Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Megtekintés: Kultuszfilmmé ért az évek alatt, talán pesszimista világlátásának köszönhetően. A befejezés mindent visz.
Hiába voltam a nyolcvanas években igazi videómániás, hiába szedtem össze a világ létező összes amerikai filmjét, amire csak rá tudtam tenni a kezem, mai szemmel már látom, mennyi mindenről maradtam le. Többek között a híres sci-fi író, Harlan Ellison, már-már kultikus poszt-apokaliptikus művéről: A fiú és a kutyája című szatirikus drámáról.
2024. A fiú, Vic (Don Johnson - még bőven a Miami Vice sorozat sikeres befutása előtt) egy különleges kutyával bóklászik a IV. világháború után felperzselt amerikai kontinensen. A kutya, Blood, képes a fiúval telepatikusan kommunikálni. Ennek köszönhetően kalandozásaik közben hallgathatjuk maró gúnyolódásaikat. Miközben ételt és csöcsöket hajkurásznak, féligazságokat pufogtatnak el egymás felé, az emberi természetről. Vic mindenáron dugni szeretne, néha belemondja az arcunkba, Blood, a kutya pedig örökké éhes. Véletlenszerűen futnak bele embercsoportokba és hol elvegyülnek, némi mozizás reményében, máskor támadóan lépnek fel, hogy megszerezzenek pár doboz élelmiszert. Mert ez a világ káosz, por és hamu.
A régi városok, komplett temetőkkel, épületekkel, valahogyan a föld alá kerültek. Míg odafent szürke homok tenger lepi el a teljes horizontot, addig a földbe ásott lyukakon néha hatalmas "barlangokba" lehet lejutni, ahol akár városnyi túlélő tengeti a napjait. Egy ilyen város kiveti hálóját Vic-re, bízva abban, hogy spermája megtermékenyítheti a csoport szülni képes hölgy tagjait, de Vicnek nem fűlik a foga a lekötözős szexhez, ezért egy belevaló túlélő lánnyal együtt menekülnek el a totális diktatúrát képviselő apró birodalomból. Végül Vic dönt a lány és a kutyája között, hogy kalandjait kivel folytassa.
Vic messziről figyeli az erőszakoskodókat és kivárja, míg ő is támadásba lendülhet... a nő ellen.
Vic története egy átlagos egyetemista kifacsart életébe - erős ferdítéssel - enged bepillantást:
Blood, a kutya a legjobb gyerekkori pajtás. Vic-et csak a csajozás hajtja, tanulni nincs kedve. Az ellenségek a többi egyetemista, akik szintén a dugásra hajtanak. A föld alatti város egy campus, míg a fennhéjázó öreg városi tanács, maga a tanári kar és a dékán megfelelője. Vic pedig nem nagyon akar tanulni, inkább hagyná a fenébe az egészet...
De Ellison története ennél sokkal többrétegűbb, csak talán L.Q. Jones rendezői zsenije nem túl erős, hogy a sokkal erősebb alapanyagból többet tudjon kihozni, ennél az amúgy korrekt drámából, melyre fanyar fekete humor jellemző.
A föld alatti civilizáció egyedei egységes bohóc vagy inkább játékbaba arcot viselnek. Ezzel talán kihasználhatóságukat erősítik fel? Hiszen, végülis csak egy háromtagú testület bábui.
Vic nem a tipikus jófiú. Van benne kicsit Mad Maxből, de még több a későbbi "Vízvilág" mutáns matrózából: Főleg a saját sorsa érdekli, nem fél bepiszkolni a kezét, akár egy nőt is képes megütni. Vic például olyan éhes a testiségre, hogy adott pillanatban az sem érdekli, ha a lehetséges női partnert, előtte megerőszakolta egy csapat túlélő. Vic szintén rámozdul a lehetőségre, de a hátra hagyott női holtest azért nem vonzza az aktusra. Legalább nem teljesen aberrált. Habár, a befejezés ismeretében... ilyet kijelenteni...
