Adaline varázslatos élete - The Age of Adaline (2015)

Adaline varázslatos élete - The Age of Adaline (2015)

Rendezte: Lee Toland Krieger

A film Mafab adatlapja: The Age of Adaline (2015)


Megtekintés: Olyan cuki! Kicsit talán szirupos is.

A film a szerelemről szól. És egy mutánsról, egy x-men lányról, aki egy véletlen és furcsa baleset miatt olyan képességre tesz szert, hogy nem öregedik tovább. Nem csak a bőre védett és ezzel együtt a külseje, hanem úgy, ahogy van. Megél vagy száz évet és a teste belül nem fonnyad, szivacsosodik el, hanem a megrekedt harmincadik évében él tovább. (Vagy nagyon vége huszonkilenc...)
Ennyi...

A magyar cím, valami bűn rossz és erőszakos fordítási marketing miatt nem véletlenül emlékeztet egy már korábbi, A betűs női névre épült, narrációt erősen nem nélkülöző, gyönyörű képi világon belül játszódó film címére: Amélie csodálatos élete. Talán a tudatalatti asszociáció erejében bíztak, hiszen az eredeti címmel a hazai közönségnek, minimális reklámra fordított pénzek nélkül a film szinte eladhatatlan, még akkor is, ha a megtekintése után sokkal gazdagabbak leszünk lelkileg. Mert azok leszünk!

Csak sajnos, a hazai közönség - más kultúrákat nem vonhatok nem reprezentatív véleményem alá - nem feltétlenül vevő a női címszerepes darabokra, még akkor sem, ha megtámogatjuk militáns szavakkal, mint G.I. vagy Tank...
Annak idején, ha jól emlékszem a mozikban az Amélie is gyengécskén muzsikált - zene Yann Tiersen - hogy végül nyolc csillag fölé araszoljon az imdb oldalán és kult státuszba emelkedjen a hazai filmnézés berkein belül. És van aki csalódott, hogy látta?
Igen?
Akkor neked közöd nincs a romantikához. Semmilyen formában.

Az Adaline egy olyan nő életéről mesél, aki nincs teljesen tisztában azzal, hogy mi is az élet valódi élterme, lényege és talán nem világosodna meg akkor sem, ha arcába kiáltjuk, hogy 42, ám egészen biztosan rádöbben arra, hogy amit egy nőnek akkor sem szabad megtagadnia magától, ha száz vagy ezer éves és ez a szerelemhez való jog. Ahhoz, hogy szembe menve elvárásokkal, szokásokkal, véleménnyel, az ember felvállalja önmagát, ha szerelmes és tegye, mihez kedve van.

Adaline Marie Bowman (Blake Lively - mert Natalie Portman kihátrált a forgatásból, akárcsak Katherine Heigl.) 1908 jan 1.-én éjfél után egy perccel jött a világra. Hoppá, de ismerős ez a január elseje. Csak nem az Amélie-t alakító Audrey Tautou egy másik ismert karakterének születési dátumára respektálunk megint? Dehogynem, hiszen a "Hosszú jegyesség" Mathilde Donnay-je született 1900 január elsején! Nekem ennyi elég is. Talán csak azért nem a francia üdvöske kapta jelen film főszerepét, mert nem anyanyelve az angol és így komoly fazonírozásra lett volna szükség a karakter történetbe építését illetően.
Ugyanakkor, megkockáztatom, hogy sehol a világon nem próbálták ezt a filmet semmilyen félreérthető párhuzamban kapcsolatba hozni korábbi sikerekkel.
Vagy csak én halóztam be valamit.

Szóval Adeline 1938-ban lesodródik az útról, jeges vízben majd' megfagy, belecsap villám, She Is Live!!!
Ettől kezdve Adaline külsőre nem öregszik, belsőre tapasztaltabb lesz és szépen lassan a lánya hozzá nő és elhagyja korban.
A film simán elfilozofálgat azon, hogy az "örök" élet átok e vagy áldás, hogy mi az, ami igazán fontos az életben, hogy vannak e nagy Ők, akik miatt érdemes felrúgni a múltat és akár a jövőt, hogy az ember lánya, bizonyos körülmények között lehet e szerelme apának és fiának (Michiel Huisman), hogy...
Ebből is kiderül, hogy van miről elmélkedni a megtekintés után is.
Szerintem simán randifilm és bár van könny közeli állapot, ha moziban nézzük és bírjuk, nem lesz túl ciki, ha titokban a pasik letörölnek egy kibuggyanó könnycseppet.

