2015. április 7., kedd

Blog: Facebook ismerkedős zárt csoportok és a lehetőségek az ismerkedésre.

Egyetlen szóban? Semmi! (Szinte...)
Egy rakás kamu (fake) identitás, egy másik rakás, figyelmetlen figura, akik annyit sem képesek észrevenni, hogy a fotók alatti kommenteket végignézzék, hátha, akiket ők századiknak lájkolnak és tört magyarsággal szexre buzdítanak, egyáltalán létező személy e.
Másik érdekesség, hogy mintha egyes emberek sportot űznének abból, hogy tucatnyi zárt csoportot hozzanak létre - sokféle témában - hogy rajtuk és admin hatáskörükön keresztül folytatódjon az ismerkedés.
Nem az a baj, hogy a facebook lehetőséget biztosít arra, hogy emberek, nem feltétlenül nyíltan ismerkedjenek, ha mondjuk a választott témájuk az orális szex. Erre van lehetőség. ennek lehet nyitni teret.
A baj, hogy kétes figurák teszik ezt, akik a minimális helyesírási szabályokat sem ismerik. A nyelv ismerete meg azért összefügg egy bizonyos intelligenciával. Egy fórum vezetőtől pedig nem csak elvárom, de meg is követelem, hogy érthetően, intelligensen tudjon fogalmazni, írni.
Valaki, aki egy mondatot nem képes helyesen leírni vajon milyen pluszt tehet hozzá egy ilyen csoport működéséhez?
Elárulom: Semmit, csak egyszerűen ő volt az az ember, aki lefoglalta a nevet és ráépített egy csoportot. De akarok e olyan csoport tagja lenni, akit egy suttyó vezet?

Más:
Ezekbe a zárt csoportokba elvileg ilyen-olyan moderálási elvek alapján kerülhetnek be a tagok, mégis, hiába látod, hogy ki van írva - 18 éven felüliknek - a tagok között (legalábbis a fotóik alapján) vélhetően sok a fiatalkorú, szinte még gyerek.

Ha ezek kiszűrésére egy moderátor nem fordít kellő figyelmet, az nem azért van e, mert moderátorunk, hogy fogalmazzunk jogilag korrekten (?), esetleg vonzódik a kislányokhoz?

Eleve nem tartom jó ötletnek, ha egymástól nagyon eltérő korú emberek nyilvános oldalak segítségével keresik egymás társaságát. Ha keresik. Általában az idősebbek keresik a fiatalabb korosztályét. Nem feltétlenül egészséges ez. Főleg, ha olyan témák kerülnek szóba, amik eredendően felnőttekre tartoznak. 16 éves kishölgyek ne írogassanak negyvenes férfiaknak és fordítva. Tudom, Chaplin, Woody Allen, Faludy György, Roman Polanski. Közös pont, a vonzódás a fiatalokhoz. A "múzsához". Azért, néhány esetben, ezen férfiúk elég komoly balhét generáltak maguk körül.

A kislányok nagy része azonban már nem is biztos, hogy kislány. Lehet, hogy unatkozó fiú, vagy harmincas, esetleg ötvenes anyuka, aki így szerez magának apró, lopott perceket.
A fényképen látható kis lolitát megdicsérik a fiú felhasználók, az adatlap gazdája meg talmi boldogságot érez, mintha az ő érdeme lenne a sok pozitív visszajelzés.

Lehetne a témát vesézgetni napestig, ezért inkább csak megosztanék néhány ilyen csoportot, amelyek közül egyiket sem ajánlanám jó szívvel.

Már a csoport neve sokat elárul: Beválalos. A készítő tudja, mitől döglik a légy, mire ugranak majd a férfi felhasználók, de helyesen leírni, az már luxus. Bevállalós. Egyetlen szócska, két elírás. Gondolom, a moderálási feltételekbe nem fér bele, hogy szépen fogalmazzunk és anyanyelvi szinten. (A két admin adatlapját nem néztem meg)
Doczi úr nem rajong az írásjelekért. orális szexre buzdító oldalát az egész Doczi Sanyi klán moderálja. Felvetődik a kérdés, hogy több rokonról van szó, vagy csak egy ember, több adatlap. (Az adatlapokat nem néztem meg.) A Zárt csoport alatti szöveg rászorulna némi fazonírozásra.
A Privát szex huncut kis lányok 18 (Ez nem tudom pontosan így mit jelent. A lányok számát? Korát? Alatt? Felett? Doczi úr itt is képviselteti magát és nem tudom, ki hogy van vele, de ebben a szövegkörnyezetben eléggé specifikus csoportról lehet szó. A tagok száma elenyésző. Nagyja pasi. Akik nem, azok kérdésesek. Roma Magda mindjárt két adatlappal is felel, hogy minden rendben menjen.
Szingli Társkereső: Doczi úr komoly talentum lehet, ha társkeresésről van szó, hiszen ez már a harmadik hasonló tematikájú csoport, amiben részt vesz. Kíváncsi lennék, hány boldog párt hozott össze közvetve emberünk. Magdika pedig a fotók tanulsága szerint háromszoros hurrát érdemel az oldal működéséért. 2500 tag, nem kevés.
Társkereső azoknak, kik nem kamusok. Doczi úrnak nagy érzéke lehet ezek kiszűrésére, mindenesetre megpróbálja, hiszen itt is admin, három íziglen. :)
Ezek után feladtam és nem keresgéltem több Doczi féle zárt ismerkedős csoportot. Egyszerűbb, ha sajátot indítok, mert bár nem néztem utána, valószínűleg az összes általa vezetett csoportban nagyjából ugyanaz a 2000 ember pörög. Ezek nyolcvan százaléka férfi. A maradék 5-10 százaléka nő. A többi fake. Vagy több. :)
Ezek leellenőrzését rád bízom!

