Versek 2.

A kisgyermek

Kisfiú játszik künn a porba,
Faággal a port kotorva,
Megrajzolja kedvesét,
Hallgatnád e kis mesét?
Hallgatnád e azt figyelve,
Mit grimaszol az őkelme?
Vígsága mért fene nagy?
Vajon akkor békén hagy?

Dehogy hagyna, csak mesélne,
Míg az este eljön végre.
Ágyba fekszik, és szól érte:
Mondanál e kis mesét?

A gólyamadár

Gólyamadár, szép a csőröd,
Látom tollad van, s nem szőröd.
Kémény csúcsán, ott tanyázol,
És friss békát vacsorázol.
A kislányok, ha meglátnak,
Szerte-szana szaladgálnak.
Megmozgatnak minden hegyet,
Hogy ne kapják be a legyet.

Szegény gólya, pusztul, habár,
Évek óta védett madár!
Szalma fészek közepében,
Tojást óvja a csőrében.

Jelképe ő a parasztháznak,
Rá csak rossz fiúk vadásznak.
Csecsemőt a gólya hozza.
A kis gólyát meg tán a posta?

Próza: A búcsú

A férfi magába roskadva olvasgatta a levelet. Egy bírói végzés volt. A tárgyalásra nem tudott elmenni. Orvosi problémák. Az ügyvéd ott volt. Semmit sem ért.
A papírlap mázsás súlyként húzta a kezét.
A gyermekei, akikért élt, akik a boldogságot jelentették, akikért tartotta magát, ezután csak akkor látogathatták, amikor az anyjuk hagyta.
Az anya, aki már a házasságuk első éveiben meggyűlölte, nem segített neki ebben. Új férj, új város, messze.
A férfi pedig elvesztette az autóját. A pénze meg elfolyt, mióta az asszony a nyakára szabadította az ügyvédeit. Az új férj ügyvédeit.
Talán könnyebb lett volna, ha iszik. De nem ivott. Ne szedett gyógyszert, nem voltak káros szenvedélyei.
Csak egy: A Box.
A box volt, ami néha kicsit elszórakoztatta.
Kezdetben azért regisztrált, mert azt hitte, egy Internetes társkereső maga lesz számára Ali Baba kincsesládája.
Megtalálja álmai asszonyát és új életet kezdhet.
De a randik nem sikerültek, aztán elmaradtak és maradt a chat és a fórum.
Meg néhány érdekes ember, akikkel elbeszélgetett.
Nem lettek igazi barátok persze, de azért voltak jó piallanataik.
Nem tudtak róla mindent. Ó, nem uram, még csak az kéne.
Azért vigyázott, ne legyen túlságosanm őszinte. Mert itt is vannak, akik csak örülnek más bajának.
Arról mesélt, hogy üzletember, aki egy jó ajánlatra vár, hogy elhagyja az országot.
Puszta mese volt, de megtette. Ha kérdezték, akkor mesélt róla, de csak a fantáziájában élt ez a Hotelmenedzseri munka.
Itt volt az ideje, hogy attól a pár embertől elbúcsúzzon, akiket kedvelt és értékelt.
Közel harminc levelet írt. Nem volt két egyforma, de a tartalmuk nagyon hasonló volt:
"Nagyon őrülök, hogy megismerkedtünk. A külföldi munka beütött, amire vártam. Holnap utazom. Sajnos, többet nem jöhetek ide. Nem aktuális. Vár egy jobb világ."
Búcsúlevél volt. Nem formális, de ha valaki a sorok közé olvasott…
Mikor befejezte az utolsó levelet kilépett az oldalból. Bezárta az Internetet és kikapcsolta a gépet.
A nap folyamán már kitakarította a lakást. Rendbe tett minden sarkot. Valamiért így érezte helyesnek. Ne vegyék a szájára ezután, hogy milyen rendetlen ember volt, aki apának sem való. Ezért igazán ne.
A legszebb öltönyét vette fel.
Írt egy utolsó levelet. Most a gyermekeiknek, azzal a meghagyással, hogy csak a temetés után olvashatják el nekik.

