Old 37 - Old 37 (2015)

Old 37 - Old 37 (2015)

Rendezte: Alan Smithee

A film Mafab adatlapja: Old 37 (2015)

Megtekintés: Elég nagy a dömping, amely közepén beúszik ez a film az érdeklődésünk körébe. Ha kihagyjuk sem vesszük észre.

Azért az beszédes, hogyha egy filmet az egyezményes leplező rendezői kredit alatt engednek forgalomba. Ilyenkor, a direktor valamilyen okból - többnyire kreatívra hivatkozva - úgy érzi, nem akarja gyermekét a nevére venni. Talán mert szégyelli vagy a producerek olyan szinten legyeskedtek a nyoszolya körül, hogy félő, a megszületett gyermek/termék, sokkal inkább az ő művük, mint a rendezőé.
Az "Old 37" filmterve Paul Travers rémálmára épül és előmunkálatai a filmnek már 2011-ben elkezdődtek. A rendezést az azóta Sport EMMY díjas vágó, Christian Winters kezébe helyezték és valahol félrecsúszott a dolog, hiszen az előmunkálatoktól a bemutatóig négy év telt el és Winters végül levetette a nevét a stáblistáról. Winters dokumentumfilmért kapta Sport Emmy díját a mi a két bokszoló felkészüléséről és összecsapásáról ( PACQUIAO-RIOS) szólt. A dokumentumfilm lényege, hogy folyamatosan a sportolók seggében vannak, és ebből vágják össze a hasznos anyagot.
Winters tehát még 2011 végén rábólintott a filmrendezésre és 2015-ben bemutatták a filmet. Közben ami lehet, elszaródott.

Winters kezdetben örült, hogy két filmes legenda került a kezei alá. Az egyik a Jason Voorhees alakját talán leginkább ismerten megformáló Kane Hodder lett, aki azóta is ebből a szerepéből él és ahol lehet, megjelenik. A másik pedig Bill Moseley, aki legalább akkora név horrorfilm berkeken belül, nekem mégsem maradt annyira meg az emlékezetemben. Moseley 1982 óta színészkedik és második filmje a Texas-i láncfűrészes mészárlás egyik idiótája volt. Csoda, ha benne ragadt a szerepkőrben?
Winters és Moseley nehezen jöttek ki egymással és elég bonyolult lenne kevés angol nyelvtudásommal kibogarászni, az eset részleteit a világhálóról, így nem teszem.
Mondjuk, az furcsa, hogy Moseley volt a lázadó és végül Kane Hodder alakjával a borítón jelent meg a film kiadása. Szegény Hodder, megint kapott egy szerepet, amiben csak legyűrnie kell az embereket, beszélni nem.

A film végül kikerült a világhálóra is - az USA-ban szeptember végén volt hivatalos bemutató. A történet elsőre a teljesen szokásos horrorfilmek vonalán halad előre. Őrült férfi mentősnek adja ki magát és megöl egy nőt, aki segítségre szorulna. Két fia a mentőautóból nézi végig az esetet.

Azután vannak kis változtatások, amelyek logikailag kikezdték az agyam és talán ez volt a kreatív oldala a dolognak, amely miatt volt feszkó. Ugyanis a történet sok részén, flashback meséli el, hogy mi történt a múltban, kb. 37 éve - talán innen a cím is - és a jelenben gyilkoló két testvér emlékeiből rakjuk össze, miért is teszik azt, amit.
Persze ez nem elég, mert a film fiatal szereplői szintén sok emlék jelenetet kapnak, amiből az derül ki, ők hogyan kapcsolódnak az eseményekhez. Végül a leszámolásnál elvileg összeáll a kép, mégis kissé zavaros marad.

A film úgy slasher, hogy néha elfelejti, hogy ahhoz többet kellene mutatnia. A fényképezése ettől függetlenül szép. A zene szinte végig aláfest, nem tolakodóan és amennyire hallatszik, korrekt munka. A színészek a szokásosak. Van persze karakter, aki klisés mint állat. Sosem értettem, hogy az ilyen filmekben miért kell erőltetni az egy ellenség figurát, aki elvileg kilóg a csoportból hozzáállása miatt. Mindegy. Itt is kapunk egy lányt, akit puszta kézzel fojtanánk meg... dugás után.

A főszereplő karaktere (Caitlin Harris) meg egyenesen egy seggfej csaj. A film elején fikázik egy társaságot, amelynek egyik tagjával végül csak össze szeretne jönni, még annak ellenére is, hogy korábban, mikor megtudja, hogy a csoport közvetlenül felelős egy idős asszony halálért, simán faképnél hagyja a srácot, aki részt vett a balhéban. Erre, hazamegy, műcsöcsöket (Komolyan!!!) csináltat a kiscsaj, átfesti a haját, hogy végül tiszta olyan lesz, mint a srác korábbi és utált barátnője. Ezek után randizik a gyerekkel. Normális?
Aki ezt írta, az normális?

