Rendezte: Jon Watts
Megtekintendő: Persze. Nem olyan rossz, de azért megugorja azt a határt, amit egy kis költségvetésű horrornak meg kell.
Nem szeretem a bohócokat. Johnny Depp, amennyire tudom, fóbiás tőlük. (Más kérdés, minek vállal akkor annyi bohóc szerepet.) Eli Roth producerkedik is, ha nem éppen a filmvilágban akarja letenni a névjegyét. Bár, én hülye, már letette!
Szóval, habár a bohócokat rühellem - nem tudom miért, hiszen sokat cirkuszba sem jártam és amennyire emlékszem a Feleki Kamill féle "A kisfiú meg az oroszlánokat" még talán kedveltem is gyerekként. Igaz, ebben nagy szerepe volt, hogy a két oroszlán szereplő színészt - Feleki Kamill-t és Dajka Margit-ot - tiszteltem és korábbi munkásságukat nem nagyon ismerve is kedveltem.
Az elmúlt időszakban két filmet is megnéztem, amelyben érintőlegesen vannak bohócok (Három bohóc, Gingerclown) és van egy virtuális, papíron nem szereplő listám, ami szerint szintén vagy egy bohócos film, amit meg kell néznem, de a címe most nem jut eszembe. Utólag pótlom.
Kent (Andy Powers) ingatlanok eladásából él. Szerencséjére, mert az amerikai társadalom elég trehányul viszonyul az ingatlanban hagyott holmikért, ha nincs ismert örökös. Tök jól jön, hogy Kent beteheti lábát abba a házba, melynek előző tulajdonosa elhunyt és eddig senki nem túrta át a pincét, kincsek után. A fia születésnapján komoly bajok vannak: nem érkezett meg a megrendelt bohóc. Valami kuplerájban igyekszik épp kimagyarázni magát szerencsétlen? Kent azonban, véletlenül, a legjobb helyen van! A pince tele szir-szarral és a sarokban egy utazó bőrönd, benne pedig a szükséges plusz: bohócruha, paróka, vörös nózi.
Magára vesz mindent - nem gondolta azért ezt végig, hiszen egy bohóctól a gyerekek elvárnak egy kb. negyven perces műsort, meg, hogy az ünnepelt tortájából felzabáljanak vagy negyven szeletet - és hazamegy, mint Girnyó, vagy Gumó, vagy Gummo, a bohóc. Nagy a siker, mert miért ne? A fia él - majd később talán hal is - az ilyesmiért.
A bulinak vége, de az élet menne tovább, ha Kentre nem tapadna annyira a gúnya. Nem elég, hogy majdnem eret vág, miközben szabadulna a göncből, de a vörös krumpli orr és a pride színű paróka sem akar letakarodni a főszereplőnk testéről.
Nem lesz belőle országos újsághír. A környezete eléggé vak módon viszonyul a problémához, amely hamarosan abban teljesedik ki, hogy Kent rendesen el van átkozva egy gonosz démon által, amely, most, hogy Kent a bőrébe bújt, jogot formáz az apukára és lassú árváltozásba hajszolja, melynek végén nem más vár emberünkre, mint a gyermekkannibalizmus.
Mert az átok szerint öt gyermeket felfalnia a démon bőrét magára húzó személynek, hogy megtörjön az átok.
Kent egészen jól halad - kicsit prűd is a film ebből a szempontból - ám az utolsó gyermek akár a sajátja is lehetne.
Anyu (Laura Allen) erre viszont nem fogékony. Totál megértem. Elkezdődik a végső leszámolás.

Színészek, erős közepes. Van kötelezően meghalni írt karakter - köcsög iskolatárs - van kötelezően kinyírásra teremtett közeli rokon - az apuka - és van viszonylag nagyobb statisztériát megmozgató, végső balhé is - gyermekmegőrző és játék park.
A befejezés pedig lefejezés!
Hú, baszd meg, ez egy telibe rakott szpojler.
Sokkal többet vártam ettől a filmtől az előzetes megtekintése alapján. Tényleg bíztam benne, hogy egy totálisan elborult, inkorrekt mészárszék lesz belőle, ahol hullanak a szingli anyukák és kölykeik. Ehhez képest egészen visszafogott a történet és az utolsó áldozati bárány - a kislány - kifejezetten gyenge volt, amíg sikítani nem kezdett.
![]() |
Azért parában még mindig Stephen King Pennywise-a viszi a prímet! |
Kár, mert kis merészséggel lehetett volna egy amolyan titkos favorit is.
A fényképezés rendben. A zenére nem emlékszem, így gondolom, nem nagy szám.
Eli Roth azért ennél jobbakat ránt össze. Szép dolog amúgy a filmes összetartás, de többet várok, ha bizonyos nevek szárnya alatt akar valaki előre törni.
Az egyetlen ismert név a mostanában elég mellékesen foglalkoztatott Peter Stormare. Az a bohóc is bevállal bármit.
50%