Harapás - Bitten (2008)

Harapás - Bitten (2008)

Rendezte: Harvey Glazer

A film Miló hajnali választása volt. Ő kér elnézést. A film megtekintése után adta magát a kérdése: - Ez miért van a gépeden?

A "Harapás" az a film, amit akkor kell megtekintened, amikor kicsit be vagy baszva. Nekem ez nem volt gond, három sör után. A durva, hogy még így sem tudott a film szórakoztatni. Milóban viszont komoly hajlás van a mazochizmusra, mert a filmet - nem is nevezném annak - viszonylag sztoikus nyugalommal ülte végig.
Glazer második nagyfilmje a klisés horrorfilm minden hibáját magán viseli, mégis, legjobban talán a statikus kamera zavart. Szinte zoom és mozgás nincs a film alatt. Néha fel-le, esetleg. Igazi videós szemét. Atyaisten de nehéz írni róla. A filmről... A benyomásaimról inkább.

Ez a film egy hulladék. Ostoba a történet, annyira kiszámítható, hogy megtekintés nélkül tudtam előre borítékolni a következő áldozatok sorrendjét. A befejezés összecsapott és unalmas. Ha tévécsatorna műsorigazgatója lennék, ilyen filmeket még a hajnali műsor blokkban sem engednék sugározni. Van egy jó hírem is a filmmel kapcsolatban: A gépről 3 mp alatt lehet törölni. Mind a 84 percet, amelyet kb. hetvennek éreztünk, talán a kurta-furcsa lezárás miatt. Ez a furcsaság azonban nem szórakoztató, csak simán... ötlettelenül buta.

Az egyetlen profi a filmben, Jason Mewes, alias Jay, Kevin Smith agymenéseiből. Jason, drogproblémáit legyűrve, szarabbnál szarabb darabokban mutatja meg kvalitásait. Ebben a filmben kiemelkedő. Már, magához képest. Gondolatait többé-kevésbé hitelesen narrálja a néző felé, még akkor is, ha a néző azt segítség nélkül is tudja. Arcjátéka és mocskos szája gyakorlatilag ismétli legjobb pillanatait, amiket még Smith keze alatt szedett magára. Jason Mewes sosem lesz nagy név a szakmában. Szakmai szinten. Az ő nevének ereje a karakterében és annak leágazó filmes megjelenéseiben keresendő. Tudod ki még ilyen színész? Bruce Campbell, az Erdő szellemének Ash-je.

Erica Cox azért finom áru

A film hibái, például.
- A zeneválasztás. Azok a betétdalok valami ótvar gyengék. Kb. 5 percnyi munkának tűnik a hármas szex alatt futó, habkönnyű és unalmas nóta. A holttestek éltüntetése alatt kétszer felcsendülő mondókás-kiszámolós darab pedig egyenesen gáz. Erősen a vígjáték kategóriába szeretné citálni a filmet, kár, hogy ebben a film többi része nem segít. Mert a dialógusok egyszerűek és logikátlanok, akár egy ék és egy pohár víz a zsebben. A történésekre nem kapunk választ. Nem tudjuk meg, ki a vámpír csaj, honnan jön, merre vinne az útja. Vagy a főszereplőé. A befejezés fájón erőltetett, főleg annak tudatában, hogy előtte már láttuk, a karakter - a vámpír - csak élő testből tud kielégítően táplálkozni. Ehhez képest a lezárásban elég egy kutyatálnyi moslék???
- A fényképezés hangulata kellően darkos, de, hogy az a rohadt kamera élettelen, akár egy hatvanas pasas pöcse, az nagyon lehangoló.
- A forgatókönyv. Egyetlen eredeti része nincsen. A végén egy poént vettem észre. Az kurva kevés 84 perc alatt.
- Filmes megoldások: Tanítani lehetne, hogyan készíts unalmas montázst. Ebből kettő is van a műben. Egyszer Jason őrlődik a nője miatt és rója az utcákat. (a zene ez alatt is pocsék) - a másik a szeretkezés hármasban, ami meg vagy két perccel hosszabb, mint kéne. A finom részletek megmutatásához túl kevés, pedig a csajok dögösek - egyetlen pozitívum - , ha viszont nem elég szexi, minek nézze az ember négy percig egy unalmas dalt hallgatva.
- Az imdb 5.2 pontot adott erre a förmedvényre. Emlékeztetésül, a hasonlóan über szar "Vas - Torque" csak 3.9-et kapott, pedig az a motoros film hangulatában talán kicsit ez fölé emelkedik emlékeimben, mindezt úgy, hogy az is egy fos filmélmény volt számomra. 5.2! Ez volt az első eset, hogy leesett állal nyugtáztam az imdb értékelését. (Talán újra kell majd néznem a filmet, mert valami kimaradt nekem, ami feljebb helyezné értékelésemben eme művet.)
- A vámpír mitológiát az egyszeri néző főleg hollywoodi mozikból szipolyozhatta magába. Ha láttál jó vámpíros filmet, akkor tudod, hogy általába a történet részét képezi az is, hogy főhősünket ki tette vámpírrá. Sajnos, a forgatókönyv teljesen átsiklik az felett, hogy Danika teremtője kicsoda, pedig így sok ziccer kimarad, pl. az, hogy Jack esetleg megpróbálja a teremtőt levadászni, hogy meggyógyítsa szerelmét. Ehhez viszont a forgatókönyv írónak több kurázsira lett volna szüksége.
- A megoldással sem foglalkozik a film. Amikor Jack szóba hozza, hogy segít Danikának, az kimerül kb. ennyiben: - A kurva anyját, ezt majd megoldjuk valahogy! - és nem...