A föld alatti világban egy tárgyalás, egy perc. Az ítélet általában halál.
L.Q. Jones öreg profi a szakmában. Rendező és színész. Filmben emlékszem rá "A vadon foglyai" című drámából, ahol Anthony Hopkins házigazdáját alakította a vidéki faház hotelben. Ott sem volt fiatal. Jelenleg Jones közelebb van a kilencvenhez, mint a nyolcvanhoz. Életében eddig háromszor rendezett, ebből ez az egyetlen mozifilmje és ez egyfajta kultikus státusznak örvendő darabbá nőtte ki magát.
Ez talán a furcsa hangvételű párbeszédeknek és az abszolút Hollywood ellenes befejezésnek köszönhető.
Nem egy tökéletes rendezés. Nem tökéletes a színészvezetés sem. Ettől függetlenül van hangulata.
Figyeld:
- A föld alatti város védelmét ellátó robot halálos mosolya.
- Don Johnson fiatal és színészkedik. Később hasonló hangulatú filmet hozott össze Kevin Costner "A jövő hírnökében" csak az nem ilyen elcseszetten pesszimista mozi.
- Ez kőkemény dráma. Nem komédia, hiába írják róla sok helyen. Lehet rajta mosolyogni, de ez pesszimista mosoly, keserű szájízt hagyva maga után. Enyhén a Monthy Python humorára lehet ráismerni belőle. Az ilyen fekete néha.
Nick Hornby könyvéből készült életérzés kötelező olvasmány/filmélmény kell legyen nagyjából mindenkinek, aki bizonytalan az élet értelmét illetően, vagy akit már elhagytak, vagy aki már elhagyott valakit, vagy aki...
Hornby stilusa kicsit olyan, mint a szomszéd srác, akivel ha összefutsz a folyosón és dumálni kezdtek, belekezd valamibe és olyan színesen, szórakoztatóan mesél a legnagyobb közhelyekről, hogy csak félig eltátod a szádat és hallgatod, élvezed, elmerengve a hallottakon.
Rob Gordont villámcsapásként éri a hír, hogy barátnője, akire feltette életét, hirtelen ki akar lépni a semerre sem tartó kapcsolatból. Csakhogy Robnak van egy rossz szokása; bizonytalan és görcsösen kapaszkodik kapcsolataiba, képtelen függetlenként létezni. Ezzel nem lenne gond, de valójában Rob saját komplexusait partnereire vetíti ki és mikor végül szembesül önön tévedésivel, saját paráival, rálép a felnőtté válás rögös útjára. Erre szüksége van, hiszen harmincas férfi, nem kisiskolás.
A film gyakorlatilag Rob gondolatait és kétségeit jeleníti meg, humoros formában, monológokkal, életképekkel tarkítva. Folyamatosan válaszokat keres, mit ronthatott el, hogy élete legfontosabb női, sorban elhagyták. Válaszokat ugyan nem minden esetben kap megnyugtatót, de lassan kezd beérni.
Jack Black majdnem ellopja a showt. - Fogtok még nekem így tapsolni az Oscar-díj átadón...!
A film erőssége a rengeteg változatos helyszín és zene mellett a töménytelen mellékszereplő, akik kitöltik azokat a percek, amikor Rob éppen nem gondolkodik. Zeneboltjának két bedolgozója tipikus lúzer krapek. Egyikük Jack Black és ezzel elmondtunk mindent. A múltból előkerülő volt csajok pedig érdekes karakterek, akiket pár percnyi jelenlét után szinte magunk is megismerünk. - És a hátunk közepére sem kívánnánk. :)
Stephen Frears talán egyik legfogyaszthatóbb filmje. Már, ha lehet ilyet mondani Frears különleges munkásságáról. Cusack-kel már dolgozott együtt, most kihozta belőle amit lehet. Ez volt talán Cusack utolsó "kölyök" határeset karaktere. Innentől datálható felnőttsége a filmjeiben.
