Néptelen történet - After (2012)

Néptelen történet - After (2012)

Rendezte: Ryan Smith

A film Mafab adatlapja: After (2012)

Megtekintés: Mindenképpen! Néha csak úgy jönnek ezek a filmek és letaglóznak.

Ez egy misztikus, romantikus dráma a megbocsátásról, lelkiismeretről és a sorsszerűségről. Semmi elvárásom nem volt a filmmel kapcsolatban. Két ember a buszon, beszélgetnek, majd lesz valami. Ami azonban a következő másfél órában történt az egy kellemes mesefilm volt, felnőtteknek. Szeretem az ilyesmit, mert ha egy film be tud szippantani, akkor valamit jól csináltak. Az After pedig megragadta  a kezemet és végigvezetett magában.

Ana (Karolina Wydra) naplóját írja egy buszon, miközben hazafelé, Pearl-be tart egy magányos utazásról, amikor Freddy (Steven Strait) mellécsapódik társaságnak. A fiú kissé tolakodó személyiség és Ana már-már sikeresen lerázná, amikor váratlan baleset éri őket a buszon.
A lány másnap otthon ébred és azt hiszi, csupán egy rossz álmot látott. A napi rutinnak megfelelően elindul a városka kórházába dolgozni, ahol végül megdöbbenve veszi tudomásul, hogy rajta kívül, úgy tűnik nincs teremtett lélek a városban. Végül, egy napi depresszióba süllyedés után azért kizökkenti egy rockzene hangos kakofóniája a tespedésből. Utána jár a zaj forrásának és kiderül, vele együtt valahogy Freddy is hátramaradt a városban, hogy azután már közösen ötleteljenek rajta, hogyan lehet kikerülni a csávából.

Jason Parish és a rendező saját ötletéből készült a forgatókönyv, amely számomra végig fenn tudta tartani az izgalmat és minden egyes újabb rejtélyes szállal csak kíváncsibbá tett. A film végül nem hagyja kétségek között a nézőit és tisztességes lezárást is kapunk, ami külön élvezetessé teszi a művet a sok hasonszőrű témát feszegető mozi között. A legtöbb túl nagy hangsúlyt fektet a misztikumra, nagyon igyekszik a nézőt elkápráztatni. Az Afterben is vannak persze olyan részek, amelyek növelik a fantasy érzést - áthatolhatatlan fekete felleg, jelképes átjáró máshová, kulcs őrzője, stb. - mégis, nagyon egyben van a film és igyekszik némi realitást csempészni a felfoghatatlan mellé. Pl. Freddy amikor kiszámítja a fekete felleg gyorsaságát és hatósugarát.

A Lost sorozatban is feltűnt köd ismét dolgozik. Vagy miben láttunk még ilyet? Az ötlet lehet, hogy elcsépelt, hogy az izolált helyszínt egy sötét, fortyogó felhőszerű massza veszi körül, de ennyire látványosat és ügyeset még nem nagyon láttam.

Az egész film egyfajta rémálom képletet követ és a purgatórium végigjárását. Erre pedig még ateistaként is lehet az ember fogékony.
Ezek mellett a zene eléggé elsikkad, viszont a fényképezés, annak ellenére is, hogy végig statikus a kamera látószöge, nagyon szép a felvétel, kifejezetten jól kufárkodnak a széles vászonnal és az effektek is teljesen rendben vannak.
Külön plusz pont, hogy a filmbeli szörnyet csak annyira mutatják, amennyire muszáj, így nem tűnik gagyinak, hanem tényleg fenyegető. A végén a CGI is korrekt, nem bántó, nem tűnik olcsó tévéfilmes munkának.

Ha van másfél órád és a film a gép mellett hever, megéri a ráfordított időt. A kétszereplős kamaradarab egyáltalán válik unalmassá. Amikor jönne egy üresjárat, kapunk egy flashback-et vagy egy új puzzle darabot a megoldáshoz.

75%

A magyar címválasztás növeli a mesei hatást és kivételesen a szójáték ellenére nem teljesen értékelhetetlen.
Mostanában mintha egyre több hasonló témájú filmbe botlanék. Ez azok közül a jobbak közé tartozik.

Ha esetleg megnéznéd a filmet, itt van rá mód, hogy letöltsd! After (2012)

Szerintem ennél a jelenetnél másnak is a Gyűrűk ura varázskapuja fog eszébe jutni, épp csak a tünde vagy milyen írás hiányzik körüle. 

Blog: A Frozen labda, amitől lefagy a gyerek.

Tecsó bevásárlás fiammal. Kiszúrtunk egy Frozen labdát, leárazva, pár százas ajánlat, de szerintem a kutyának nem fog ez kelleni, hiszen...

...jobban megnézve...

...a levegő befújására szánt lyuk pont a rajzfilmkarakter szemére került, amitől elég Terminátoros lett a kinézete.

Nekem nem kéne.

101 Sci-Fi: A kilátóterasz - La Jetée (1962)

A kilátóterasz - La Jetée (1962)

Rendezte: Chris Marker

A film Mafab adatlapja: La Jetée (1962)

Megtekintés: A sci-fi kedvelőinek vagy azoknak, akiknek szívéhez nőtt a 12 majom.

Chris Marker 1962 sci-fije még a 27 perces játékidejével is elég hosszú darab. Viszont úgy sci-fi, hogy nincsenek benne sci-fis dolgok. Sem robotok, sem űrhajó, sem idegen lények, sem más vilá... ja, az nem biztos.
A címfordítás kissé felemás. Máshol "A peron" címmel találkozhatunk vele, habár a kulcsjelenet repülőtéren játszódik.

A jövőben játszódó darab mára már a múlt. A világot elpusztította egy világégés, amelynek köszönhetően a kevés túlélő a föld alá kényszerült. Nem tudni, valójában mennyien maradtak életben, de egy kolónia életébe bepillantást nyerhetünk. A Palais de Challiot épülete alatt egy maroknyi kutató és tudós kidolgozik egy elvet, melynek lényege az időutazás. Abba ne menjünk bele, mennyire profán a megvalósítás. Sokkal inkább emlékeztet Farkas elmeutazására "X-Men: Az eljövendő múlt napjaiból - X-Men: Days of Future Past (2014) ,mint mondjuk Marty McFly autós kalandjaira. Ki tudja miért, de a túlélők között pont találni egy elítélt bűnözőt, akin a diódák és gépek által végzet egyfajta időutazási kísérlet viszonylag kevés nyomot hagy.

Először a múltba küldik, mert az "kevésbé macerás", majd miután itt egy nővel romantikus kapcsolatot bírt kialakítani, megkockáztatják a jövőbe küldést. A jövő azonban nem fogadja be emberünket, hiszen ahonnan érkezett, az a jövőben egy megvetett múlt. Emberünk így dolgavégezetlenül érkezik vissza a föld alá, ahol, mivel a kísérlet nem hozta a várt eredményt, készek végrehajtani rajta a korábbi ítéletet. Ekkor azonban a jövőből jött emberek közbeavatkoznak, mintegy elismerve, hogy ha a férfi képes volt felvenni velük a kapcsolatot, talán mégsem olyan elmaradott, és annak utolsó kívánságát teljesítendő, visszaküldik az időben - amit ők már biztonságosan képesek megváltoztatni - és a férfi egy gyermekkori, erősen beégett emlék helyszínére repíti, ahol sok évvel korábban tanúja volt egy férfi halálának.

A '95-ös 12 Majomban már kicsit komolyabban adják elő az időutazást.

A megdöbbentő befejezés - legalábbis, ami akkor, 1962-ben az lehetett - a néző arcába mászik. Elgondolkodtatja az embert, hogy az időutazás, mint lehetőség, már nagyon rég foglalkoztatja az embereket és már akkor is érdekes teóriákhoz vezetett, fura megoldásokkal. Hosszan lehetne erről filozofálgatni, de amit én vallok erről, azt mostanában egy filmben is mondta valaki, igaz, azt hiszem viccesen említve: "Ha egyszer lesz időutazás, akkor már most is lenne!" - és ezen véleményemet még a féreglyukas fantáziálások sem tudják megváltoztatni. Mert ezt, akkor hiszem, ha látom, bocsi!

A film is eléggé lengén kezeli az időutazás módszerének, lefolyásának megvalósítását. A férfi egy ágyon fekszik, szemére ellenzőt és diódákat helyeznek. Azután már a múltban van.
Nos, nem derül ki, hogy csak a tudata repül vissza éveket, vagy a teste is, mindenesetre a múltba materializálódik a teste és így tud kapcsolatba lépni egy nővel.
A visszahívása is rejtély ilyetén, hiszen, ha a múltba került, akkor a jelenben elvileg a teste nem fekszik az ágyon, így, a tudósok nem is tudják levenni róla a szemfedőt, ezzel megszakítva a kísérletet. Ha viszont meg ott maradt a teste, miképpen sétálgathat és érhetik hatások a múltban, miért nem csak testetlen megfigyelő?

Szóval, az alapötlet oké, teljesen rendben lenne, maga a metódus csiszolatlan.

De ha már a történet hihető lenne, akkor kössünk bele abba is.
Mit is akarnak a föld alatti világ tudósai?
Visszaküldeni és előre küldeni embereket, hogy figyelmeztessék az emberiséget a bekövetkező katasztrófára.
Aha!
Hogy képzeljük ezt el?
Visszamegy a pasas és szól a sarki rendőrnek, hogy vigyázat, jön egy gomba-bombafelhő és lefő a kávé?
Vagy elmegy egy nem ismert jövőbe és segítséget kér? Minek?
Ha a jövőben van élet, akkor nyilvánvaló, hogy már túljutottak a földet sújtó katasztrófa árnyékán. Másrészt, ha jönne is valaki egy ilyen dumával, milyen bizonyítékok után lehetne őt komolyan venni?
Azért ezt a részt valahogy csak megoldotta a forgatókönyv, mert végül a jövőben olyan emberek élnek, akik már használnak némi telepatikus képességet és az idő linearitását sem tekintik teljesen törvényesnek magukra tekintve.

Annak ellenére, hogy amikor a forgatókönyvet Terry Gilliam elolvasva beleszeretett a "12 majom - Twelve Monkeys (1995)" történetébe, a művet megihlető eredeti rövidfilmet nem látta, így elég dőreség teljesen összekapcsolni Gilliam nevével a korábbi filmet, mint alapot. A forgatókönyvírók, David Webb Peoples és Janet Peoples házaspár munkáját dicséri valójában és Elizabeth Hand magyarul is megjelent, 1995-ös posz-apokaliptikus könyvét a kész sci-fi dráma.

A La Jetée valójában egy fekete-fehér mozgó képes tabló, narrátor szöveggel és hangokkal megtoldva. Hangulatot a képek beállításaival, a fények játékával - az ébredő nő fotói elmosódottak, mintha tényleg álomból ébredne - és a képek váltásának tempójával érik el.

75% szerintem, de ne felejtsük el, hogy a 101 Sci-fi amit látnod kell, mielőtt meghalsz, beválasztotta a 101 film közé, mint megkerülhetetlen sci-fi alkotást, amit látnod kellene. Megtekintése után annyiban lehetsz csalódott, hogy a film formai nyelve egyáltalán nincs összhangban a mai ember elvárásaival.