A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2003. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2003. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. február 3., hétfő

Átemelés: Underworld (2003)

Underworld (2003)

Rendezte: Len Wiseman














Selena (Kate Beckinsale) családja gyermekkorában egy farkasember támadásának lett az áldozata. A gonosz lénytől egy hatalmas erővel rendelkező vámpír menti meg (Bill Nighy), aki a szép kislányban halott leányát találta meg. Viktor, a mostohaapa, harcost nevel Selenából, akinek feladata felkutatni az esztelenül mészároló farkasembereket, és társaival módszeresen ki kell irtaniuk őket, míg a nevelőapa két társával hosszú álmát alussza. Selena végezné is a dolgát, de a törzs vezetésével megbízott Kraven (Shane Brolly) akadályozza ebben, titokzatoskodva, és megpróbálva kierőszakolni a lány szerelmét. Egy tűzpárbajba keveredve Selena rádöbben, hogy harcuk egyre nehezebb lesz, mivel a farkasok kitaláltak néhány új fegyvert a harchoz, arról nem is beszélve, hogy megtalálták a módját annak, hogyan legyenek legyőzhetetlenek, és ehhez már csak egyetlen ember vérére van szükségük: Michael-éra (Scott Speedman), akinek hasonlóan sötét a múltja, mint Selenáé.
A film alig 30 millió dollárból készült, de ennek ellenére (és mivel idehaza forgatták, ami jól sejthetően olcsó helynek bizonyult) egész tűrhetően sikerült. A díszletek komorak, akár az összes színész, leszámítva az Ameliát alakító Görög Zitát, aki gyönyörű, mosolyog, és kap kb. 1 percet a filmből, annak ellenére, hogy folyamatosan jelen van az utalásoknak köszönhetően. Talán legközelebb több figyelmet kap, ez a helyesen-érdekes arcú leányzó.
Kate Beckinsale fiatalon kezdte a színészi pályát, és jó ritmussal váltogatja a kommerszt a komolyabb filmekkel. A szép színésznő nevét akkor ismerhettük meg, amikor Shakespeare és Kenneth Branagh hőseként (utalás karaktere nevére) megformálta Hero szerepét a Sok hűhó semmiért-ben (Much Ado About Nothing). Emlékezeteset alakított a Börtönpalota (Brokedown Palace) szenvedő Darlene-ként, A Szerelem a végzeten-ben (Serendipity) John Cusack, a Pearl Harbor-ban Ben Afflack és Josh Harnett, míg egy vadonatúj (hasonlóan vámpíros-farkasos) akciómoziban, a Van Helsing-ben Hugh Jackman partnereként.
Scott Speedman filmsorozatokban mutatkozott egészen 2000-ig, amikor a Duets-el debütált a filmvásznon. Még játszott a Dark Blue című krimiben, de elképzelhető, hogy szerepelni fog az Underworld folytatásában is.
Michael Sheen, aki a farkasok vezérének szerepét, Lucian karakterét kapta, játszott az Othello egyik feldolgozásában, Mary Reilly-ban, az Oscar Wilde árnyoldalával foglalkozó Wilde-ban, vagy a hazai mozikba nem biztos, hogy eljutó, Michael Crichton nevével fémjelzett időutazásos-lovagkori sci-fiben, azIdővonal-ban (Timeline) melyet Richard Donner rendezett.
Az intrikus Kraven “hálátlan” szerepét Shane Brolly kapta. Eddig kevés filmben kapott szerepet, de láthattuk felvillanni például az Imposztor (Impostor) című sci-fiben.
Bill Nighy-t nem nagyon kell bemutatni, hisz egyre több filmben csillog-villog mostanság. Az idős úriember egyik legjobb alakítását a kiöregedett Rocksztár szerepében hozta, az Igazából szerelem-ben (Love Actually). Róla kevesen tudják, de komponál is. Néhány fontosabb filmje: The Phantom of the Opera, Ember a talpán (Being Human), Still Crazy, amelyben ugyancsak rockénekest játszik, vagy az excentrikus fodrász szerepe a Fújd szárazra, édes!-ben (Blow Dry).
Len Wiseman első rendezése ahogy a mondás tartja: “Kezdőtől nem rossz!”
Nincsenek nagy újításai, nem tökéletesen ura a világának, de lényegesen jobb, mint az Új faj-t jegyző Michael Oblowitz. Lassításai, képi megoldásai nem olyan erőltetettek, és a kevés pénz ellenére néhány egészen kellemes trükkre is futotta. A második rész büdzséje biztosan magasabb lesz!
A zene Paul Haslinger műve, aki a Tangerine Dream szintetizátoros felállásból lehet ismerős. Még készített dalt a Különvélemény-hez (Minority Report), dolgozott a Claire életre-halálra (Picture Claire) mozin, valamint dalt írt Az olasz meló-hoz is (Italian Job).
Röpke másfél óra harapás és sikoly, néhány látványosabb jelenettel megdobva. Lehetett volna jobb is, de az anyagból ez is szép teljesítmény! A második rész pedig csak jobb lehet, és nem azért, mert az Underworld rossz film, dehogy! Egyszerűen csak nem öltek bele elég pénzt, és ez bár nem egyértelműen szembetűnő, de mindenképpen olyan tény, amely felett nem lehet elsiklani.

