Magam Vendéglátósként még életemben nem írtam bele Vendégkönyvbe (sok helyen panaszkönyvként vagy parasztkönyvként is ismert, esetleg Vásárlók Könyve), mert megtanultam, hogy a.) többnyire egy forintot nem ér az egész b.) amit nem lehet elintézni szóval, azt ezzel sem c.) nincs nekem annyi időm, hogy ilyesmivel foglalkozzam, meg nem is stílusom.
Persze, vannak notórius feljelentgetők, meg alapból olyan emberek, akiknek a szar sem elég keserű, vagy azok, akik simán trollok, illetve, akik máshol lettek felbaszva (szakítás tíz év után, beszólt a főnök vagy épp kirúgta, megtudta, hogy párja félrelépett... egy pincérrel, stb.) és nálad vezetik le a feszültséget. Meg a sík hülyék, akik saját Mátrixukban vegetálnak és néha, mikor kilépnek a lakás biztonságos komfortzónájából, nem képesek befogadni, amit máshol tapasztalnak és megfigyeléseiket kénytelenek a leghivatalosabb úton megörökíteni.
Egy viszonylag régóta, Internet keringő vendéglátós poénként aposztrofált, éttermi Vendégkönyv bejegyzés szösszeneteket tömörítő írást emelnék be most és egészíteném ki saját tapasztalataimmal.
“Az étel hideg volt, a pincér meleg.”
- Nem releváns. Ha meleg is a pincér, amíg nem kezdett ki önnel, addig nem tartozik a tárgyhoz. Ön meg homofób. Élni és élni hagyni.
“Felháborító, hogy fél adagot hetven százalékos áron számítanak fel, ha a felét eszem meg, akkor a felét fizetem csak ki s*ggfejek. Cserébe lenyúltam a borsszórót.”
- Kedveske. Először is, nem ön szabja meg az árakat. Ha mi hetven százalékot számolunk fel és az fel van tüntetve az étlapon, akkor önnek nem vitáznia kell, hanem elfogadni azt és kifizetni. Másodszor: Azért, mert fél adag, attól a költségek nem feleződnek meg. Vagy kés villa helyett csak villát kapott? Esetleg egy fél tányért koszolt össze? Nem. A fél adag előállítása a nyersanyag felhasználás kivételével pont annyi munkát igényel, mint egy adag. A zsír ugyanúgy leég. Ezért nem fél-árat fizet, hanem csökkentett árat. Nem ugyanaz.
(Tegyük hozzá, ha ez egy valódi bejegyzés, nem lehetett mód ellopni a borsszórót, hiszen a pincér ellenőrzi a beírást és akkor rájön a lopás tényére. Ellenőrzés nélkül nem írhatja alá a vendég észrevételeit és ha nem írja alá, akkor nagyjából az eset nem történt meg.)
“Az önök szakácsa túl ronda és egyáltalán nem olyan mint a Laci bácsi a tvből. Szerintem magukat átverte, kérem a saját érdekükben vizsgálják ki az ügyet.”
- Bármilyen reklámot is nézett meg korábban a kedves vendég, a szakács szépsége szubjektív, meg egyébként sem őt kell megenni, hanem amit készített.
Az "ügyet" nem kívánjuk vizsgálni. Vizsgálja ön, ha már létrehozta.
“Halászlét rendeltem és spagetti volt benne és még kenyeret se adtak. Hát hülyék maguk?”
- Magamból kiindulva, zsíros ételekhez magamtól viszek kenyeret, vagy legalább rákérdezek. Ebben hibázhatott a felszolgáló. A spagetti azonban ha gyufatészta volt, akkor az valószínűleg Bajai halászlé lehetett. Amennyiben tényleg spagetti volt a levesben, az olyan újítás, aminek nem nagyon van egyelőre helye a halászléből készült ételekben.
“A köretként felszolgált burgonya nem volt megpucolva, rajta volt a héja. A húst azért megsütik?”
