Undorváros - Taeter City (2012)

Undorváros - Taeter City (2012)

Rendezte: Giulio De Santi

Megtekintés? - Ha szereted az ilyesmit, akkor kötelező.

Az Adam Chaplin (Ha nem láttad, pótold, vagy mégse) alkotóinak egyik agymenése. Írhatnám, hogy filmje, ha az lenne, de ez inkább hetven perc celluloid rettenet. Másrészt, ha valaki kifejezetten élvezi a minőségi Trash-t, akkor pár sörrel felfegyverkezve szórakoztató darab. Eltelt pár nap a megtekintése óta, ezért már a tartalmát is elég hiányosan tudom felidézni.

Taeter Cityben - valamikor a jövő - a nem kívánt elemek életére könnyen pontot tesznek. Egy speciális rádióhullámot sugároznak naphosszat, amely képes a gyilkosokat "kiválogatni", hiszen azokban van egy gén, amely kapcsolatba lépve a hullámmal, a gyilkos hajlamú egyedet öngyilkosságba hajszolja. (Már-már az Esemény babérjai törő alapkoncepció) Persze a találmánynak van egy ritka mellékhatása; ha véletlenül valamiért nem lesz öngyilkos a gyilkos, akkor mérhetetlen plusz düh és erőszakosság tör belőle felszínre. Hát inkább hagyták volna a fenébe az egészet.

Biztos, ami biztos, a város utcáit egy álarcos motoros banda, csapat, horda járja, akik viszont levadásszák az összes szabadon kószáló bűnöző egyedet. Tehát, ha egy gyilkos hajlamú öngyilkosságot kísérelne meg és nem elég gyors, lehet, hogy a motorosok közül levadássza valaki. Persze a motorosokra nem hat a rádióhullám, holott a legnagyobb gyilkosok ők. Egye fene.

A levadászott emberek szerves része pedig szerves részét teszi ki a táplálék-láncnak, hiszen visszapörgetnek mindenkit a Franchise-ba, ha kell vérturmixként. Ezért olyan undorító a város. Meg a sok gore miatt, melyek a kevés pénz ellenére eléggé pofásak.

Monica Muñoz Penge szerepében.

A film fő cselekményszála pedig Trevor (Giulio De Santi), aki gyilkos hajlamú és felerősödik a rádióhullámtól, meg a motoros fejvadászok, akik a nyomába erednek.

Negatívum:
- Kevés eredeti ötlet.
- Ebből kifolyólag karcsú játékidő.
- Nulla színészi játék, vagy afelé tendál. Ez leginkább a női főszereplőn látszik. Mindenki maszkot visel, de ő néha leveszi, hogy lássuk, mennyire dögös, ám mire beszélni kellene, visszakerül a fejére, így főleg az utószinkront kell hallgatnunk.
- Gyakorlatilag folyamatos mészárszék.
- Agyon szűrözés, képremegtetés, ami idegesítő.

Pozitívum:
- A kevés pénz miatt elég ötletes képi megoldások, trükkök.
- Szép gore effektek.
- Nem olyan elborult, mint az Adam Chaplin.
- Ha nem tetszik, semmilyen formában, akkor legalább vigasztal, hogy rövid.
- A motoros akcióknál érdemes odafigyelni, hogyan lehet három játék modellből viszonylag ütős motoros jelenetet összehozni. Ha jól játszol a perspektívákkal, szinte elhiszed, hogy igazi motorokat látsz a képen.
- A reklám blokkok és rajzfilmes betétek hozzá tesznek.

A testek táplálékként való visszaszármaztatása kicsit a "Zöld szója - Soylet Green (1973)" klasszikus sci-fit idézi meg.

Különvélemény:
Nem tudom, lehet e olyasmit mondani, hogy a filmnek van művészi értéke. (Trash műfajnál ez eleve nem szokott felvetődni), de itt érezni, hogy a készítők erőlködnek, hogy valami pluszt szuszakoljanak bele a mészárlások közötti átvezetésbe. Csak nem nagyon van mit.
Még ha nem is hányod el magad a sok véres jelenet miatt, akkor is felvetődik a kérdés, hogy miért készülnek ezek a darabok.
Néha olyan, mintha egy gore készítő stúdió reklámfilmjét látnánk, annyira öncélúnak tűnik a sok pusztítás.
Viszont műfajon belül egészen jól működik - réteg műfaj, mint állat.

40%
Kifinomult néző esetén nézhetetlen.

Lavina - Turist - Force Majeure (2014)

Lavina - Turist - Force Majeure (2014)

Rendezte: Ruben Östrund

Megtekintés? - Természetesen. Tanulhatsz belőle.

"Avagy, szégyen a futás, de hasznos?"