80%
Figyeld:
- Tim Robbins jelensége.
- Jack Black figurája
- A volt csajok...
Első áldozat: Fred apó (Michael Dan Wagner) - az első áldozat holtteste nem ad magyarázatot a rejtélyre, hiszen nincs rajta semmilyen külsérelmi nyom. Az öreg Fred egyszerűen felmenekült egy elektromos toronyra és kiszáradt. (Mondjuk puska volt nála, így az is rejtély, miért nem hívott segítséget puskalövésekkel, hiszen Perfection City nem túl hatalmas területen fekszik, hegyektől övezve. Egy lövés mérföldekre elhallatszik.)
Ha készítenék 10-es listát az állatos horrorfilmekről, akkor ez a mű egészen biztosan szerepelne rajta, annak ellenére, hogy a benne szereplő "állatok" a valóságban nem léteznek. A film felépítése erősen emlékeztet két másik lista tagra; A cápa, Madarak.
Ebben is megismerünk szimpatikus szereplőket, fokozatosan, mérnöki pontossággal adagolják a feszültséget, lassan kihullik pár mellékszereplő és végül a főhősünk leszámol az ellenséggel.
Hirtelen összedobva egy hármas listát talán pont ez a három, különböző évtizedben készült film kerülne a listám első helyeire.
A második áldozat, Edgar (Sunshine Parker) halála csak tovább növeli a rejtélyt, de annyit már tudunk, a veszély a talpunk alól várható.
Történet:
Val(entine) McKee (Kevin Bacon) és cimborája Earl Bassett (Fred Ward) trógerolnak a hegyek által körbevett poros kisvárosban. (City of Perfection, lakosság 14 fő, alapítva 1902-ben) Szó szerint elvégeznek minden szar melót, míg végül elegük lesz a céltalan és hasztalan feladatokból. Felcuccolnak, hogy áttegyék székhelyüket a következő, több élettel kecsegtető Bixby-be. Alig indulnak el, amikor az alig tucatnyi szomszédság egyik tagjának holttestére bukkannak. Elsőre értetlenül állnak az eset előtt, és mivel újabb rejtélyes gyilkosság történik, másodszorra is. Már csak az az egyetlen céljuk, hogy elhagyhassák a városkát, ami sajnos furcsa és véres véletleneknek köszönhetően, nem sikerül. (Az egyetlen kivezető utat eltorlaszolja egy sziklaomlás.)
Mire megismerjük a riadt közösség valamennyi tagját, kiderül a veszélyforrás kiléte is. A cselekmény nyílegyenesen halad a végső "csata" felé, közben pedig néhányan elhullanak. Vajon sikerül e Val-nak és Eral-nek eljutnia a több állással és pénzzel kecsegtető Bixby-be, vagy mindannyian az ismeretlen állatok áldozatai lesznek?
Burt (Michael Gross) közelről megnézi Earl kisteherjére tekeredett Grabboid-ot. Walter (Victor Wong) később erősen próbálkozik a névadással. "Kígyórém"
A film eszméletlenül precíz szerkezettel rendelkezik. Nagyon tudatosan építették fel. Szépen adagolva ismerjük meg mind a lakosságot, és ugyanolyan kimérten kapjuk a haláleseteket is, míg végül megismerjük azok okozóit, az "állatokat". Talán ezért is többször újranézhető a film.