A kötelet a ház konyhájában vetette át a keresztgerendán. A hatalmas ebédlőasztal fölött, ahol annyi kellemes vacsorát költöttek el a gyerekekkel. Az ő gyerekeivel. A kincseivel.
És ezek a kincsek elvesztek. Elragadták tőle őket.
Tudta, az asszony csak fájdalmat akart okozni azzal, hogy kiharcolta a felügyeleti jogot.
A hurokot harmadszorra sikerült rendesen megkötnie.
Sokat olvasott előtte az akasztásról. Félt tőle. Hallotta, hogy van, aki összepiszkítja magát, vagy elélvez közben.
Nem akart úgy elmenni, hogy a mocskot hagyjon maga után.

Az utolsó, amit látott, a gyermekei képe volt a konyha meszelt falán. Kirugta a széket, ami lebucskázott az asztalról és széttört a csempénzett padlón.
Közel egy percig szenvedett.
De nem csinált mocskot.

Csillámló szívű,
Legutóbb láttuk: 2005-03-31, 21:20

Több mint egy éve nem járt erre!
A történet onnan ered, hogy van egy ismerkedő oldal, ahol néha megfordulok. Ott találkozni olyan regekkel, amelyek jó ideje nem látogattak vissza. Ennek vannak okai, amiket mi többiek, nem tudhatunk.
Innen jött egy lehetséges dráma ötlete.

Versek 1.

Néhány versemet annak idején publikáltam. Volt köztük rossz...
és.. hosszabb.

A belső én

Közel hozzám, nem oly messze,
testem váza lemeszelve.
Fehér vagyok, mint a hó,
ragyog, tisztának lenni jó.Testem friss és patyolat,
lelkem az, mi árnyalat…
Szürke, piszkos, érthetetlen,
Gondolattól menthetetlen,
benne gonosz, végtelen,
káosz-hozó értelem.

Választ keres, néha kreál,
Álmot cserél le a reál.
A valóság bár szétszalad,
idebent épp elég marad,
mindabból, mi menthetetlen,
önmagamtól büntetetlen.







Címadásban sosem jeleskedtem...

A csak most

Csak kusza szövevény, ami agyamban maradt.
Ragacsos váladék, átizzadt pillanat.
Remény? Nem maradt, csak szerencse,
Dobsz a kockával, próba, cseresznye!Nem nagyon érdekel, hogy többé jó legyek.
Mi vehet így körbe? Szánalom-hegyek!
Azt hiszem, alszom rá egyet, majd lépek,
Hisz ajtó van még temérdek.

Csak kopognom kell, hisz rajtam áll,
Megnyílik majd hetedhét határ.
Nem egérke cincog a sarokban,
Én vagyok az…
… nyomokban.






A folyó és a hajó

Az a folyó a szív folyója,
rajta utazik a szerelem hajója.
A szív háborog, a hajó meginog,
mégis bírja az árt és tovább mozog.Halad árral, vagy vele szembe,
Dagadó vitorlával, vagy leeresztve,
csapkodó lapáttal, vagy vasmacskával,
nyugodtan, vagy dacolva világgal.

Az a folyó, mely a szív folyója,
érte dobog, ver, duzzan,
Végigkíséri az úton,
féltőn végignyalja,
amikor visszahúzza,
akkor is támogatja.

Az a hajó maga a szerelem,
a szív közepében lakozik,
úszik szüntelen.
Bármily erővel vetné ki a folyó,
magában tartja a vörös érzelem.

Egyek ők, egy tőröl fakadnak,
összetartoznak, egymásnak adnak.
Amennyit elvesznek, pont annyit betesznek,
épp ezért érezzük párosukat egynek.

Ez a folyó a szív folyója,
rajta utazik a szerelem hajója.
A szív ha háborog, a hajó csak meginog,
mégis bírja erővel és tovább mozog.

A darázs

Egyszer reggel a darázs,
Felpattant, mint a parázs…
Repülnöm kell! - szól és lőn,
Átzúgott a legelőn.Lovak körül kerengett,
És a világon merengett.
"Egy életem, egy halálom!"
- és fennakadt egy farkcsapáson.