A folytatást itt találod!

Remake: A kukorica gyermekei - Children of the Corn (1984, 2009)

Remake: A kukorica gyermekei - Children of the Corn (1984, 2009)


Kukorica gyermekei, 1984, rendezte: Fritz Kiersch
Kukorica gyermekei, 2009, rendezte: Donald P. Borchers

Megtekintés: Az eredetit inkább. Talán annak kicsit jobb a hangulata és érdekesebb a vége.

Stephen King novelláját már 1983-ban feldolgozta egy kisfilm, még más címmel: Night of the Crow. (Ami majdnem corn, de mégse...)
A történet szerint, egy fiatal pár, esküvő után nem sokkal, egymás vérét szívva eljut egy kihalt kisvárosba, melyben a gyerekek az urak és fura vallási dogmákat követve lemészárolták a felnőtteket. Alig egy évvel később egész estés mozivá turbózták a filmet. Nem sikerült maradéktalanul, érezni a filmen, hogy kevés volt az ötlet. Borchers már akkor részt vett a project-ben, így nem csoda, ha a Remake elkészítése után személyes szívügyének tekintem a vérengző kölykökről szóló mesét.

1984-ben Kiersch első filmesként elkészítette a felduzzasztott novella első egész estés változatát. Kiersch neve nem cseng túl jól filmes berkekben, mivel nem termékeny és egyedi rendező, viszont a VICO filmes korszak egyik gyöngyszemét a Gor-t neki köszönhetjük. Emlékszik még rá valaki? (A filmre én sem, csak a címére, meg a borítóra.)

A 84-es változat egyetlen pozitívuma a Terminátoros Linda Hamilton, még akkor is, ha nem színészi játéka miatt nézős a film, hanem mert Sarah Connort gyerekek vegzálják. Burt szerepében Peter Horton, aki közben nem lett híresebb. Korrekt tévéfilm lett a vége, még akkor is, ha moziba tervezték bemutatni. Két apróság miatt maradt meg az emlékezetemben: Az Isaac-.ot játszó színész, John Franklin pofija és a főcímdal miatt, ami egészen hátborzongató. Hogy lényegében tudjam véleményezni, újra kéne néznem, amit kihagyok. Inkább jóleső szentimentalizmussal emlékezem rá, hogy annak idején többször megnéztem és tetszett. Ma nem így lenne. Szóval inkább maradjanak az emlékek.

A 2009-es verziót Borchers már nem csak producerként jegyzi, hanem beleült a rendezői székbe. Minőségi változás nem nagyon érezhető - kb. ugyanazt a tévéfilmes érzést hozza - viszont több lett a gore (véres jelenet, bár abból a finomabb) és a góré: egyrészt néhány jelenetben főszereplőnk, Burt, gyerekeket öl meg, ami sok nézőnél nem fog piros pontot kapni, másrészt a film közel egyharmada futkározás a kukoricásban, ami már majdnem unalmas lesz, mikor végre kapunk némi, Burt múltjára reflektáló Vietnam-i flashback-et és víziót, illetve néhány kisgyerek elég közel jut hozzá, hogy őket gyorsan és viszonylag véresen ártalmatlanná tegye.

