2014. március 15., szombat

Novella: Kismacska a fán (2006)

Kismacska a fán

(Végleges változat)



A kismacska vörös téglaház sarkánál ült, mancsát nyalogatva. Farka fel-alá kígyózott, meg-megzörgetve egy gyűrött újságpapírt. A teret nézte, az emberi forgatagot. Zöld szemei fürkészően követték a siető embereket. Mikor végzett a mosdással lustán körbefordult. Élelmet keresett az utca forgatagában.
Egyedül maradt pár hete, anyját elcsapta egy autó, testvérei szétszéledtek. Nem tudhatta, de egyetlen testvére került jó helyre, egy kislányhoz, a többiek már elpusztultak.
Óvatosan és kapkodva szedte mancsait a hideg betonon. Az ősz gyorsabban jött, mint egyébként. A lombkoronák nagyja még zöldellt, de a hideg levegő már néhol sárgásra csípte a levelek hegyét.
A macska nem nagyon merészkedett ki az emberek közé, de az éhsége erősebbnek bizonyult félelménél. A kukák körül szimatolt, felette a földről, amit talált. Szendvicscsücsök, abból is a húst, a szalámit, egy darab cukorkát, amit elropogtatott. Fagylalttölcsér leejtett maradékát, ami körül már hangyák nyüzsögtek. Bármire rávetette magát, ami eleségnek tűnt. Egy illatozó kukába még bele is ugrott, hogy valamit találjon. Egy zsíros pizzaszelet lett jutalma, amit kivonszolt a szemetesből egy magas társasház sarkába. A tészta nagyját nem ette meg, de a sajtot és a feltétet befalta. A sárga zsír összemaszatolta apró pofáját. Nyelvével elégedetten nyalogatta a száját. A figyelme alig pillanatokra lanyhulhatott el, amikor mögötte felmordult egy kutya. Számkivetett korcs volt, éhes és elszánt. Ha nem morog, rajtaüthetett volna a cirmoson, de elárulta magát, így a cica azonnal menekülni kezdett.
Kiszaladt az útra, nem nézett sem jobbra, sem balra, csak a métereket akarta felfalni a lábaival. A kutya mögötte loholt, nyálát csorgatva, néha csaholva. Akarta a macskát, hogy kis testét addig rázza, míg élettelen nem lesz, ő sem tudta miért. Talán, hogy megegye, talán, hogy csak a felzabált pizzáért vegyen elégtételt, talán, mert szinte minden kutyába benne van a vadászösztön.


A két állat, hangos lármával száguldott keresztül a városka unalmas utcáin. A szürke kockaköveken kavargott mögöttük a lehullott levél. Az emberek érdeklődve fordultak utánuk, ki a kutyának, ki a cicának szurkolva, de annyira senkit sem érdekelt az esemény, hogy közbeavatkozzon, vagy kövesse őket.
A cica volt a rugalmasabb, de a kutya volt a kitartóbb. A macskának nem volt terve a menekülésre. Csak szaladt, kapkodta a lábait, miközben a szíve mind erősebben pumpálta a vérét, már-már a pukkadásig.
A fa mintha a földből nőtt volna ki elé. Ugrott, fordult, és hipp-hopp, előtte magasodott ez az óriási tölgyfa. Elrugaszkodott a talajtól. Karmai a levegőben nyíltak ki, teste meghajlott az erőfeszítéstől és szinte belecsapódott a fa oldalába, alig egy méterre a földtől és ugyanazzal a sebességgel kapaszkodott tovább, szőrét és fakérget hullatva az érkező korcsra. Még a kutyában is volt annyi lendület, hogy felszaladjon valameddig, de a gravitáció ma sem ment szabadnapra, így kecsesen körbefordult és visszaesett. Az oldalára érkezett. Nagyon beütötte, és először azt hitte, valaki, akit nem vett észre, megrúghatta, vagy dobhatta. Körbeugatott, félve és csalódottan, míg végül tekintete a fa lombjai között bujkáló cicán állapodott meg.
A cica prüszkölt, fújtatott.
A korcs morgott, ugatott.
Talán egy percig néztek egymással farkasszemet, amikor a kutya elunta a bámészkodást. A futás közben kitartó volt, mert fáradozása kecsegtetett némi reménnyel, de most, hogy a remény tárgya elérhetetlen magasságból bámult le rá, elhagyta a tűz. Levizelte a fa tövét, kapargatta egy kicsit a vastag, kiálló gyökereket, majd elsomfordált.