A két roppant hiteles mentőorvos

A történet:
Jack a mentős belefut a sikátor szemétkupacai között fetrengő, arcból menstruáló Danikával. (A Danika nálunk férfi név...) Danika csöcsei olyan hegyesek, hogy Jack nem csak hazaviszi, hanem kezdetben az felett is szemet huny, hogy a csaj valószínűleg egy női vámpír és ritkítani kezdi a színészek kis csoportját. A tíz szereplő közel felét. Jack végül úgy érzi, a frankó dugások nem érik meg a vérfürdő utáni takarításokat, amiben valamiért a vámpíribanc nem nagyon akar részt venni... Jack végül felszívja magát és ember lesz a talpán. Majd valami más...

20% (Ez a női főszereplő, Erica Cox segge és melle miatt!)

Amikor a kedvesed a nyakadra megy...

30% ha Jason Mewes-t is beleveszem.

Ha megnéznéd:
- Harapás (2008)

Ha ez a szar esetleg tetszett valamiért - A segg és csöcs nem számít, mert jelen vámpírfilmben irreleváns - akkor neked látnod kell "Az elveszett fiúk - The Lost Boys" című filmet, ami ehhez képest egy Non plus ultra! Az elveszett fiúk 1987-ben készült, de köröket ver erre.

Ajánlott darabok:
- Alkonytájt - Near Dark (1987)
- Alkonyat - Twilight (2008)
- Interjú a vámpírral - Interview With the Vampire (1994)
- True Blood - True Blood a sorozat (2008)

Igen, még az "Alkonyat" is szórakoztatóbb.

Csapatszellem - Forever Strong (2008)

Csapatszellem - Forever Strong (2008)

Rendezte: Ryan Little

Főszereplők:
Sean Faris - Rick Panning
Sean Astin - Marcus Tate
Gary Cole - Larry Gelwix


Rick Panning szépreményű egyetemista, hatalmas sportkarrier előtt, melynek útját egykori sztárjátékos apja is egyengeti. De Rick sajnos nem egy csapatjátékos. Csak ő számít, a csak most és a csak nekem. Ebből kifolyólag gyönyörű autójával a segge alatt, gyönyörű barátnőjével az oldalon, bebaszva, ahogy kell száguldozni, kisiklik az útról, kisiklik az élete és egyszerre nullázza le a csúcsverdát és a bájos barátosnét. Ippeg csak nem halnak bele.

Ezek után választható, hogy vagy a fiatalkorúak börtönében szív magába némi tisztességet és alkalmazkodási hajlamot, vagy játszhatja az eszét és amit betölti a tizennyolcat, ugyan piát még nem vehet jogilag, de mehet a felnőtt sittre, kicsit tapasztalni, mi a hülyék jussa. Természetesen ez nem tetszik neki, de a beilleszkedés sem kicsit döcögős. Larry Gelwix edző, akinek közös múltja van Rick apjával, Richard Penning-gel (Neal McDonough), felkeresi az öntörvényű kölyköt, hogy csapatában a Highlander-ben, esélyt adjon neki, amit apja annak idején nem kaphatott meg egy sérülés miatt. Rick feladata nem az, hogy helyt álljon az edzésen és győzelemre vigye a csapatát. Gelwix szerint nem. Sokkal több.
A fiúnak magára kell találnia, hogy a lázadás helyett sokkal értelmesebb dolgokba ölje felesleges energiáit, mert egy csapatjátékban nem elég, ha az ember a saját szerencséjének a kovácsa. A csapatjátékban néha bizony el kell felejtened, hogy ÉN, mert ott csak akkor működik a játék, ha felismered, hogy valójában a csapat a MI.

