Csupán pár sorban 4.

Afterparty (2013) Feltörekvő sorozatsztár és tucatnyi rajongója benn szorul egy hermetikusan lezárt környezetben. Ifjú színészünknek van miért izgulni, mert a sorozat folytatását még nem rendelték be - lehet, hogy kaszálják - és ha ez nem lenne elég, valaki módszeresen irtani kezdi a csápoló csajokat. A film egyetlen pozitívuma a spanyol nyelv finom gördülékenysége. Ebben az évben egy másik film is készült ezzel a címmel... de az dráma. Alig nyolcvan perces vérengzés, semmi eredetiséggel. Harminc perc alatt végig lehet pörgetni. 20%

The Nut Job - A mogyoró-meló (2014) Leginkább talán az "Olasz melóra" emlékeztető mogyoró lopásos állattörténet. A figurák aranyosa, kedvesek, ellenben a történet bugyuta, egyszerű, unalmas és humortalan. Tökéletesen hiányoznak belőle a felnőtteket szórakoztató kikacsintások, utalások más, ismert filmekre. A figurák pedig mintha úgy lettek volna összekapirgálva az elmúlt tíz év mesefilmjeiből (A Lecsó főszereplője pl.). Ha hasonló történet, akkor a "Túl az sövényen", mindenképpen kenterbe veri ezt a hamvas próbálkozást. A röhej, hogy sikeres volt és elvileg 2016-ban jöhet a folytatás. Kár. Akkor inkább "A Túl az sövényen 2."
20%

Diana (2013) Diana, angol hercegnő miután lekattant a fehér répáról és kirepült a királyi családi fészekből, valahogy a karamellásabb árnyalatokhoz kezdett vonzódni. Életének egy ismeretlen szeletébe enged a film bepillantást, Charles herceg után, de még Dodi Al Fayed előtt, amikor Diana kereste a saját útját. A filmben felvázolt események elvileg megtörténtek, de a másik főszereplő, aki jelenleg a film miatt szülőhazájába költözött Angliából, nem erősítette meg, mivel úriember. Naomi Watts meg remek színésznő. 50%

Found Footage: Konspiráció - The Conspiracy (2012)

Konspiráció - The Conspiracy (2012)

Rendezte: Christopher MacBride

A found footage egy viszonylag fiatal filmes műfaj és elég sok al-műfajt tudhat magának. És azokat szintén lehet variálni.
A Konspiráció azonban egy nagyon érdekes témával foglalkozik és két részre tagolható. A film első fele egy komolynak tűnő dokumentum film elkészítéséről szól, míg a második, kommerszebb része pedig átmegy "kézi kamerás" horrorba.

Közel egy órán keresztül épül fel a film - számomra elég gyorsan kiszámítható vég felé - amelyben bemutatnak egy titkos társaságot, amely az emberiség felett áll. Nem földönkívüliek, vagy mutánsok, sem egyéb mumusok, csupán üzletemberek zárt közössége, akik pénzükkel kiváltott hatalmukkal irányítják a föld teljes lakosságát. Nem egyénenként, hanem globálisan, alakítva a közvéleményt, a világgazdaságot, médiát.

Két fiatal rendező, Aaron (Aaron Poole) és Jim (James Gilbert) véletlenül botlanak a témájuk egyik főszereplőjébe a világhálón. Egy youtube videón látnak egy utcai prókátort, aki egy felsőbb hatalomról kiabálja véleményét a levegőbe. A fiúk meghallgatják történetét és szépen lassan megismerik egy bonyolult összeesküvési elmélet homályos szálait. A titokzatos hatalomról bizonyítékokat szállító Terrance (Alan C. Peterson) végül nem sokkal a forgatás megkezdése után eltűnik, de előtte bogarat ültet a fiúk fülébe, olyannyira, hogy Aaron valósággal betege lesz, hogy kibogozza mindazt, amire Terrance-nek nem volt ideje.
Munkáját hamarosan siker koronázza, így végül Jim beadja a derekát, hogy folytassák a forgatást, habár ő nincs meggyőződve, hogy szükséges az egész balhé.
Aaron kulcsfontosságú figurákat talál meg, felgöngyölíti a szálakat egy gyakorlatilag nyilvános fórumokon meg sem jelenő társaság létezéséről, a Tarsus-ról.
A Tarsus, főleg közvetett bizonyítékok alapján, mindig gyűlést tartott, mielőtt a földön valami hatalmas változás történt volna. Általában a gyűlések után olyan események sorozata ment végbe, amely alakította a politikát, világgazdaságot.
A legutolsó ilyen gyűlés után megtörtént a 9.11.
Jim belemegy, hogy Aaron-t kövesse egy megrendezésre kerülő gyűlésre, miután Aaron előkerít valakit, aki be tudja őket juttatni.
Itt a dokumentum film átbillen found footage irányába. A fiúkra szerelt kamerán követhetjük nyomon az eseményeket a bizonytalan és megborzongató végig.