A cica még sokáig bámult utána, csak amikor amaz eltűnt és a szél sem hordta többé felé a szagát, akkor forgatta körbe a fejét, hogy megnézze, hova került.
Hatalmas lombkorona terült szét körülötte. A legalsó ágak jó három méterre lehettek a park kusza gyepétől. Furcsállta kissé, mert fölfelé futtában nem tűnt olyan magasnak.
Szél akaszkodott a levelekbe, megbillentve az ágat, amin ült. Karmai belevájtak a fába, támaszt keresve rajta. Lefelé nem mehetett. Félt. Túl messze van. Megütheti magát.
Fölfelé kell tehát mennie. Nem tudta mi vár arrafelé rá, de a tátongó mélység elriasztotta. Oda nem mehet. Ó, nem, semmiképp sem!
Tapogatódzva haladt fölfelé, vastag és vékony ágak sűrűjében. Keresgélt, hátha rábukkan egy megszokott kukára, egy padra, egy kartondobozra, amiben elrejtőzhet. Valami, amit már ismert.
Csakhogy egy fán volt, egy kihalt park közepén, a készülődő vihar útjában. Egyedül és magányosan. Az egyetlen, amit talált, egy kiszáradt fészek volt, törött tojáshéjdarabkákkal a fenekén. Elrágcsálta a meszes maradványokat, de a fészek lakóit, már ha éltek még egyáltalán, nem látta. Valószínűleg már réges-régen kirepültek. Ők tudtak repülni, a cica nem.

A legfelső ágakig kapaszkodott, ahol körülnézett a hatalmas világba és elkeseredett nyávogásba kezdett. Senki sem hallotta panaszos énekét.

Novella: A hídon (2005)

A lány a híd közepén állt. Lefelé bámult, az alant kavargó fehér ködbe. A fiú az autóban maradt. Zavartan dobolt a kormányon. A zene erőteljesen dübörgött a hangszórókból. Senki sem tartózkodott a közelben.

      A fiú sértetten bámult előre, keresztül a szélvédőn, bele a semmibe. Sötétedett.
A híd két végén álló szürke póznákon bekapcsolták a lámpákat. A halogén halkan duruzsolt.
A lány, fázósan magába karolt. Amit közölt a fiúval, cseppet sem volt ínyére a másiknak, sőt, kihozta sodrából. A lány a legféltettebb titkát osztotta meg a társával, ám az ahelyett, hogy vele örült volna, kikelt magából és megsértődött. A lány finoman tudatta a fiúval; terhes. Támogatást és szeretetet áhított, de értetlenséget és ellenségességet kapott. Már bánta a pillanatot, hogy szóba hozta.

A fiú kétségbe esett. Alig múlt húsz. Mindenre éretlen volt. Apaságra, családi életre, és még a kapcsolatára is. A feje lágya nem nőtt még be. Az ágyba bújni, ahhoz értett, de azon felül semmit nem ért.
A lány mind jobban elkeseredett. Benne pozitív gondolatok kavarogtak, de mivel már ismerte a másik véleményét, elhagyta a jókedv. Alig egy perce még az autóban üldögéltek, nevetve, vidáman.

