Hotel Mumbai - Hotel Mumbai (2018)
Rendezte: Anthony Maras
 |
| imdb.com |
Megtekintés: Ritkán nézek úgy végig
filmet, hogy nagyjából az elejétől a lezárásig gyomorgörcsöm
van – nem valami nehéz ételnek köszönhető, természetesen –
ezért meglepett, hogy milyen zsigeri érzéseket váltott ki belőlem
ez a megtörtént eseményeket feldolgozó filmdráma.
A Hotel Mumbai története első körben
hasonlít olyan mozikra, mint a szintén „hoteles” „Hotel Ruanda” vagy a szintén 2018-as „Bel Canto”.
Alaptörténet, hogy kisebb embertömeg
egy kegyetlen csapat áldozata lenne, azonban egy területen belül
igyekeznek túlélni és kivárni a megmentőiket.
Amit sokan szerencsére televízióból
tudunk meg, hogy a világ más országaiban olykor-olykor
elszabadulnak az indulatok és politikai vagy vallási okok miatt
(esetleg összefonódik) szélsőséges csoportok úgy kívánnak
érvényt szerezni ideológiájuknak, hogy ezáltal más közösségeket
vesznek erőszakos cselekedeteikkel célba. Ebből is a
legkiszámíthatatlanabb és ezáltal talán legkevésbé felfogható
egy átlagember számára az öngyilkos merénylők akciói,
amelyeket olyan helyszínen követnek el, hogy minél nagyobb legyen
a pusztítás, mint adatokat tekintve, mint szemléletet.
2008-ban maroknyi húszas évei elején
járó iszlám fiatal, sejtjeik vezetőinek parancsára, áthajókázott
Mumbai-ba, ahol a kijelölt területeket felkeresték, majd fegyveres
ámokfutásba kezdte, nem kímélve senkit, aki útjukba állt. Az
ilyesmi ellen szinte lehetetlen védekezni. Talán egyetlen esélyed,
ha idejében meghallod, mikor kezdődik a terror és egyszerűen
elfutsz előle. Még a film nézése közben is erős indulatokat
váltott ki belőlem és mély, zsigeri félelmet, ha arra gondoltam,
hogy mennyire tehetetlen lennék ebben a helyzetben.
A film nem spilázza túl, sőt, néha
talán még kerüli is, hogy nyersen mutassa a valót, azonban amit
látunk, az is elég, hogy felkavarja az érzéseinket.
A történet szerint Arjun (Dev Patel,
életének legerősebb alakítása eddig és még remélhetőleg
messze a vége) épp, hogy sikeresen tartja meg munkáját a Mumbai
városában működő és a helyiek szemében igazi presztízs
munkahelynek számító Taj becenevű szállodakomplexumban. Alig
veszi fel a műszakot, riasztó híreket kapnak a városból,
amelyben lövöldözésről és halottakról esik szó, azonban
Mumbai nagy város és a hotelben senki nem gondolta, hogy ez az
eseménysor náluk folytatódik, Azonban megérkezik egy maroknyi
felfegyverzett férfi, hogy bevégezzék a feletteseik utasításait.
Mikor elszabadul a pokol, a hotel személyzete igyekszik összefogni
és menteni a menthetőt, ezalatt értve a vendégeiket, ami sajnos,
hiába a hatalmas épület, lehetetlen vállalás.
Arjun, ha lehet, még többet vesz ki
az akcióból, mint társai, néha az életét kockáztatva, de a
férfiben olyan erős a hit és egyfajta morális hozzáállás, hogy
képtelen hátat fordítani azoknak, akikről a feladata, hogy
gondoskodjon, beleértve ezt a szituációt is.
 |
| mafab.hu |
Miközben a helyi rendőrség igyekszik
magára találni a véres események között, a túlélők
macska-egér játékot játszanak az épület szobáiban, hogy ne
találjanak rájuk.
Dev Patel producere is a filmnek és
játéka eszméletlenül erős. Nem tudom, mennyi igazságalapja van
az általa megformált Arjun-nak, de nagyon hamar szerethetővé
teszi a figurát. Az a jelenet, amelyikben az egyik vendég a pánik
közepette a menedzsernek panaszkodik, hogy fél Arjuntól, mert a
fejére kötött turbánban hasonlít a támadókra – akik amúgy
nem viselnek ilyen fejfedőt – és utána Arjun beszél a nővel,
az egyszerűen egy gyönyörű jelenetsor.
A filmben még szerepet kapott Armie Hammer és Jason Isaacs is, bár sokkal kevesebb vizet zavarnak a
történetben és megkockáztatom, a valósághoz talán nincs annyi
köze kálváriájuknak, mint amit a film bemutat, pusztán az
eladhatóság miatt volt két ilyen húzónévre szükség a sok
indiai és egyéb ázsiai karakter mellett.
A film drámaisága mellett is adagol
némi humort, amely néha a fekete humort karistolja, mégsem lóg ki
a képből, nem zavaró.
A helyi rendőr két tagja még nagyon
jó karakter, akik bejutnak az épületbe és igyekeznek segíteni,
hogy a vendégeket ne lőjék halomra. Az ő sorsuk is érdekelt.
Talán a lezárás ami nehéz lehetett
a készítőknek, hiszen egy ilyen eseményt nem lehet hepiendes
befejezéssel tálalni, ismerve a körülményeket. Közel kétszáz
halott, félezer sebesült volt a támadók rovásán, akikből
csupán egy élte túl ezt a gusztustalan akciót. Őt végül
elítélték, de nagyon rossz arány ez az áldozatokkal szemben.
Közben, akik kitervelték, otthonukban állítólag ma is élnek és
terveiket szövögetik.
 |
| awardswatch.com |
Ha egy emlékezetes drámára vágysz,
nyugodtan merem ajánlani ezt a mozit, ami végre nem az amerikaiak
hősiességéről mesél. Sőt, annyira nem, hogy egy amerikai
turistából sikerült úgy egy igazán negatív karaktert
varázsolniuk, hogy az illető nem is a terroristák oldalán van
értelemszerűen. Viselkedése azonban pont az a gőgös, lenéző
hozzáállás, amiért sokan megvetik az USA lakosságát a világ
sok részén. Mondjuk valójában nekem kicsit ő és a barátnője
története lógott ki kicsit a filmből. Talán nem is volt tervben,
hogy a figurát ilyen módon mutassák be, csupán rosszul sikerült.
A film amúgy remek, a színészek
egészen kiválóak, a szituáció miatt rengeteg érzést az arcok
mutatnak meg a néző felé, hiszen a szituációban a hangoskodás
pont nem javallott, és ezek az arcok beszédesek.
A filmben előkerül a kérdést, hogy
ilyen helyzetben ha nyafog a csecsemő, mit csinálnál? Még soha
nem utáltam csecsemősírást hallani, mint ebben a filmben. Mert
bizony, az a sírás jelentheti a halálodat is...
85%
Ha meglesnéd: Hotel Mumbai (2018)
