Rendezte: Sam Pillsbury
A film Mafab adatlapja: The King and Queen of Moonlight Bay (2003)
 |
| Elég nehéz rendes posztert találni a tévés munkákhoz... |
Ritkán nézek tévéfilmeket, pedig azért akad közöttük jó néhány értékelhető darab. Az amerikai választék sem kevés, hiszen rengeteg rendező dolgozik az iparban, ám jóval kevesebb olyan szerencsés, aki nagy pénzeket kap a forgatásra és a kész művet be lehet mutatni akár moziban is. Pillsbury pont egy ilyen rendező. Igaz, volt rá példa, hogy filmje moziba került (Zandalee - Nicholas Cage-dzsel), de inkább a televíziónak gyárt korrekt, közepes darabokat.
A "Holdfényöböl" egy fiatal lány nyarát meséli el, amikor sosem látott apjával tölti el a suli utáni időt, mielőtt tovább tanulna Európában.
Alison Dodge (Kristen Bell) átutazik Amerikán, hogy addig sosem látott apjával találkozzon. Talán nem ez volt életük legjobb döntése; indul a film a kérdéssel, hiszen a két ember, teljesen mást vár a találkozástól és ami kezdetben szomorú, maguk sem tudják, mit keresnek.
Al Dodge (Tim Matheson) kezdetben nehezen nyílik meg a lányának. Ez nem csoda, hiszen, valahol mélyen, zsigerben érzi, hogy felelős érte, mint apa, de ezt a felelősséget csúnyán félre dobta, amikor valamikor úgy döntött, hogy elköltözik a barátnőjétől és hátrahagyja egyetlen gyermekét.
Másrészt, mintha Al egy kicsit alkoholista lenne, de ezt a vonalat nagyon halványan érinti a film. Viszont legalább a városka egyetlen jó nője érte epedezik, ami azért nem rossz egy olyan pasastól, aki egy csendes tavacska partján, lakókocsiban tengődik és főleg folyékony táplálékkal szórakoztatja magát és kétkezi munkával.
 |
| 2003-ban Kristen Bell még messze volt a világhírnévtől. Negyedikként van feltüntetve a stáblistán. (Sean Young, Tim Matheson, Kristen Bell) |
Ide érkezik Alison, reménykedve, hogy amit gyermekkorában kimaradt neki az ideális családmodellből, azt most apró részletekben beillesztheti a már ismert életébe. Al ebben nem nagyon tud kezdetben partner lenni, mert fura érzések tombolnak benne, amelyekről vagy nem tud vagy nem akar beszélni.
A film két ember egymáshoz csiszolódásának rövid látlelete. Alapjában nem egy filmdrámát nézünk, és az alig nyolcvan perc nem nagyon tud partner lenni abban, hogy rendesen felépítsék a film fő karaktereit. Nm hiába, ez egy tévé film, egy alkalmi szórakozás. Kevés rágódni való, viszonylagos hepiend, hogy utána az ember lekapcsolja a televíziót és beforduljon a fal felé.
Ami nem tetszett a filmben, az, hogy valahogy a feszültség teremtő kirohanások súlytalanul lettek lezárva. Amikor Alison először bukik ki apja makacs elutasító viselkedésén, logikus lett volna, hogy tényleg felszáll a buszra és többet nem látják egymást. Ehelyett a forgatókönyv teljesen gagyi módszerrel és suta párbeszéddel oldja meg a szituációt, hogy ne érjen a negyvenedik percnél véget a családi keserédes.
Később azért még egymásnak feszülnek karaktereink, hiszen kell a konfliktus a játékidőbe, különben a néző azt hiszi, tehetségesen összevágott családi videót nézeget. Al karaktere sincs kellően kidolgozva. Motivációi nagy része homályban marad. Talán ilyen a való élet.
 |
| Edward Asner (Auggie szerepében) figurájának egyetlen feladata a filmben, hogy árnyalja Alison karakterének kapcsolatát az apjával. A lány jól fogadja a kisváros egykori, mára kiszuperált irodalomtanárának barátságos közeledését. Ezzel adnak némi magyarázatot, hogy miért tud némi türelemmel viseltetni az apja iránt is. |
Alison viszont apjának köszönhetően megtanul városi lányból átvedleni egy olyan fiatal nővé, aki képes akár tetőt szerelni vagy elkormányozni egy csónakot, ha úgy hozza a sors. Szóval, azért az apamodell végül működni kezd és a filmet lezáró - amúgy szerintem teljesen fölösleges narrátor szövegű monológjába - konklúzióval leszünk gazdagabbak. Biztos azt gondolták a rendezésnél, hogy ha nem magyarázzák el Alison életének alakulását, a néző magától nem képes elképzelni azt. Ez olyan szájbarágósan amerikai befejezés.
50% - És érthetetlen, hogy az imdb-n garázdálkodó közel 600 néző miért pontozta a filmet ennél magasabbra. Nem rajongok különösebben a tévéfilmes produkciókért, talán az olcsóság miatt, amit árasztanak magukból, ami szerintem csúnya előítélet tőlem, hiszen, sok olyan filmet készítenek, amely nem ugorja meg a mozivásznakat, viszont este, egy itallal a kézben, kielégítő szórakozást nyújthatnak a fogyasztónak. Ez egy közepes darab.
 |
| Gyermek és szülő között az úszás tanítása közben lehet talán legjobban kiépíteni a bizalom érzését. (Más filmekben kerékpározás tanítása közben.) |
Különvélemény: Az eredeti cím az utolsó percekben kap magyarázatot, ami szerintem kissé suta, hiszen öbölnek nevezni azt a szabad strandot... vagy nem figyeltem, amikor annak idején az öbölről tanultunk.
