2015. március 17., kedd

Eszeveszett mesék - Relatos Salvajes (2014)

Eszeveszett mesék - Relatos Salvajes (2014)


Rendezte: Damián Szifrón

Az önfeledt kacagó poszter jó kontraszt a filmmel.
Megtekintés: Kötelező

Nem rajongok annyira szkeccsfilmekért. Egy átbeszélgetett hajnalban arra a következtetésre jutottunk, hogy biztos azért, mert nincs ideje az embernek megszeretnie a fő karaktereket, hogy azonosulhasson velük vagy szimpatizáljon, esetleg kellően megutálja az ember. Ez oké is lenne, de akkor mi van az olyan sorozatokkal, amelyik minden részben mást tesz meg főszereplőjének és a következő részben másért izgulhatunk. (Pl. Alkonyzóna-sorozat) Szóval keresgélnék tovább.
Talán a szkeccsekre épülő filmekkel valójában az lehet a bajom, hogy nem egységes filmként dekódolja az agy, hanem - kerettörténettől függetlenül - külön álló epizódokba szedi és ezért, mint nagy filmet, nehezebben tudja az ember értelmezni. Röviden: Sok esetben nem tetszik neki.
Persze, ennek ellenére lehet, hogy egyes darabjai tetszenek neki, csak az összkép nem feltétlenül, hiszen, nem egyetlen történetet kell feldolgoznia, megértenie és később esetleg beszélni róla, hanem 3-4 (V/H/S-sorozat), kirívó esetekben akár több tízet is. (The ABCs of Death)
Az argentin rendező előtt viszont le a kalappal!

Szifrón filmje hat történetet mesél el, nagyjából egyre hosszabban tálalva, melyek mind valahogy a bosszú tematikája köré épülnek fel. Hol hidegen tálalt, hol hirtelen indulatból fakadó bosszúról szólnak a történetek, melyek többnyire negatív végkifejlettel zárulnak.

A felütés rendesen megalapozza a filmet. A nyugodt beszélgetés, amely egy repülőn folyik, hirtelen már-már misztikus irányba megy el, majd értelmet nyer minden és egy csapat halálfélelmében sikoltozó ember között találjuk magunkat.

Kihalt vidék, csendes - túlságosan is az - autós étterem. Férfi érkezik, pincérnő fogadja, majd felismeri. A múltjának egy sötét árnya kelt ismét életre. A feszültség tapintható és miután a szakácsnő is belecsöppen a jelenetbe, lassan elharapódzik a horror.

Vidéki szerpentinek, drága autó, lepukkant kocsi, leszorítás, bemutatás, majd mindenki menne tovább, ha drága autó nem robbanna le egy defekttel. Vidéki surmó beéri az öltönyöst és elkezdődik a második felvonás, mellyel a legvégső határait feszegetik az elégtétel kivívásának.

Szülinapi tortáért megy apa (Ricardo Darín) és amíg bent fizet, kocsiját elvontatják, szerinte jog nélkül, hiszen felfestés az nem volt. Panaszkodik, de a kutya sem hallgatja meg. Kezd tele lenni a töke. Közbejön minden és a kocsit ismét elviszik. Milyen jó, hogy az ember robbantás-szakértő, aki eddig bontásoknál kamatoztatta szaktudását. Ideje kicsit másfelé orientálódni azzal a sok robbanóanyaggal.

Hajnalban kölyök hazaérkezik a családi autóval. Nem elég a horpadás az elején, de a fiúnak sikerült egy állapotos mamát is elütnie majd távoznia segítségnyújtás nélkül. Mire apuka összeszedné a lehetőségeket, hogyan mentse a fiát, megérkezik az ügyész is és kezdetét veszi egy hosszas alkudozás, melyben elvileg a kertész nem kevés pénzért magára vállalná a bűntényt. De mohó az ügyvéd is, mohó az ügyész is, így az utolsó pillanatig nem tudni, végül kit fognak átadni a törvénynek.

Két kedves harmincas esküvője lesz látványos bulvár-balhé, mikor kiderül, hogy az ifjú férj egyik hódítása is a teremben van. Vajon mindent legyőz az igaz szerelem, vagy helyét átveszi a fájdalom és őrület?

Közel két órás válogatás, erősebb, gyengébb történetekkel, de végig egyenletesen igényesen elkészítve, remek színészi játékokkal, jó arányérzékkel vágva, összerendezve. A történetek végén pedig eldönthetjük, mi is a mondanivaló, levonhatjuk a következtetéseinket.

