Lou - Lou (2022)
Rendezte: Anna Foerster
A film Mafab adatlapja: Lou (2022)
Nem szeretem filmekre rátenni a soviniszta jelzőt, mert az Amazonnal kapcsolatban az FB egyik HBO-s posztjában kifejezetten irritált, amiket összehordtak, hogy lehúzzák a sorozatot, mivel "férfigyűlölő" néhány férfi kommentelő szerint, így én sem tenném most ezt a bélyeget, de elvitathatatlan, hogy miután megnéztem és azt is megtudtam, hogy a rendező és részben a forgatókönyvíró is nő, nem tudtam olyan szemmel rátekinteni, mintha egy férfi stáb alkotta volna. Mert már lehet, hogy engem is megfertőztek valamennyire ezek a "férfiak", akik azért rínak, mert néhány filmben a nők kiélik az elnyomásukat. Persze megkaptam, hogy miért támogatom, hogy most meg a nők legyenek azok, akik a férfiakat húzzák le mozifilmekben, de bevallom, nem nagyon érdekel, hogy mozgalmak feszülnek egymásnak azért, mert a társadalomban még mindig nincsenek egyenlőre hozva a férfiak és nők. Én szórakozásból nézek meg filmeket és hacsak nem irritál egy főszereplő, nekem nagyjából mindegy, hogy nő vagy férfi rúgja szét a gonoszok tökét, bár tény, azt néha én is észreveszem, hogy azért a női hősöket nem feltétlenül helyezik olyan szituációkba, amiből egy pasi még vígan kivágja magát.
Allison Janney-t az "Elnök emberei" sorozatban fedeztem fel és utána már felismertem, ha belebotlottam. Még akkor is, ha olyan szépen elcsúfították, mint például az "Én, Tonya" című életrajzi filmben (töredék életrajzi, hiszen egy sporotló életének csak egy botrányos szakaszára fókuszált.) Janney egy tipikus amerikai nő érzetét kelti bennem azóta is, bár, ezt főleg annak a nadrágkosztümös karakternek köszönheti, akit megszemélyesített az elnökös sorozatban.
film másik főszereplője meg Logan Marshall-Green, aki meg nem tudom miért, de szimpatikus színész számomra, habár, szerepei között negatívra is van azért példa (Pókember: Hazatérés) és néha a forgatókönyv sem túl hálás vele szemben (Prometheus).
Lou (Allison Janney) egy megkeseredett vénkisasszonynak tűnik, akinek egyetlen elfoglaltsága, hogy a gondjaira bízott olcsó ház után beszedje a bérleti díjat. A közösségben tisztelik, bár, ezt inkább csak a seriffel folytatott barátság szerű kapcsolatukban elhangzó párbeszédekből szűrhetjük le. Lou a legtöbb interakciót a szomszédjában lakó fiatal egyedülálló anyukával, Hannah-val (Jurnee Smollett) és kislányával, Vee-val (Ridley Asha Bateman) folytatja le, bár, nem lehet azt mondani, hogy kedvelnék egymást.
Lou azonban úgy tűnik, sötét titkokkal van megterhelve és mikor megismerkedünk vele, egy lépés választja el attól, hogy golyót röpítsen a fejébe. A sajátjába.
 |
| Allison Janney, Jurnee Smollett |
Azonban előkerül valahonnan Hannah erőszakos, katona múlttal rendelkező férje, Philip (Logan Marshall-Green) és az anyuka valamint a mogorva szomszédasszony utána erednek a vihar miatt elhagyhatatlan sziget sűrű erdőiben, hogy visszaszerezzék a gyermeket.
Az útjuk ugyan nem hosszú, ellenben legalább részben kalandos, hogy a nézőt nem nyomja el a buzgóság. Lou karakterét árnyalja az is, hogy két marcona fickót elintéz közelharcban egy viskó falai között, bár, bevallom, akárhogy próbáltam megérteni, nem igazán értettem, hogyan és miért kerülnek oda. Illetve, mindkettőre kapunk némi szűkszavú választ, ám végig úgy éreztem, szerepük csak annyi, hogy egy kis akciót hozzanak az egyébként komótosan haladó, nem túl pörgős történetbe. Arra legalább jók, hogy az ember ellamentáljon azon, hogy Allison Janney-ből is lehetne egy közepes akciósztárt csinálni, ha a stáb megfelelő mögötte.
Jó, nem állítom, hogy ez a mozi azért készült, hogy a férfiakat lejárassa, bár, utánaolvasva a rendezőnő filmográfiájának, lehetne konteót gyártani arra is, hiszen Anna Foerster rendezett már Jessica Jones epizódot, Az idegen sorozatban is volt jelenése, amiről nézői tudják, hogy szintén egy erős női karaktert helyeznek a középpontba, de készített a rendezőnő Underworld mozit is és a sorozatrendezéseiben megtalálható egy "Katonafeleségek" epizód is, így le sem tagadhatná, hogy vonzódik a harcos női karakterekhez.
Jobban belegondolva, ez egy női-soviniszta alkotás! Le a női sovinizmussal! Le az akciófilmekkel, amiben törékeny nők tőrnek össze sziklakemény férfiakat. Jó, ha Luc Beson csinálja ezt egy-egy akciófilmben, akkor kussol mindenki és max. azzal tüntet, hogy a mozipénztáraknál elbuknak ezek a mozik. Persze nem azért, mert nők a főszereplők, hanem azért, mert néha olyan akcióba kerülnek, amit a gyomrunk nem vesz be. Nem véletlen, hogy nem örülnék, ha egy 80 kilós női tűzoltó jönne be értem, ha ki kellene vonszolni a testem egy lakástűzből.
A Lou egy szépen fényképezett alkotás, igaz, eleve szép, hogy ennyit látunk a természetből. Az akciók sajnos nem túl erősek, de rövidségük ellenére még a hihető határon belül maradnak. A sziget seriffjében pedig egy szintén, számomra szimpatikus színész, Matt Craven jelenik meg, aki szerintem, akárhányszor aláír egy forgatókönyvhöz, az első kérdése az lehet, hogy hányadik percben ölik meg a filmben. A zenéje sem kiemelkedő darab számomra, pedig szerintem sokat emel egy filmen, ha a zenéje jobb, mint a középszer.
A Lou nem egy kiemelkedő darab, és valahogy kicsit a motivációk is sántítottak számomra, de azután az ember elolvas néhány cikket bekövetkező családi tragédiákról és mindjárt jobban elfogadja azt, amit elé tesznek. Ettől függetlenül, a Lou nekem csak egy erős közepes.
55%
 |
| Logan Marshall-Green |
