2016. január 28., csütörtök

Hotel Transylvania 2: Ahol még mindig szörnyen jó - Hotel Transylvania 2 (2015)

Hotel Transylvania 2: Ahol még mindig szörnyen jó - Hotel Transylvania 2 (2015)


Rendezte: Genndy Tartakovsky

A film Mafab adatlapja: Hotel Transylvania 2 (2015)

Megtekintés: Mi bajom lehet. Az elsőt is megnéztem és élek... és nem is nagyon emlékszem.

A Hotel T azon mesék sorát gazdagítja, amelyeket a megtekintés után el is felejtek. Aranyos, kedves, tetszik a mondanivaló, de hiányzik belőle az a plusz, ami miatt újra és újra bírnám nézni és ami beeszi magát a fejembe és ezért emlékezni fogok rá. Igen. Láttam az első részt és a világon semmire nem emlékeztem belőle, csupán most, a második rész frissítette fel némileg az emlékezetem, ám pontosan tudom, hogy pár hónap és ezt a mesét is el fogom felejteni.

Az alapötlet érdekes lehet, viszont az erkölcsi mondandó lerágott csont volt már az első részben is; szörnyeteg leányzó, embergyerek, szerelem. Evidens, hogy a fiatalok összejönnek. Eltelt másfél év és ugrunk az időben keveset, miután a trónörökös megszületett. Drac papó (Adam Sandler) azt még valahogy elfogadta, hogy egyetlen gyermeke, Mavis (Selena Gomez) belezúgott egy fiatalemberben, akin talán egyetlen, ami szörnyű, az a frizurája, azonban az öreg vérszívó, miután megtudta, hogy nagyapa lesz, azt már nehezen fogadja el, hogy az örökösödésben nem sikerült a vérének átadnia az esetleges öröklétet és legalább félig vámpirizálnia gyermekét, azaz az ő unokáját. Kezdetben finomabb módszerekkel igyekszik az unokát a vér-érdeklődés irányába terelni, majd egyre erőszakosabb módszereket igyekszik bevetni, hogy közben a néző tudjon - ha tud - nevetni. Csak az a baj, hogy a poén és kaland faktorral csínján bánnak, kevés a kikacsintás és ötlet.
A befejezés meg totál klisés, hiszen minden mese erről szól, amelyikben egy kis egyed be szeretne illeszkedni az egységbe. Végül a kis unoka transzformációja legalább olyan várható és hirtelen, mint pl. "A hihetetlen család - The Incredibles (2004)" fináléjában a legkisebb gyerkőc képességeinek felvillanása.


A történet gyenge pontja az ötlettelen forgatókönyv, amely úgy hozza be az egyik ellenfelet, hogy valójában ráerőlteti a cselekményre. (Nehogy már végül a dédpapa legyen a rosszfiú, mellé kellett adni a csatlósait, akik valamiért, az eddigi árnyékban bujkálás lojalitása után hirtelen úgy érzik, ellentmondhatnak eddigi mentoruknak vagy gazdájuknak?)
A gyermek hazaszállítása és apu-anyu családlátogatása is kissé kurtán furcsa, és kimarad a ziccer, hogy jobban megismerjük őket, pedig lehetett volna mélyíteni az emberi karaktereket is.
Azzal sem foglalkoznak, hogy miután Mavis szemrehányóan leteremti apját, hogy az nem képes elfogadni az embereket, kicsit elgondolkodjon a figura a szemrehányás jogosságán. (Esetleg a kedves elhunyt feleség sírkövénél elmélázhatott volna ezen, megmagyarázva pár percben pár dolgot, ami a karakter animációs fejében motoszkál erről.)

Szóval, egy könnyed nyolcvan perces - tíz kerek perc stáblista - elég felületes mesét kapunk, felejthető cselekménnyel és mókázással. Egynek jó, de ne csodálkozz, ha pár hét és már nem is emlékszel rá.
Gondolom, ki kellett erőszakolniuk magukból még legalább egy epizódot az első után, hiszen a figurák és helyszínek kitalálása elég munkát okozott, hogy esetleg még egy róka vagy emberbőrt lehúzzanak róla. Nincs ezen mit csodálkozni. Tartakovsky főleg sorozatok elkészítésében vett részt, így innen hozhatta a takarékos hozzáállást.
A színészek méltatásának meg nincs értelme, hiszen hiába szolgáltatta a karakterek hangját annyi remek amerikai színész, ha ezeket a magyar szinkronban nem tudjuk élvezni. (Ez Kevin James és Adam Sandler tizedik közös munkája, csak ebből a szinkronos változatban nem fogunk semmit hallani...)
Fura fintora az életnek, hogy ebben a mesében Vladnak, azaz a dédnagypapinak eredetiben Mel Brooks adta a hangját, akinek eddigi utolsó filmrendezése a csúnyán megbukott "Drakula halott és élvez - Dracula: Dead and Loving It (1995) volt, kerek húsz éve!!!

Bakik:
A film kicsit következetlenül használja a vámpírok azon gyengeségét, hogy nem látszódnak a fényképeken sem, és a végén Mavisnek mégis van egy családi fotója, amelyen rajta van az apjával... Upsz.
Jonathan testvérei lefeleződtek az első rész óta. Remélhetőleg nem haltak meg.
Dennis aránytalanul sokáig zuhan az ugrótoronyból - már ha kiszámítjuk egy test zuhanási sebességét...
Ha többféle szirupot iszol, melyeknek eltérő a színe, akkor sem szivárvány színben fog a fogad tündökölni, hanem az utolsó elfogyasztott színt veszi át, esetleg.

55%

Ha szeretnéd látni: H O T E L  T R A N S Y L V A N I A  2 .

Ha felfrissítenéd emlékeidet az első résszel: H O T E L  T R A N S Y L V A N I A


Ricky története - Story of Ricky (1991)

Ricky története - Story of Ricky (1991)


Rendezte: Ngai Choi Lam

A film Mafab adatlapja: Story of Ricky (1991)

Megtekintés: Trash kedvelőknek kötelező.

Viszonylag lassan bukkantam a keleti kultúra ezen gyöngyszemére. Amikor gyerekként belevetettük magunkat a videós hétvégékbe, értelem szerűen az ilyen filmek viszonylag lassan vagy egyáltalán nem jutottak el hozzánk. A narrátoros filmeket kultiváltuk és bizony, sokkal többen beszéltek angolul, mint mandarin, kínai vagy japán nyelven. Amiket láthattunk, azokat meg a MOKÉP forgalmazta hazánkban - többnyire - és felirattal látta el, viszont, ezek épp ezért a konszolidáltabb darabok voltak, nem azok a mozik, amelyben a készítők fantáziája elborultan szárnyal.

Ricky története végigjárta a kötelező művészi rangsort; mangából anime, animéből pedig élőszereplős akció film.

A történet csapongó és logikátlan, ám valójában mivel úgyis csak egy keretet biztosít az agyatlan mészárlásnak, nincs is rá nagyon szükség. A jövőben a börtönök magánkezekbe kerülnek és üzleti befektetésként funkcionálnak. Ha nem lenne elég a bevétel, az igazgatók, akik teljhatalmú urak a falak mögött, egyéb pénzszerzési módokat is preferálhatnak, mint például kábítószer termesztés a C Blokk-ban. Vagy a B-ben.

Egy ilyen erőszakos börtönbe kerül be Ricky Oh (Siu-Wong Fan), akit gyilkosságért ítéltek el és visszaemlékezéseiből - vagy meditációs elpilledései között feltörő hallucinációiból - ismerhetünk meg jobban. Ricky nem túl beszédes és az észnek is híján van, viszont testi és harci adottságai miatt egyedül képes szembeszállni a börtön vezetőségével és a négy egymástól elkülönülő blokk bűnöző vezetőivel. Ricky a tipikus James Bond karakter: Mikor már egy sima fejlövés elég lenne a kiiktatásához, valahogy megmenekül. Sérüléseiből mindig felgyógyul a következő etapra és ezért a film bár folyamatosan halad a végkifejlet felé és szórakoztat, mégis, kissé szkeccs szerűen épül fel vagy inkább úgy, mint a nyolcvanas évek verekedős játékai, ahol a pixel harcos előre haladva aprítja az ellent és egyre erősebb főellenségekkel kell megküzdenie.