Michiel Huisman szemfüleseknek a Trónok harcából lehet ismerős.

Jobban belegondolva, annyira nem is szirupos.
Öreg Han Solo-t jó újra látni!
A sminkről és Make-Upról nem kenyerem a beszéd, de ebben a filmben ha figyelünk, láthatjuk, hogy színekkel és megfelelő sminkkel, hogyan idézik meg az adott korokat.
Magam figyelmetlen vagyok, de szemfülesek észrevették, hogy két éven belül ez a második film, melyben Ellen Burstyn - Adaline leánya, öregkorában - egy nő lányát alakítja, aki valamilyen okból később idősebb lesz a film során, mint a szülője! Bravó! Nem mindennapi filmes szerep! A másik film egyébként a "Csillagok között".

70%

Ha tetszett, nézd meg mellé a véleményemben említett két francia darabot, mert talán ezek állnak hozzá legközelebb, vagy a történet alapja miatt kicsit a Brad Pitt féle "Benjamin Button különös élete", melyben egy születési rendellenesség kapott főszerepet vagy Jared Leto drámája a Mr. Nobody.

Ha van még hasonló film, írd meg véleményben és hozzá toldjuk!
Ha érdekel a film, keresd meg itt, hogy láthasd: Adaline! és azt hiszem sok más jó filmet találsz náluk!

A szomszéd fiú - The Boy Next Door (2015)

A szomszéd fiú - The Boy Next Door (2015)

Rendezte: Rob Cohen

A film Mafab adatlapja: The Boy Next Door (2015)

Megtekintés: Csak ha nem bírod ki, hogy ne lásd J-Lo-t a vásznon. Egyébként felesleges időrablás.

Rob Cohen közepes rendező. Vagy rosszabb. 1996 volt Rob Cohen zsenijének forrpontja, azóta csak csúszik lefelé egy nem létező filmes-rendezői ranglétrán és nem érzem, hogy valaha is vissza akar mászni rajta. 1996-ban, bravúrosan két egészen kiváló filmet juttatott a vásznakra: Sárkányszív, Daylight - Alagút a halálba és azóta folyamatos minőségi mélyrepülést folytat. Nem állíthatom ez a két film klisé mentes lett volna - főleg nem a Stallone film, amelyben Sly kivételesen direkt senkivel szemben nem követett el valamilyen erőszakot - mégis, mindkettő jó szórakozást nyújtott a mozikban. A Daylight-ot például kétszer is megtekintettem moziban, annyira elkapott a katasztrófafilm hangulata és később videókazettán is rongyossá tudtam ezeket a filmeket nézni, mert mindkettőt megvettem, legálisan, ahogy illik. Akkor még meg voltam győződve Rob Cohen zsenijéről.


Azután jött a többi, egyre gyengébb és olcsóbb mozi és ebbe beleértem a Halálos iramban első részét is, amely szerintem csak a szerencsének köszönhetően és a jó helyről való lopásnak (Holtpont) köszönhetően lett egy később megizmosodó franchise első etapja. De Cohen csak útjára engedte, a nagy zsét később már nem az ő rendezésébe ölték bele. Cohen, mintha megfáradt volna, jó témákhoz nyúlkált azóta is, ám rosszul. Valami nem működik már a túl korán kikiáltott zseninél... megfáradt az ember és 2015-ben úgy kb. 4 millió dollárt adtak a keze alá, hogy elkészítsen egy a thriller műfajon belül unásig koptatott témát: a családi idillt fenyegető idegenét, aki megjelenik és bármilyen okból, kipécézi egyik szereplőnket, hogy halálos fenyegetésként nőjön a fejére, miközben a környezetben lézengő többi karaktert, ha szükséges, félreállítsa az útból.

Láttunk már ilyet. A műfaj a thriller és a horror mezsgyéjén kering, néha belesétálva a drámába is. Hogy csak néhány címet említsek, amiket érdemes megnézned, ha ez a film is tetszett - van ilyen ember? - A kéz, amely a bölcsőt ringatja..., A mostohaapa, amely sorozattá teljesedett, az Egyedülálló nő megosztaná..., egy tucat még, aminek a címe sem jut eszembe, mert nem láttam valójában, csak hallottam, olvastam róla, vagy "A vendég - The Guest" című, amely tavaly került mozikba és nálunk alig volt visszhangja, de írtam róla itt: A vendég vélemény.

