R.I.P.: Elhunyt Wes Craven

Freddy Krueger kesztyűjével. Akik addig nem ismerték munkásságát, innentől már tudták a nevét. Sokan.

Egy filmes legenda ismét eltávozott. Persze, nem biztos, hogy te is kedvelted, hiszen amiben főleg alkotott - horrorfilm - annak ellenére elég mostohán kezelt műfaj, hogy évente több tucatnyi produkció készül a keretein belül...

Wes Craven 1939.-ben született, augusztus 2.-án, az Usában, Ohio állam, Cleveland városában.
Elhunyt 2015. aug. 30.-án.

Isten vele!
Most nem méltatnám, mennyit tett hozzá a horrorfilmek világához, csak összeírnám az öt kedvenc filmemet tőle.

1. Rémálom az Elm utcában - A Nightmare on Elm Street (1984)

Ebben az évben megszületett a pop-kultúrális és horrorfilm ikonná váló karakter, Freddy Krueger, aki sorozatgyilkosként kezdte pályafutását, később pedig misztikus gyilkossá vált, hogy az álmaikban ölje halomra azokat a fiatalokat, akiket életében még nem tudott megkaparintani. A karakter köré komplett mitológia épül és sikerült Remake-t is készíteni belőle. Szerintem fölöslegesen. Freddy Krueger a bennünk bujkáló félelemre épít; mi lenne, ha álmunkban meg tudnánk halni és soha, senki nem tudná meg, valójában mi történt velünk. Az évek során tucatnyi folytatást élt meg a franchise és sokkal humorosabb irányt vett fel, mint pár évvel idősebb elődje, Jason Voorhees vagy Michael Myers. Freddy-nél az öldöklést néha abszurd humor oldotta fel, így sokaknak nem is horrorfilmként funkcionált végül, hanem véres mulatságnak.

2. Halálos barát - Deadly Friend (1986)

Nálunk kevésbé ismert - vagy nem hozzá kötött - filmje, melyben egy iskolai géniusz diák mickrochipet épít be halott barátnője fejébe, hogy az öntudatra ébredve gyilkolni kezdje azokat, akik megkeserítették az életét. Sansz történet, hangulatosan megoldva. Az álom motívum visszatér és a női főszereplő bája eladja a darabot. Gyerekként tucatnyi alkalommal néztem meg és szerettem bele Kristy Swanson-ba, hogy később se ő, se a főszereplő srác ne vigyék sokra Hollywoodban. Nem azért kedveltük, mert fifikás darab. Zsigerileg hat a nézőre és az egyik legjobb filmes gore gyilkosság még most is, amikor a vénasszony szipirtyó szomszédnak a fejét szétkeni cyborg-zombi-droid lányunk egy keményre pumpált kosárlabdával.

3. Sokkoló - Shocker (1989)

Na, ez már igazi bűvésztrükk. Egy kalapba annyi filmes zsáner, hogy végül el sem fér. Az álomvilág, misztikum és valóság ötvözete ez a sorozat-gyilkosos történet, melyben egy Horace Pinker nevű tévészerelő egy kisvárosban aprítja a népet, hogy végül a harcot vele egy sportos diák vegye fel, először még fizikálisan a valóságban, majd a valóság szövetén átlépve, materiális síkon is, amolyan Freddy Krueger parafrázisként. A férfi főszereplő, Peter Berg, miután színészi képességeivel csak mérsékelten volt elégedett, olyan filmeket forgatott le, mint az Amazonas kincse, A királyság és a Csatahajó. A film nálunk belefért egy "Legendák" sorozatba is dvd-n, azonban hazájában nem tudták komolyan venni és nem lett kereskedelmi siker. Sőt, mintha innen már mélyrepülésbe kezdett volna a direktor karrierje, egészen a Sikoly-ig, ami viszont ismét felrepítette a horror panteon tetejére, ideiglenesen.