Rick megállt a híd közepén. A rádióból kemény rock áradt ki, megtörve a szürkület csendjét. Sarah mosolyogva nézte a fiú profilját. A sápadt fényben idegennek tetszett a fiú arcának határozott éle. Sápadt bőre szinte világított. Orra hegye csillogott, száját beharapta. Abban a pillanatban a lány nagyon szerette. Három hónapja jártak.
Rick elfordította a kulcsot a zárban. A motor dohogva leállt, a zene elnémult.
Sarah felé fordult. Szemében mohóság játszott a kéjjel.
  • Itt sosem jár senki. Megtennéd nekem?
  • Tessék? - kérdezte a lány zavartan. Tett már ilyet, és élvezte, de nem a szabadban, ahol bárki megláthatja őket.
  • Úgy érted, tegyem meg.
Rick bólogatott. Keze az övére csúszott. Kioldotta a szíjat, két ujjal, és kikapcsolta a gombot.
  • De előtte mondani szeretnék valamit. - szólt a lány.
Rickkel megfordult a világ. Mintha a lány veséjébe látott volna, megfeszült, gyomra pedig görcsbe rándult.
A lány ebből semmit sem vett észre. Folytatta, amit elkezdett mondani.
  • Azt hiszem, kicsit komolyabban kellene kezelnünk a kapcsolatunkat. Terhes vagyok.
Rick vágyai olyan gyorsan lohadtak le, mint egy tehervagon, amikor leszaladva a sínről az árokba fordul. Heréi összezsugorodtak, mint két apró mazsola. Egyetlen, durva kérdésre futotta elfúló tüdejéből.
  • Megörültél?
Sarah arcán rózsaszín pír futott végig. Ha pofon vágják, az sem fájt volna jobban.
Feltépte a kocsi ajtaját és egy lendülettel a híd korlátjánál termett.
Rick nagyon rosszul lett. Ezer kérdés villant az agyába, és a felére sem tudta a választ. Alig múlt húsz, és nem érezte magát érettnek. A jövőjét olyan homályosan képzelte el, mint a szélvédő előtt elterülő látványt. Amiben biztos volt, az annyi volt, hogy nem érezte magát készen egy gyermek felnevelésére.

Még gyerek volt ő maga is. Visszakapcsolta a zenét, hogy elnyomja a gondolatait.
Sarah vékony ujjai rákulcsolódtak a korlát hideg fémjére. Vastag zománcréteg simult alulról a kezének. Sokszor átfestették már a vasat. A rozsda itt-ott kikezdte. A szél szemtelenül az arcába vágott. Haja zabolázatlanul kavargott ovális arca körül. A könnyek csípték a szemét.
Rick koncentrált a rádióra. A zene néha segített, hogy ne vesszen el a gondolatok áradatában. Eddig azt hitte, szereti a lányt, de amikor az kiugrott a kocsiból, tudta, hogy gyűlöli. Tanácstalanul verte az ütemet a műszerfalon. Nem tudott hideg fejjel gondolkodni. Menekülni akart a világból, a lehetséges felelősség elől. Nem tudta, mit akar Sarah, de abból, ahogyan közölte vele a hírt, úgy vélte, a lány meg akarja tartani a kicsit. Rick ezt nem akarta. Minden porcikája tiltakozott az események sodra ellen.
Három hónapja jártak. Sarah nagyon kedves volt, de Rick inkább csak a kedvét lelte benne. Kettejük közül a lány ragaszkodott jobban. Szülei elváltak, és alkoholista anyjával élt együtt. Rick szülei tehetőseknek voltak mondhatók, bár a gazdagtól messze álltak. A városban mindenki ismerte őket.

Sarah-t nem. 
Fél éve költöztek a városba, apja elől menekülve. A férfi, anyjához hasonlóan szerette az italt, csak ő verte is a lányt, az anyjával ellentétben. Az anyja legalább nem lett erőszakos, ha ivott.
Rick a lány felé fordult. A hátát látta. A kabátot cibálta a húzat, ugyanúgy, mint a lány haját. Máskor szívesen túrt a gesztenyebarna fürtökbe. Szerette szagolgatni a lány haját, vagy csak egyszerűen az ölére húzta a fejét.

Sarah ujjai elfehéredtek, olyan erővel markolta a korlátot. A csalódottság legyűrte, megtörte. Eleredtek a könnyei. Elhagyta az ereje. Összecsuklott.
Rick szenvtelenül nézte a lányt, amíg az leroskadt a földre. Még csak meg sem próbálta vigasztalni. Az egoizmusa legyőzte. Csak magára tudott gondolni. Végül, mivel a nap már eléggé elbújt a látóhatár szélén, kilépett a kocsiból.

