Az ötödik hullám -
The 5th Wave (2016)
Ismét egy young adult mozi, amelyik nem képes egyetlen filmben kifejteni történetét, amelyben nem önmagát ostorozza a földi társadalom, hanem egy másik kedvelt témát, a földönkívüliekkel való kapcsolatunkat elemezgetik ki akció dúsan és vértől visszafogottan. A nagy csavar eléggé kiszámítható és az egész kicsit összecsapott. Elképzelhető, hogy az első négy hullám már megért volna egy nagyfilmet, vagy a koncepció egy tévésorozatot. Ha a bevételek nem elegek, akkor örökkévalóságig várhatjuk, hogy a kék bolygón élő uralkodó faj vajon hogyan vette fel a harcot egy, már megint fejlettebb létformával.
Chloe Grace Moretz kezd felnőni és eljutni a szexjelenetekig, amelyért férfi rajongói már előre nyáladzanak. A kedves arcú tinilánynak nem ez a legjobb filmje és amit látunk, azt mintha úgy lopkodták volna össze. A hiba, lehet bennünk van, mert túl sok filmet láttunk már és az elvárásunk is nagyobb, mint egy hasonló kalandfilmtől elvárni kellene.
60%
Libabőr -
Goosebumps (2015)
Mit is lehet elvárni egy olyan mozitól, amely felvállalja, hogy gyerekeknek készülő horror közeli élmény? Kell bele egy ripacskodó színész, mint Jack Black, kell bele kötelező meglepő fordulat, tiniszerelem és kellő mennyiségű elrettentő figura. Hátránya, hogy alig látunk olyasmit, amit máshol eddig nem. Mintha összekapkodták volna az összes gyermekkori félelmet, hogy azután azt beszuszakolják egyetlen moziba. De legalább így olyan, mintha nem gondolkodtak volna el egy folytatáson, mert elsőre olyan érzésed van, hogy valamennyi klisét elpufogtatták. A szereplők pedig állandóan megmenekülnek az utolsó pillanatban. Legalább egyszer lenne elég tökös egy ilyen gyerekfilm és rángatná ki valamelyik fontos szereplőt a történetből véglegesen, hogy érezzük a beígért horror súlyát. Ha a filmben megemlített kötetek csak annyira véresek és izgalmasak, mint maga a mozi, nem tudom, hogy a filmbeli író mitől lett közel olyan sikeres, mint Stephen King, akit fel is emleget írói vetélytársként.
50%
Steve Jobs -
Steve Jobs (2015)
Lehet, hogy nagy zseni volt Jobs (
Michael Fassbender), akiről a film szól és akinek előadásait ezrek hallgatták élvezettel, én akkor is egy olyan embert látok, aki túl makacs, hogy hallgasson érvekre, logikákra és az érzelmekre is alig. Aki annyira önfejű, hogy ahelyett, hogy igazi, mega-sikereket érne el a számítástechnikában, valójában sokkal inkább egy menedzser, aki néha belenyúlhatott a tutiba, míg máskor makacs önfejűsége miatt zuhant és vele együtt értéke hatalmasat. Egy ember, aki önön arroganciájában kivárta, hogy gyermeke felnőjön, mire egyszer elmondta neki, hogy valójában mennyire szereti, csak akkor már, lehet, hogy késő. És nem azért, mert az a gyerek rajong az apjáért ennek ellenére is, hanem mert a sors már nem adott olyan sok közös játékidőt nekik. Egy férfi, akinek, a film szerint is, nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Hatalmas találmányok showman-je, amely találmányok ma már csak a gamer társadalom kollektív tudatában léteznek. Nem állítom, hogy nem volt a világra hatással, épp, csak olybá tűnik, sokkal fontosabbnak állítják be, mint saját okán megérdemelné. Megnéznék most egy olyan filmet is a techno-gururól, amelyből az is kiderül, hogy hatalmas bukott álmai ellenére miért is volt annyi rajongója. Az, hogy a film mégis olyan jó, az nem feltétlenül magának a feldolgozott életrajznak köszönhető, mert van egy érzésem, hogy a valósághoz nincs sok köze annak, amit látunk.
Danny Boyle egyszerűen egy remek rendező.