4. Sikoly - Scream (1996)

Az egyik legtisztább tini-horror, amely néha már a paródia határát súrolja, viszont valójában nem lépi azt át. Woodsborough városkában néha kinyírnak tinédzsereket. Sidney Prescott úgy érzi, valamiért ő a következő kiszemeltje a gyilkosnak és nem is téved. Halálos macska-egér játék végén a szerepek újra leosztásra kerülnek és sokan közben kihullanak a rostán. Rengeteg klisét és sztereotípiát építettek bele a filmbe, ami miatt könnyen komolytalan darabnak lehetne tekinteni, de legalább ennyi társadalomkritika van a műben, és az ötlet végül sorozattá duzzadt, nagyjából egyenletes minőségben, néha meglepő dramaturgiai húzásokkal. Abszolút kedvenc!

5. Éjszakai járat - Red Eye (2005)

Craven nem csak horrort készített, hanem belenyúlkált más műfajokba is, mint zenés dráma, vagy ez a thriller. Alig nyolcvan perces, szinte real time-ban forgó mű, melyben a csinos hotelmenedzsert belekeverik egy politikai merényletbe és csak talpraesettségén múlik, hogy megfelelően kezelve a helyzetet hőssé válik, pedig eléggé vesztes szituációból kell talpra állnia. A filmben alig van üresjárat, végig pörög. Kiszámítható a cselekmény, de néha meglep minket és annyira kedves a főszereplő, hogy szemet hunyunk a logikai bakik felett és csak szurkolunk, hogy sikerüljön a végén mindenkinek megmenekülni. Nem jellemző a film Craven-re, viszont kellemes mellékvágány, aminek talán egyetlen negatívuma, hogy kicsit összecsapottnak tűnik.




A klasszikusait, amivel kezdte, szándékosan hagytam ki.
Később filmjei sorra fognak kerülni véleményezés formájában, hiszen, sajnos, most már egy befejezett életműről van szó.

Isten veled Mr. Craven! Hiányozni fogsz, sőt, már hiányzol!

Ghostface. Nem mintha nem lenne elég Freddy a halhatatlanságához, de még mellé tehetjük a titokzatos gyilkos félelmetes maszkját is, amely sosem tudni, kit takarhat.

Jóleső nosztalgiával tekintek vissza a Videa kiadásának egyszerű borítójára. 

Az önjelölt nyomozónő - Citizen Jane (2009)

Az önjelölt nyomozónő - Citizen Jane (2009)

Rendezte: Armand Mastroianni

A film Mafab adatlapja: Citizen Jane (2009)

Megtekintés: Kénytelen voltam, mert Ally Sheedy ritkán készít filmeket.

Tucatkrimi, ahol végül a hangsúly nem a csavaros nyomozáson és a gyilkos személyének leleplezésén van. Nem. A film életrajzi elemeket mutat be egy Jane Alexander (nem a színésznő) hölgyről, aki belekeveredett egy gyilkossági ügybe és nyomozásai során felgöngyölített egy a családját is érintő bűntettet, majd sikere után tehetségét hasonló ügyek tisztázására használta fel.

Meghalt Jane Alexander...

A fentebbi linken pár sort olvashatunk a hölgy haláláról. A film elkészítése előtt hetekkel hunyt el.

Ally Sheedy kedves arcú színésznő, akit én inkább tini-filmekkel és komédiákkal, vígjátékokkal ismertem el. Eladható arca van egy olyan krimiben, melyben az élettársa, akit szinte gyermekkora óta ismer, hirtelen átmegy gyilkosba. Ebből a szempontból a színésznő jó választás, igaz, a kor megkoptatta szépségét. Viszont a valódi Jane Alexandernél jóval fiatalabb, mivel az eseményeket a kétezres évekhez igazították. Így kicsit olyan érzésem lett, hogy a karakter fiatalon hunyt el, nem sokkal, hogy saját ügyében olyan jól védte meg magát... de ez részletkérdés.

A Hallmark filmjei sajnos nagyon egy tévéfilm keretei között mozognak. Nem várhatunk érdekes kameramozgást, drága jelenetsorokat - bár, a történet most nem is követeli meg. Egy idilli családi történet fordul nem túl véres krimibe, mely egy tudatos és okos nő magánnyomozására fókuszál. Egyszeri szórakozás.
Én is csak a két főszereplő miatt néztem végig.
Már maga a levezetés sem túl fifikás.
Egy hetvenes évekbeli európai krimisorozat epizód csavarosabb cselekménnyel operál.