Nagyon jó témát boncolgat a film. Sose kerüljünk hasonló helyzetbe! A szégyen és lelkiismeret filmje. A felelősség és bizalom filmje. Östrund talált egy jó témát. Egy pszichológiai tanulmányt, melyet két órában boncolgat.

Tomas (Johannes Kuhnke) és felesége, Ebba (Lisa Loven Kongsli) két gyermekükkel téli vakációznak egy hegyi paradicsomban. Alig egy hetes program és már a második nap megtörténik a családi rémálom: az irányított lavinát az étterem tetőteraszán élvezik, amíg túl közel nem jönnek a hógörgetegek. Ekkor Tomas csöppet sem hősiesen, bepánikolva és életét féltve, hátrahagyja a családját. Mikor elül a por-hó, lassan visszatér az asztalhoz, de már semmi nem lehet többé ugyanolyan.

Nem érdemes ragozni, nem is tudnám, hiszen azokat az érzéseket, amelyeket a film boncolgat és közvetít, csak hozzáértő családterapeuták tudnák érdemben kivesézni. Vagy még ők sem.
A feleségünk egy ilyen eset után, hogyan bízhat meg többé bennünk? A gyermekeink, akiknek eddig mi jelentettük a védelmet, az erős felnőttet, ezután ugyanazzal a rajongással fognak kacagni a vicceinken? Mennyire vésődik be az a pillanatnyi sérelem, amit akkor érezhettek, amikor apa "elhagyta " őket?

Östrund nem mond ítéletet, csak megmutatja, mennyire nehéz utána a másik szemébe nézni. A film végére azért, ha állást nem is foglal, kicsit igyekszik feloldani a feszültséget, hogy némi egyensúlyt hoz apa és anya közé, ami a válságos pillanatokban érzett reakciókat illeti, de semmi több.

A kis család még idill-ben van, dili helyett.

Ajánlott film, már csak azért is, mert nem szokványos témát boncolgat, mint mondjuk egy félrelépés és lebukás, vagy valami munkahelyi frusztráció hazahordása a családba. A Lavina egy okos kérdést vet fel, amely az emberi ösztönök szintjén működik, ezért nem is lehet eldönteni azt határozott igennel, vagy nemmel, csak tippekkel, hogy hasonló helyzetben, mi mit tennénk.

Figyeld:
- Egyértelmű, hogy a lavina jelenet a csúcspont. Érdemes figyelni a család reakcióit.
- Mats (Kristofer Hivju - A dolog prequel, Trónok harca sorozat) a cimbora karaktere, ahogyan okfejt, majd később, amikor a húsz éves barátnőjével filozofálgatnak az ágyban. egyszerre vicces és elgondolkodtató.
- A film amerikai címe a profán "Turisták", míg az eredeti inkább a "elháríthatatlan erő"-nek felel meg. A magyar cím is elég egyszerűen sikerült. Főleg, hogy már több filmet is bemutattak ezzel a címmel hazánkban.
- A klasszikus zenei motívumok és a képi világ nagyon steril és egyben van. A hegyvidék képei, a ködös síelés mind elég nyomasztó hangulatot áraszt.

Tomas és családjának szétszóródása a hóban jól jelzi, hogy csak ők, együtt tudnak tovább lépni a korábbi kellemetlenségen. Sikerülhet teljesen helyre hozni, ami elromlott?

70%

eXp tollából: Érzelemre-éhezve

Az érzelem nem valós

Egy átlagos napnak indult, átlagos ébredés átlagos érzelemváltozással.
A mézédes álomból ébredve, soha nem jó ráeszmélni egy új szürke nap kezdetére.
Gondolkodtam, és abban a pillanatban elhessegettem a szomorú érzéseket,
és reménykedtem valami jobb kezdetben. Reggel mégis vidáman, életkedvvel
ébredtem, habár tisztában voltam vele, hogy ez az érzés nem belőlem ered, és
nem lesz hosszú életű. Az vidámság oka a reggeli merevedésem volt, és a
kedvem hamarosan le is lankadt.

Visszatérő múlt sikolya

A kedvetlen énem újra előtört, és a színek nélküli világ újra magába fogadott.
Az ébredés és a felkelés vontatott folyamata után a reggelizés gondolata körvonalazódott
ki bennem. -És ha most kivételesen nem reggeliznék? Pattant ki a kérdés abban
a pillanatban fejemből. Talán akkor máshogy alakulhatna ez a nap, nem
ugyanúgy, mint mindezek előtt. Ezzel irányt is változtattam az első cél felől
a szobámon törve a fejem. A gondolat nem csak felvetődött, értelmet és
megvalósítást is nyert tőlem.