Ezek mellett még fel kell nyitniuk a fiú szemét a világra, mert a társai már tudják, hogy az élet sokkal szebb és teljesebb, ha nyitott szemmel járunk, megfogva a csodák tündérszárnyát. Ami nekünk büntetésnek tűnhet, vagy unalmas feladatnak, másnak kellemesebbé teheti az életét, kicsit vidámabbá színezi a szívét. Erre jó példa pl. a fakultatív kórházlátogatás.
Szóval Ricknek nem csak a pályán kell bebizonyítania, hogy értékes ember, hanem a környezetében is, a mindennapi életben. Saját magát kell legyőznie...
Sikerül e neki?

Nézd meg a filmet.

A labdát soha, de az agyamat eldobhatom...

Sean Astin, akit ha valaki ismer, valószínűleg Samuként tud azonosítani a "Gyűrűk urából", ismét mellékszerepben. Fontos szerep, de híresebbé nem fogja tenni. A Rick-et játszó Sean Faris igazi amerikai tini, akit kezdetben még a mentőben is ütnél. Szerencsére jól adagolt forgatókönyvi fogásokkal a film végére lehet vele szimpatizálni. A show-t Gary Cole viszi el, akinek szinte már túl eszményi a karaktere. Egy igazi Csernus* rejtezett el benne.)
A mellékszereplők tűrhetőek, a csajok szépek - a második szerelem főleg. Aki kiemelkedik az átlagból, azt a film felénél kiírják, de nem erőltetik túl a drámát, kicsit súlytalan is marad ez a szál.

* - Valami pszichológus, aki tudja, mi a bajod...

A csapattárs húgi, akire rá kéne menni...

A rendezés korrekt, de nem lép túl a mozicsatornák színes sportfilmjeinek keretén. Furcsának tartom, hogy jelenleg 2014 januárjában tetszési indexe megegyezik a "Carter edző"-vel, ami szerintem egy pöttyet komolyabban vehető film a témában.

- Rendben, ha a húgit nem adod, téged smárollak le...! Kocsog!

50%
imdb: 7,2 csillag, ami szerintem ennek a filmnek sok. Iparos munka, de erős közepes.

Just Add Water - Csak egy kis kurázsi (2008)

Just Add Water - Csak egy kis kurázsi (2008)

Rendezte: Hart Bochner

Jól sikerült minimalista poszter

Megtekintés: Hart Bochner szirupos blődlije, egy lúzerről, aki végül a sarkára áll és megszerzi álmai nőjét.

Hart Bochner... Hart Bochner... de ismerős! Hát persze, hisz ő játszotta az ellenszenves yupie középvezetőt, Ellist a "Drágán add az életedben!" És ez a csapnivaló-arcú csóka filmet rendez? Nem is olyan rosszat? Igen!

Bochner nem csak színészként foglalatoskodik a filmvilágban, hanem ír és rendez is. Amit nem tudtam róla, hogy az "Osztály, vigyázz!" című sulifilm paródiát is ő jegyzi. Ejha!

Erősen félrevezp poszterváltozat - Még véletlenül sem Danny DeVito a főszereplő.

A "Csak egy kis kurázsi" tisztességes keserédes filmalkotás. Kis ráfordítással - erősebb forgatókönyv, kevesebb "sületlenség" - komoly romantikus film lehetett volna. Egynek azért elmegy, néhány - számomra - logikai bakitól eltekintve. A felütése roppant erős, az első fél óra. Simán dráma kategória, csak sajnos a cselekmény - ami nem túl vaskos - elsétál kicsit a komédia irányába. Nem túl harsányan persze, ám arra képes, hogy kicsit kizökkentse a nézőt, megzavarva, mit is néz, hogyan dolgozza fel.

Dylan Walsh megint remek. Nem a kedvenc színészem, a szögletes fejével. Amúgy bajom nincs vele, amiben láttam, korrekt.

- Nos, fiacskám, melyik választod? - Apa, lehetne mindkettőt? - Majd ha befutott színész leszel és lefogysz...!