2014. január 26., vasárnap

Átemelés: Gótika - Gothika (2003)

Gothika

Godzi kritikája
A gótikus stílus egyik irodalmi mellékága a rémirodalom. Dr. Jekyll és Mr. Hyde, Varney, a vámpír, farkasemberek, lúdvércek, vérszipolyok, és nem utolsó sorban kísértetek irodalma. Minden, ami lebilincsel, elrémiszt, és imádkozásra késztet. A rémirodalom történetei a mozi megjelenésével átköltöztek a fehér vászonra. A jegyek ára olcsóbb volt a könyvekénél, és az olvasás sokaknak még mindig nagyobb luxus volt, mint passzívan nézegetni a “falat”. Az elmúlt száz évben minden komolyabb irodalmi művet átültettek a mozgókép nyelvére, ez alól így a rémtörténetek sem lehettek kivételek. A szellemek kezdetben fehér lepedőt viseltek, láncot csörgettek, de ahogyan az életünk is modernebb lett, úgy lettek a szellemek, és a kísértettörténetek is egyre bonyolultabbak, komplexebbek, valóságtól elrugaszkodóbbak. A Canterwille-i kísértet, a sátán kutyája már mind a múlté. Társaik, sokszor nőiesebbek, de annál halálosabbak! A kísértetek lassan minden környezetben és motivációval közénk telepedhetnek. Csak, hogy néhányat kiemeljek, az újabbakból:
Ház a kísértet hegyen. A kóbor lelkek sokszor, mint ebben a szimpla horrorfilmben is, egy helyszínhez kötődnek. Titokzatos erők egy csoport embert hívnak egybe a domb tetején álló házba. A milliomos vidámparkos nagyobb összeget kínál fel annak, aki egy éjszakát kibír a képzeletének legijesztőbb rémképeit felvonultató épületben. Kezdetben sokan csak egy kísérletnek, rossz viccnek veszik az egészet, de a vállvonogatásból hamar lábemelgetős futás lesz, amikor az értelmi szerző kezéből kiszakad a gyeplő, és elveszíti kontrollját az illúziók tárházában. Nem tett semmi újat a kísértetfilm műfajához, de legalább megnézhettünk egy csomó eltérő stílusú színészt egy másfél órás videoklipben bolondozni…
A kör egy sötét, komor tónusú, thriller, kicsit elnagyolt magyarázattal, de néhány remek jelenettel, és ijesztő végkifejlettel. Ez már egy olyan film, ahol a sértett szellem nemhogy segítséget kér, hanem egyenesen az ártatlanokra zúdítja féktelen haragját. Hiába sajnálná az ember a kegyetlenül lemészárolt kislányt, ha ugyanakkor arra kell gondolnia, hogy ez a kislány, a halálból visszatérve, hasonló korú gyerekeken vezeti le tehetetlen dühét. Pont, mint a hasonló forgatókönyvet birtokló Félelem.com című filmben, melyben egy fiatal lány generál magának egy weboldalt, melyet megtekintve, csakúgy, akár a kör videokazettájának végignézése után, egy igen rövid időlimittel kell szembenéznünk, hogy versenyt fussunk a saját halálunkkal. Tehát a szellemek képesek még a világhálót is behálózni. Ez sem újdonság, mert a A Fűnyíróember-ben már egyszer, a Szellem a gépben c. moziban pedig másszor hasonló alapötleteket szedtek elő, igaz, egyik film sem a szellemekre helyezte a hangsúlyt. A Mátrix második részének fehér ruhás ikrei is szellemek a javából. Igazi mészárolós szörnyetegek. A Temetetlen múlt-ban megismerkedhetünk a szimpatikusabb szellemekkel. Itt a frászt hozzák a nézőre-főszereplőre egyaránt, de legalább csak azért, hogy segítséget kérjenek az élőktől. Testvérfilmek a javából a Hatodik érzék, ahol egy kisfiú képes beszélni a holtakkal, a Hetedik érzék, melyben egy családapa életébe avatkozik be egy fiatal lány brutálisan meggyilkolt porhüvelyének szelleme, vagy a A szem, ahol egy vak kislány életét nehezíti meg, hogy a szemműtétje után nemcsak az élőket, de a földön itt ragadt holtakat is látja. Ezek a szellemek legalább némiképp semlegesek. Ellentétben az olyan, holtukban brutális szellemekkel, akiknek lételeme, hogy az élőket bosszantsák, és gyilkolják. A 13 kísértet-ben egy egész tucat garázdálkodik abban a házban, melyet csupán miattuk építettek. A Szellemhajó-ban is sokan vannak, és csak egyetlen gyermek közülük az, aki nem akar az embereknek ártani. A Gyűrűk ura-trilógia befejező részében egy szellemsereg pedig egyenesen megfordítja egy fontos csata kimenetelét, amellett, hogy Frodó nyomában is többnyire kísértetek loholnak…