- Látni kellene, de ha steak-burgonyát kapott, akkor azon igen, sok esetben rajta van a héja. Az ízvilághoz az is hozzátartozik. Más burgonyák között is van, amelyiket megmossák és hámozás nélkül is elkészíthetik, süthetik. Nem nagy dolog, csak ön nem találkozott még vele. Mi nap, mint nap.
“Ma már a harmadik étterembe jöttem be, hogy végre marhapörköltet egyek, de sehol nem akarnak adni nokedlit. Mindenhol csak galuska van és azt akarják hazudni nekem a pincérek, hogy az ugyanaz. Hát az apjuk f*szát!”
- Az önét. Egy weboldalon - a sok közül - ön is magába szívhatja a nokedlis galuska tudományát: Galuska
“Ma a férjemmel betértünk az Önök éttermébe ebédelni, de a pincérek be vannak b*szva. Kérem a felszolgálás minőségének emelését.”
- Ez ellen nem lehet mit tenni. Ha ilyesmivel találkoznék, fordulok is ki és megspórolom magamnak a kellemetlenséget. Ha viszont mégis ottmaradok, akkor a számlafizetésnél beleköthetek, hogy át akart verni a számlával, rendőrt hívok, feljelentem, ön részeg, a kurvaanyjádatnekedet, ingyen ettem, jöjjön máskor is!
“Tisztelt Étteremvezető! Tájékoztatnám, hogy az éttermében, a mosdók állapota több mint felháborító. Az ülőkék konkrétan le vannak kenve sz*rral. Mind a négy fülkében.”
- Köszönjük, hogy jelezte. Marika néni ma nem kap fizetést, bár halkan jegyzem meg, ön hiába nekünk háborog, lehet, hogy pár perccel korábban egy vendégünk, bebaszva kente össze az ülőkéket - nyilván nem a személyzet szórakozik ezzel, megnehezítve saját munkáját - és az ellen, ugye, elég nehéz védekezni.
Helyes megoldás: Ön nem levelet ír, meg bejegyzéseket, hanem jelzi a személyzetnek, hogy korábban valaki mit csinált, és megemlíti, hogy szeretné használni a vécét, ezért pár perc múlva visszamenne, amikor már tiszta. Ebből a személyzet érteni fogja, hogy nem várhatja meg a reggeli takarítószemélyzetet, hanem nekik kell a tettek mezejére lépni. Ugyanakkor megkockáztatja azt is, hogy ha záróra előtt nem sokkal teszi szóvá megfigyelését a mellékhelység állapotáról, a személyzet előrébb hozza a zárórát, a hirtelen szartakarítást elkerülendő.
Erről a bejegyzésről eszembe jut, amikor egy asztal felhívott a galériára és az egyik lány minősíthetetlen hangnemben üvöltött rám, hogy megenném e a pizzáját, amikor a ketchupos üvegben cigaretta csikk van és megtalálták, mert eldugult az üveg és mindjárt hánynak. Én olyan ideges lettem erre - mivel sejtettem, hogy a korábban a ketchupot használó másik asztalnál ülő szarházi egyetemisták viccelődtek a káromra, csak már közben sietve távoztak - ,hogy hasonló hangnem kérdeztem tőle: - Szerinted olyan hülye vagyok, hogy ilyesmivel szórakozom, hogy nekem legyen kellemetlen és utána még én is fizessem ki a pizzád? Előttetek a másik asztalon volt a ketchup és azok a majmok szórakoztak ezzel. Nem gondolod, hogy a pincérnek erre van kedve és ideje?
Erre lenyugodtak ők is, kaptak két rendes pizzát - mert nem nagy kunszt cserélni, de lehetett volna támadás nélkül kérni, kis gondolkodással - rendes ketcupot és együtt kurvaanyáztuk a másik asztal. Végül már cseppet sem idegesen távoztak és belátták, hogy igazam volt.
“Húslevest kértem májgombóccal, a pincér meg hozott valami sz*rt egy csészében.”
- Uram vagy hölgyem. Ízlésen nem vitatkozunk. Amit ön szarnak lát, az máshol mennyei manna.
amúgy, ha folyékony, akkor az nem szar, hanem fos, mert folyik...