Nekem is voltak kérdéseim, észrevételeim. Ezeket igyekeztem összerendezgetni, ezért sorban megyek, viszont csak akkor olvasgasd el, ha láttad a filmet, mert erősen szpojleres lehet!!!

1.) Repülőgép - A film legrövidebb felütése jól indul, hangulatos és még fel is csigázza az embert. Kicsit engem félre is vezetett, hiszen olyan remek az eleje, hogy azt hittem, ezen a misztikus, feszült vonalon maradunk. A magyarázat persze közel sem olyan erőteljes, mint a felvetett kérdés, hogy miért vannak ott, de érdekes. Csak nem tudom, mennyire hihető. A főszereplőt, Pasternak-ot - akit nem is látunk - a többi szereplő párbeszédéből ismerjük meg. Ami szerint egy labilis idegrendszerű, problémás, depresszióra hajlamos, sértődékeny emberről van szó. Oké.
Kérdés: Egy ilyen személyiség, valóban képes lehetne egy repülőgépnyi "ősellenséget" összeverbuválni az életéből, hogy azután együtt fúródjon velük a földbe?
Persze, ne felejtsük el, hogy ez fikciós történet és a lényeg a karakter bosszúján van, ami jó ötlet.
Na de, mennyi tanulást igényelhet, hogy valaki repülőgépen dolgozhasson? Azután, míg felkutat mindenkit, akit valaha megutált? Végül, mennyi időbe és pénzbe kerül, mindenkit egyesével, különböző történetekkel, pont akkorra, arra a gépre csalnia? Szerintem ebben a formában egy lehetetlen küldetés. Viszont nagy poén!
Lehetett volna akár egy esküvő is, ahova mindenkit meghív, majd megmérgez egy tortával. Akkor még szép keretbe is foglalta volna a filmet. Bár, nem biztos, hogy üt akkorát, mint az így felhasznált főcím vágókép.

2. Éjszakai kitérő - Nem túl bonyolult cselekmény, erős színészi játék. A film legegyszerűbb története, viszont igényesen van tálalva ez is.
Két kérdés: A maffiózó fia miért nem mesélt valamit a rendőrségnek az eseményekről, miért ül olyan nyugodtan a pincérnő mellett, akinek azért volt szerepe apu halálában?
A szakácsnőről kár, hogy nem tudunk meg többet, akár a rendőrség elejtett félmondataiból, hiszen érdekes lehet, hogyan jut el oda, amit végül tesz. Értem, hogy védte a kolléganőt, de ez így kicsit snassz.
Ja, és sokalltam a vért a padlón.

3. Országúti erőszak - Steven Spielberg örökbecsű "Párbaj"-ának egy új variációja bontakozott ki a szemeim előtt. A kamion nem kapott szerepet, viszont most személyesen ismerhetjük meg magát a suttyó sofőrt, aki nem elég, hogy szórakozásból szívatja embertársát, még utána elégtételt is akar venni, holott csak simán leparasztozták. A suttyó persze mindjárt erőszakkal és sokkal erősebb válasszal készül; összetöri majd lefekáliázza a főszereplő kocsiját.
Másik hősünk a gyáva kisember, aki biztonságban érezvén magát, simán hecceli a másik sofőrt, majd mikor ismét szembesülnek, gyáván kihátrál a konfrontációból, csak már későn. Végül mindkét ember agya elborul és visszavonhatatlan lépéseket tesznek.
A film zenéje kellemes - A Flashdance válogatás albuma képviselteti magát. Gyönyörű a fényképezés és az egész filmet végig kíséri egyfajta morbid humor, amely talán még az utolsó epizódban érhető nagyon tetten.
Csak remélhetjük, hogy a valóságban nem sokszor történnek ilyen atrocitások az úton, bár, a beszerelhető kameráknak köszönhetően már lehet látni egyesmást a világháló.

4.) Koherensen felépített történet, amely megidézte Michael Douglas "Összeomlását". A kisember fellép a rendszer ellen. Végül sikerül neki és mivel a játékidőbe nem fér bele, néhány újságkivágással és montázzsal letudjuk az erkölcsi felemelkedés részt. Kicsit kiszámítható a film, és talán erőltetett a befejezése. Viszont jól elmeséli, milyen az, amikor valakinek minden összejön.