40%

Ha szeretnéd látni: O L D  37

Kamu hirdetés: Karóra

Azért van humora egyes reklámozó oldalaknak. Most épp James Bondra hivatkoznak, hogy karórájukat még ő is megirigyelné.
Dehogy!
Ismerve a karaktert, az órája simán veri az összes kínai szart, amit a piacon látsz.
Talán még Brosnan idejében volt Omega órája. Most vajon mi lehet?

Biztos nem ez a kamu szar. :)

Mellesleg, miért is irigyelné, ha mondjuk létező személy lenne? Nincs a zsebében egy hitelkártya és nem bírja kifizetni? :)

Hú, az a Viagroll, mellette vajon mire lehet jó?

Fika: Az üreg - Átoksziget - The Hollow (2015)

Fika: Az üreg - Átoksziget - The Hollow (2015)

Rendezte: Sheldon Wilson

A film Mafab adatlapja: The Hollow (2015)

Megjegyzés: A bennem motozó kisördög azt mondja: Nézd meg! Egy szemét kis ördög az.

Azért, amikor a filmen belül ketten egy kocsiban ülve beszélgetnek egy harmadik emberrel az ablakon keresztül és közben a hátsó ülésről úgy kiszáll egy 16 év körüli lány, hogy arról a trió egyik tagja sem szerez tudomást, akkor elgondolkodom, hogy a forgatókönyvíró kit néz hülyének... Mert ez tipikusan olyan filmes húzás, amivel a nézőt akarják megvezetni. A film legnagyobb hibája, hogy tele van ilyesmivel, ami mostanra már cikinek számít egy filmben. Sheldon Wilson pedig nem kezdő amatőr, hogy ilyen olcsó húzásokkal fárasszon minket, mégis megteszi, és pont ez az oka, hogy a nevét eddig nem hallottam, filmjeit nem láttam. Mert nem nagyon éri meg.

Amikor a film eleji szereposztásban a legismertebbnek számító nevet a film első öt percében kiradírozzák a filmből, azért az intő jel: egy magára adó színész nem vállalta a szereplést a direktor keze alatt, aki meg igen, az eleve nem sok értékelhetőt tett mostanában bele a portfóliójába; bocsesz Deborah Kara Unger!

Amúgy magam sem tudom, mit várok valakitől, aki röpke hat év alatt tizenhárom filmes produkciót dirigál le? Még egy koraszülötthöz is kell legalább hat hónap, nem, hogy egy filmhez, egy igazi szerelemgyerekhez! Wilson futószalagon okádja ki magából a filmeket, ezért nem várható el, hogy eléggé koherens legyen, amit látunk.

Már az idegesítő volt számomra, hogy míg Cora (Deborah Kara Unger) vásárol a kisvárosi boltban, kutyusa megmorogja a zöld hátteret a kocsijuk hátsó üléséről. Na, gondolom, valamit lát az eb és mindjárt elkezdődik a mészárlás a kisváros főutcáján. De nem ám! Kimennek az autóval az erdőbe és nincs ráutalva, de utaznak is valamennyit, miközben a kutya egyre vadabbul ugat valamit az erdő fái között, míg végül kiugrik az ablakon - persze pont akkor áll meg a nő . és eltűnik a fák között. Anyucit nem zavarja, hogy valami kurvára nincsen rendben, ezért megy is utána. Mentségére legyen mondva, hogy biztos régen itt lakik, tehát nem fél a saját árnyékától és még világos nappal is van. A kutyus nem kerül akkor elő, viszont egy villámcsapás életre kelt egy fa odvában valami borzalmasan szar CGI effektet, ami megtámadja az egyetlen húzónevet és mire legközelebb látjuk, szarrá marcangolt testtel kapaszkodik a kocsija betört ablakkeretébe. Snitt.
Kérdés: Ha a villám akkor keltette életre a CGI nemtommit, akkor a kutya sokkal korábban mi az anyjára reagált olyan hevesen a városban?
Bízom benne, hogy ez kiderül később a filmből, mert ez így elsőre nem kicsit túl van erőltetve.

Hogy az első öt perc után nem töröltem a filmet, az annak köszönhető, hogy a főcímnek és a fényképezésnek azért van némi - szürkéskékes - hangulata, ami tetszetős.