- Ne haragudj, de túl fiatal vagy hozzám! 

A film az unásig ismert történetet variálja, unalmasan, kiszámíthatóan, vérszegényen. (Az egyetlen ami meglepett benne a szemkinyomás két másodperce, mert arra a korábbi nyolcvan perc ismeretében nem számíthattunk.)
Claire Peterson (Jennifer Lopez) fiával él kettesben, mióta férjének kiadta útját egy félrelépés sorozatnak köszönhetően. Értsd: Folyamatosan csalta egy szőkével az asszonyt. Mivel a társadalom elnéző a csapodár férjekkel, Claire is hajlik afelé, hogy visszaengedje életébe és ágyába a férfit, mégsem olyan könnyű elfogadni, ha a negyvenes korú nőt felcserélik egy hamvas húszasra. Hiába, apu kapuzárási és apuzárási pánikban volt, amikor a titkárnő bokáit marokra fogta. Viszont, mivel szereti nejét is és a fia is csajozás érett, azért visszatenné székhelyét az ágyba.
Mi épp a béküléses résznél csöppenünk a filmbe, pont, mint a szomszéd fiú, Noah (Ryan Guzman) akinek hasizma feszesebb, mint az egész Peterson családé, ezért Claire, annak ellenére, hogy tudja, hogy a srác, aki életükbe toppant, napok múlva a tanítványa is lehet az iskolában, hagyja magát egy magányos este elcsábítani és finoman szólva, a gyenge tiltakozás ellenére, megerőszakolás közeli szeretkezésbe hajszolni.
Másnap reggel az egyik félnek hirtelen lelkiismereti rohamai lesznek a másik fél meg az alig húsz éves kis csávó, aki egyébként láthatóan annyi idős, amennyi valójában is, mert vagy harmincnak néz ki a cula.
Tanár néni már semmissé tenné az egész erotikus jelenetet, míg a felhergelt ifjú szerető belelovalta magát a nem létező kapcsolat csúfos kudarca felett érzett bosszú-hadjáratába, melyben lassan már semmilyen fegyvert sem riad bevetni, hogy elérje, a forgatókönyv által is homályosan felépített célját.
A végeredmény egy unalmas, macska-egér játék, mely egy unalmas végső ütközetben csúcsosodik ki, miközben az egyetlen viszonylag józan gondolkodású szereplő halálozik el, tehát még a body count is unalmas.
Ez pedig, be kell látnom, borzalmasan kevés manapság.

Jennifer Lopez védjegye a feneke és a kamera ezt igyekszik is kihasználva felhasználni. Az összképen azonban sokat ront, hogy ha viszont a művésznő arcát mutatják, mintha túl sok lenne hirtelen a "fényezés", és szűrő a képernyőn. Lopez jelenleg 46 éves és lassan neki is be kell látnia, hogy vannak természeti törvények, amikkel nem lehet szembe menni. Sokkal szimpatikusabb számomra, ha egy nő nem akar istennő lenni úgy, hogy ehhez külső segítséget használ - kamera trükkök - mert akkor azt érzem, nincs magával kibékülve és elódázná az elkerülhetetlent. De a J-Lo filmek nem nekem készülnek, hanem olyan férfiaknak, akik az istennőre kíváncsiak és lehetőleg úgy, ahogy vagy huszonöt éve először botlottak bele.

Az éves filmtermés egyik legvértelenebb szexjelenete.

Ami a film előnyére szólhat, hogy a színésznő, bármilyen cikisnek is érezték a jelenet leforgatását, de saját maga "játszotta" a szeretkezős jelenetet. A film hátránya viszont, hogy ez a jelenet nem igazán lett erotikus, inkább izzadtság szagú és kötelező menet jellegű. Ha Lopez kisasszony kicsit több érzést visz bele, vagy szenvedélyesebb csókokat produkál, talán elhiszem, hogy egy kontrollt vesztett háziasszony elgyengülését látom. Így viszont egy mesterkélt szexjelenettel lettem gazdagabb, amiben kb. annyi finomságot éreztem, mint egy videóra forgatott, hat perces pornó jelenetben, amelyben megjelenik a szerelő, köszön, megkérdezi, hol a problémás készülék, majd a készülék tetején hágja meg a ledér háziasszonyt, aki előre fizet testével a szolgáltatásért és később még a szerelésre váró masinát is elfelejti a "forgatókönyv".