Mellé bekerült még Jonah Hill és Justin Long. A két humorforrás fiúra nem lett volna szükség, hiszen szerepeik elnagyoltak, teret sem kapnak eleget. Dicséretes, hogy Bochner megszerezte őket, csak, hogy pár év múlva ha kijön a dvd változata ennek a tévéfilmnek, legyen kivel reklámozni. :)
Danny DeVito vállalta a narrátor és Ray friss komájának, Merl-nek a szerepét. Rajta nem lepődöm meg, hiszen a film felépítése, abszurditása jól fekszik DeVito stílusához. Kis mellékszerepben lánya, Lucy DeVito szintén feltűnik. Le sem tagadhatja az apukáját. Szegény...!
A mostanában túl hype-olt Melissa McCarthy itt kezdte felépíteni az öntörvényű dózer imázsát.

Ray, unalmas, monoton, kisvárosi életet él. Felesége agorafóbiás, főzni sem tudó orvosi eset. Egyetlen fia... pedig nem a fia, hanem a bátyja gyermeke, mint 18 évvel később, egy korai hazatérés után, Ray végre megtudja. Amúgy is hitvány élete ekkor borul fel teljesen és anyukáját elviszi egy szívroham. Más világgá menekülne, Ray pedig változni kezd. A beletörődöm figura élni kezd, felébred. Végre másképp látja a világot. A csinos boltos lánynak (Tracy Middendorf) kezdi csapni a szelet és elhatározza, Trona városka kiskirályának letöri az agancsait. Ebben segítségére lesznek a szomszédai, akik egytől egyik elképesztő figurák.

Dylan Walsh, Hart Bochner

Hangulat: Keserédes. Zene, egészen kellemes
60%
Ha kicsit komolyabb, nem bugyuta, ez felkúszhatott volna egészen 70-80%-ig akár.

Ha szeretnéd látni: C S A K  E G Y  K I S  K U R Á Z S I

Vagy: Csak egy kis kurázsi (2008)

The Happening - Az esemény (2008)

The Happening - Az esemény (2008)

M. Night Shyamalan érdekes elképzelése arról, amikor a föld visszavág az emberiségnek... legalábbis nagyon úgy tűnik.

Szeretem Night ezen filmjét. Több filmjét kedvelem, és talán ebben a thrillerben található meg a legtöbb "hiba", mégis nagy kedvencem.

Két gondolat, ami miatt le tudnám húzni nagyon ezt a filmet:
1. Stephen King 2006-ban jelentette meg "Cell" (magyarul: Mobil) című könyvét és rá két évvel jött ki "Az esemény". Miért érzem fontosnak felemlegetni Amerika első számú horror írójának (ami már rég nem igaz. nem az első szám, hanem a horror író titulus) könyvét? Azért, mert ha olvastad, pontosan tudod, hogy annak felütése és első szakasza mennyire kísértetiesen hasonló elképzeléssel indul. Nem teljes másolatról beszélek, hanem hangulatról és jelenetekről. Ott ugyan nem feltétlenül lesznek az emberek öngyilkosok, és nem a növények váltják ki az őrületet, ennek ellenére tiszta testvérműnek tűnnek számomra. Érted, na?

2. Az esemény a vége felé szétesik, darabos lesz, egészen a furcsa lezárásig.
De az az első egy óra!

Elliot Moore (Mark Wahlberg) biológia tanár éppen az iskolájában tanít, amikor híreket kapnak arról, hogy New York-ot terrortámadás érte. Elég kevés az információ, sőt, egy nagyon fontos pont kimarad belőle, úgy mint, hogy a halál, ami az embereket éri, öngyilkosság. Szerintem azért ha ezt Elliot azonnal megtudja, talán előbb összekapcsolja azzal, hogy az egész tragédia egy parkban kezdődött. Kis késéssel a televízióból összeszedi ezt az infót.

Siet haza asszonykához, Almához (Zooey Deschanel), aki enyhén enervált állapotban szemez a telefonjával. (Nem a kedvenc jelenetem, mert szerintem Deschanel túljátssza a szitut. Vagy nem hihetően játssza. Engem zavart.)
Elliot és Alma mellé csatlakozik egy jó-barát matektanár, Julian (John Leguizamo), és kislánya, hogy legyen még néhány karakter, akiért izguljunk.
Vonattal szeretnék a nagyvárost elhagyni, mert a híradások szerint a szaporodó "támadások" gócpontjai a bőven lakott területek. (Amik leginkább emberekkel vannak fertőzve.)
A vonat nem vár, elindult már... és végül megfeneklik Filbert (mogyoró) városkában, valahol Varjúvetenyő és Teszekrá falu között. A nép összegyűlik meetingre a kocsmában majd miután kellőképpen felidegesítették az emberek egymást az innen-onnan összeszedett hírmorzsákkal, szétszélednek.
Julian felesége után ered és előtte eléggé klisésen Elliot-ra bízza kislányát, hogy mentsék magukkal kifelé. Dramaturgiailag akkor már tudjuk, hogy Julian-nek annyi. (Mindig így van katasztrófa filmeknél.)