Unalmas nappal volt

A reggelit mellőzve mivel kezdődne a reggel, ha nem televízió bámulással
és netezéssel? -Ennyire mégsem hanyagolhatom el magam.
Irány mosdani, majd minden tevékenység ideje eljön idővel. Úgy is lett.
Mindezek mellett mégis végig untam az egész napot. Ha nincs értelme a
napjainknak, és nincs kivel töltenünk, akkor a játék is lehet unalmas
vagy bármilyen izgalmasnak megírt és eljátszott film.
Én a 18. életévem reggeleit már nem a semmire gondolva akartam eltölteni,
azt szerettem volna, ha lenne célom, vagy valakim.


Az este reménytelen kezdete

Több tíz órának tűnő nappal után végre beesteledett. Olyan bús képpel vágtam
neki az estének, mint amilyenné vált az arcom a reggeli vidámság elmúlása után.
Kivéve, hogy volt egy "talán." Talán holnap máshogy alakul minden.
Ezzel el is kezdtem felkutatni valami számomra megfelelő felnőtt filmet,
hogy kedvet kapjak a manuális önkielégítéshez. A start gombon a kurzor,
végre okozok egy kis örömet magamnak. Gondoltam én, DE NEM!
Az élet még azt a kicsiny örömet is elvette, ami csak pár másodpercig tartott
volna, munkabefektetés hatására. Megcsörrent a mobilom.....


A titokzatos hívó

-Igen tessék? eXp vagyok.
-Szia. Boróka vagyok, nincs kedved kicsit kipolírozni a jogosítványod?
-Szia, hát az attól függ, miben tudnék segíteni?
-Este mennénk a "Future"-be oda kéne elfuvarozni kocsival, persze ha nem tervezted, hogy alkoholt fogyasztanál.
-Szerencsétek van, nem szívesen iszom alkoholt. 5 perc és ott is vagyok.
-Ok rendben, Szia. És köszönjük szépen.


Baktattam a szomszédba

Kissé összekaptam magam, nem számítottam jóformán semmire. Elviszem őket bulizni,
hazavezetek, és ha telefonálnak, akkor értük megyek. Szimpla sofőr meló,
túlontúl egyszerű. Este csekély a forgalom, főleg egy kisvárosban.
Emellett csináltam már ilyet, nekik nem is egyszer. Átlagos öltözet, kabát,
alatta melegítő. Még csak meg sem fordult a fejemben, hogy velük tartok
bulizni, meg ugye józanul nem a legésszerűbb bulizni, de ha nem vezetnék, akkor sem szívesen innék
szeszes italt. Boróka barátja Papó már várt. -Nem most megyünk rögtön,
maximum 1-2 óra. És azzal a lendülettel meg is kínált mindenféle finomsággal
és üdítővel. Olyan este 9 óra fele járhatott az idő. Leültem és vártam.


Egy rejtélyes 4. fél

Boróka említette, hogy lesz még velünk egy lány, ő nemsokára érkezik.
Nekem teljesen mindegy volt, úgy is azt fuvarozom, akit beengednek az
autójukba. Boróka máris kiszúrta egy bicikli jellegzetes kattogását, és a
kapu záródását, a rejtélyes lány megérkezett. Aloának hívták.
Amint betoppant egyből rálátásom nyílt bársonyos vörös arcára. Először,
azt hittük, hogy a hideg hatására de az első rákérdezőnek adott válaszából kiderült,
hogy csak kicsit túl sokat tartózkodott a szolárium csövek közelében.


Megismerkedés közelebbről

Már első látásra is sokkal lehengerlőbb volt, mint a legtöbb lány a
közelben. A sapkája levételekor kiszabadultak gyönyörű göndör barna fürtjei
és hallatta finoman csengő hangját is egy "Sziasztok!" erejéig.
Borókának feltűnt, hogy még nem ismerjük egymást és kicsit sem habozva kezdte
Aloa bemutatásával.
-Aloa, eXp, ... eXp, Aloa.
-Szia, Aloa vagyok, zengtek újra az angyalok hangszerei. (És az a mosoly. :)
-Szia, én eXp. ,köpni nyelni alig tudtam.
És ezzel a lendülettel lehettem aznap újra vidám másodjára.


A szépség kivirágzik

Ahogy vetkőzött, egyre többet beszélt, és egyre jobban kezdett kibontakozni.
Kezdtem egyre jobban megérteni, és lassan az egész átfordult csodálattá.
Csupán annyira történt, hogy ez a lány röpke negyed óra alatt több
érzelmet ébresztett fel bennem, mint amennyi egész nap keresztbe kasul
cikázott rajtam. A nap utolsó pár órája teljesen beleégett a fejembe.

Az aznapi előzmények akár törlődhetnének is, 'gondoltam' és teret engedhetnének teljes mértékben
e kifinomult érzelmek elhelyezéséhez, agyam legeldugottabb zugaiban.