75%
Kung Fu Panda 3. -
Kung Fu Panda 3. (2016)
Harmadszorra már misztikus erejű ellenféllel kell felvennie Po-nak a harcot, hogy megmentse a képbe került rokonságát, élen az igazi apjával. A főgonosz motivációja persze ismét az, hogy mindenek felett uralkodjon, még akkor is, ha előtte lerombolja az egész világot. Okos... azután majd ott ül a kupleráj közepén egy recsegő trónuson? Persze, nem kell macinkat félteni, hiszen a mostanra az anime műfaját is megidéző animációs filmben hiába érkeznek a legyőzhetetlen ellenség-képek, egy következő kunf-fu gyorstalpaló éppen elég ahhoz, hogy hőseink győzhessenek és a gonosz elbukjon. Erkölcsi tanmesének ez oké, de így, hogy harmadszorra küldik le a torkomon, nem csodálom, hogy már a megtekintés utáni héten nem emlékszem semmire ebből az amúgy kedves meséből. Jack Black ismét akcióban. Már tervben van egy folytatás, csak sejtelmem sincs érdekelni fog e, hiszen gyakorlatilag már csak a halált kell legyőznie Po-nak, hiszen az élőkkel és szellemekkel nem sok gondja akadhat a továbbiakban.
65%
1984-es osztály -
Class of 1984 (1982)
Mark L. Lester amikor nem pörgős akciófilmeket csinált, akkor B filmeket készített, amikbe jutott azért akció is. A videó korszakában - nálunk nyolcvanas évek második fele és kilencvenes évek - ezek a mozik, mint az osztály is, hatalmas matiné kincsek voltak, amiket a srácok összegyűlve nézegettek, rábízva magukat a narrátorra, akinek munkájára persze, sok esetben nem volt szükség, hiszen ami a vásznon látszik, nem igényelt különösebb magyarázatot. Új tanár a suliban, kemény helyi kölykök adják a nagymenőt és a két oldal szükségszerűen összecsap. Egyszerű bosszú mozi. A fiatal Michael J. Fox is még épp becsúszott a stábba. Órákat lehetne zengeni arról, mennyire szerettük az ilyen filmeket amikor iskolások voltunk. Ezt a fajta dekadens, negatív világlátást európai filmben vagy nem véltük felfedezni, vagy nem is akartuk, mert az olyan unalmas. Az amerikai mozi, az volt akkor a mércéje, hogy haladunk a korral, hogy menő fiatalok vagyunk. Azután felnőttünk és ezek a filmek mostanra jobban megkoptak, mint bármi, ami akkor velük egy idős volt.
50%
Megtekintés:
Az ötödik hullám
Libabőr
Kung Fu Panda 3.
Class of 1984
Lehet, hogy nagy zseni volt Jobs (Michael Fassbender), akiről a film szól és akinek előadásait ezrek hallgatták élvezettel, én akkor is egy olyan embert látok, aki túl makacs, hogy hallgasson érvekre, logikákra és az érzelmekre is alig. Aki annyira önfejű, hogy ahelyett, hogy igazi, mega-sikereket érne el a számítástechnikában, valójában sokkal inkább egy menedzser, aki néha belenyúlhatott a tutiba, míg máskor makacs önfejűsége miatt zuhant és vele együtt értéke hatalmasat. Egy ember, aki önön arroganciájában kivárta, hogy gyermeke felnőjön, mire egyszer elmondta neki, hogy valójában mennyire szereti, csak akkor már, lehet, hogy késő. És nem azért, mert az a gyerek rajong az apjáért ennek ellenére is, hanem mert a sors már nem adott olyan sok közös játékidőt nekik. Egy férfi, akinek, a film szerint is, nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Hatalmas találmányok showman-je, amely találmányok ma már csak a gamer társadalom kollektív tudatában léteznek. Nem állítom, hogy nem volt a világra hatással, épp, csak olybá tűnik, sokkal fontosabbnak állítják be, mint saját okán megérdemelné. Megnéznék most egy olyan filmet is a techno-gururól, amelyből az is kiderül, hogy hatalmas bukott álmai ellenére miért is volt annyi rajongója. Az, hogy a film mégis olyan jó, az nem feltétlenül magának a feldolgozott életrajznak köszönhető, mert van egy érzésem, hogy a valósághoz nincs sok köze annak, amit látunk. Danny Boyle egyszerűen egy remek rendező.