“A pincértől kólát rendeltem de ő véletlenül ananászlevet hozott. Allergiás vagyok az ananászra, ha valami bajom lesz tőle, perelni fogok.Válasz:“Tisztelt Hölgyem, a tévedésből elcserélt italt nagyon sajnáljuk, mindazonáltal nem értjük, hogy amennyiben valóban allergiás rá, miért itta azt meg?”“Mert finom az íze és szeretem.”
- Volt egy kolléganőm, aki így volt az eperrel. Allergiás volt rá - közepesen - de mivel imádta a gyümölcsöt, megette. Mondjuk ő nem vágott fel ezért a zöldségesnél.
(Tényleg, miért hívjuk zöldségesnek a zöldségest? Mert a gyümölcsös már foglalt szó? Ha egy zöldség teszem azt csak gyümölcsöt árul, akkor miért nem gyümölcsös???)
(Már van, aki használja a gyümölcsös szót használja magára, csak lemaradtam pár évvel.)
“Távozáskor a felszolgálójuk indulatosan szólt hozzám és megfenyegetett, hogy rendőrt hív. Igaz, hogy véletlenül elfelejtettem fizetni, de akkor sem kéne így viselkedni.”
- Ön könnyen megúszta. Sok helyen a fizetés nélkül távozó vendég még sallert is kap, mielőtt lehúzzák róla a fogyasztás árát és nem biztos, hogy visszakapja a visszajárót.
“A pincérek bunkók és szerintem fanszőr volt a rizsben.”
- Sajnos, írhatnám, van ilyen is, de reméljük, hogy az a fanszőr más volt. Talán épp emberünk szemöldökéből egy szálacska. Ki tudja? A bunkó pincér megint csak ízlés kérdése.
“A felszolgáló lek*rvázott, kérem azonnali kirúgását.”
- Biztos volt a történetnek eleje is vagy Tourette-szindrómás volt a pincér? Másrészt, ha volt eleje a történetnek és ki is szaladt ilyesmi egy felszolgáló ajkai közül, miért is egyetlen megoldás, hogy azonnal elbaszva az életét, ki kellene rúgni? Esetleg buzizza le ön is. Felnőttéknél ez egy-egy.
“A vécében nem volt kéztörlő, de hajszárító meg igen. Szerintem át kéne gondolni a mi a fontosabb..”
- Önnek egy új üzenete van: Lépjen hátra egyet és bassza arcon magát, de jól keményen. (A szomorú, hogy vannak hasonló esetek.)
“Illedelmesen megkértem a pincért, hogy nem e lehetne csinálni egy kis grízes tésztát, amire ő bement a konyhára és még itt az étteremben is hallottam ahogy röhögnek és gúnyolódnak rajtam. Nem mindenki gazdag ám.”
- Azért van az étlap, hogy abból dolgozzanak. Kínait nem fogok magyar étteremben kérni, pizzát sem a szusi étteremben. Mindennek megvan a helye. De aki ilyesmit megjegyez, annak kár is ezt elmagyarázni mert az orránál nem lát tovább és ostoba, gyermeki tudatlansággal mindig lesz egy következő kérdése vagy egyszerű megoldási javaslata.
De ha már: Sok helyen nem tartanak grízt, metélt tésztát, stb. A személyzetnek nem kötelessége, hogy a vendég részére külön szerezzen be árut és főzzön. Természetesen vannak kívánságok, amelyeket rövid mérlegelés után a személyzet meg tud és meg is fog oldani, de ha egy étterem pl. nem tart műanyag evőeszközt, de ön azt szeretne, egészen biztos nem fog senki kirohangálni ön helyett és bejárni a környék éttermeit, míg talál megfelelőt önnek. Ön kívánsága, ön dolga.