5.) Nagyon feszes bűnügyi történet a korrupcióról és a kielégíthetetlen kapzsiságról. Az apa egészen együttműködő, míg ki nem derül, hogy akiben megbízik, simán lehúzná. Kicsit talán erőltetett, hogy harminc ezren borul a bili, de várható volt az alkudozás buktája, hisz előbb-utóbb előkerül az a pénz, nem igaz? Végül a családfő azt teszi, amit lehet, én is tennék: - Edd meg amit főztél! - és hagyná, hogy a fia bevonuljon. De itt kezd érdekesen fordulni a történet, hiszen az apán kívül már mindenkinek az az érdeke, hogy valamennyit szakítson az ügy kapcsán, leszarva a fiú felelősségét. Ennek köszönhetően az apa furcsa mód jó alku pozícióba kerül és végül, egy kalapácsos apukának köszönhetően, megnyugtatóan le is zárulhat a dolog.
Csak a gyerek lelkiismeretére lennék kíváncsi, hiszen három ember halálában lesz így ludas. Viszont, az ügyvéd és ügyész örülhetnek, hiszen a balhét elvivő - és jobb esetben a legtöbb anyagi kárpótlást érdemlő - kisember, a kertész, végül némán kerül ki a képből.
Vajon - amit nem tudunk meg a kisfilmből - családjának a sorsa mi lesz végül? Kapnak némi pénz apuért, vagy abban a hitben temetik el az öreget, hogy az megölt két ártatlant és elnyerte méltó büntetését? Nehéz, nehéz.

6.) Minden leendő férj rémálma kell ebben a kisfilmben életre: A menyasszony - feleség - balhét rendez. Nem is akármilyent. Igazi gyomorba vágó drámaiság, de ne legyen a férj már olyan hülye, hogy egy olyan nőt is meghív az eseményre, akivel stikában kavart, miközben már fűtötte a feleséget is. A nők jók az ilyesmi kiszagolásában, a retorzió meg kiszámíthatatlan.
Romina (Erica Rivas) külön méltatást érdemel, annyira tetszett a játéka, pedig az érzelmek elég széles skáláján kellett végiglépkednie. Nagyon imádni való kis nő.
A befejezés kicsit itt is borítékolható, talán ez von le kicsit az élvezetből.
Nem tudom, azt a tortát miből csinálták, de szépen fel tudta a férj szedni a földről. :)


Viszont van itt minden, ami totálisan szétcseszhet egy lagzit: félrekúrás, megcsalás, fenyegetés, balhé, örömszülők hajba kapnak, stb. Ha ez sem szakít szét egy fiatal párocskát, akkor vajon ki fog???


Nem hibátlan mozi, néha talán kicsit keveset is mond el, bizonyos helyzetekben, mert többet szeretnénk tudni, de szórakoztató választás.
Megértem, hogy miért merték jelölni 2014-ben Oscar-díjra.
Szkeccsfilm ellenére is egészen jó filmélményt ad vissza a nézőnek és lehet róla beszélgetni.

80%

Egyszerűen egy zseniális darab arról, amikor elszakad a cérna. Most megtekintheted, ha itt keresed!: Eszeveszett mesék!

2015. március 15., vasárnap

Blog: Tisztázzuk már, miért érzem fontosnak, hogy néha tüntessünk!

Tisztáznék pár dolgot, ha már tüntetés van, meg szar az élet, stb.