A lány mellé sétált, aztán mellé guggolt. Keze bizonytalanul a lány térde felé tévedt, de nem merte megérinteni, mert tudat alatt ezzel is azt remélte, hogy meg nem történté teszi az eseményeket. Ostoba gondolat egy húszéves fiú elméjéből.
  • Jól vagy, Sarah?
  • Hagyj békén.
  • Hazaviszlek.
  • Nem kell.
  • Hazaviszlek.
  • Nem. Hagyj békén.
Rick kifogyott a mondandóból. Felállt és beült a kocsijába. Beindította a motort. Savanyú arccal bámult körbe.
Gyorsan sötétedett.
Letekerte az ablakot, és utoljára kiszólt a lánynak.
  • Ne csináld ezt. Gyere velem. Meg kell beszélnünk a dolgokat.
Sarah ráemelte könnyáztatta arcát.
  • Olyan vagy, mint a többiek. Nem szeretsz. Sohasem szerettél. Nincs miről beszélnünk.
  • Megérthetnél engem is. - könyörgött a fiú. - Fiatal vagyok egy család alapításához. Nekem nem kell gyerek. Élni akarok.
Sarah elnevette magát.
  • Élni? Na, tűnj el innen.
Rick nem tudta, mi a helyes ebben a pillanatban. Legszívesebben felhívta volna az apját, hogy tanácsát kérje. Az öve még mindig kioldottan tekeredett a derekára. Megigazította.
Sarah kiegyenesedett. Leseperte ruháját, majd megigazította a ruháját. Dacosan bámult a fiú arcába.
  • Hord el magad.
Rick lenyelte, amit mondani akart. Elfordítva a kulcsot beröffentette a motort. Elgurult a lány mellől. Kopott autóját elnyelte a sűrűsödő köd. A zene foszlányait még vissza-visszahordta a szél.
Sarah megfordult.
  • Élni akarsz? - kérdezte a semmibe üvöltve. - Adok én neked életet.

Ezzel átemelte lábait a korláton, és a mélybe vetette magát.

2014. március 12., szerda

Found Footage: V/H/S (2012)

V/H/S (2012)

Rendezte: Sokan... Megtekinthető az imdb oldalán...

A Found-Footage speciális filmes műfaj. A legtöbb esetben, amatőr felvételekből összeállított, dokumentumfilmre emlékeztető jellegű elmesélése egy általában hihetetlen, valóságosnak mondott - pl. a reklámokban azt sejtetik, hogy amit látsz, megtörtént - de hamis történés. Ezért a rövidítése nálam csak simán FF, ami nem azt jelenti, hogy found-footage, hanem Fake Fuck, ami kb. nálam egyenlő a kamu-baszással, ami annyit tesz, felizgatnak, de átvernek... Fake Fuck!

Mert az FF filmek átverések. Mesterségesen elkészített képsorok, többnyire mesterien megszerkesztve, patikamérlegen adagolva az információt, amelyből összeáll végül egy hihetetlen esemény, látnivaló, történet.
Az FF filmek főleg kézi kamerával készülnek, a szereplők által. Valaki fogja a kezében, esetleg a homlokára, gomblyukba szerelt kamerán rögzíti a tartalmat. Azután van FF, ahol már ezt variálják egyéb kamerák felvételeivel, pl. térfigyelő rendszer, autóba telepített kém kamera, stb.
A lényeg, hogy elvileg valóságos eseményeket látunk. Ebből építenek fel egy fiktív történetet.
Az FF éppen ezért, a nézőt erőszakosan az eseményekbe rángató mivolta miatt - mert olyan, mintha tanúi lennénk valaminek - többnyire a horror és a sci-fi, az abszurd világába viszi a nézőt.
A kamera rángatózik... hirtelen vágások... szemcsés kép... töredezett időrend... esetleg egyéb maradék felvétel, amely "véletlenül" láthatóvá válik... bizonytalan lezárás. Ezek mind jellemzői lehetnek az FF-nek.

Found-Footage filmek a wikipédián. Angol szószedet, ettől függetlenül segít elmélyedni a témában. Ha végiglapozunk a címek között, kitűnik, hogy ezek a filmek zömükben a fantázia világába kalauzolják a nézőt. Ez különbözteti meg őket a dokumentum filmektől. Szóval a jelleg hasonló, épp csak a tartalom más. Az FF filmek lehetnek áldokumentum filmek. Ilyenkor a "megtalált" felvételeket összevegyítik egyéb felvételekkel, amelyeken esetleg fekete doboz felvételt hallhatunk, vagy egy a filmben fellépő témában szakértő személy szól hozzá az eseményekhez, melyeket látunk. Van FF film, amely végig csak az eseményt rögzítő képsorokat mutatja, lineárisan (Ideglelés), de van olyan is, amit "sorrendbe vágtak", felduzzasztottak egyéb, témához kapcsolódó képsorokkal, visszatekintésekkel (The Bay).