Néhány karakter kapta az áldozat szerepét, őket nem ismerjük meg, de ahogyan haladunk előre a cselekményben, az áldozatok mind többet tudnak magukból megmutatni. (Az első áldozat már eleve halott, mikor ráakadnak. Amit megtudunk a karakterről, az néhány mondat a főszereplők szájából. A második áldozat ugyan még él a jelenet elején, de szövege nincs. A harmadik áldozatok, az útépítők már reakcióba kerülnek főszereplőinkkel, legalábbis abban, hogy Earl-ék megszólítják őket, csak azután hallnak meg. A negyedik áldozat, a dokiék, akikkel pedig korábban főhőseink már komplett párbeszédet folytatnak le. Tehát szépen emelkedik a fontossági faktor, míg végül már olyan áldozata lesz a támadásnak, aki érzelmileg is közel tudott kerülni a nézőhöz. Ez a tudatosság jellemzi a filmet végig. A gondos előkészítésnek köszönhetően ismerjük meg a hegyek között szeizmográfokat vizsgáló egyetemista lányt, Rhonda LeBeck.et (Finn Carter), akivel Val kezdetben nem szimpatizál, míg végül az események hatására közelebb kerülnek egymáshoz, a csókig jutva.
A szörnyeket szintén lineárisan ismerjük meg. Kezdetben csak sejtetik őket, hogy ott van "valami". Azután egy kisebb részüket látjuk, míg végül szerencsénk van az egész döghöz.
Earl és Val szerencsének köszönhetően halálba hajszolják az első Grabboid-ot. Rhonda pedig, ha már ott van, kicsit tanulmányozza a szörnyet.
Ron Underwood első mozifilmje volt a Tremors. Tehetsége nem a védjegyszerű stílus felépítésében látszik meg, hanem a jól kiválasztott történet aprólékos, precíz felépítésében. Későbbi filmjei két kivétellel, sem sikeresek, sem kultikus rangba nem emelkedtek. Mert bár lehet, véleményünk nem egyezik, a Tremors igenis kultikus darab. Könnyed kikapcsolódás a borzongani vágyóknak és aki szereti a humort, az is talál benne kedvére való momentumot.
Underwood két sikeresebb mozifilmet dirigált le később: Az "Irány Colorado!-t és a "Joe, az óriásgorilla" 1949-es kalandfilm újráját (remake). Rögtön utána dirigálta le Eddie Murphy legvitatottabb filmjét, a Pluto Nash-t, amely a filmes világ dobogós buktája lett és kettévágta Underwood pályáját. A Murphy sci-fi pénzügyi sikertelensége után a rendező nem kapott többé lehetőséget a bizonyításra és megrekedt a B filmek, televíziós produkciók és sorozatok háromszögében. Ha nem akart volna olyan sokat markolni Murphy nevével, talán még ma is gyártja a közepes, ám szórakoztató mozikat.
A főhőseinket felkergették egy sziklára. (Fred Ward, Finn Carter, Kevin Bacon)
Kevin Bacon ekkor már jegyzett színész volt az "Étkezde" című enyhe "American Grafitti" utánérzésnek és a "Footloose" - Gumiláb című zenés-táncos őrületnek köszönhetően, de még az "Egyenesen át" előtt. Utána pedig becsúszott az A listás liga perifériájába. Később volt interjú, melyben ezt a "földalatti férges filmet" karrier-jének a mélypontjaként értékelte. A hálátlan kutya! :)
Fred Ward ekkor már közel húsz éve dolgozott a szakmában, mégis, talán a "Remo Williams" filmet leszámítva, ez volt az igazi jutalomjátéka. Mióta ebben a filmben láttam, azóta jegyeztem meg a nevét és kedvelem.
Finn Carter 2005-ben játszott utoljára filmben, ám a legsikeresebb munkája a "Tremors" maradt. Kár, mert bár nem klasszikusan szép nő, van benne báj. Illetve... volt.
Megemlíteném még a Walter Chang-ot játszó Victor Wong-ot, aki a kilencvenes évek videokazetta másolós időszakának fontos darabjaiba csúszott bele; "Nagy zűr kis-Kínában", "A sötétség fejedelme", "Az aranygyermek"
A másik, akiről egy mondatot írnék, Michael Gross, aki az első részben mint Burt Gummer írtja az ellent, de később egyéb karakterként tért vissza az eseményekbe. Egy kedves sorozatot leszámítva "Családi kötelékek" ez a sorozat lett Gross legismertebb munkája.
Michael Gross és Reba McEntire páros nagyon jól működik, mint fegyvermániás házaspár. Reba McEntire amúgy country-énekes és ez volt az első filmszerepe.
A film utóélete:
Az első rész nem túl hangos sikere után további három epizód készült el, már videókiadásra és egy hamar kifulladó sorozat, 2003-ban. Az egyetlen összekötő kapocs az egész franchise-ban Michael Gross, aki végigvitte mind a négy részt és a sorozatot is, előbb fegyvermániás mellékszereplőként, míg végül már főszereplője lett a szörny-irtásnak.
Bacon egyeztetési okok miatt kiszállt a második részből és ugyan Fred Ward még benne maradt a második folytatásban, harmadszor már nem tudták rávenni a mókára, mert a színészt nem érdekelte többé a project és a beskatulyázást is el akarta kerülni.
A villás emelő viszonylagos biztonságából lehet céllövőldézni a szörnyre.
Érdekességek:
A film a mozibemutatója jócskán elmaradt a sikertől, viszont a videómegjelenés megháromszorozta a bevételeket.
Leforgattak egy alternatív befejezést, amelyben Val és Rhonda nem "jönnek össze".
Ez volt a Burt feleségét alakító Reba McEntire, amerikai country énekesnő, első filmszerepe.
A filmbeli, völgyben meghúzódó porfészket "Perfection Valley"-nak nevezik és két hónap alatt építették fel a forgatáshoz.
Figyeld:
- A szépen felépített cselekményt és Bacon-Ward párost.
- A szög beverése a karóba emlékezetes pillanat. (Hogy sikerült annyiszor mellé ütni, míg végül az utolsó lendületes ütéssel beverték?)
- Victor Wong, mint bepróbálkozós üzletember: - Hallod, hogy zörög a hűtő? Mi lehet? Lehet, hogy kikoptak a csapágyak?
10/9
Poszter mustra: A világhálón itt-ott fellelhetőek rajongói munkák a "Tremors" témában. Ezekből szemezgettem:
Az amerikai változat, amelyen kicsit megváltoztatva szerepel a szörny, amolyan "Jaws - Cápa" utánzatként.
Ez a változat talán a legminimalistább mind közöl. Csupán a felirat M betűjébe rejtett szeizmográf kilengést imitáló villám, ami azt sugallja... Valami van a föld alatt... Egyszerű és zseniális.
Még mindig a minimalizmus jegyében, a "Kígyó" játékot idéző kialakításban. A szörnyeteg alulról közelíti meg az embert jelölő piros pontot. Eszméletlen kifejező.
Még mindig egyszerű, de azért már több az információ ezen a változaton.
Egy fesztiválra készített plakát változat. Még mindig nem túl bonyolult. Akár egy képregény borítója, amire ez a poszter emlékeztet. Már szerepelnek rajta hőseink és a cikk-cakk vonal egyszerre jelzi a szörnyeket és a föld repedéseit. A fekete-fehér rajzon jól kijön a szörnyeket megkülönböztető sárga szín.
A film egyik jelenetét alapul vevő, fekete-sárga (veszélyt jelent az állatvilágban ez a kombináció, gondolj csak a méhekre) színekből rajzolt változat, amelyen hőseink a sziklákon menekülnek a szörnyek elől. A rajz fekete alakzatai egy halálfejet formáznak. Később rengeteg horrorfilm használja fel majd a halálfejet, egyéb formákba, képekbe rejtve: pl: A barlang)
Ismét egy poszter, amelyik a film egyik fontos jelenetét idézi meg, a sziklákon való ugrálást. Leginkább flash játékra hajazó változat, ez a platformjátékokat megidéző, oldal nézetes, menekülős poszter. A nyolcvanas évek játéktermei tele voltak az erre a koncepcióra kihegyezett, olcsó és buta játékokkal. Balról menekülsz, jobbra tartasz és az ellenség mögötted érkezik. A felirat pedig: Kő, papír, olló, halál...