Van még: Kérem, ha ön nem gazdag, miért akar jogot formálni egy szolgáltatásra, amelynek ára van és ön nem képes azt megfizetni? Úgy gondolja, ha nincs is rá pénze, önnek jár a taxi a bliccelés helyett a metrón? Én sem vagyok gazdag, nem is járok sem a Gundel-be, sem a Halászbástyára.
“A pincérek mikor azt hitték nem hallom őket, arról beszéltek, hogy hogyan d*gnának meg. Javaslom az elküldésüket.”
- Önhöz?
“A megrendelt Lucifer sertésszelet, ehetetlenül csípős volt. Jó, mondta a pincér, hogy bazierős, de azt nem, hogy ennyire. SZ*R.”
- Szóban melyik kifejezés tette volna önnek egyértelművé, hogy ne azt a szart rendelje meg, hanem a simogatós csilis boldogságot?
“Sziasztok Anna vagyok anya küldött ide hogy írjam be azt, hogy hogyan ízlett az ebéd. Hát a leves az nagyon finom volt mert nem volt, mert nem szeretem és inkább nem kértem. A második abban finom volt a hasábkrumpli csak kevés kecsöpöt adtak hozzá fagyi vagy csoki meg nincs. Mire legközelebb jövünk anyáékkal lécci hozzatok apu kifizeti”
- Remélem, Annácska, mire legközelebb jöttök apával, már eltelt pár év és kevesebb problémád lesz a fogyasztással.
“A vécébe menet kezemben maradt a kilincs.”
- Volt akinek a seggében. Nem láttam, csak hallottam.
(Aki ezt beírja, nagyon unatkozhat. Nálunk volt hasonlóra példa, bejárati kilincs esett le, mellékhelységben is előfordult, de eddig csak szóban volt rá példa, hogy megemlítse a vendég, mi meg visszaszereltük. Ezt beírni valahova? Ritka kurva unalmas élet lehet a cselekvés mögött.)
“A kis felszolgálóhölgy pofánöntött egy korsó sörrel. Pedig csak azt mondtam neki, hogy szép kerek p*csája van. Felháborító”
- Jogos! Szóbeli sértést csak szóban szabad megtorolni. Ha megfogja a seggét, akkor arányos a pofán öntés. Soha többet ne adjon a hölgynek borravalót.
“Szerintem a felszolgálójuk lopja magukat, a saját szememmel láttam amint pénzt vesz ki a kasszából.”
- Köszönjük. Több információra lenne szükségünk, ezért hívja fel az alábbi telefonszámot...
“A felszolgáló olyan részeg, hogy a pulton fekszik és hány. Szerintem kéne neki hívni egy mentőt, mert már egy órája ott van és felháborító, hogy minket meg ki se szolgál senki.”
- Az étterem jelenleg önkiszolgálóként üzemel, de csak italt tudnak fogyasztani. Szolgálják ki magukat, működik a becsületkassza.
Hasonló esetben kihátrálok és nem megyek többet oda.
“Szőrt találtam a kajámban. Mivel a szakács kopasz ezért a legrosszabbra gondolok. Kérem azonnali intézkedésüket.”
- Mivel kapcsolatban intézkedjünk, ha nem tudjuk, mi a legrosszabb, amire gondol???
“A vécében nem volt vécekefe, úgyhagytam.”
- De legalább lehúzta?
“Mikor a pincértől fogpiszkálót kértem, azt mondta, hogy tud ajánlani egy jó fogorvost. Követelem, hogy rúgják ki.”
- Egy jó tanácsért? Milyen ember maga? Valaki izgul az egészségéért, cserébe elbaszná az életét? Szarházi fogatlan köcsög.
“A fröccs k*rvadrága.”
- Egy: Tájékozódjon az árakról, mielőtt rendel. Nem olyan kurva nehéz és megkíméli magát egy kellemetlen emléktől; üres pénztárca felismerése.
Kettő: Szerintünk is, nem is isszuk.
“Igazából nekem nincs panaszom, mert az étel meg az ital jó volt, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a konyháról fura nyögések hallatszottak ki, aztán a felszolgáló kisasszonynak meg lisztes kéznyomok voltak a fenekén.”
