Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Megtekintés: Ő, hát nem tudom. Ha nem vagy fogékony egy olyan filmre, amely szerint végy három fej tojást és lepd meg a fókát, akkor nem biztos, hogy verejtékezned kellene!
Mert ez egy olyan film. Olyan elvont vagy hülye?
Már akkor gyanús volt az egész, amikor a főszereplőnk, Dolph (Jack Plotnick) ébresztőórája 7:59-ről átugrott 7:60-ra.
Ezzel indít a film, meg, hogy az unalmas kisvárosi életbe belefásult férfi kutyusa eltűnt a házból, a kertből, az utcából. Pedig olyat nem szokott. Általában már az élelmiszeres zacskó csörgetése előhozza a bujkáló ebet, de nem most. Dolph nagyon kikészül és, hogy figyelmét kicsit elterelje, egy szórólapon található telefonszámot hívja fel, hogy miért egy motoros nyúl az emblémájuk?
Stb.
Dupieux filmje nem vígjáték. Inkább filmes groteszk. A történet alapja nem teljesen baromság: Egy cég ellopja a kutyádat, hogy újra érezd, milyen fontos neked a kis állatod, társad. Persze visszakapod pár nap múlva és ismét egymásra találhattok mint gazdi és kedvenc.
Dolph a cég "áldozata" lesz. Kutyusát ellopják, csak közbejön valami, amire nem számítottak: a tolvajlással megbízott megbízott bent ég a verdában, amivel a klienset kellene elszállítania. A jelek szerint a kutyus azonban a katasztrófa előtt meglépett, így csak elő kell keríteni.
Dolph közben telefonon keresztül magába habarít egy enyhén nimfomániás és kapcsolatfüggő csini csajt (Alexis Dziena), bejár dolgozni a munkahelyére, ahol elúszik a meló és már három hónapja kirúgták. A kertésze nincs a helyzet magas platán. Egy magánnyomozó pedig kutyaürülékből próbálja kiszopni az információt a dög hollétéről, miközben a kutyalopó cég mestere, Chang mester (William Fichter) könyvekkel és apró kölcsöngesztusokkal traktálja Doplh-ot.
Dupieux-nak van érzéke a morbidhoz, elvonthoz, abszurdhoz. Ékes példája agyszüleményeinek a "Rubber" melyben egy abroncsgumi gyilkolássza a kietlen vidék-vidéki népet.
A "Gázos" egy filmdráma, melyben fura karakterek mondanak fura dolgokat és tesznek fura dolgokat. Egyáltalán nem létező problémákkal küzdenek. Ez egy filmes groteszk. Semmi több.
50%
Különvélemény:
- Ennek a filmnek is biztos lesz rajongói tábora, mert hangulata enyhén emlékeztet pl. a Donnie Darko-ra. A főszereplő egy neurotikus férfi, aki nehezen tud kapcsolatot kialakítani más emberekkel.
Talán minden, amit átél, pusztán a fejében játszódik úgy le, ahogy látjuk.
Egy átlagpasi átlagnapja, ha nem veszi be a megfelelő gyógyszereket...
Azok meg szétgurultak.
Megtekintenéd a filmet? Akkor itt tedd meg: GázosKülső link egy kedvenc léggömb. Talán lekvár...
Megtekintés: Enyhén misztikus is lehetne a film, ám lassan minden elbizonytalanító eseményre választ kapunk. Így marad egy dráma. Érdemes ráfordítani az időt.
A"Parkoló" két ember csatája. Még csak nem is vértelen. Végül, aki veszít, az győz. Vagy fordítva? Lehet, hogy elsőre hülyén hangzik, amit írtam, de ha figyelmesen nézzük a filmet - nem futkározunk ki inni, vécére, vagy nem a telefont nyomogatjuk - akkor a mozi lassan beszippant magába és érdekes lesz számunkra a történet vége, még akkor is, ha alapból egyik főszereplővel sem tudunk maradéktalanul azonosulni.
Légiós (Lengyel Ferenc) kopasz, negyvenes évei végén járó, elsőre parasztlegénynek tűnő férfi, aki egy, a házak között megbúvó parkolóért felel. Nem nagy meló, nem nagy kunszt. Autók be, pénzt adnak és állhatnak cserébe a murvás területen. Cserébe Légiós figyel rájuk, hogy illetéktelen ne vigye el, de alig több. Napjait olyan apróságok teszik kellemessé, mint amikor a kora reggeli kávéját egy lakás ablakából rá tűző napfénycsík fénye alatt issza meg, vagy esténként, legközelibb barátjával, az egyik ház falára vetített fényképek nézegetése közben gitározva elmélkednek a világról. Nihil, de legalábbis nem sok.