Ryan Guzman se nem húzónév, sem nem elég charme-os, bár az egyik jelenetben igyekszik nagyon szexisen, száját nyeglén félre húzva vigyorogni. Akkor néztem utána és megdöbbenve tapasztaltam, hogy valami táncos sorozatban nedvesítette eddig a bugyit. Szerintem csupán azért vállalta el a sármőr szociopata szerepét, hogy végre lerángassa magáról a több ezer kislány rajongóját, bízva abban, ha egy anyukát dönget a vásznon, megsértődnek a tinik és legközelebb nem zavarják meg, ha egy étteremben szeretne nyugodtan vacsorázni. Nem tudom miért, de nekem, ezek a mostanában, filmekben megjelenő fiatalemberek, akik húsz és harminc között hajtják a celebritás szekerét, mintha egy család fiú rokonai lennének. Alig tudom megkülönböztetni őket.

John Corbett meg mintha sportot űzne abból, hogy totál mellékes pasi figurákat alakítson, totál mellékes szerepekben. Egyszer bulizott egy bazi nagy görög lagziban és akkor úgy kitáncolta magát, hogy azóta csak akkor érzi jól magát, ha egy film játékidejében maximum tíz percet szerepel.

Az egyetlen, aki tényleg szimpatikus figura, az anyu fiacskája. Beszéljünk Kevinről, akit Ian Nelson formáz meg. Tipikus thriller fiú. Zrikálják néhányan a suliból, nem meri elhívni randira álmai nőjét és kezdetben a gonosz hatása alatt áll, mígnem ráébred, hogy komoly baj van. Akkor meg már majdnem késő.

Még jó, hogy nem pitét mondd, mert akkor azonnal levágja apu is, az öcsi is, hogy mi történt a hétvégén...

Lopez hasonló témát, teljesen hasonló képi világgal már elmesélt a "Most már elég" című moziban, amelyben bántalmazott anyukaként végül felveszi a harcot erőszakoskodó férje ellen. Az tízen-pár évvel korábban készült film, de ehhez képest műremek.

A szomszéd fiú hemzseg a logikai bakiktól, a legtöbb szereplő még véletlenül sem úgy reagál az eseményekre, ahogy a valóságban tennénk. Claire egyetlen egyszer fordul a rendőrséghez, ám akkor is csak a múltat kutatja kissé. Az okos barinő, szokás szerint, ad jó tanácsokat, ám ezzel szerepe ki is merül. Apukát anyuka véletlenül sem vonja be a fenyegető veszély kitárgyalásába, még egy balul sikerült "gyilkossági" kísérlet után sem, pedig akkor már erősen lóg a lóláb. Noah pedig nem kerül sittre, még akkor sem, amikor kis híján agyonveri Kevin nemezisét, a deszkás majmot.

Ha szeretsz intelligens filmeken szórakozni, akkor ezen nem fogsz.
Unásig ismert panelekből építettek össze egy ezerszer látott történetet.
Motiváció nem sok. Őrület meg indokolatlanul nagy. Persze, egy szociopatának nem kell sok indok, ám itt, mintha valami nagyobb dolog állna a háttérben. És nem.
A pincében például félelmetes az adattár...
És az is érdekelne, hogy a valóságban egy fotókkal feldíszített osztálytermet mennyi idő alatt lehet kitakarítani, mert abban a formában, ahogy a filmben látjuk, nem fogadom el.
És mi lett a fiú vécében falra mázolt felirat sorsa?
Elbambulhattam, de ha nem lett lemosva, hétfőre az egész iskola tisztában lesz Claire tanárnéni vérbő kiteljesedésével!
Arról nem is beszélve, hogy a befejezés elég kérdést hagy maga után, amit majd a rendőröknek viszonylag összeszedetten kéne tálalni.
Szóval, nem érzem, hogy tanárnőnk megérdemli azt, amit a stáblista után még kapni fog.


30%
Rajtam nem fog Lopez kerek feneke.
Mintha fogyott volna...

10 fontos Afroamerikai színész...

...aki nélkül ma sehol sem lenne a filmművészet. (Vagy legalábbis sokat színesítettek rajta és ez nem csak szójáték.)