Nem emlékszem nagyon, de azt hiszem, 1984-ben a két főszereplő között annyiban működött a kémia, hogy nem oltották egymást folyamatosan. A 2009-es változatban már az első percekben látható, hogy Burt (David Anders) és Vicky (Kandyse McClure) között valami végérvényesen megromlott. Lehet, hogy a veterán vietnami hős és egykori bál szépe korábban szenvedélyesen szerették egymást, de mire erre az autóútra sor került, addigra már éppen csak elviselik egymást. A történet szerint kb. 1975-ben járunk és az ifjú pár, egymást kóstolgatva, halad A-ból, B-be. Közben - ahogy lenni szokott - Burt egy pillanatra nem figyel és sikeresen maga alá gyűr a kocsival egy kisfiút. Tüzetesebb vizsgálat és kb. 5 perces vita után kiderül, hogy nem egyértelműen a férfi a hibás a gyermek halálában, azért magukkal viszik a holttestet és be kívánják vinni a legközelebbi városba. (Ami a beszélgetés tanulsága szerint gyalog igen derék túra, a srácok elvileg mégis gyalog tették meg a távot.)


A legközelebbi városka Gatlin és valami nagyon nincs rendben a kiürült utcákkal. Vicky menekülne, Burt pedig, teljesen logikusan (?), ha már veterán katona, személyesen akar a dolgok végére járni. Teszem hozzá, Vicky-vel értek egyet. Meg sem állni, míg nem találok olyan várost, ahol a populáció nagyságát csak egy tábla feliratból tudom felmérni. Abban a pillanatban, hogy a főutca fodrászüzletében három tata ül, ott kezdek a fékre lépni. Persze miről szólna a film, ha szereplőink logikusan és okosan cselekednének? Kb. nyolc percig...
A további egy órában pedig Burt kálváriáját ismerjük meg és végül a gyerekek győzelmét. Az első változat misztikus lezárása itt sajnos csak tényleg nyomokban van jelen, kellő magyarázat nélkül: Burt lábára rácsavarodik a kukoricaszár, ezzel lassítva menekülését, ám választ az eseményre nem kapunk a 2009-es verzióban, így elkönyvelhetjük a felfokozott idegi állapot okozta képzelgésének is.

A filmet Iowa-ban forgatták, Tipton-ban. Kerüld el!

50%

Pozitívumok:
- A két főszereplő. A csaj csinos, Anders-et meg a hősök sorozat óta kedvelem.
- Azért nem finomkodnak, ha már erőszakról van szó.
- A fényképezés korrekt, de semmi kiemelkedő.
- A főcímzene az eredeti változatból lett átemelve. Ami működik azon nem szabad változtatni és Jonathan Elias eredeti muzsikája telitalálat volt már akkor is!
- őőő


Negatívumok:
- Semmit nem tesz hozzá az eredeti filmhez.
- Néhány kérdést felvet a kialakult hierarchia, amire nem kapunk választ.
- Túl sok a menekülés a kukoricásban. Szinte már unalmas, hogy a film egyharmada ezt mutatja.
- Pesszimista befejezés.

Ha ez tetszett:
- Volt egy spanyol vagy milyen horrorfilm, amelyben szintén gyerekek gyilkolásznak és az még King novellája előtt készült, így lehet, hogy az író onnan vette kölcsön az ötleteit: Ki képes megölni egy gyereket? - ¿Quién puede matar a un niño? (1976) (Stephen King munkássága valamikor ekkor indult a Carrie című regénnyel, így simán lehet, hogy látta a filmet és utána írt erről egy novellát. A spanyol film a horror műfajon belül kultikus rangra emelkedett az elmúlt harminc évben és 2012-ben Remake-je is készült: Aki bújt... - Come Out and Play
Ha érdekel a téma, itt ajánlom egyik kedvenc oldalamat a HORROR-MIRROR-t, mely foglalkozott a horrorfilm-kölykökkel: TOP10 filmes kis rohadék!

A város ahová soha be nem teszem a lábam. (Hiába az 542 zenei csatorna...)

Nagy kedvencem John Wyndham története egy kisvárosról, melynek lakói egyszerre ájulnak el, majd miután fél napig kómáznak, végül egyszerre is ébrednek. Közben, valami földöntúli erő az összes asszonyt, aki képes szülni, állapotossá tette. Ebből a filmből is több változat készült.
a.) Elátkozottak faluja (1960) Village of the Damned
b.) Elátkozottak gyermekei (1964) Children of the Damned
c.) Elátkozottak faluja (1995) Village of the Damned (John Carpenter mozi)

2015. április 6., hétfő

Fehér Zoltán - Patkódal

Fater hatvanadik születésnapján elhangzott a sokat változó, képlékeny Patkódal, melynek versszakaiban ismerősök kapnak néha egy-egy sornyi emléket.
Előadja Fehér Zoltán, aki jelenleg 2015.03.05.-én a Mákosguba étterem főpincére, de zenés fellépéseket is vállal mulatós műfajban.
Elérhetősége, ha esetleg zenészt szeretnél: Fehér Zoltán zenész