És ezzel a felszínt piszkáltuk fel, meg az elmúlt éveket.
Gótika a Dark Castle új filmje. Ismét kísértetes film (igaz, tőlük nem is nagyon készül majd más, mivel pont a téma miatt alapították a céget). Megint néhány húzó névvel, és a szokásos szellemtörténettel, leszámítva azt a tényt, hogy itt a szellem csak annyira vérszomjas, amennyire feltétlen muszáj, sőt, talán jogos is a cselekedete. A film csavarjait leírni balgaság, és tiszteletlenség lenne kielemezni, mert azzal csak elrontanám a film élvezetét, így inkább kerülő úton közelítem meg a témát.
A sikeres pszichológus (Halle Berry) szereti munkáját, férjét, barátait, a környezete viszont, segítőkész, figyelmes, valóságos tündérke. Kikacsintgat néha férje mellől, incselkedik egyik kollégájával, aki (Robert Downey jr.) érzi, hogy valami kialakul közöttük, de a környezetükre való tekintettel nem engedik, hogy érzelmeik befolyásolják őket. Csendesen élik mindennapjaikat, beletemetkezve a munkába. Az asszonyka épp hazafelé tart, amikor majdnem elgázol egy lányt. Az esetet követően sokkot kap (ez erős csúsztatás), és “másnapra” ébredvén nem emlékszik rá, hogy mi történt vele; pedig jó lenne, mivel férje meggyilkolásával gyanúsítják. Hogy végképp lehetetlen helyzetbe kerüljön, a valóságtól teljesen eltérő módon, saját munkahelyének biztonságos cellái közül kapja meg az egyiket, és a kollégái felügyeletét.
Halle Berry formás alakja miatt. A film percei nagyon gyorsan elperegnek, és néhány nagyon jó flashback-ben megtudhatjuk, hogy mi történt azon a végzetes éjszakán. Különösen izgalmas az a rész, amikor a múlt homálya hirtelen értelmet kap, és az események ismét előre kezdenek peregni, mint az esőcseppek. Ezt az utalást csak az érti igazán, aki már látta a filmet!
Még sok olyan részlete van a forgatókönyvnek, amelybe bele lehetne kötni, (pl: a biztonsági őr miért engedi futni a nyilvánvalóan gyilkos asszonyt, még akkor is, ha előtte kedvelte, miközben a többiek égre-földre keresik, illetve hogyan tud úgy elbújni üldözői elől egy medencényi vízben, hogy azok nem veszik észre a zseblámpáik ellenére sem), de teljesen felesleges a hibákat keresni ennél a filmnél. Horrort egyébként sem a mély mondanivalók miatt nézünk. Szerencsére a trükkök nem túl bonyolultak, ezért aránylag rendben van a látványvilág, az utolsó robbanást leszámítva. Összességében kellemes szórakozást kínál ez az egyébként középszerű film.
Mathieu Kassovitz-nak, volt már jobb filmje is (lásd: Bíbor folyók), de amerikai viszonylatban sokkal jobban kezdett, mint az várható lett volna. Képi világa sötét, komor, természetesen “gótikus” , a helyszínek láttán a hideg borzolgatja majd hátunkat. Halle Berry játéka, főleg, amikor a választ keresi kérdéseire, a fiatal Jane Fonda-ra emlékeztet. Robert Downey Jr. Kedvesen próbál visszatérni, annak ellenére, hogy karaktere nem túl okos, és nem is túl hihető. A meggyilkolt férj hálátlan szerepében a börtönt is megjárt Charles S. Dutton-t tisztelhetjük. Még két színészt kiemelhetünk a stábból, bár szereplésük nem indokolt, inkább csak azért kelhettek, hogy több ismert név legyen a stáblistán. Penélope Cruz, mint Chloe, teljesen felesleges, hisz játszani alig van lehetősége, és még kevesebb esélyt kapott Bernard Hill, az intézet vezetőjeként. Az urat Theoden királyként ismerhetjük a Gyűrűk Ura trilógia utolsó két részéből. A zene kellemes, néha kifejezetten ijesztő. John Ottman imádja a thriller és horror műfaját, ezért nála ez egyszerű ujjgyakorlat csupán. A díszletek és az egész film összképe nyomasztó. A vége-főcím dal pedig a mai fiatalok igényeinek is megfelel. Ja, és a forgatókönyv íróját,Sebastian Gutierrez-t, előre láthatólag már le is kötötték A szem című horror amerikai remake-jéhez.