Egyik barátomat, akinek mindenről van véleménye, állandóan dumál emberekkel és egyébként is nagy a szája, ha az élet dolgairól van szó, meginvitáltam, hogy vasárnap együtt nézzünk ki a forradalmi tüntetésre.
Jöttek is az olcsó és ostoba kifogások:
- Minek, hiszen úgy sem változik semmi!
- Ezt először is nem tudhatjuk, másodszor így van rá esély. Azzal nincs, ha az ember otthon a puffon ülve puffog. Ne felejtsük el, mekkora volt a nyomás korábban Gy. F.-re, akit végül egyik nap egy ötvenes nő leköpött az utcán ő pedig másnap lemondott. Nem állítom, hogy van éles összefüggés, de lehet. Másrészt, ezt ma O. V. nem tudod megtenni, hiszen a Tek-kes vérebei közelebb vannak hozzá a tömegben, mint a saját, hasban bő öltönye. Volt egy román diktátor is, aki addig szívta a népe vérét, hogy végül - nagyon helyesen - félre állították. Én nem állítom, hogy humánus megoldás az erőszak, de van, aki annyira görcsösen kapaszkodik a hatalomba, hogy annak csak a halott ujjait lehet lefejteni róla.
- Engem nem érdekel a politika.
- Erre mit lehet mondani, miután annyira buta kijelentés, hogy a vérnyomásom azonnal 500/1000. Ha lehet ennyi, ha nem.: - Te idióta, itt élsz, ide adózol és nem érdekel a politika? Azt hiszed, fejedet dugod a homokba és akkor kikerülsz előle? A politikát viszont te érdekled. Azért kell tüntetni, mert a politikusok a te zsebedben turkálva vesznek maguknak olyan házakat, amelyekben te még vendégként sem járhatsz soha. A te pénzedből fizetnek olyan kurvákat, akik egy alkalomra annyit kérnek, amennyiből te egy hónapig eteted a gyereked. A te pénzedből vesznek olyan karórát, táskát és egyéb drága szarokat, melyekkel egymás előtt villoghatnak. Persze, amikor egy újságíró rákérdez, hogy miért van erre szükségük - mert ez verbális farokméregetés csupán - akkor sértődötten elvonulnak, és fenyegetőznek, átkozódnak, hogy milyen irigy a magyar kisember.
De nem vagyunk irigyek, csak nem azt látjuk a mindennapokban, hogy a pénzt el lehet herdálni és a földből ássuk ki. Mi, akik dolgozunk, néha nagyon kemény munkákat, nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyasmiket vegyünk, amiket szemérmesen vagy szemérmetlenül a pofánkba tolnak. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a munkájuk a mi szolgálásunk, de ez a klikk inkább minket néz rabszolgának.
- Nincs kedvem tüntetni.
- Ez jó. Minél többen gondolkodnak így, annál kevesebb az esélye annak a változásnak, amelyet már akkor leírtál, amikor a segged még ki sem emelted a fotelodból. Nincs kedved? Szerinted a gyerekednek lesz majd kedve 10-14 órát azért gürizni, hogy ez a bagázs, akik elvileg a nép érdekeiben kellene, hogy létezzenek, eleget tehessen zsebre.
- Nincs értelme tüntetni a vasárnapi bezárás ellen, hiszen én hét közben is be tudok vásárolni.
- Ne keverd össze. Nem a vasárnapi bezárás ellen tüntetsz, hiszen az csak egy csepp a tengerben. Több ezer ember, aki kimegy, nem mind ezért lesz kint, hanem azért, hogy ezt a rendszert figyelmeztesse, nem tehetnek meg mindent örökké. Persze, ettől én még kiabálhatom, hogy dögöljenek meg, hogy elbaszták a vasárnapom, de te meg majd kiabálhatsz azért, hogy a körgyűrű is fizetős lett. Ennyire egyszerű. Mindegy, miért tüntetsz, hiszen ők elvileg meg sem hallgatják, csak látnak egy halom birkát, aki béget. De ha elég hangosan béget a nyáj, a pásztor megijedhet. Másodszor pedig nem arról van szó, hogy nem lehet bevásárolni a hét többi napján, hanem arról, hogy egy olyan rendeletet szavaztak meg megint, ami a lakosság nagy részét érinti és inkább negatívan, mint pozitívan. De te is rájössz majd, ha erről beszélgetsz emberekkel, hiszen a tradicionális vásárnap lenullázása nem csak kényelmi szempontokból zavaró, de egyszerű matekkal kiszámolható, hogy gazdaságilag sem előrelépés, a piac erőszakos manipulálásáról már nem is beszélve.
Azt hiszem, hirtelen ennyi. Kiszáradt a szám.

Ne felejtsük el azt sem, hogy amikor az MSZP ellen mentek az utcára az emberek, akkor a Fidesz dörzsölte a tenyerét, meg forradalomról hadovált - holott simán csak változásokat követelő tüntetésről volt szót. Most, amikor a tömeg ellenük tüntet, akkor már nem dobálóznak a hangzatos "tüntetés" szavakkal, helyette olyanokat hallunk inkább vissza a szájukból, hogy "hazaárulás".
holott nem ők a haza, hanem te, én és a nép.
Ők árulnak el minket, minden számunkra előnytelen ötletükkel, amelyet ránk sóznak.

Viszont, ha úgy vesszük, csak tolom itt a demagóg dumámat...

a képek csupán illusztráció, nem a 2015.03.15.-i napon készültek.

2015. március 14., szombat

Termékméltatás: Bajor mustár

Haas Spicy bajor pikáns édes mustár.



Ez simán kellemes mustár. Felvágottra nyomva, nem teljesen pépesre darált, turmixolt cucc. Kicsit édeskés, nem nagyon csíp. Szendvicsekre kíváló lehet, keverve Piros Arannyal.
Az ára (A Tesco-ban: 2015.03.14. - 449 Ft.-) lehetne barátibb is talán.
Néha szoktam venni, mert felüdülés a sok ismert ízű mustár és erősen csípős cucc között.