Rögtön utána - akkor még ki sem derül Cora további sorsa - azonnal átmegyünk egy vizuálisan elég erőszakos rémálom képbe, amiről akkor derül ki, hogy a feltehetően főszereplő fiatal lány álma, mikor az autó hátsó ülésén felriadva belemarkol a sofőr lány mögött az ülésbe. Érdekes egy montázs, mert eleve olyan, mintha a filmben majd később történő eseményeket láttatnák a nézővel, ami nem rossz ötlet. Az, viszont kevésbé szimpatikus, hogy összemosták a szekvenciát a kezdő támadással. Legyen nekik, biztos rendezői húzás. Eszem.
Persze hirtelen fékezés, hiszen a hátsó ülésről rendesen a szívbajt hozta a sofőrre a kiscsaj. Erre az anyóülésről megszólal a harmadik női szereplő: - Azt mondtad, tudsz vezetni!
Különvélemény: Tudok is baszd meg, de nem úgy, hogy közben visítva rám riasztanak hátulról, te idióta!
Ennél kevesebb vehemenciával, ám hasonlóan összevesznek és csinálnak egy sofőr cserét, csak közben árnyalják a karakterek kapcsolati hálóját: Emma (Alisha Newton) a rosszakat álmodó kislány, ezért Marley (Sarah Dugdale "Dugd el"??? Érdekes, hogy születési adatot nem ad meg az imdb, bezzeg a magasság, 170cm, az fel van tüntetve.), és a merevebb nővér, Sarah (Stephanie Hunt) előtte nem ölik egymást. Fura, de mintha Sarah kezdte volna a beszólást... Egy ideig tengődtek a szüleik halálából - életbiztosítás - de mivel külső adottságaik ellenére mégsem a pornóiparban tevékenykednek, előző lakhelyüket hátra kellett hagyniuk és átköltözködés közben vannak Cora nagynénihez.

A két idősebb lány visszaül az autóba és mennek tovább. Azután itt jött az első rész, amikor már tudtam, hogy ha erről a filmről bármit írok, az fikázás lesz.
Nosza hát:
Elindulnak tehát a három lányok a komphajóhoz. Emma, aki pár perce felriadt álmából, most a bepárásodott ablakra rajzol két hatalmas macskaszem formájú ábrát és azon keresztül nézi az erdőt. A kamera perspektívát vált és most kívülről mutatja az ablakot és miközben a lány kifelé néz, felerősödik valami - akár motorhang szerű, akár farkasember morgás - és Emma hirtelen letörli a párát, vele együtt a szemeket, majd félve zihál.
Beszart a saját maga által felrajzolt két szemtől?
Na menjetek a picsába.

Ezt nevezem bazári ijesztgetésnek és az ilyen horrorfilmek simán pattannak le rólam. Ez azon kívül, hogy felidegesít - picit csak... - semmi más hatást nem vált ki belőlem. Szórakoztatnia kellene.
Tizedik perc és már tudom, hogy nem fog tetszeni az olcsó húzásai miatt.
De azért nézzük csak tovább. (Közben eltelt egy nap, megnéztem három másik filmet és egy Norvég-Magyar meccset, amelynek köszönhetően Magyarország ismét eljutott egy EB-re!)

A kislány előkerül, majd átmennek a komphajóval a szigetre. A kisváros elég csöndes, ám ott nem időznek, haladnak Cora nénihez. Közben elfogy a benzin és az erdőből is fura hangok szűrődnek ki. Természetes, hogy halálos pánikba esnek, hiszen három, erős nőről beszélünk. A kocsi viszonylag közel adja meg magát a nagynéni házához, ezért lehet futni.
- Gyorsabban! - kiáltja az egyik, és ezzel Emma megbotlik, majd azonnal lesántul. A kocsitól alig jöttek el 15 métert! Komolyan, sportosak ezek az amerikai tinilányok!
Ilyen gyorsan, ennyi klisét én még filmben nem láttam. (Az, hogy Emma figyelmezteti őket a hátsó ülésről, hogy világít az üzemanyag elfogyását jelentő lámpácska, csak hab a tortán.)

Azt hiszem, ennyi is elég, hogy megmutassam, miért nem szórakoztató film a "The Hollow" számomra. Nem kérek én tűéles logikát egy horrorfilmtől, de az elrugaszkodott történet mellett azért feleljen már meg az értelemnek egy film és hozzon egy szintet, ami valahol egy átlagos hatéves szintje fölött van. Az ilyen mozik pont olyan érzést keltenek bennem, hogy a forgatókönyvíró vagy füvet szívott az elmúlt húsz évben, vagy egy iskola udvaráról grundolták össze az alapanyagot.
2015-ben, habár a CGI is lehet bombasztikus vagy rettentő gagyi, nem biztos, hogy elveszi a kedvem, ha a történet amúgy rendelkezik szükséges plusszal.
A Syfy gyártó cégnek van még mit tanulnia. Biztos vagyok benne, hogyha összeszedettebb az egész, egy szórakoztató film is lehetett volna ez a televíziós produkció.
Sőt, biztos vagyok benne, van, akinek ez szórakoztató így is.

20%

Nézd meg ezt a rettenetet: Az üreg. (Talán célzás az író fejére.)
Vagy egyik kedvenc oldalamon: Á T O K S Z I G E T (Plusz sok minden más is van ám itt!)