Az egyik első, jegyzett FF film a "Büntetés Park", melyben egy csapat hippit kergetnek meg a rend őrei egy sivatag közepén. Történetében már ez a film is elrugaszkodott a valóságtól, pedig speciális effektet nem tartalmaz. Egy évtized múlva az olasz realisztikus horror egyik legismertebb darabja, Cannibal Holocaust, használja fel a FF-et, egyfajta film a filmben koncepció keretein belül: Egy dokumentumfilm készítő csoport felvételeit találják meg a dzsungelben, amely megtekintése után megtudjuk, mi történt az eltűnt forgatócsoporttal. A fél elkészülte után rengeteg botrány főszereplője lett, a jól kezelt FF miatt. Az akkori, egyszeri néző nem készült fel az új stílus befogadására, rosszul értelmezte a látottakat, ezért elfogadta a látványt. A rendező, Ruggero Deodato tudna erről mesélni; ami azt illeti, a film rendezői kommentárjában mesél róla, milyen támadásoknak lett később kitéve a mozija miatt.

A V/H/S az FF műfajon belül szkeccsfilmnek tekinthető, mivel a film több, egymástól élesen különálló történetből áll, kevés kapcsolódási ponttal. Az egyik, a kerettörténet, ami összefogja a látottakat, a másik, hogy az összes FF epizód, egyetlen "gyűjteményből" kerül ki. Mintha egy ilyen kisfilmeket gyűjtő, egyfajta mozi fetisiszta válogatásából szemezgetnénk.

Van itt fiús bulit taccsra vágó női szeráf, leszbikus szerelmespár, gyilkossági hajlammal, vagy egy áldozati szertartásba botló részeg csürhe.
A történetek koherensen építkeznek, ezért sokszor mellékesnek tűnő bevillanások, apró részletek később, az egész megértésében fontosak lehetnek.
A V/H/S-t különálló filmélményként tagolt, töredezett mivolta miatt nem lehet nagyfilmként értékelni, ám mivel a legtöbb FF történetben tényleg nincs több szufla rövidfilm epizódnál, a szegmensek egyébként élvezhetőek, szórakoztatóak. A rendezők - voltak nyolcan - igyekeztek színesíteni a látottakat azzal, hogy kihasználva a technika adta lehetőségeket, többféle perspektívát használtak fel: szemüvegbe épített kamera, webkamera, stb. így igyekeztek ébren tartani az érdeklődést. A képsorok egyetlen komoly hátránya talán a realitás közeliség miatt ideges kamerarángások lehetnek.
Sajnos ez azonban az FF filmek egyik idegesítő velejárója. Igaz, ahogyan fejlődik a technika és a magánszférában található kamerák, felvevők minősége, lassan elhagyjuk az ilyen témájú filmekből ezeket a gyerekbetegségeket, mint a remegő kép. El is kell, hiszen a néző egy idő után immunitást fejleszt ki magában, a látottak miatt. Pont úgy, ahogy a modern világban már felszisszenünk, ha egy horrorfilm azzal az amatőr fogással él, hogy a szereplők azért nem tudnak segítséget hívni a telefonjukon, mert nincs térerő. A legtöbb esetben ezt már nem hisszük el. Az FF filmeknél a helyzet ugyanez; ha túl sok a "lényeget" nem mutató képsor, nem leszünk vevők a filmre, mert a néző, ha már "dokumentumról" van szó, látni akarja azt. Különös tekintettel arra, amit a rendező nem akar láttatni. (És ilyenkor szokták igénybe venni az utómunkát, a számítógép trükköket.

Mindenképpen látnod kell a filmet, ha szereted a műfajt. 2013-ban jött a folytatás és mivel van még benne kraft, várhatóak további részek.

A V/H/S azonban jól lavíroz...
70%

Alant videodrome véleménye, videóban: