Rendezte: Marcus Nispel
A film Mafab adatlapja: Exeter (2015)
Mindig is úgy gondoltam, hogy ha egy elkészült filmet több címen akarnak bemutatni, vagy több címváltozat közül egyik sem az igazi, ellenben bármelyik alatt találkozhatunk egy adott filmmel, ott gondok vannak. Nem feltétlenül komolyak, csak valószínűleg, volt egy munkacím, meg piszkoskodtak a producerek, a kiadó, forgalmazó, míg végül már senki nem emlékszik, mi is a film valódi címe. Jelen darabnak van egy főcíme, ami a látott változaton megjelenik "The Asylum". Ettől függetlenül Exeter címen akadtam rá és ha ez nem elég, az imdb még Backmask néven is hivatkozik rá.
Marcus Nispel rendező, aki amúgy kellemesen véres darabokat szokott ránk zúdítani, mostanra biztosan kiégett, vagy a két forgatókönyvíró társa, a Kirsten-ek csavarták el a fejét a nem megfelelő irányba a kamera objektívjéről, hogy ezt a hozzá mérten méltatlan darabot kiadta a kezéből. Sehol nincs az a brutális képi világ, ami a "Texas-i láncfűrészes" Remake-ben tetten érhető, vagy a két barbáros mozijában (Conan a barbár, A barbár), bár abból az egyik inkább nyomkeresős... Nem tudom, mi lett azzal a Nispellel, aki okádja a hangulatot és vért, de ebben a munkájában alig érni tetten nyomokban azt, amit szeretni lehet tőle.
Egy csapat fiatal gondolja úgy, hogy a helyi vallási közösség által felújításra megvásárolt egykori diliházban kellene csinálni egy jó kis bulit, mielőtt kihordják a szemetet és nekiállnak kiskorúak menhelyét fabrikálni belőle. A buli fergeteges és másnapra még ott ragad a kemény mag. (Mondjuk nehezen hiszem, hogy egy több száz fős ereszd el a hajam után másnap alig pár ember maradjon a helyszínen az eseményekre, arról nem beszélve, hogy van zenekar, sör rogyásig, kurva nagy kupleráj, de arról szó nem esik - ilyen filmekben nem szokott - hogy kiállja a buli költségeit és ki fog eltakarítani utána.)
Akik maradnak, azok pedig belekeverednek egy elszigetelős, ördög által megszállós horrorba. Persze van Internet kapcsolat, meg youtube segítség, de annyi eszük már nincs, hogy az egyik ágyat faltörő kosnak használva kimeneküljenek illetve az Interneten keresztül segítséget hívjanak, amikor elszabadul a pokol. Viszont teljesen logikusan, percek alatt összedobnak egy Quija táblát, amelybe késsel még a megfelelő jelöléseket is belekaparják. Hihetetlen, hogy Amerikában mennyire előre haladottak a technika órák famegmunkálási részeivel!
Brad (Brett Dier) az atyának segít az épület pucolásánál. aznapra végeznek, holnap lehet folytatni. Teszem hozzá, alig pár ember lézeng az épület körül, pedig több tucat konténernyi szemetet kell belőle kihordani. Brad délutánra már a haverjaival lógna, de egyikük nagyon bölcsen kitalálja, hogy milyen bulit lehetne rendezni a bezárt objektumban. Nosza estére már megy is a tivornya. Brad öccse, Rory (Michael Ormsby) is képviselteti a fiatalos lendületet és megjelenik egy fekete kiscsaj is, Reign (Brittany Curran), hogy Brad-nek legyen kivel összeszűrni a levet, ha lesz rá idő.
Másnap meg elszabadul a pokol.
Meg van kötelező csavar is, de nagyon nem lepődsz meg.
Nem ez a jó irány, Mr. Nispel! Eddig Remake-ket és feldolgozásokat készített és az első saját ötlet sajnálatosan unalmas darab lett.
Majdnem egy órának kell eltelnie, hogy újra erőt vegyen magán, ám akkor rendesen kinyílik és Lang is előkerül.
A filmhez sokat hozzá tesz a szép fényképezés, viszont sokat ront rajta, hogy kissé összecsapottak a gore effektek - Nispelre ez nem jellemző - és a film minden félelmetes jelenetére jut egy angol humorba oltott válasz. Szóval, horrornak nem lehet eléggé komolyan venni, komédiának viszont rettentően vérszegény, hogy egyfajta képzavarral éljek.
Sok a kamu ijesztő momentum. Hogy egy példát írjak, két szereplő keresgél valamit az épületben és az egyik lépcsőről eléjük esik egy tekercs toalett-papír, de mivel a papír alapjában véve nem túl ijesztő, megtámogatják egy kis hangeffekttel is, biztos, ami biztos. Ez viszont szerintem a horror filmek legalja. Kb. mint amikor a Sikoly filmben a gyilkos a levegőben suhint a késsel, aminek markáns fém csúszik a fémen hangja van. Aha.
Amúgy mindig elgondolkodtat az ilyen műfajú filmekben, hogy amikor valakit megszállnak, azt ha rokon, vagy gyerek, igyekeznek nem legyilkolni - itt pl. Rory-t nem verik agyon, amikor megszállja a démoni Devon, pedig azért csak kitöri egy pacák nyakát - viszont, mikor átmegy a szöszibe, Brad már nem olyan finnyás, amikor meg akarja fékezni és simán beleszúrja a szemébe az injekciós tűket. Oké, de ha elmegy a démon, akkor ott marad egy vak csaj és Brad meg fizetheti a járadékot élete végéig...
Az épület látszik, hogy nem kicsi, de még így is meglepő, mennyi felé elbolyonganak a szereplők és ha már a hetvenhármas Ördögűzőben jól lehetett sokkolni a hídban, pókként közlekedő kislánnyal, a trendnek megfelelően, amit mostanában sok tucat hasonló filmben láthatunk, itt is van kicsavart pózolás. Azért van apró öniróniai is, mert a macskás jelenetben - melyik horrorban nincs macskás jelenet? - Brad megjegyzi, hogy mennyire klisés az egész.
Ez jellemző az egész filmre.
Sajnos.
50%
