sem, akik, nem tudom milyen trendnek akartak így, ebben a formában megfelelni, mert sem a motivációikról nem tudunk meg semmit, sem a hátterükről. Ezt benyelem, de, hogy megszellőztetik a fotók számozását, mint a rejtély egyik darabkáját, hogy utána a film nagyvonalúan elfelejtkezzen erről a momentumról, azt már nehezebben nyelem le.
Gondolom, azért olyan a gyilkos, amilyen, mert ezzel akartak visszavágni az olyan filmeknek, amikbe végül csavaros és erőltetett módon igyekeztek a forgatókönyvírók értelmet, logikát varázsolni. Itt ezt nem kapjuk meg és talán így sokkal közelebb állunk a valóság szörnyeihez, a sorozatgyilkosokhoz, akik sokszor nem személyes okok miatt választották ki az áldozataikat, hanem, ahogy esett, úgy puffant. Itt persze azért ez nem ennyire profán, de a lényegen nem változtat: végül nem kell meghallgatnunk egy monológot, amelyben választ kapunk a főhős megfogalmazott kérdéseire, hogy: - Miért pont én???

Kal Penn excentrikus figurája magában hordoz néhány darabot Dr. House nyerseségéből, amit a színész biztos akkor lesett el szakmailag, amikor Hugh Laurie-val forgatta a kultikus sorozat néhány részét. Ettől még a figura halvány utánérzése a sznob művészeknek, nem tud elég érdekes lenni, pedig azt képzeltem korábban, hogy megfelelő, sőt, akár egyenlő ellenfele lesz a maszkos, vagy árnyékba bújó gyilkosnak. Ehhez képest mondhatni figurája súlytalanul tűnik el a történetből, akárcsak a többi áldozat. Míg pl. a "Sikoly - Scream" képes volt néhány jelenetsorban rendesen frászt hozni a nézőre, addig itt gyenge próbálkozásokat kapunk. Pedig a Sikoly mostanra már kerek húsz éves mozi! És abban mennyire rémisztőek azok a menekülés és bujkálás közben hallható hegedű staccatok? Itt pedig a végén szinte betolakodik a képbe egy erős zenei motívum, aminek jogosságát, ha lehet ilyet mondani, még csak nem is éreztem.
Akkor inkább a Sikoly bármelyik része.

Maszkos gyilkos eddig még talán sosem volt ilyen semmilyen.

Tartalom:
Colleen (Claudia Lee) a vidéki lány titokzatos fényképeket kap valakitől, amelyeken mintha emberi áldozatok holttestei lennének láthatóak. A rendőrség nem érzi elégséges bizonyítéknak a képeket egy nyomozáshoz, így a lány kénytelen magában feldolgozni a traumát. Közben a Los Angeles-i fotós, Peter Hemmings (A karakter neve elképzelhető, hogy tisztelgés Antonioni Nagyítás - Blow-Up (1966) című filmjének fotós főszereplője előtt, akit David Hemmings alakított.)(Kal Penn) egy munka miatt a lány városkájába, Spearfish-be utazik és mivel rövid nyomozás után ráakad Colleen történetére, igyekszik az ügy főszereplőjét magával csábítani a nagyvárosba, hogy ott egyrészt modell szakmába juttassa, másrészt eltüntesse a lehetséges gyilkos útjából. Társaival házat bérel a városka szélén, ahol vendégül látja a lányt, ám hívatlan látogató is érkezik az éjszakával és feltett szándéka, hogy befejezze amit Colleen-nel elkezdett.

Meggyőződésem, hogy az alapötletből Craven hatásos mozit készített volna, ám egy kevésbé magas kvalitású rendező kezei között egy közepes tucatmozi született, pedig az első pár perc még adott okot a reménykedésre.
Nagyon hasonló témában ajánlom a "Rettegés alkonyat után - The TownThat Dreaded Sundown (2014)

Egyetlen pozitívumnak a film végi két apró csavart tudnám felhozni. Ha megnézted a filmet, írd meg kommentben, mire gondolhattam. Érdekel, te is meglepődtél valamennyire azon a két momentumon.

Cinegore kritika a filmről. (Varin)

50%

Ha szeretnéd látni: L Á N Y  A  F É N Y K É P E N

A boszorkány: Egy New-England-i népmese - The VVitch: A New-England Folktale (2015)

A boszorkány: Egy New-England-i népmese - The VVitch: A New-England Folktale (2015)

Rendezte: Robert Eggers

A film Mafab adatlapja: The VVitch: A New-England Folktale (2015)

"A gonosz bármilyen formát ölthet."

Megtekintés: Nem az a szokványos horror. Talán egy rossz álom. Talán csak egy elferdített történet a tizenhetedik századból. Érdemes adni neki egy esélyt, habár nem könnyű mozi.

Milyen lehet egy olyan film, amelyikre Stephen King, a koronázatlan horror-író - és sok egyéb más - tweeterén úgy hivatkozott, mint "A film, ami még rám tudta hozni a frászt!"? Egyáltalán nem rossz. Robert Eggers eredetileg egy sokkal komorabb, szürkébb, homályosabb és elvontabb moziban gondolkodott, azután baráti tanácsra kicsit visszavett a művészieskedésből és egy olyan mozit hozott össze, amely többféle értelmezéssel ruházható fel és nem feltétlenül negatív kicsengéssel, vagy csak az őrülettel kapcsolatban.