A Ricky... negatívuma, hogy néha teljesen logikátlanul folytatódik A-ból, B-be. Egy példa, amikor egy verekedés végeztével az igazgató, hogy bőrét mentse, megnyit Ricky alatt egy rejtett padlórészt és utána kiált, hogy innen már nem menekülsz. Itt vége is lehetne, csak akkor nem halad a cselekmény, ezért a következő jelenetben Ricky már a börtön udvarán fekszik megkötözve - a film alatt többször kiderült, mennyit is érnek a bilincsek, amiket ráaggatnak - és körbeveszik a rabtársak és őrök, hogy az igazgató parancsára végül élve eltemessék. Logikus... Azután persze a hevenyészett sírból is hasonló módon menekül meg.

Európai szemnek eléggé maníros és túljátszott a mozi, viszont olyan fokú brutalitást enged meg magának, ami főleg a keleti népekre jellemző, és csak elvétve találkozunk hasonlóval pl. amerikai vagy Európai filmekben. (Mondjuk a Balta sorozat ilyesmi.) A színészek egytől-egyig túltolják a karaktereiket, néha idegesítően. A keleti filmek színjátszása így számomra erősen olyan, mintha színházi berkekből érkeztek volna a vászonra. Ez kezdetben zavaró lehet - főleg, ha nem szoktál hozzá ezekhez a filmekhez. Ha felülemelkedsz rajta, akkor egy igazi szemetet kapsz, amit egyszer végig tudsz ülni és forgathatod a szemed. Annak, aki élvezi a videózás legaljaként aposztrofált Trash mozikat (pl. Troma produkciók) annak tökéletes esti program.
Mostanra sokat veszített erejéből, nevetségesnek is tűnhet. A De Santi fiúk - olasz filmesek - azóta jócskán rávertek a gore faktorra, amit a filmben látunk. (Pl. Adam Chaplin, 2011)

Ha szeretnéd látni: S T O R Y  O F  R I C K Y

60%

Figyeld:
- Az ötletes gore jeleneteket.
- A kiszakadó börtönfalat itt is huzalokkal rántották szét, akárcsak a Dűnében, és itt is látszik.
- A börtönigazgató félszemű helyettese a való életben a főszereplő, Ricky apja. Nincs hasonlóság.


2016. január 22., péntek

Öröklétre kárhoztatva - He Never Died (2015)

Öröklétre kárhoztatva - He Never Died (2015)


Rendezte: Jason Krawczyk

A film Mafab adatlapja: He Never Dies (2015)

Megtekintés: Igen, bár, nem állítom, hogy mindenkinek tetszeni fog.

Amiért érdekelt ez a film a címből levont következtetés mellett, az az, hogy az énekes Henry Rollins alakította a főszerepet, akinek zenei munkásságát egyáltalán nem ismerem, viszont markáns, ősz buráját több filmben véltem már felfedezni és valahogy a kevés szereplése ellenére is kedvelem a pasast, aki mintha az elmúlt húsz évben alig öregedett volna. Mire is emlékszem vele kapcsolatban: Volt valami nagy dumás rendőr a "A hajsza - The Chase (1994)" című akció baromkodásban, azután mellékszereplő a borzalmas "Johnny Mnemonic-ban (1995)" tuti a tíz legjobban utált filmben benne van, amit láttam, pedig elvileg nem is lenne rossz... de az. Aztán túlélő show műsor házigazdája a horror franchise sokadik részében (Halálos kitérő 2.) és még feltűnt itt-ott. (Utána néztem az imdb-n, de csak azokat soroltam fel, amiket magamtól is azonnal vágtam.)