Ha valamit ki kellene emelnem, az Meat Loaf szokatlanul intelligens nyomozója. Az ő és a főszereplő között működik a "kémia" és eleget megtudunk karaktereikről. A film megtörtént esetet dolgoz fel, abszolút nem szolgai módon.
A negatív szereplő pedig Sean Patrick Flanery, aki ma már nem olyan erős húzónév, mint lehetett volna, ha jól választ filmeket. A valamikori 20 éves Indiana Jones mostanra B filmeket erősít. Nevét látva enyhe nosztalgiát éreztem.

Szomorú látnom, hogy akiért rajongani tudtam kis tökösként, most aprópénzre váltotta tehetségét (nem tudom, valóban tehetséges színésznő e) és olyan platformon igyekszik helytállni, aminek keretein belül esélye sincs szélesebb közönséghez eljutni.
Nincs illúzióm; ezt a filmet azok fogják látni, akik tévéznek.
A mozit preferáló közönség talán soha nem fogja ezt a darabot látni.

Ezen még az sem segít, hogy direkt módon megidézik a címben Orson Welles kultikus filmjét, az Aranypolgárt. (Eredeti címe: Citizen Kane)
Olcsó szójáték, ami nem viszi el hátán a filmet.
A történet meg semmilyen formában nem idézi fel az eredeti filmet.

40%

Tévéfilmnek oké, szórakozásnak kiszámítható.

Gyakorlatilag az egyetlen oka, amiért a filmet letöltöttem, hogy az aloldalon nem a megfelelő posztert láttam kitéve, hanem egy későbbi akciófilmét, melyben a bájós hősnő egy bazi nagy rakétavetővel pózol. Aztán el is felejtettem ezt, míg újra nem futottam bele a poszterbe a neten.
Át vagyok verve!

Blog: Szakadár - Szabad lovat baszni

Cikktől függetlenül, itt tudod elérni a Ki Mit Tube 2015 youtube-os oldalát!
Ki Mit Tube 2015

Nem véletlen, hogy nem nagyon követem a magyar volgger társadalom életét, egy-két kivételtől eltekintve. A legtöbb csatorna, az önkifejezés olyan olcsó módjait kínálja a készítőknek és olyan sekélyes szórakozást a megtekintőknek, hogy simán nem rabolom ilyesmivel az időm. Nem mintha, más szarságokkal - pl. facebook játékok - ne tenném meg ugyanezt.
Csak akkor legalább magamat vélem kreatívnak, már amennyire a játék engedi és nem mások agyszüleményeivel baszom el az időm.

Szakadár vlogját sosem ismertem volna meg, ha nincs a 2015-ös ki mit tube, Magyarországi vlogger verseny, amelynek van 10 tagú zsűrije és ezer indulója, akik megmutatják magukat. Egy igazi látleletet kapunk értékelhető és égetni való munkákból. Van, amire a munka szó egyenesen túl pozitív kifejezés.

Szakadár - a nevét nem jegyeztem meg, pedig azt hiszem, bemutatkozott -  a mai fiatalok azon szegmensét fedi le, akik - mint én - főleg a négy fal közötti, barát nélküli életet preferálják. Mindenről van - szerintük - véleményük, holott, ez sokszor kimerül egy vakkantásban, egy baszdmegben és böfögésben.
Mert milyen vélemény alakulhat ki valakiben, aki a világot a négy fal mögül fedezi fel?
Milyen világ az, amiben szinte csak az Internetnek és a játékoknak van helye?

Szakadárral van egy másik probléma is: Humortalan és pöfeteg karakter.
Kesereg mások szar teljesítményén - legyen az egy nyílt csoport facebookon vagy egy Spar áruház - fikáz mindenkit, miközben, amit videóként felhány az Internetre, egy unatkozó, utálkozó fiatal monológja, melyben ha van saját gondolat, az is csak pesszimizmusból és a magányosságból táplálkozik.
Hogy lenne benne bármi építő?
Semmi.
Csupán rombol.

Ha soha nem látom a bemutatkozó videóját és a "produkcióját" akkor sem történik semmi, annyira nem ér semmit a fiú belefektetett munkája.
A produkció?
Beteszem azt is, mert csak így lehet érteni, amiről beszélek.