Légiós fura figura, nem túl bőbeszédű. Talán menekül valami elől, ami eddig nem érhette itt utol.
Egyik nap begördül egy aranyszínű Mustang, melynek gazdája teljesen más világból érkezett ide. Imre (Szervét Tibor) gazdag ötvenes, befolyásos, nagyjából lenéz mindenkit, kivétel, ha az érdekei úgy hozzák és legalább annyira csökönyös, mint a Légiós.
Sikeresen össze is vesznek egy fedett részen, amely a parkoló terület egyetlen - úgy ahogy - védett területe. Imre szeretne oda beállni, Légiós pedig ezt az egy kis területet nem hajlandó a kocsik részére bocsátani. Macska-egér harc kezdődik közöttük, csak itt nem tudni a végéig, ki lesz a macska, aki előbb adja fel és hátrál meg.
A film forgatókönyvét hárman pakolták össze. A rendező: Miklauzic Bence, a Légióst alakító Lengyel Ferenc és az utóbbi idők legsikeresebb magyar filmjének - Liza, a rókatündér - írója vetette papírra: Hegedűs Bálint. (Kíváncsi lennék a végső változatba melyikük hozta a kávéfőzőt morze jelként értelmező pillanatokat, hiszen hasonló poén a kávéfőzővel már a másik filmbe is becsúszott. :)
Motivációja mindkét férfinak van. Légiósé talán morálisabb, Imrére inkább süthető az, hogy azért harcol, mert megteheti. Fegyverei is sokkal drasztikusabbak. A végén, viszont elgondolkodik az ember, hogy a nagy csatának nem e az volt a lényege, hogy Imre elég bátorságot tudjon összegyűjteni a továbblépéshez és ehhez csak felhasználta a titokzatos parkolóőrt?
Az "Embert barátjáról" illetve a "Ha a barátod egy magyar, nincs szükséged ellenségre" mondások ebben a filmben egyrészt cáfolódnak, másrészt értelmet nyernek. Mikor melyik. A sok kis, látszólag mellékes esemény helyet kap a nagy egészben.
A film egy korrekt dráma, de nem mennék bele mélyebb elemzésbe a karaktereket illetően, mert akkor túl szpojler gyanús lenne az írás, azt pedig a film nem érdemli meg. Mert látni kell. Még akkor is, ha kissé elvontnak tűnhet első nekifutásra.
Azért az nálam jelent valamit, ha egy ültemben végig bírtam nézni.
70%
Kulcsjelenet:
- Légiós a kocsival a fal felé teper ezerrel, mellette Imre, aki kezdetben jól palástolja félelmét, végül mégis beijed, hogy meghalhat. Kiderül, kettejük közül Légiósnak nincs félnivalója, ő már leszámolt mindennel.
Ez a reklámszlogen kb. minden második ilyen filmre illik.
Megtekintés: Sci-fis, horroros dark movie. Ha ezt keresed, egynek jó. Én többet várok.
Szeretem a horrorfilmek azon műfaját, amely zárt térben játszódik, viszonylag kis szereplői bázissal dolgozik, van valamilyen idegen fenyegetés, hullanak a szereplők és a végén meg van egy csattanós befejezés, ami nem feltétlenül hepiend. Ezekkel az alapokkal elég sok filmet le lehet írni és nem feltétlenül a horror műfaján belül kell keresgélnünk az első verzióakt, hanem sokkal régebben, még a világháborús időben. Amikor maroknyi ember egy lövészárokba szorul és egymásra utalva túl akarnak élni. Vagy egy mentőcsónakba, és túl akarnak élni. Vagy túlspilázom.
Filmtörténeti szempontból nem is kívánom elemezni a filmet és alapját, csak felböfögnék pár címet, amely megtekintése közben eszembe jutott.
Ha a felsorolásból legalább kettőt láttál, akkor az "Infini" teljesen kihagyható darab számodra. Kivétel, ha pont ez a filmes zsánered! :)
Földi változatok:
Az egyik kedvencem, amely földi környezetben játszódik, de megfejelték idegen lénnyel és űrjárművel, a klasszikus John Carpenter Remake: A dolog - The Thing (1982) Sarkköri kutató bázis, patriarchális közösség, nő sehol. Hideg, rengeteg barakk, terem, szoba, raktár és egyéb helység. Földönkívüli létforma, mint beszivárgó egység. Megkezdődik a harc a túlélésért, amit megnehezít, hogy az idegen lény bárki alakját képes felvenni rövid időn belül. Olyannyira, hogy a megszólalás után is megegyezik az idegen lény a felvett és addig feltehetően elpusztított eredeti alannyal; itt egy kutya és egy tucatnyi emberrel.
Ezt mindenképpen látnod kellett, ha az "Infini" tetszett.