Kicsit a hetvenes évek olasz giallo posztereit megidéző rajzos variáció. A képen a mellékszereplő Mindy (Ariana Richards) ugrál önfeledten a városka főútján, mögötte pedig érkezik a rettegés. Később a kislány végig sikította a Jurassic Parkot.
Snake Plissken - Kurt Russell (Nagy Zűr kis-Kínában, Halálbiztos, A dolog)
Az elnök - Donald Pleasence (Fantasztikus utazás, A sötétség fejedelme)
Cabbie, a taxis - Ernest Borgnine (Piszkos 12, A vad banda, Airwolf)
Brain, az agy - Harry Dean Stanton (Nyolcadik utas: a halál, Christine, Párizs, Texas)
A herceg, Duke - Isaac Hayes (South Park, Sorsjegyesek, zenei világ)
Hauk - Lee Van Cleef (A jó, a rossz és a csúf, Pár dollárral többért)
Rehme - Tom Atkins (Halálos fegyver, A köd, Halloween 3.)
Maggie - Adrienne Barbeau (Ágyúgolyó-futam, A mocsárlény, A köd)
Kultikus! Ezzel az egy szóval tudom jellemezni a Carpenter-Russell barátság második filmjét. Az első egy tévéfilm volt, Elvis Presley életéről, melyben Russell alakította a zenészt.
Carpenter filmje a korosztályomnak kultikus persze, hiszen sok mai fiatal nem nagyon nézi meg a kétezres évek előtti filmeket, mondván, az régi. Pedig milyen jó is az.
Mai szemmel kicsit poros, a trükkök - számítógép, repülőgépes jelenetek - gagyik, mégis, összességében bájos az egész. A történet egyszerű, akár egy gyors pofon. Ha korosztályom vagy, ismered. Most azoknak mesélem el pár mondatban, akik fiatalabbak nálunk.
A 80-as években még cool-nak számított a száj szélén lógó cigaretta.
A nem túl távoli jövőben - megértem, hogy ez ma már a nem túl távoli múlt és mennyire nem jött be... - Amerika kis szegletét elzárják a külvilágtól, falakkal veszik körbe és gyakorlatilag börtönné avatják. New Yorkot. A falakon körbe őrtornyok, fegyveresek. Aki bűnös, ide kerül és kijutni nem fognak többé. Lehet próbálkozni. Rendszer ellen teszel? Kapsz egy szabadjegyet a lepusztult városba. Anarchia és vér falvába.
Azután egy szép nap az elnöki repülőgép lezuhan a falak mögött. Természetesen az elnök az egyetlen, aki túléli, és, hogy még izgalmasabb legyen, van nála egy fontos magnószalag, amelynek lejátszása szükséges a világbéke megóvásának érdekében. Hú, biztos nagyon jó zene... Be kéne érte menni, de nincs az a kommandó, aki bevállalná.
Kapóra jön, hogy az alvilági berkekben is ismert marcona félszemű zsoldos és ex-katona, Snake Plissken némi balhéba keveredett, így van kit megzsarolni, hogy vagy kihozza az elnököt, vagy bent rohadhat a börtön-félszigeten. Biztos ami biztos, hogy legyen kellő motiváció, Snake ereibe küldenek egy mérget, ami záros határidőn belül fejti ki a hatását, nehogy főhősünk megunja a keresést és elkezdjen beilleszkedni új lakóhelyén.
Snake beindul, mint a gép, vitorlásrepülővel landol egy felhőkarcoló tetején és barangolni kezd a kihaltnak tűnő, a mélyben azonban végtelenül nyüzsgő és veszélyes világban.
Bár fél szemmel gyatra a térlátás, Snake mégis többnyire célba talál.