William (Ralph Ineson) családjával kénytelen elhagyni az Amerikában új életet kezdő puritán közösséget, vallási okokból. Gyakorlatilag száműzetésbe kényszerül a várost védő falakon kívül. Kis vagyonkájukkal felkerekednek és jó napi járóföldre a teleptől berendezkednek egy elzárt életre. Körülöttük zsíros föld és sejtelmes erdőség. Egy ideje már ott élnek, házat is húztak fel, mikor a nagylány, Thomasin (Anya Taylor-Joy) nővé kezd érni és ezzel furcsa, misztikus események szabadulnak el a család körül. Kezdetben állattámadást sejtenek Sam, a csecsemő eltűnése mögött, majd mikor a nagyobbik fiú, Caleb (Harvey Scrimshaw) is követi, míg végül eszméletlenül és betegen kerül elő, a család boszorkányságot kezd emlegetni. A jelek Thomasinra mutatnak és védekezésében nem segít az sem, hogy fiatalabb ikerhúga és annak öccse az anyjuk, Katherine (Kate Dickie) alá adja a lovat. Egyedül az apa igyekszik megőrizni hidegvérét, ám rajta is elhatalmasodik a vallási fanatizmus és a gonosztól való félelem, így a család egyenes úton halad a végzetük felé.

Volt idő, amikor bármi megmagyarázhatatlanra rá lehetett sütni, hogy boszorkányság.

Aztán, hogy mi történik, azt a nézőre bízzák és lehet találgatni.
Vagy a nem megfelelő ellátás miatt alakul ki a megszállásra utaló jel a gyerekeken és hatalmasodik el az őrület, mert egyszerűen, nincs semmi másuk, hogy a monoton unalomból éhezésből kitörjenek, vagy tényleg Thomasin lepaktált az ördöggel, vagy csak egy nővé érő lány féltékeny lesz anyjára és ott okoz neki fájdalmat, ahol az a legsérülékenyebb, esetleg a félelem, hogy lassan cselédsorba, uram bocsá' eladósorba kerül, erőszakra sarkallja övéivel szemben.

A történet időben 1630-ban játszódik azaz közel hatvan évvel a híres Salem-i boszorkányperek és boszorkányüldözés előtt. Talán épp ezért nem egyértelmű teljesen, hogy amit látunk boszorkányok műve vagy a képzeleté, annak ellenére, hogy a boszorkányság - ugyan nem a mai formában, de kezdetleges szinten - egyidős az emberiség történelmével. Ahogy az első kuruzslók és varázslók megjelentek az ősi törzsek között, úgy velük a természetfeletti tudományok bitorlói is, akik hókuszpókusszal biztosítottak maguknak megélhetést, kihasználva ostobább társaik félelmeit. Ez is lehet kulcsa annak, ami megelevenedik az orrunk előtt a vásznon.

Vagy egy öntudatra ébredő fiatal lány balsorsát látjuk, akit megőrjítettek a hormonjai és megcsömörlve a napi rutin és felelősség terhe alatt olyan tettekbe hajszolja magát, amely végzetes következményekkel jár.
Vajon Kosztolányi Dezső Édes Annáját is az ördög szállta meg, mikor megmagyarázhatatlan tettét elkövette? - Tudom, erősen erőszakos párhuzamot vontam a két történet köré...

És ebben az esetben minden, ami a boszorkányhoz köthető, álom és fantázia csupán. Magam pedig ez felé hajlok, hiszen, ha megtörtént volna ez az eset, ugyan ki mesélhette volna el az utókornak hitelt érdemlően?
Mindegy is, hiszen a történet, legyen bármi is a végső megoldása, összességében egy remek mese, amivel el lehet szórakoztatni a hallgatóságot a tábortűz körül, hogy álmatlan éjszakát okozzunk ezzel a kicsiknek.

Aztán az is lehet, hogy az őslakos indiánok rabolták el a csecsemőt, majd terrorizálták a családot, végig megbújva az árnyékban, hogy elkerüljék a retorziót. Egyes vélemények szerint ugyanis a betelepülőket érő titokzatos és véres támadásokat kapcsolták néha boszorkányság meglétéhez, amelyekhez sokkal inkább lehetett az őslakosoknak köze, akik hamar megtanulták, hogy a fehér ember bosszúja elképesztően súlyos lehet.
Hasonló történet képezte a Cate Blanchett western alapját "Az eltűntekben - The Missing (2003)".
Mondjuk erre van a legkisebb esély. De nem kizárható.

Gyakorlatilag az egyetlen, amit azonnal kizárnék, hogy a természet viszontagságaival dacolva félmeztelen nők csoportja háborgatja a főszereplő kis családot és hajszolja őrületbe.

Remek fényképezés, remek helyszínek - bár, ott nem kellett túlzásokba esni, értelem szerűen és remek színészi játék. A Calebet alakító fiú megtérése pl. lenyűgöző alakítás.
A zene pedig egyenesen félelmetes. Köszönjük meg Mark Korven-nek. Innentől figyelni fogom!

Töfi:
- Mindkét szülő korábban játszott a "Trónok harca" sorozat néhány epizódjában. Ott meghaltak.
- A Katherine-t alakító Kate Dickie nem először játszik bizarr szoptatós anyát: A Trónok harcában pl. Lysa Arryn szerepében a nem éppen karonülő csemetéjét táplálta emlőjéből, aki annak ellenére, hogy bizonyos tanulmányok látnak összefüggést a pszichopata személyiség kialakulása és a szoptatás hossza között, eléggé erőszakos karakterré fejlődött.
- Az egész film forgatása nem vett igénybe egy hónapot, annak ellenére, hogy igyekeztek a legtöbb jelenetben természetes megvilágítással dolgozni.
- Wikipédia: The VVitch

Cinegore kritika a filmről. (Varin)

Creepyshake kritika a filmről. (Levente)

70%

Ha szeretnéd látni: T H E  V V I T C H

Elképzelhető, hogy a testvéri szeretet hajlott valami másba, aminek köszönhetően később elszabadult a pokol? Nem egyértelmű, de halvány utalásokat erre a megoldásra is kapunk.