Érdekes:
- Mathieu Kassovitz rokonai között magyar leszármazottat találunk! Apukája Magyarországon született: Peter Kassovitz

2013. október 15., kedd

Nick Hornby - 31 Dal (gyűjtés)

Nick Hornby: 31 Dal



Ha kedveled Nick Hornby munkásságát (Pop, csajok, stöbbi, Egy fiúról), előbb-utóbb bele fogsz botlani ebbe a rendhagyó könyvébe, amely gyakorlatilag 31 dal ajánlója, amit Hornby az életének a részének tekint. Dalok, melyek valamikor fontosak voltak neki, melyek nem hagyták nyugodni.
Az alig 170 oldalnyi munka tehát közelebb áll a zenekritikához, mint egy regényhez. Ezek után tényleg várható Stephen King bevásárló-listája.

Nincs kedved elolvasni Hornby könyvét?
Nem kötelező, de ajánlott.
Ettől függetlenül a dalokat összeguberáltam, mert engem érdekelt, mire izgul a szerző. A könyv magyar forgalmazásban kapható.
Mellékelem a dalok címét és ahol megtaláltam, ott a klippet is:

1. "Your Love Is The Place Where I Come From" - Teenage Fanclub



2. "Thunder Road" - Bruce Springsteen



3. "I'm Like A Bird" - Nelly Furtado



4. "Heartbreaker" - Led Zeppelin



5. "One Man Guy" - Rufus Wainwright



6. "Samba Pa Ti - Santana



7. "Mama You Been On My Mind" - Rod Stewart



8. "Can You Please Crawl Out Your Window?" - Bob Dylan



9. "Rain" - The Beatles



10. "You Had Time" - Ani DiFranco



11. "I've Had It" - Aimee Mann



12. "Born For Me" - Paul Westerberg



13. "Frankie Teardrop" - Suicide



14. "Ain't That Enough" - Teenage Fanclub



15. "First I Look At The Purse" - J. Geils Band



16. "Smoke" - Ben Folds Five



17. "A Minor Incident" - Badly Drawn Boy



18. "Glorybound" - The Bible



19. " Caravan" - Van Morrison



20. "So I'll Run" - Butch Hancock and Marce La Couture


Zombiegore (2003)

Zombiegore (2003)






Rend.: Maarten van Druten (rendezte? Viccelsz?)