Ennyi a történet.
Némi háttér:
Carpentert az AVCO egy fantasztikus kalandfilm rendezésével nyaggatta, a Philadelphiai kísérlettel, de a rendező megmutatta a stúdió főnökeinek a "Menekülés" forgatókönyvét és azonnal zöld utat kapott.
Eredetileg Tommy Lee Jones-ban gondolkodott a stúdió, de Carpenter már dolgozott előtte Russell-el és látott benne fantáziát. Azzal, hogy kiállt a színész mellett, viszonylag hosszú és gyümölcsöző kooperáció vette kezdetét. Russell Charles Bronsont is kiütötte így a szerepből, bár ellene Carpenter már eleve a kora miatt ágált.
Az éjszakai külső jelenetek nagyját Illinois államon belül, Kelet Szent Louis-ban tudták rögzíteni, mert 1976-ban a fél város elpusztult egy tűzvészben. Valójában csak egyetlen jelenetet forgattak New Yorkban, ami nem csoda, hiszen a lepusztult környezet sehol nem stimmelt a városban.
Russell akkori felesége, Season Hubley apró szerepet kapott a filmben. Már együtt dolgoztak az Elvis filmben is és a "Menekülés" forgatása előtt adott életet a színésznő gyermeküknek, Boston Russell-nek.
Az elnöki gépet Arizonából szállították a forgatás helyszínére és el nem végzett papírmunkák miatt éjjel szerelték össze és reggelre el is kellett bontani. Ezen kívül több kamionnyi szemetet kellett a felvételek helyszínére hordani, hogy kellőképp hangsúlyozzák a szennyes és végletekig lepusztult város végső arculatát.
A film költségvetése meghaladta a 7 millió dollárt, így ez volt akkor a legnagyobb Carpenter büdzsé.
Első sor: Isaac Hayes, Harry Dean Stanton, Adrienne Barbeau (Na, ki feküdt le a rendezővel???)
Érdekességek:
A forgatás kedvéért Carpenter sokat egyezkedett a városi vezetéssel, mert egész kerületeket akart áramtalanítani.
A filmben használt aknafedeleket kicserélték fára a fém helyett, mert a kaszkadőrök nem tudták könnyen kiemelni a helyükből az első támadásos jelenet közben.
A taxis karakter, Cabbie (Ernest Borgnine) figuráját Nick Castle a későbbi Stephen King adaptációkban jeleskedő rendező találta ki. Castle sokat segített a film befejezésének a fazonírozásában is.
Színészek, akik közel voltak hozzá, hogy a legendás szerepbe kerüljenek, de végül ilyen-olyan okokból kiestek: Jeff Bridges, Kris Kristofferson, Charles Bronson, Nick Nolte, Tommy Lee Jones.
A film alapötletét Harry Harrison "Elátkozottak bolygója" című regénye ihlette.
Egy apró szerepben feltűnik a filmben Gerald Ford, amerikai elnök fia, Steven Ford.
Adrienne Barbeau halál jelenetét elfelejtették leforgatni, így a vágás során vette észre Carpenter, a színésznő akkori élettársa, hogy így nem lesz egyértelmű, hogy mi történt Maggie karakterével. Végül kimentek az asszonnyal a garázsba és felvették azt a pár képkockát, amelyen Adrienne véresen fekszik a betonon.
A "herceget" játszó Isaac Hayes Oscar-díjat kapott a "Shaft" című blackpolation film főcímdaláért és sokkal később a South Park rajzfilmsorozat séf bácsijaként gyűjtött még több rajongót. Amerikában nagy népszerűségnek örvend a művész, de a magyar filmnézők zöme erről az alakításról emlékszik rá.
Snake elfogási jelenetét leforgatták, de végül kivágták a moziváltozatból. A youtube-on megtalálható a jelenet, de összességében lassítja a filmet és elveszi a figura "erejét". Milyen már, hogy a nagy Snake Plisskent olyan ostoba körülmények között elfogják?
Bár Isaac Hayes karakterét, a herceget kinyírják az első részben, a "Menekülés Los Angelesből" című folytatásban is elvállalt egy rövid cameot.
A hatalmas pankrátort (Ox Baker) nem volt egyszerű lenyugtatni.
A film elkészülte után főleg az olaszok igyekeztek a sikert meglovagolni és orrba-szájba készítették a hasonló történet vezetésű és a laza főhőst másoló filmeket, több-kevesebb sikerrel.
Kurt Russell mellett több filmes legenda is szerepet kapott a poszt-apokaliptikus moziban. Lee Van Cleef, a westernfilmek kötelező rossz-fiúja, Donald Pleasence, aki Kurt Russellhez hasonlóan Carpenter személyes kedvence, Harry Dean Stanton, aki már a "Nyolcadik utas: a halál" forgatásán találkozott a direktorral, Ernest Borgnine, aki olyan filmekben játszott, mint a "Piszkos 12" vagy a "Szuperzsaru".
Miért lett a film olyan sikeres? - Nagyon egyszerű. Snake Plissken igazi kívülálló. Nem velejéig rossz, de nem is jófiú. Ismeri a dörgést, van benne zsiványbecsület. Kurt Russell karaktere eszméletlen szimpatikus, pedig elvileg Snake egy gonosztevő. A történet pedig egyszerű és könnyen érthető, ezért meg lehet kedvelni. Adott egy marcona pasas, aki kénytelen számára ismeretlen terepen helyt állni, főleg erejére és szerencséjére támaszkodva. Sok balhéba keveredik, de végül teljesíti a feladatát és még a rendszernek is beint. Akciófilm a javából.
Kurt Russell interjúkban szokta megemlíteni, hogy kedvenc karaktere Snake Plissken. Tegyük hozzá, hogy Russell legismertebb és számomra legkedveltebb mozijai mind Carpenterhez köthetők. (A dolog, Nagy zűr kis-Kínában)
Donald Pleasence - Shakespeare színész vagyok! Mit vétettem???
10/9
Figyeld:
- Donald Pleasence játéka. Annyira komolyan vette a figurát, hogy komplett háttértörténetet talált ki az elnök figurájának, magyarázatot adva pl. az angol akcentusára. Carpenter ugyan elismerte a színész munkáját, de nem használta fel az ötletei zömét a filmben.
- A zene. Minimalista, szintetizátoros, komoly.
- A hangulat. Ha rászánod az időt és leülsz, kényelmes, magába tud szippantani. A második rész már nem annyira, pedig...
Baki:
Snake a film utolsó harmadában gladiátor harccal szórakoztatja a helyi populációt. Ellenfelét szerencsével tudja legyőzni. Ox Baker a halálos csapás után (lásd a fotót fentebb) teljes testsúlyával rádől a ring kötélzetére. Fejéből hiányzik a baseball-ütőből eszkábált buzogány. Pár pillanattal később, egy másik szögből már kényelmesebb pózban látható a pankrátor és az ütőt is látjuk kiesni a ringből, míg kicsit később ismét a fejében áll a fegyver.
Kezek bent, kezek kint. A ring-baseball szabályai nem egyértelműek halál esetén.
2013 körül felvetődött egy lehetséges Remake lehetősége, de semmi közelebbi hír erről. Pletykáltak Clive Owen közreműködéséről, oszt annyi.
Ciki:
Megmosolyogtató ez az aránytalanul nagy, egyfunkciós karóra, mely Snake maradék idejét jelzi. Ma már nem lenne trendi, hogy mindenki azonnal észrevegye Snake-en kívül. Gondolom, azért a nagy számlap, hogy a kamerában jobban mutasson a piros számsor.
Megtekintés: Kultuszfilmmé ért az évek alatt, talán pesszimista világlátásának köszönhetően. A befejezés mindent visz.