Azután, mondjuk menjünk a föld alá, ahol valami ősi ott ragadt és kis csoportunk közéjük sétál, hogy a filmidő alatt elhalálozzanak. Ide nem kell nagy tudományos halandzsa. Elég egy kis csoportnyi karakter, valami ok, hogy a barlangot, bázist, föld alatti rejtekhelyet, stb. ne tudják elhagyni és amíg tart a film, folyosókon futkároznak vagy barlangrendszerekben csatangolnak. Itt a sci-fi vonal elsikkad, meg sem jelenik, ha a lények létezését nem vesszük ide.
"A barlang - The Descent (2005) egy egészen borzongató, hangulatos és klausztrofóbiás horror volt a témában. Szinte egy időben bemutatott "testvér filmje" pedig a sokkal profánabb és kommerszebb "A barlang - The Cave (2005)". Egy év, egy magyar címfordítás, két hasonló történet. Az első változatot ajánlanám megtekintésre, hiába dolgoztak ismertebb nevek a másikban.
Ezek a filmek azonban csak hangulatban emlékeztetnek a tárgyalt filmre, sehol egy űrhajó vagy egyéb jármű, ahol elszabadulhat a pokol. Sehol egy a világtól távol eső, üveghegyeken is túli terület, ahol kiépítettek egy bázist, ami később a helyszínként szolgálhat.
Hasonlóan fagyott holttestet a "The Thing-ben" is láthattunk az elhagyott norvég támaszponton.
Űrhajós változatok:
Szerencsére ebből is van pár olyan, amelyben megy az űrhajó, ki tudja hol áll meg, miközben a végállomás a szó szerinti legszorosabb értelemben is a szereplők végső állomása lesz. Kivétel a kevés túlélőt, már ha akad ilyen.
Néha az ellenség az utasok között van, máskor valahol ráakadnak és a zárt rendszerben elszabadulva tizedeli (tizedeli? lenullázza inkább) meg a legénységet.
Az egyik legismertebb, hosszú sorozattá nőtte ki magát, hogy egy egész univerzumnyi világot teremtsenek köré, amely filmekből, képregényekből és polcon porosodó játékokból álljon. Nem kell bemutatni az "Alien - A nyolcadik utas: a Halál (1979) című űrhajós horrort. esszenciális borzalom. A legénység jeleket fog a rádión. Elmennek, mert olyan hülyék, hogy saját szemükkel lássák, mi csipog vákuum mélyén. Egyikük azonnal megfertőződik és amit ilyenkor teszünk? Felvisszük a hajóra és elindulunk vele hazafelé, mielőtt bármi sejtésünk is lehetne a továbbiakról. Evidens nem? Filmben jól működik a valóságban már erősen kétlem.
Erre az alapra készült még pár film, melyekben az űrhajó, legénység, gyilkos fenyegetés mind megvan.
A "szupernova - Supernova (2000) esetében kevés volt a rendező hírneve - le is vetette a stáblistáról, és a tucat filmsztár is. A történet buta, és az előzmények fényében unalmas is. A végére sem emlékszem, annyira nem kötött le. Nem tudom, mire gondolt Walter Hill, amikor megrendezte, hiszen ő korábban főleg jelen időben játszódó westernek rendezésében volt otthon. Talán azt hitte, hogy ha már producerként bábáskodhatott a Nyolcadik utas: a Halál megszületésénél, elkészít egy hasonló, saját verziót is a témában. Nem sikerült. Nekem nagyon nem tetszett, pedig a zsáneren belüli hangulatos darabokat kedvelem. Ez számomra értékelhetetlen horrorfilm volt, sci-fi köntös alá bújtatva, az őrületről.
Ha már űr, meg hajó, akkor a "Napfény - Sunshine (2007)" kb. ugyanez a film, csak kék szűrő helyett talán több a barna. Internetes barangolásokon mégis ezt mintha egy kicsiny kultusz övezné, míg a korábbi, alapjaiban ikertestvérét, a Szupernovát pedig hideg közöny. Érdekes.
A legjobb és leggótikusabb dark változat azonban még hátra van. Ez a film kvintesszenciája mindennek, amiről eddig írtam: Halálhajó - Event Horizon (1997)
Kérem, szereposztás itt is akad. (Mintha ezekbe a filmekbe presztízskérdés lenne bekerülni...) Elmennek a még Star Trek sorozat által sem ismert tartományba, hogy ott, felsőbb erők vagy a jó isten hatására (nem egy és ugyanaz!) mészárszéket produkáljanak. Sikerül.
Sci-fi is, horror is.
Arcpakolás helyett arckaparás. Nem is élvezik!
Űrbázisos változatok:
Alig különbözik az előzőektől. Csak nem repülnek, hanem átmennek valahová - többnyire nagyon messze - ahol ugyanaz történik, mint eddig. Elszakadnak egymástól, az emberek is, a testrészek is.