- Férj és feleség. Nem csodálkozunk.
“Nem kéne feltenni az étlapra valami olyan kaját is amit szeretek?”
- Nem kéne neked otthon zabálnod vagy máshol?
(Azért kíváncsi lennék az ételei listájára.)
“A felszolgáló csajnak túl mély a dekoltázsa, minden pasi őt nézi! Ez nem zavarja az étterem vezetését?”
- Elnézést, nem figyeltem...
“A fűszervajba találtunk egy kindertojás játékot.”
- A gyerekmenünk már csak ilyen.
“Akartam cigit venni, de maguk nem tartanak. A pincérek meg nem adnak a sajátjukból. Igazi vendégszeretet mondhatom. Pedig kifizettem volna.”
- Régen sem szerettem a tarhálást, mert a "kifizettem volna" elég esetleges kijelentés és általában nem jelezni kell, hanem kérés nélkül megelőzni a tarhálást azzal, hogy kitesszük az asztalra az ötvenest. Sokszor olyanok tarhálnak, akik nem gondolják, hogy "kifizették volna", sőt, volt, aki jattot sem adott, utána meg megsértődött, hogy nem adtam neki cigit. Az ilyen szarja össze magát. Amíg cigiztem, csak nőknek adtam cigit, és csak, ha tetszettek. Elvileg, van egy mondás: "Az dohányzik, akinek van cigije."
Ennek semmi köze a vendégszeretethez, pusztán, manapság nem olyan könnyű megoldani a cigaretta vásárlást, mint régebben. A pincér nem akarja úgy befejezni a zárást és munkanapot, hogy végül ő szaladgáljon cigaretta után, hajnalban.
“Panaszt szeretnék tenni, ugyanis a húslevesben nem volt hús.”
- A cigánypecsenyében sincsen cigány. A "Húsleves" annyit jelent, húsból főtt! A csontleves főleg csontból. A rigójancsiban hol a rigó? Hol a Jancsi?
“Tisztelt étterem! Professzionális késeket árulok, illetve műköszörűsként az összes létező vágóeszközt meg tudom köszörülni, csiszolni. Ha érdekli önöket hívjanak fel az alábbi telefonszámon.”
- Elfelejtette leírni a számát, így csak reménykedem benne, hogy egyszer visszajön és elolvassa a válaszomat...
“Felháborító, hogy azt a sz*ros egy tányér ételt csak a rohadt termékbemutató után hajlandóak felszolgálni. Smucig népség.”
- Ön csak ne ugasson. Az egy nem fakultatív program zabálás előtt. Kötelező! A tányér kaja azután jár, miután már megnézte a reklámot. Gondolja, ön olyan fontos, hogy ingyen ehet a számlánkra? Nem! Az ön ideje fontos és esetleges vásárlóereje az, de ehhez előbb végig kell ülnie a bemutatót és utána eheti azt az egy tányér szart.
“A pincér leöntött egy korsó sörrel, utána meg rám borított egy tányér pacalt.”
- Megnéztük a videokamera felvételeit és ön nem említette, hogy magára borult egy unicum is. Bejegyzését így töröltük a rendszerből.
“Tisztelt vezetőség. A sonkával sajttal töltött pulyka szerintem macskahúsból van. Kérem változtassák meg az étlapon.”
- Ne inkább a konyhában??? Ön olasz???
(Ízlés. Azzal nem vitázunk. Kinek mi ízlik.)
“Pizzát szerettünk volna vacsorázni a családommal, de a pincér azt hajtogatja, hogy nincs olyan az étlapon. Mi ezt értjük, de attól még miért nem tudnak csinálni? Liszt meg víz az egész..”
- Nézze, ha én önnek lisztből, meg vízből összebaszok egy pizzát, egy olyan konyhában, amelyben semmilyen eszköz nincs meg annak elkészítéséhez, mivel nem vág a profiljába, szerintem nagyon rosszul járnának. A vízből és lisztből előbb lenne sókerámia önnek és kedves családjának, mint pizza.
Faszfej!