A Konspiráció hideg fejjel, logikusan felépített darab. Jól adagolják az apró feszültségkeltő eszközöket, ami folyamatosan növeli a nézőben a paranoiát.
Csak dicsérni tudom.
90%

Kicsit ront a végeredményen az utolsó húsz perc kiszámítható és olcsó hatásvadászossága, ám a lezárás visszaránt minket a felépített mű tartózkodó világába. (A kérdéses rész, akár a V/H/S 3. részében is elfért volna, mint rövid szegmens; az első kettő már le van forgatva.)
A Konspiráció egy intelligens darab a műfajon belül.
Nem néhány fiatal szédeleg egy erdőben, hogy végül a falhoz állítsák őket (Ideglelés)
A Konspiráció teljesen hihető koncepció. Sokkal közelebb áll a valósághoz, mint sok hatásvadász dokumentum film. Igaz, egy elképzelt valósághoz.
A színészek játéka sokat hozzátesz. Főleg, miután már tudjuk, hogy "mi történt". Vagy mi nem.
Amúgy meg ki tudja?

Minden ott van a táblán, csak helyesen kell értelmezni...

Nem pörgetős darab. Ha beletekersz, simán átugorhatsz később fontossá váló részleteket. Másfél óra, azoknak, akik szeretik az agytornát és a konspirációs elméleteket.

A körülöttünk látható világ pedig mind ráerősít a felvetésre: vannak, akik felettünk állnak és tervük van velünk. Gondoljunk csak a bankok által előidézett adósrabszolgaságra, vagy a politikai erők összefonódásaira. Én, az átlagnéző oda sem tudok ehhez szagolni.
Még akkor sem, ha valaki az utcán, megafonba üvölti az igazságot.

R.I.P.: Elhunyt Mickey Rooney (1920-2014)

Elment egy legenda.
No, talán nem éppen nálunk számított annak, de az egyetemes filmtörténetben azért nyoma fog maradni.
Mickey Rooney - wikipédia
Mickey Rooney - imdb

Rooney Joe Jule Jr. néven látta meg a napvilágot, New York, Brooklyn negyedében, 1920. szeptemberének végén, 23.-án. Gyerekszínészként kezdte - sőt, nem nagyképűség kijelenteni, hogy ő volt a filmgyártás első gyereksztárja. 93 éve alatt végigkísérte a mozi világát a húszas évek némafilmjeitől, egészen az új évezred CGI világáig. Ha mozi, akkor ő mindent látott.
Olyan sztárokkal dolgozott együtt, hogy felsorolásuk kitenne egy filmes könyvet.
A második világháborúban tevékenyen részt vett, két évig volt a fronton, majd visszatért a film bizniszbe és szerencséje volt, mert benne tudott maradni.
Amerikai filmek mellett néha vállalt Európai mozikban is szerepet. Egyik kedvenc mozim tőle a "Belfagor a pokolból", melyet Ettore Scola rendezett és Vittorio Gassman mellett alakíthatta a minden lében kanál, gonosz kis ördögöt, Adramalek-et.
Rooney nyolcszor kötött házasságot és hétszer vált el. Filmjeivel megkeresett hatalmas vagyona (1965-ben kb. 3 milliárd dolláros vagyona volt!!!) ráment a válásokra.
Leghíresebb neje Ava Gardner és kilenc gyermek apukája.
1944-ben együtt játszhatott a gyermek Elizabeth Taylor-ral a "A nagy derbi" című filmben.
Legszomorúbb és legaktívabb házassága Carolyn Mitchell-el zajlott, mert bár alig hat évük volt a fiatal színésznővel, négy gyermeket kapott tőle.
19 évesen Ifjúsági Oscar-díjra jelölték, melyet megkapott Deanna Durbin-nal megosztva. Még négy esetben jelölték szerepért a díjra, míg végül 1983-ban életmű díjat kapott a munkásságáért.
Még Laurence Olivier is elismerőn nyilatkozott munkásságáról, tehetségéről.
Egy arccal kevesebb a vásznakon és egy arccal több a mennyek gyöngyvásznain.
Isten veled, Adramalek!
Egészen biztos nem a pokolban vagy most!

Blog: Megjártuk a Madridot

Ott is voltunk. Pipa! (nem olyan...)

Egyik hajnalban Cic kitalálta, hogy nézzünk át a Madridba, mert a Szabó Mariann ott fog karaoke műsort vezetni. Mivel csipázom a Mariannt és karaokezni is szeretek, részemről oké volt. Rávettem még az öcsémet, Stefit és Milánt, hogy kövessenek minket, mert többen nagyobb a móka és sörözhetünk egyet.
Amit nem tudtam/tudtunk, hogy a Madrid, egy viszonylag kicsi, lagymatag látogatottságú melegbár. Cicnek ugyan volt korábban egy Freud-i elszólása, ám később megnyugtatott, hogy ilyen irányú információ nem kering a neten a helyről. Vagy nem feltűnően.

Kalandra fel!

Cic átvitt minket, leparkoltunk a helyhez közel és mehet a menet. Lassan bandukoltunk és az üzlet előtt kisebb népcsoport álldogált, cigarettázott. Közéjük sétáltunk, közben azon tanakodtunk, hogy ki menjen be előbb: Cic, aki ismerőshöz jön és ismerik, vagy valamelyik kanegér. Sokat dobott az egész szituáción, amikor Milán viszonylag hangosan megjegyezte, rám célozva, hogy: - Menj te előre, úgyis te vagy a férfi!

Hozzáteszem, nem látok túl jól, de egyik másik srác, aki az üzlet előtt állt, nem nélkülözött némi női nemi jelleget. Konkrétan az egyik borostásan, szembe fésült hosszú hajjal, kihúzott szempillákkal támasztotta a falat. Kezdtem gyanakodni.

Odabent láttam pár nőt, ami kicsit megnyugtatott. A pulthoz tömörültünk és rendeltem sört, limonádét. Mikor fizettem volna, sikeresen leejtettem a pénzt, ami elegánsan a lábam elé esett. Le kellett hajolnom. Egy melegbárban... A pénz hirtelen úgy tűnt, összeállt egy apró, illatos szappan formába én pedig a tusoló falánál hajlongok. Sose esett még ennyire nehezemre felvenni valamit a földről.

Az elrendezés, bútorzat más volt, de valahol ott ültünk.

A lányokról kiderült, hogy nagyon kevesen vannak és amelyik van, az partnerrel. Reményeink szertefoszlottak: Itt nem fogunk csajozni. Igaz, mást sem.
Leültünk a terem egyik szélét uraló fekete asztalhoz. Milán jó érzékkel rögtön háttal a helységnek, Stefi féloldalasan, Cic és én szemben ülve. Engem nem izgatott az egész, mert tudtam, hogy szarul látok.
Azért Milán kínos vigyorgását észrevettem.
- Láttad azt?
- Mit?
- Balra...
- Neked vagy nekem? (De már tudtam, mire céloz. Két srác szájra puszikázott egy díványon. A söröm furcsán forgott a gyomromban)
- Látom... - és elfordultam. Nem nagyon volt hová.
Cic jól érezte magát. Szopogatta a limcsit, beszélgetett a Mariannal. Mi csendben ültünk, magunk elé bámulva. Milán elém dobott egy magazint. A borítót böngésztem.
- Na, a héten akciós a sör és a Gin & Tonic.
Milán vigyorgott. Kelletlenül.
- Lapozz bele.
Lapoztam. Első oldalon valami választási hirdetés szerű kép. Két férfi mosolyogva áll, egymáshoz közel. Túl közel Indokolatlanul közel. Gyorsan lapoztam. Harmadik oldal, hatalmas betűk: A TRANSZSZEXUÁLIS... Gyorsan becsuktam.
Gondoltam, ha itt vagyunk, énekelni kellene. Smici Karaoke gyűjteményére emlékeztető (mert kérem eddig csak azt ismertem és elég szép mennyiségű gyűjtés!) Song Bird lista az asztalon hevert. Vastag, mint egy telefonkönyv. Kb. ennyit láttam belőle a sötétben. Belenézek... Ahogy megemeltem, alatta láthatóvá vált egy Men's magazin, de lehet, hogy ebben szintén tévedek... Pasik Conan a barbár formációban. Nagyon gyorsan visszatettem a karaokes könyvet, gondosan, hogy rendesen letakarja az alatta bujkáló magazint.
Itt sem fogok énekelni...
A Disney féle "Let it go" eleve szóba sem jöhet a "And it looks like I’m the queen." sora miatt.
Pina Turner remekműve a "Goldenballs" szintén kiesett.
Enyhén éreztem a csuri veszélyt, ám a vécére elmenni nem akaródzott. Együtt sem. Annyi rémhírbe botlottam a neten, falba vájt lyukakról, amelyeken átdugnak olyasmit, ami már nekem van. (Valamelyik horrorra akadva epizódban láthattad ezt)
Ki kéne menni cigizni. Nem a cigi miatt, hanem, hogy kint legyek. És nem belefutni senkibe, aki ismer, amíg megyek kifelé...
Kint félreálltam a bejárattól. Vagy tíz méterre. Még így is ciki volt. Mi van, ha itt futok össze egy ismerőssel? Vagy, uram boccsá', odabent? Mindkettőnknek égő lenne. Vagy ha legközelebb látna akibe belebotlom, esetleg cinkosan rám kacsint? Hú, de nem megyek többet Madridba...!
Stefi szintén kijött a friss levegőre. Arcszíne a szokottnál sápadtabban fénylett.
- Rosszul vagyok. Csak arra tudok gondolni, hogy ki ihatott a korsóból előttem. Jézus!
- Nos, ha a Patkóban lennénk és egy csaj után iszol, aki leszopta a barátját, ugyanott vagy. Bármit csinálsz, a korsóból ihat olyan, akinek előtte fasz volt a szájában.
- Jézus!
Visszamentünk, mert ideje volt összeszedni a többieket, hogy menjünk máshová. Alig fél órája voltunk itt és tökéletesen elégnek éreztük.
Odabent Cic énekelt, Milán pedig az egyik középre húzott asztalon táncolt, félmeztelenül. Valamikor, amíg kint voltunk, ledobta a felsőjét és igyekezett jól éreznie magát. Megfertőzte a hangulat.
- Bammeg, Milán, gyere le!
- Ne már, itt szeretnek!
Mint egy rossz horrorfilmben. Mi van ezzel?

Az asztalunk mellett állt a csócsó, hatalmas, fallikus botokkal. Csoda, hogy senki sem "játszott" rajta.

(Szerencsére nem ez történt.)
Visszamentünk, mert ideje volt összeszedni a többieket, hogy menjünk máshová. Cic Mariannal dumált, Milán pedig apró gombóccá gömbölyödve várta, hogy visszatérjünk.
- Cic, menjünk!
- Jó, csak elköszönök a Marianntól.
- Kint megvárunk!
És mereven előre nézve, libasorban kivonultunk a szabadba. Az üzlettől most gondosan, húsz méterre sétáltunk el. Láttuk, ahogyan egy pár kijön és felénk közeledik. A lánynak volt a szülinapja. A srác a barátja, számunkra hallhatóan panaszkodott: - Atyaég, de nagyon meleg volt ez a hely! Rendesen a hideg ráz...
Mosolyognom kellett. Jó tudni, hogy nem csak én vagyok ennyire járatlan a melegbárokat illetően.
És ez még egy nyugis hely volt, nőnek öltözött, transzi cicák nélkül.
Cic kiért végre.
Ő élvezte.
Mi meg köszönjük Cic!

Csupán pár sorban 3.

Sötétszoba - Darkroom (2013)

Csinos, fiatal lánynak tele a töke a világgal, holott saját maga a bajának forrása; egy átmulatott éjszakán hazafelé balesetet szenved barátaival. Mivel ő vezetett, ő lenne a felelős, csak nem akarja magára vállalni. Másik vonalon egy nem kicsit pszicho család kaparintja meg a lányt és családi kastélyuk falai mögött bizarr játékot játszanak vele. Míg lineárisan halad az egyszerű történet, megismerjük a motivációkat. Nem túl erős befejezés. Másrészt utálom a torture horror műfaját - tudod, amelyikben embereket kínoznak kegyetlenül - ezért különösebben nem tetszett. Olcsó és üres. 20%

A felvonó - The Blackout (2008)

A "Trónok harca" Kisujja egy orvost játszik aki két emberrel benn szorul egy felújítás alatt álló toronyház liftjében. Visszaemlékezésekből összerakhatjuk mindhárom szereplő utolsó napjait, ami miatt akkor és ott vannak a liftben. Sötét titkokra derül fény és arra, hogy lehet, hogy az a legkevésbé veszélyes a többiekre nézve, aki annak látszik. Nem nagy meglepik, enyhe művészi beütés, jó színészi játékok. Végigülhető. 40%
Azért egy baki is becsúszott a filmbe:
A film első perceiben Karl (Aidan Gillen) a felesége sírjánál ücsörög és a sírkövön jól látható, hogy a családnevet így írták: Madox.
Percekkel később az autóban láthatjuk Karl orvosi belépő kártyáját, amelyen a vezetéknév már így olvasható: Maddox.