Lehet az ok egy drog hatása, idegen lények szórakozás iránti kedve, vírus, vacsorába főtt romlott csirke, stb. A lényeg, hogy szűk folyosók, villódzó fények, erőszakos halál mindenütt, merre a szem ellát.
Egy viszonylag régi, Roger Corman film (produceri felügyelet) vegyítette az űrhajót a bázissal a kellemesen nosztalgikus emlékeket ébresztő - giliszta dugja a nőt, de legalábbis összemaszatolja - "A félelem galaxisa - Galaxy of Terror (1981)" című remekműben. A film valójában nem az, ám el lehet képzelni, hogy pisis kisiskolások milyen nyugodtan mentek csicsikálni a megtekintése után. Bevizelés garantált.
Innen ugorhatunk az új évezred médiumából, a videójátékból kinőtt rügyhajtásba. A FPS játékok az egyik legegyszerűbben létrehozott játékok voltak, miután a térmozgást sikerült lemodellezni. A játékos szemszögéből látjuk a terepet, első számú megfigyelőként. Abban haladunk, keresünk, harcolunk. A "Doom - Doom (2005)" a világsikerű játék nem túl igényes filmes átirata. Sötét, mint állat és ha nincs benne egy percnyi számítógépes animációs lövöldözés, az ember nem is értené, mi köze van a játékhoz. Mondjuk én még így sem nagyon.
Alig pár éve, mikor Dennis Quaid kitalálta, hogy főleg horror filmekben fog szerepelni, témától függetlenül, készült a "Pandorum - Pandorum (2009) című filmje. Sötét bázis, kevés túlélő és egy kannibál horda. Ja, velük együtt akkor egész sok túlélő. Gyakorlatilag megelőlegezte és más környezetbe helyezte a Wayward Pines című sorozatot. Most már legalább tudom, miért volt enyhe Deja Vu-m, mikor a könyvet elolvastam... Tényleg szegről-végről az a sorozat is beillik a műfajba. Az első kategóriába. A Pandorum meg a második kettőbe. Miért? Nézd meg, megtudod! :)
Az Infini pedig a harmadik csoport filmjeit erősíti. Kellene róla többet írnom? Ezek után nem hiszem. Sci-fi módszerrel egy csapat kommandóst átküldenek egy nagyon messzi helyszínre - kicsit olyan, mint a Star Trek féle lesugárzás - ahol egy túlélőre akadnak. Elsődleges feladatuk, hogy a létesítmény által szállított rakományt lekapcsolják. Másodlagos, hogy a túlélőt hazavigyék. A marcona katonák szétszélednek, fertőződnek, ahogy sejteni lehet. Hullanak, mint a legyek.
A főszereplő meg menekülés közben ugrik egy öt méterest és zuhan még mellé vagy húszat, hogy végül, enyhe bordatörésre hivatkozva tovább játsszon a filmben. Aha. Máshol itt derül ki, hogy álmodta az esést. A végét nem láttam, így simán lehet, hogy a végén ez lesz a csattanó. Álom az esés után.
Elvileg a főszereplőért kellene izgulnom. Ez elég nehéz, hiszen amikor megfertőződik, azért kellene szurkolnunk, hogy hazaérjen. Jó vicc. Menj haza, fertőzd meg a világot, haljon meg mindenki. A szereplők gyakorlatilag csak legyilkolásszák egymást a film második felében és ez nem túl érdekes. A dilis magánszámot mindenki hozza, jobban, rosszabbul, több-kevesebb ideig. De negyven perc kóválygás a támaszponton és őrület nem túl érdekes számomra.
Hangulat az akad. A díszletek jók. Nem is emlékszem, hogy azok mikor voltak gyengék a műfajon belül. A trükkök néha gagyik, de a helyszínek azok rendesen meg vannak csinálva. Villogó lámpák, falból kilógó csövek. Sziszegő párafelhők, gőzkicsapódások. Sejtelmes világítás, kék szűrű.
Ezt mind jól hozza a film. Csak ez mostanra kevés, hiszen nagyjából évente egy-két film jön ki ebben a témában. Nagyon el kell találni valamit a rendezőnek, forgatókönyv írónak ahhoz, hogy a néző ne egy tucat darabnak érezze az aktuális bemutatót. Az "Infini" azonban nem ugorja meg a képzeletbeli ... hagyjuk ezt, mert lehet, neked meg ez lesz a kedvenc filmed! :)
Mellékesen:
- Megjelenik a filmben Charlie szerepében a Hemsworth fiúk bátyja, Luke Hemsworth.
50%
Meg kell nézned a filmet. Nem gondolod? Ha igen, tessék: Infini