Szóval, annak ellenére, hogy a zenéje nem jut el hozzám - egyszer mintha hallottam volna egy klipjét - a fejét elviselem és külön öröm volt számomra, hogy végre egy főszerepben láthatom. Habár Samuel L. Jackson egy interjúban aggodalmának adott okot, amiért a színész szakma annyira felhígult zenészekkel, énekesekkel és rap-perekkel, úgy vélem téved, amikor siránkozik a színészi képességeik miatt, mert a legtöbbjükre ragad valami a videóklippek forgatása közben. Henry Rollins is egy olyan figura, aki lehet, hogy elsősorban zenész, de közel hatvan filmes produkcióval a háta mögött nyugodtan kijelenthetem, hogy színész is. Amit ebben a filmben a szerepből ki lehet hozni, azt szerintem bőven ki is hozza.

Nem állítanám, hogy nagyon egyedi látásmóddal rendelkező rendező Krawczyk, ám szórakoztató darabot hozott össze, érdekes karakterekkel, meglepő fordulatokkal és habár nem fog a fejünk leszakadni a nagy akciózás közepette, sőt, néhol kicsit talán lassú is a mozi, hogy igazán rá lehessen kattanni, vagy beleszeretni, ettől függetlenül érdemes tenni vele egy próbát, főleg Rollins figurája miatt.

Megnyugtató a számokat kiválasztani a bingó szelvényen. Elvonja a figyelmet a kárhozatról.

Jack (Henry Rollins) unalmas mindennapjait csak a bingó és találkozásai a dílerével, dobják fel. Aztán megjelenik nála egy ifjú hölgy, aki úgy néz ki, a lánya. Meg megjelenik pár nehéz fiú, akik keresik Jack dílerét. Jack pedig sztoikus nyugalommal keveredik bele a legnagyobb balhékba is, mert van amit csak ő tud; hosszú vezeklésének egyik mellékhatása, hogy nem képes meghalni. Ha pedig valaki halhatatlan, az megengedheti magának, hogy szarjon a világra, etikettre, etikára, stb. Jack csak átakarja vészelni az unalmas mindennapokat és aludni szeretne, hogy felejtsen és ne hallja azok sikolyait, akiket árulása emésztett el.
Hogy megjárta e a poklot, nem tudni. Hogy angyal e vagy arkangyal, nem biztos.
De az egészen biztos, hogy ha a világ tudomást szerezne kilétéről, egyrészt megerősíthetné az emberiségben a hit erejét, másrészt kirekesztenék maguk közül az emberek a múltban elkövetett hibái miatt.
Talán ezzel nem szpojlereztem nagyot.

A film annak ellenére érdekes számomra, hogy ateista vagyok. Nem hiszek istenben és a vallásban, ennek ellenére elszórakoztatnak a hasonló gondolatjátékok, amelyek olyan figurákról szólnak, mint valószínűleg Jack karaktere is.
Más megközelítésből, de hasonló témákkal játszadozik el:
- Michael - Michael (1996)
- Dogma - Dogma (1999)
- Angyalok háborúja sorozat
- Lucifer sorozat
És társaik.
Ami viszont egyértelműen eszembe jutott a film egy pontján, amikor Jack mesélni kezd az egyik szereplőnek múltjáról, az a Drakula 2000 című horrorfilm volt, mert annak magyarázata igen közel áll ehhez a filmhez.
Meg egy kicsit "A holló - The Crow (1994) is.
Jobban belegondolva egy összelopkodott fércmű is lehetett volna, ha nincs hangulata és érdekes megoldások benne. Jack figurája meg elviszi a hátán a filmet.
Mondjuk az nem teljesen világos, hogy akkor most a lánya, Andrea (Jordan Todosey) egészen pontosan mit is örökölt apja "génjeiből" és, hogy van e köze bármilyen formában apja adottságaihoz? Erre sok utalást nem mutat a film, de egyszer mintha Jack a lány hátát figyelve valami sebhelyet vizionálna be magának.

60%

Ha szeretnéd látni: Ö R Ö K L É T R E  K Á R H O Z T A T V A

Figyeld:
- Amikor Jack elmeséli a pincérnőnek a korábbi munkáit.
- Jack laza akcióit.

Jack-nek a fejlövés sem okoz nagy fejtörést.