A kellékesek nem végeztek túl jó munkát, de a többiek sem, hogy nem szúrták ki...

Fent belenézhetsz a youtube-ra feltöltött filmbe.

A Ganzfeld-vizsgálat - The Ganzfeld Haunting (2014)

A Ganzfeld-vizsgálat - The Ganzfeld Haunting (2014)

Rendezte: Michael Oblowitz

A traileren meglátszik a gondos munka. Iskolapéldája annak, hogyan kell összevágni egy reklámot, egy nagyon gyenge filmhez. (jobbra)

Szpojleres leírás: Horrorfilm a gázmérgezésről. És még mondja valaki, hogy nincs több ötlet Hollywoodban. Igaz, ha csak ilyen ötletek maradnak, akkor kár leforgatni a filmet. Oblowitz 1979 óta dolgozik filmeken és nem véletlen, hogy nem lett nagy nevű rendező. Biztos kézzel gyárt említésre sem méltó B filmeket. Ha egy színész a keze alatt szerepel, az azt jelenti, hogy ideje átértékelni a karrier irányát.

Néhány diák, akik se nem barátok, se nem ismerik egymást túl jól, egy iskolai kísérlet miatt egymásra vannak utalva. Egyikük családjának régi ingatlanába utaznak, hogy a "házi feladatot" ott végezzék el. Becket (Taylor Cole) a legjózanabb köztük, míg Lucky (Rumer Willis) egyenesen a buli miatt érkezik meg, zsebében jókora csomag kokain-nal. Azért van náluk elég alkohol és kevés fű is. (Nem vágom, hogy ha ezek egy iskolai munka miatt ennyi tudatmódosítót visznek magukkal, mit csinálhatnak, ha tényleg elkezdődik egy ereszd el a hajam?)
Töketlenkedik velük két srác, de sokat nem tesznek hozzá, hogy megjegyezzük őket. Amikor beindulhatna némi túlfűtött szex, akkor inkább a csajok leszbikus táncára koncentrálnak, ahelyett, hogy jó keményen...

A helyszínek lepusztultsága néhol egészen mesterkélt.

Azért adnak némi esélyt a kísérlet elvégzésének, igaz, annak eredményessége egyenesen arányos az elfogyasztott drogokkal és alkohollal. Apró emlékkép bevillanásokból áll végül össze a kép, amely egészen Becket gyermekkoráig nyúlik vissza és szörnyű titkokat fed fel mindannyiunk számára. Vagy nem? (Attól függ, meddig húzzuk meg a valóság és gázmérgezés közötti határt)

Ami eszembe jut:

- A film nyelvezete borzalmasan egyszerű. A fuck szó és származékai szinte már "Ponyvaregényes" magasságokat érintenek. Ettől nem lesz jobb a film.
- Billy Zane szerepeltetése erőltetett cameo. A színész kap néhány total plan-t, hogy alig lehet felismerni és olyan halandzsa misztikus okoskodást a szájába, hogy rossz hallgatni. Egy valamikori érdemes színész kapálózása, hogy "képben" maradjon. Ettől nem lesz jobb a film.
- Néhány jelenetsor - buli közben jön a szellemlány - érezhetően unalmas, lassú, erőltetett és álművészi. Hiába na, a digitális technika lehetővé teszi, hogy szarrá szűrjük a képet, legyen benne remegés és vibrálás. Ettől nem lesz jobb a film.

Demi Moore ide, Bruce Willis oda, Rumer feje gáz...