A kapcsolati válságban tengődő Moore famili, plusz egy fő menekülnek tovább. Ettől kezdve egy horrorba hajló road-movie részesei leszünk, sok statisztával és halálesettel. Elliot meg agyal, hogyan lábaljon ki a szarból a kék szemű angyalkájával. Plusz egy fő.

Az utolsó fél órát már nem néztem meg annyiszor. Jobban szeretem magam elképzelni további kalandjaikat. Bár, attól még a film vége fele részt hepiend, fele részt meg az unásig ismert lezárás; "Nincs még vége???"

Shyamalan-t harmadik filmje után bizonyos körök (pl. filmbuzik, mint én) zseninek kiáltották ki, elfelejtve, hogy azért a sikeres "Hatodik érzék" előtt két erősen közepes filmmel jelentkezett. Szerintem nem annyira zseni, mint inkább belenyúlt a tutiba egy jól szerkesztett, erős lezárással operáló kísértettörténetbe. Visszagondolva, még mindig azt gondolom, hogy a "Hatodik érzék" egy nagyon ügyesen elkészített mozi, nézőt terhelő, lassú tempóban, melyet ha végignézel, libabőr a jutalmad.

Azután elkészített három hasonló kaptafára (t.i. film végi "nagy" csavar/poén) ráhúzható alkotást, és mondhatjuk, kifogyott az ötletekből. Hazudtam! Ötletei még maradtak, sőt, volt közöttük pár egyedi alkotás, megfoghatatlan hangulattal, ám az a Shyamalan, akinek borzongató fantáziája miatt beszabadultunk a sötét vetítő terembe, egyszerűen elengedte a rajongói kezét. (Pont, mint Stephen King tette az olvasóival, az utolsó tíz évben, de ez egyéni megítélés kérdése.)

A forgatás alatt néhány kaszkadőr lógott...

2013 jelenlegi állása szerint a mozi fenegyereke mostanra pedig simán elkurvult. Ha beleszámolom véleményezésem jelen tárgyát, Night munkásságának színvonala 2008 óta meredeken lejt. Le sem merem írni "Az utolsó légh... és a Will Smith fényezését és gyermekének Hollywood-i karrierjének bebetonozását szolgáló "A föld ut..." címeit, mert akik annak idején vámpírként kapták foguk közé Shyamalan világának nyaki ütőerét, mostanra simán csak átharapnák a direktor torkát. Teljesen jogosan. Ember, drogot adtál nekünk, egy mozijegy áráért, most meg trágyával etetsz?

Itt tartunk most. Én még bízom benne, hogy fogunk látni jó filmet az indiai születésű rendezőtől. Komolyan hiszek ebben.

Hangulat:
A film első percektől nyomasztó. Köszönhetően a szépen fényképezett, nem mindig a "lényeget" mutató kamerának és a horrorba hajló témának. Engem első mozis megtekintése közben azonnal "berántott" magába. Fogékony vagyok az ilyen öko témákra. Nem zavart a suta magyarázat, mert amire a figyelmünket felhívja, szerintem sokkal "reálisabb" veszély, mint mondjuk egy zombi vagy földönkívüli invázió. James Newton Howard ütős, közepesnél kicsit jobb filmzenéje erre a nyomasztó tanácstalanságra finoman erősít rá.

- Nekem azt ígérték, hogy ez siker lesz!

A nyomasztó érzést a film felénél a zavar veszi át, mert a forgatókönyv itt kezd szétesni, bizonytalanná tenni, olyan jelensorokat bemutatni, amelyek egyszerre hivatottak a drámát finomabbá festeni, ugyanakkor pont ezek miatt a szaggatott töredékek miatt kezd az ember eltávolodni a képernyőn látott eseményektől, mert valahogy olyan, mintha egy absztrakt álomba kerültünk volna. (Night, David Lynch pempőt ivott, csak elfelejtette lenyelni. Kétszer megforgatta a szájában és kiköpte.)
Azután, mikor végül felébrednénk, jön a vége főcím.

Sokat fikáztam?
Lehet. Ez olyan haragszom rád, szeretlek. Mert többet vártam a történettől.
Ezért, vagy ettől függetlenül, nálam simán 70%.

Megjegyzés: A film "csak" 2008-as, mégis, olyan az érzésem, mintha legalább tíz éve ismerném, láttam volna. Hm?

Erről a tekintetről beszéltem... Így ember telefonra nem néz...