Nem fogok visszamenni az időben. Nem vesézzük ki az első behurcolt rabszolgák életét, a KKK megalakulását, a faji előítélet eredetét. Semmi nagy lélegzetvételű esszémunka.
Kiragadok csupán 10 olyan fekete művészt a sok százból, akik nélkül nem lenne olyan SZÍNES a mozizás világa.

1. Rex Ingram (1895.Okt.20. - 1969.szept.19.)

Hosszú munkával talán találnánk más nevet is, de hirtelen, ha az első afroamerikai színészt szeretnénk fellelni, az Internet az ő nevét dobja ki. Ingram a Mississippi folyón, egy hajón született, 1895.október.20.-án és miután fiatalon Hollywoodba ment, munkát keresni, Elmo Lincoln fedezte fel egy Tarzan filmhez, úgy, hogy Ingram neve nem is jelent meg a stáblistán. (Abban az időben a fontosabb színészek nevét írták ki a film elején, a végére többnyire csak egy "The End" feliratra futotta, mivel nem volt olcsó a nyersanyag.)
Nem kerülték el a tipikus néger szerepek, 1929-től pedig a Broadway-n is kamatoztatta tehetségét.
Abban is első, hogy 1962-ben első afroamerikai színészként szerződés kötötte egy televíziós szappanopera sorozathoz.
1973-ban bekövetkezett haláláig félszáz filmben és tévéshowban szerepelt, utoljára a Bill Cosby show-ban.


2. Hattie McDaniel (1892.Jun.10. - 1952.Okt.26.)

Hattie McDaniel afroamerikai színésznőként több területen is csúcstartó:
Az első afroamerikai nő, aki a rádióban énekelhetett, 1915-ben. Első volt, afroamerikaiként, akit eltemettek a New York-i Rosedale temetőben.
A legfontosabb titulusa azonban, hogy első fekete bőrű színésznőként kapott Oscar-díjat, (Elfújta a szél, 1940, legjobb női mellékszereplő Oscar) jócskán megelőzve ezzel Halle Berry-t.
Hattie közel 100 filmes produkcióban vett részt és rá épült a Tom és Jerry rajzfilmek nagydarab fekete gazdasszonya is.







3. James Baskett (1904.Feb.16. - 1948.Júl.9.)

Korosztályunktól megkérdezve, hogy ki az a James Baskett, értetlen fejrázást kapnánk, ellenben arra a kérdésre, hogy emlékeznek-e Rémusz bácsira, talán igen lenne a válasz, hisz a mesét még a magyar televízió is nagy sikerrel vetítette.
James Baskett 1948-ban, posztumusz tiszteletbeli Oscar-t kapott a filmművészetben elért teljesítményéért, ide értve Rémusz bácsi karakterének megformálását is, ami azért szép gesztus, mert csupán alig tucatnyi filmes produkcióban vett részt.
Baskett rádiózással kezdte, később olyan nevekkel dolgozott együtt színpadon, mint Louis Armstrong, a "Forró csokoládé" revü-műsorban.
Baskett, faji okok miatt nem vehette át személyesen a díjat.




4. Bill Cosby (1937.Júl.12.)

Bill Cosby már a fekete filmművészet megkerülhetetlen alakja. Cosby egyetemi tanulmányai elvégzése közben, ismerősei kérték meg, hogy mivel remek stílussal tud humorizálni, próbálja ki magát a Stand-Up műfajban, amivel gyorsan ismertségre is tett szert, ami közben felfedezte a híres producer, Carl Reiner (Fia Rob Reiner, ismert színész és filmrendező!)
Alexander Scott szerepe az "Én, a kém" sorozatban meghozta az áttörést, (első feketeként kapott érte Emmy díjat) amit 1969-től a Bill Cosby Show csak tovább mélyített. Nevét viselő sorozatokat indított utána is, kisebb-nagyobb megszakításokkal és mellette családi komédiákat forgatott.
Bár Európában nem cseng olyan jól a neve, ettől 85-87-ben műsora nézettségi rekordokat döntött meg egyik legnagyobb versenytársa pedig a Simpson család lett.
Gyermekét, Ennis-t 97-ben meggyilkolták. Cosby tudatosan alakította ki azt az imázst, amit ma ismernek róla és ennek része a nagy, boldog család, mint kiteljesedési forma.
Nálunk néhány filmje videón jelent meg: Túlvilági papa, Leonard a titkos ügynök.



5. Eddie Murphy (1961.Ápr.3.)

Kicsit Murphy vonzereje mára megkopott, de vitathatatlanul a nyolcvanas évek egyik legnagyobb filmes fekete komikusa volt. Stan-Up-ban utazott és a színpadról vitték át a vászonra. Elsőre nem ő volt kiszemelve a Beverly Hills-izsaru főszerepére, de miután megkapta Axel Foley szerepét, kiderült, jó választás az izgága öntörvényű és dumamániás kopó szerepére.
Murphy Brooklyn-ban született. 19 évesen már szerződés köti a híres "Saturday Night Live" show-hoz, amely számtalan művészt nevelt ki a mozi világának. Bálványozta Richard Pryort, akivel első rendezésében, a Harlemi éjszakákban együtt is játszottak, de rajta kívül még Elvis Presley-t, Peter Sellers-t is. Murphy visszautasította a Szellemirtókat, ellenben olyan filmeket vállalt be később, mint a Bölcsek kövére és Dr. Dolittle remake-k. A kilencvenes évek óta fokozatosan esik az ázsiója, amit az olyan remek karakter szerepek sem akadályoznak meg sajnos, mint a Dreamgirls alkoholista énekesének szerepe.



6. Morgan Freeman (1937.Jún.1.)

Morgan Freeman gyakorlatilag eljátszott már mindent. Volt ügyvéd, katona, rabszolga, sittes, bankrabló, mór harcos, de alakította az amerikai elnököt és magát az istent is. Ezt még a fehér színészek sem tudják elmondani magukról!
Hiresen kiegyensúlyozott, nyugodt színész. Még a rosszabb filmeket is képes színvonalban emelni megjelenésével. Kezdetben televíziós munkákat kapott, gyermekműsorokban, sorozatokban és lassan lett A listás mozisztár.
Öt esetben is jelölték Oscar-díjra, melyből egyet kapott a Millió dolláros Bébi mellékszerepéért. Egyik legismertebb karaktere Red a fegyenc szerepe a minden idők egyik legjobb filmjének kikiáltott Remény rabjai narrátoráé. Védjegye finom, nyugodt hangja, ezért több dokumentumfilmhez, rajzfilmhez és egyéb munkához kérték fel, hogy az ő hangja szólaljon meg benne. Kevesen tudják, de folyékonyan beszél franciául és dolgozott szerelőként az USA légierőjénél. Legfontosabb filmjének az 54. hadtestet tartja.


7. Denzel Washington (1954.Dec.28.)

Vitathatatlanul korunk egyik legismertebb és legsikeresebb néger színésze. Aki szereti a filmeket, az ismeri a nevét és legalább egy tucat filmjét látta.
Négy gyermek apja. Édesapja lelkész, anyukája kozmetikus. Külsejének és kisugárzásának köszönhető, hogy viszonylag hamar felfedezte a mozi magának, habár eredetileg újságírónak tanult.
A nyolcvanas évek elején faji és politikai témájú filmekben szerepelt, majd hirtelen blockbusterek és bestsellerek adaptációiban jelent meg: Visszakézből, Pelikán ügyirat, Sok hűhó semmiért.
A kilencvenes években váltakoztak a nagy filmek és a független, kisebb produkciók.
Öt Oscar jelölésből kettőt váltott díjra: Az 54. hadtest, Kiképzés. így ő az első afroamerikai aki két Oscarral is büszkélkedhet.
Védjegye, hogy gyakran játszik egyenruhás szerepeket és létező személyeket.
Még Tom Hanks is elismerően nyilatkozta róla, hogy már csak azzal is tanult tőle, hogy figyelte, ahogy jár a díszletben.
Egyik legrosszabb döntése, hogy elutasította a Hetedik főszerepét, amit Freeman vett át és vitt sikerre. Washington magyarázata, hogy abban az évben már forgatott egy thrillert, de az viszont elhasalt a pénztáraknál.



8. Halle Berry (1966.Aug.14.)

Berry talán aki legjobban kilóg a sorból, habár azért második fekete művésznőként, aki megkapta a legrangosabbnak titulált filmdíjat, szerintem helye van itt.
Gyönyörű színésznő, aki még a válogatós férfiak szívét is képes megdobogtatni.
Eddig egyszer jelölték Oscar-díjra (Szörnyek keringője) és azt meg is kapta. Számtalan egyéb díjra jelölték és egyike azoknak a sztároknak, akik még az Arany Málnát is (Macskanő)  személyesen (első színésznőként) vették át. Erről videó található a neten.
17 évesen megnyeri a teen America első helyezettét, egy évvel később 86-ban Miss Ohióként lett udvarhölgy. Modellként kezdte, kicsi szerepekben, majd hamar megismerte a szakma.
Kétszer ment férjhez és vált el.
Nem vállalta a Féktelenül főszerepét, így adva esélyt annak, hogy Sandra Bullock csillag legyen. (Ezt mondjuk köszönöm!)
Cukorbeteg. Egy tévéfilmben alakította Dorothy Dandridge-t, az első színésznőt, akit női főszerep Oscarra jelöltek, annak ellenére, hogy afroamerikai. A sors fintora, hogy végül Berry lett az első ilyen színésznő!
Tucatnyi magazin választotta már be a legszebb emberek sorába. Basinger után ő a második James Bond lány, akinek van Oscar-díja.


9. Samuel L. Jackson (1948.Dec.21.)

Jelenleg az egyik legfoglalkoztatottabb fekete színész. Sokat köszönhet Tarantino-nak, aki megtette a Ponyvaregény egyik főszereplőjének, majd ismét foglalkoztatta a Jackie Brown-ban. Napjaink egyik legismertebb karakterszínészei közé tartozik és akárcsak Morgan Freeman, ő is játszott már szinte mindent.
Független filmek és A filmek között lavíroz, szívesen játszva barátok, ismerősök filmjeiben.
Első, kis szerepét 72-ben kapta, de a siker végül a Ponyvaregénnyel érkezett meg számára, pedig addigra olyan produkciókon volt túl, mint a Ragtime, Amerikába jöttem, Jurassic Park vagy a Dzsungelláz, Férfias játékok. Egyszerű az oka: Addig szinte csak rövid mellékszerepekben jelent meg.
Kilencvenes évekig drogozott is, de a Dzsungelláz előtt leszokott szenvedélyéről, hogy alakíthasson egy drogost!
Kevesen tudják, de nem támogatja a rapperekből színésszé váló művészeket, mondván, hogy két különböző szakma és a színészethez sok munka kell. Ennek ellenére úgy hozta a sors, hogy majdnem egy tucat olyan filmet forgatott, amelyben rapperek lettek a partnerei.
Kedvenc színe a lila és ez több filmjében visszaköszön: pl. Mace Windu lézerkardja is lila.
Nem csak sok képregényfilmben játszik, de olyan karaktert is alakított, aki képregények világába képzeli magát. (Sebezhetetlen)
Olyan szenvedélyes golfos, hogy szerződéseiben állandóan kiköti, hogy a forgatási helyszín közelében kell lennie egynek. Akkor is, ha nem ér rá azután játszani.

10. Sidney Poitier (1927.Feb.20)

Színészóriás, aki gyakorlatilag, szerintem, olyan a filmművészetben, mint Malcolm X és Martin Luther King.
Szerepei mai szemmel is izgalmasak.
Róla már beszéltem a "Tanár úrnak szeretettel" kapcsán.
Borzalmasan rossz körülmények közé született és fiatalon bátyjához küldték szülei, hogy megelőzzék, hogy rossz útra térjen. Fiatalon találkozott a faji előítéletekkel és végigjárta a poklot, mielőtt a színészettel is megpróbálkozott. Hamar észrevette, hogy a feketék háttérbe szorulnak a filmekben, még akkor is, ha főszerepet kapnak. Szerepvállalásait később ennek rendelte alá. Ennek eredménye, hogy 59-ben megkapta első jelölését (A megbilincseltek) és öt évvel később, 64-ben meg is kapta (Nézzétek a mező liliomait!) 2002-ben megkapta a tiszteletbeli Oscar-t is.
Félszáz szerepével megkerülhetetlen alakja a filmművészetnek, amely olyan remek filmekben csúcsosodik ki, mit a Tanár úrnak szeretettel vagy a Találd ki, ki jön vacsorára.
Nem tudod róla, de folyékonyan beszéli az orosz nyelvet!

A felsorolás közel sem teljes, hiszen lehetne vitatkozni, itt van-e helye Oprah Winfrey-nek,  Whoopi Goldberg-nek, Laurence Fishburne-nek vagy Cuba Gooding Jr.-nak?
Mindenesetre nevek még lennének és később talán sorra is kerülnek.