- Rumer Willis feje kuka, ám a teste az nagyon rendben van. Vajon apuka mit szól a lányának alibi filmes karrierjéről. Lucky szerepe, karaktere kidolgozatlan. A film szerint egy narkós ribanc, aki ha iszik eleget, kapható leszbikus szexre is, de mértéket nem ismer. Nehezen tudom elképzelni, hogy Bruce Willis ennyire leszarja, hogy édes kislánya mihez adja a nevét és a testét. Ennél a filmnél sem a színészi játékára fogunk emlékezni, az biztos. Azért amikor vetkőzni kezd és táncol, kapunk elég közelit a popsijáról, így látszik, hogy bár az arca nem éppen a legsikerültebb géneket örökölte aputól és anyutól, az a popsi azért kapott rendesen, ahonnan kell. De nem ettől lesz jobb a film.

A jelenet már-már a soft-pornó határait súrolja.

- Kapunk egy orális nyalakodást is, ami nagyon szépen, realisztikusan van fényképezve. Az ember rendesen kedvet kap. Talán kicsit indokolatlanul hosszú a nyali, de ebben a filmben amúgy is jellemzőek az elhúzott üresjáratok - pl. Lucky tánca, majd részeg sétálgatása a házban - mivel a forgatókönyv olyan ötlettelen, hogy átsüt a vásznon.

Évente elvállalok 30-40 ilyen szerepet... Abból meg lehet élni.

- A film lezárása eléggé pongyola. Hiába tesznek be két olyan színészt, akik más filmekben húzónévnek számítanak. Dominic Purcell (A szökés sorozat, Penge 3.) és Holt McCallany (Gengszterosztag, Alien3) pár perces jelenléte nem dobja fel a filmet, bár, az igaz, hogy a jelenetük az egyik legértékelhetőbb az egész filmben.
- Nem vagy egy filmes gourmand? Ennek ellenére még neked is fel fog tűnni, hogy cicit nem nagyon, de bugyiba bújtatott női popsit annyiszor fogsz látni a film során, ahányszor csak lehetséges. Majdnem annyira tolakodóan tolják a színésznők seggét az arcunkba, mint a magyar komédiáknál a reklámokat. Már nekem volt zavaró. Ha nincs fingom se, mivel töltsem ki a a másfél órás filmidőt, mutass lassítva női seggeket. Nem ettől lesz jó a film.

- Taylor Cole lábait nagyon elverhették a forgatás alatt, annyi folt van rajtuk...

20% (vannak benne seggek.)

A filmet egyik kedvenc oldalamon keresztül megtekintheted! Megfelelő link itten kérem!

Szívszaggató - Heartstopper (2006)

Szívszaggató - Heartstopper (2006)

Rendezte: Bob Keen

Bob Keen tinédzser kora óta munkálkodik a filmes pályán. Sok területen kipróbálta magát, készített miniatűr modellek, maszkokat, másod-operatőrködött és néha filmeket rendez. Sajnos, rendezései nem képviselik azt a magas minőséget, mint amikben benne volt a keze nyoma. A "Szívszaggató" bugyuta, kiszámítható és enyhén müvészieskedő produkció. A megtekintés után kb. percekkel felejted el. Észrevétlenül fog elsüllyedni a horrorfilmek áradatában, mert nincs benne eredetiség és a minőségi gore jeleneteket leszámítva bugyuta az egész.

Jonathan Chambers (James Binkley) igazi gyökér sorozat gyilkos. Vagy tömeg. Vagy e kettő kombinációja. Éppen a kivégzését tartják, mint a kisváros legnagyobb buliját, csak nem sikerül tökéletesen a munka. Chambers meghal. Nem teljesen. Mert horrorfilmben így szokás.
Átviszik a kórházba, és közben a mentőautóba felvesznek egy öngyilkosságra hajlamos fiatal nőt is. Tininek próbálják beállítani a filmben, de senki nem fogja elhinni. Míg beérnek a kórházba, kitör egy hatalmas vihar. Chambers-et vizsgálgatni kezdi a patológus, azután helyet cserélnek. Chambers miután kiszaggatta a patológus szívét, valami, a néző számára ismeretlen vudu mágiának köszönhetően visszaszerzi az arcát és gyilkolászni kezdi a kórház személyzetét és betegeit. Láttunk már ilyet.
A kórház persze a vihar miatt félházas, ember alig lézeng, a fények pislákolnak, stb.
Az emberek fogynak a megmentett fiatal nő pedig együtt menekül egy szúrt sebbel bevitt afroamerikai sráccal.
Vér... vér mindenütt.
Hosszúnak tűnt a film.
Nem tetszett.
Nem is emlékszem már.

Feltűnik Robert Englund a filmben, alias Freddy Krueger, mint seriff.
A tetoválásnak fontos szerepe van, csak nem derül ki, mi az.

30%