Egy mondatban: "Szar, szemét, szar!"

Van Druten munkája nem vehető szigorúan horrorfilmnek. Bár az imdb előkelően horrornak aposztrofálja ezt a fekáliát, attól még ez nem horror. Nem is film. Inkább csak egy dilettáns youtube video, ami másfél órára duzzadt.
A történet... ennyi.
A színészi játék... mi van?
A gore... hagyjuk.

Valami ami zombie lenne... vagy bármi más, amitől felröhögsz.


A vágást pedig nem is tehetem az említett három mellé. A hentes, aki a filmet vágta, minő véletlen, maga a rendező! Nyilvánvalóan a vágástechnikát rajzlapon, bárddal gyakorolta, mert a linearitásban hatalmas hézagok tátonganak. Meg úgy mindenben, mindenen, aminek köze van a filmhez. Az egyetlen pozitívuma a Druten projectnek, hogy nem készített e gyöngyszem óta másik filmet.

Gyöngyszem?
Az!
Ez a film nem horror, nem is akció film, nem dráma, hanem színtiszta műfajparódia. Szándékán kívül mutatja meg a rendezés és vágástechnika összes bakiját és tévedését. Egy gyilkosság nincs ami működne. A párbeszédek annyira ostobák, hogy... semmi nincs ilyen ostoba. A cselekmény halad valami felé.
A főszereplő egyszer közel 3 percig zabál valami szendvicset a kocsiban, úgy, ahogy ember nem eszik. Vígjátékban sem. Azután van néhány olyan gyilkosság, amikor az áldozat gyakorlatilag üvöltve marad egy helyben, míg ölik. Ilyet sem láttam még.
Egy másik jelenetben pedig valakit szarrá lőnek gépkarabéllyal, de becsapódási pont nincs a testen, ehelyett szépen ugrál a szereplő, kiabálva, csapkodva, néha piros nyálat köpve, de a tökéletesen pongyola vágásnak köszönhetően még az is kiderül, hogy a fegyver szinte minden irányba tüzel, csak a "haldokló" felé nem.

A fasztudja ki, valami szart mutat a kamerának. Te meg kajolod!


Nem lehet haragudni erre a fi... majdnem filmet írtam! :)
Az imdb 4.2-re taksája, de gondolom, mint horrort. Ha figyelembe vesszük a "Török Rambo"-t és a tízes éveket megszégyenítően gyatra vágást, egy simán nyolcas blődli paródiát kapunk.
Mesélni ugyan sokat nem tudunk másnap róla a haveroknak, csak olyasmit, mint; a csávó vadul tüzel és vágásonként másképp áll a kezében a stuki, meg vadul szurkálja a másikat karddal, míg az pofákat vág, majd elszalad (akit megszurkáltak!!!), meg ilyesmit.

A szereplőkről írni max. annyit tudok, hogy valamennyien a rendező ismerősei és ingyen csinálták a filmet. (Mert gondolom, ezért nem fizettek nekik. Nem tehették!) Ha lehetett volna, gondolom Druten maga játszik minden szerepet, de akkor nincs, aki a kamerát rángatja. Jó, színészeink egyike már előfordult máshol is, de a legtöbb esetben nem jelent meg a neve a stáblistán.

Bármi is volt a Zombiegore leforgatásával a terv, aki nem Maarten van Druten, az nem tudhatja. Ha azonban a cél a világ legszarabb filmjének leforgatása volt, akkor elbaszták, mert ez olyan szar, fos, szar, hogy az már jó!

Figyeld:
- Ha elkezdődött, onnan már mindent.
- A zenei aláfestés néha még a vágásra is rátromfol.
- A vágás folytonosságait. Szinte egyetlen nincs, ami korrektül kapcsolódna a másikhoz.

Igen... komolyan ilyen egy szétrohadt fej a filmben. A zöld meg egy szemgolyó. Sírj velem...!


80%, ha szereted a fos, szenny, fost. Amúgy meg ehhez képest Uwe Boll egy Orson Welles!