Az nem produkció, amikor egy számomra ismeretlen reakció videónak titulál egy szemlátomást humoros kiborulásnak szánt, de összeollózott videót, amelyen talán két ember derülne. Aki elkövette és annak anyukája. Apu már nem, mert felrúgná a fiát, hogy takarodjon valami hasznosat kezdeni az életével.
A reakció videó nálam az, amikor pl a Trónok harca vérnászánál sokan rögzítették párjuk arcát, mikor a Stark családot lefelezték.
Az őszinte döbbenet és harag. Az reakció.

Az, amit szakadár olcsó poénként igyekszik eladni, az nem humor, hanem vásári bohóckodás legalja. Három percig nézni, ráadásul mocsok szar minőségben, hogy már egy amúgy is röhejes videót túlreagál, az nem vicces, sőt, olyan, mintha magyarázná a poént.

A srácnak van 360 feliratkozója és lesz is még pár, a verseny miatt. Nem olyan rossz szám ez, ehhez a tartalomhoz!
De Dancsó Pétertől és Szirmai Gergőtől messze van.
Mit messze? Másik univerzum!

És az a sok erőltetett politikai kinyilatkoztatás. Valakitől, akinek fogalma nincs, miről beszél, hiszen sosem élt benne.
Meg az a rengeteg trágárság. Mikor jönnek már rá a fiatalok, hogy azért, mert valami trágár, még nem lesz igaz. Mintha minden isteni igazság lenne, ha belefűzzük a baszdmeget.

Sajnos nem. Amit közel negyed óráig kellene hallgatnunk a videóban, - nem bírtam végignézni - az közhely gyűjtemény és konyhapszichológia.
Eredeti gondolatot sokat nem sikerült hallanom belőle, amivel nincs baj, csak azt az energiát, hogy valaki meggyőzzön arról, hogy van mit mondania, inkább arra kellett fordítani, hogy tényleg elmondjon nekem valamit.

A címválasztás meg egyenesen megfelel a mai bulvár újságírás kritériumainak.

Bal alsó sarokban az én reakcióm, videó nélkül...

Hogy miért is szabad lovat baszni, az gondolom a videó azon részéből derül ki, amit már nem bírtam végignézni.

Kedvencem, a videót indító mondat:
"Próbálom magam megkímélni a beszólásoktól, ezért általában letiltom a kommenteket. Nem azért, mert nem bírnám, hanem azért, mert elbassza a napomat..."
Ha bírnád, akkor, hogyan baszhatná el a napodat, cicafiú?
Nem bírod. Te se, ők se, más se.
Miért?

Mert a másokat fikázó trollnak is fáj, ha őt fikázzák.
Nálam sem véletlen, hogy csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzám. Kinek hiányzik, hogy névtelen senkik sértegessék, ha még a trollokat is zavarja ez?

Amúgy minél igénytelenebb egy vlog, annál hevesebb ellene a támadás.
Akik minőséget képviselnek, azokat csak páran támadják, főleg trollok. Nem azért, mert képesek szakmai tanácsokat adni, hogy a készítő tanuljon belőle, csak szimplán zavarja őket, ha valakit néznek a neten és esetleg sikeresebb, mint az átlag.

Lehet védekezni, hogy ez nem irigység, de ha tényleg nem az, akkor csak az üres rosszindulat marad meg oknak a létezésükre és ugye, az sem tetszetős, mint gyűjtőhalmaz.

Én nem azért támadom szakadárt, mert irigy vagyok. Azért támadom, mert amit képvisel, az se nem minőségi szórakoztatás, se nem minőségi tevékenység.
Nem szórakoztat, nem gondolkodtat el.
Így, mint vlog, számomra értéktelen és értelmetlen.

Pedig ő is csak egy átlagos srác, aki otthon ül és szeretne híres vagy ismert lenni, akire figyelnek, aki ér valamit. Nyilván szüksége van visszaigazolásra, amit talán a közvetlen környezetében nem kap meg, vagy nem úgy, ahogy igényelné.
Ezért menekült fel a világhálóra, ahol kiöntheti a szívét és tehet valamit, amiről úgy véli, segít neki.
Talán terápiás céllal.
Szóval, nem akarom bántani, hiszen ezzel gyógyítja fájó lelkét.

Ide is eljutottunk.