Rendezte: Judd Apatow
A film Mafab adatlapja: Trainwreck (2015)
 |
| A mozi posztere két (2) értelmű. 1.) Amy, néha fizikailag annyira felpörög, hogy hiperventillál, ilyenkor zacskóra van szüksége. 2.) Amy egy kezdő alkoholista és néha bizony dobozból issza a bort. Amerikában bizonyos törvényrendelet miatt, az utcán, ha iszunk és a palackot egy zacskóba rejtjük, akkor a tevékenység ha nem is elfogadott, de elnézett a személy részére. Válaszd ki a neked tetszőt, habár a filmben konkrétan az elsőre van példa, amennyire emlékszem. |
A főszereplő Amy Schumer arcocskája leginkább egy félig magokkal feltöltött pocok pofijára hajaz, Barbie baba hajjal és szemmel és Ted mackó enyhén konszolidáltabb gondolkodásával megtoldva. A film elején még irritált ez a férfiakat kihasználó sztereotípia, de a huszadik perctől annak ellenére, hogy azt hittem, utálni fogom, megkedveltem a csajszit. Nagyképű, arrogáns, füves kis buksza, ám bármi volt is eredetileg a koncepció a film eleji bejátszással és Amy monológjával kalandjait érintően, rá kellett jönnöm, hogy ha találkoztam is a valóságban ilyen figurával, az vagy férfi volt, vagy... férfi volt.
Amy szerethetővé válik bumfordisága ellenére, pedig azt hinném, a figura karakterfejlődése valójában nincs megmagyarázva, megérlelve, egyszerűen csak megtörténik, mint a szerelem, nem igaz? Márpedig, ahogy itt fokozatosan létrejön, az nem egy utálni való karaktert fest meg, hanem egy belül őrlődő, valójában szerethető figurát, akinél ugyan félresiklott valami, de belül mindig is vágyott rá, hogy ne úgy legyen, ahogy, csupán eddig nem jött a szikra és nem működött a kémia.
Judd Apatow szereti a nőket. Elnézve filmrendezéseit, többnyire nők a főszereplői és ha véletlenül nem, akkor a sok férfi mellett is nem egy emlékezetes karaktert csempészik bele a történetbe a női vonalból. Amy történetét ugyan a főszereplő humorista színésznő és Stand Up-os Amy Schumer vetette papírra, de Apatow értő kezei alatt épült fel a majd - és szokásos - kétórás mű, ami a vége felé kezd leülni, ám azelőtt vége lesz, mielőtt a néző kínosan feszengeni kezdene a székében.
A mellékszereplők remekek és volt abban számomra plusz humor, hogy egyik-másikat, mint például a Kosaras LeBron James-t nem ismertem fel, akárcsak Amy. Mert ki a fenét érdekel a sport? Azt csak a bunkók csinálják. (Aztán mennyire rácáfol erre Dolph Lundgren a nem tudom hány diplomájával és beszélt nyelvével, pedig "csak egy karatés".
Azért kiemelném John Cena pankrátort az emlékezetes arcok közül, bár, apró szerepében nem tudta megmutatni mennyire jó színész, viszont azt igen, hogy van vér a pucájában - szó szerint is - és van a humorhoz és drámához is érzéke. Persze, amikor kiönti szívét heroikánknak a lépcsőn ülve, az kicsit talán átment túljátszottba, de csak így tovább Mr. Cena!
A másik nem mellesleg mellékszereplő, akinek örülni tudtam, az Tilda Swinton, aki végre megmutathatta egy olyan arcát, amit eddig nem tudom, hol rejtegetett. A dögös milfet. Ez a nő tud kinézni dughatóan is!!! Végre. Nem volt rossz a tépett szőke főszerkesztő hálás J. Jonah Jamesson koppintásában. (A fokhagymás ondós poénon mindig röhögnöm kell.) Swinton inkább drámákban szereti megmutatni tehetségét - igaz, van, hogy karakter-változatai nem nélkülözik a humoros megközelítést - vígjátékokban, komédiákban nem annyira van jelen. Külön pluszt ad néhány jelenetnek, hogy környezetében megjelenik egy kifutófiú, Ezra Miller, aki viszont a fiát játszotta egy kőkemény családi drámában, a "Beszélnünk kell Kevinről - We Need to Talk About Kevin (2011)"-ben! Itt is van "dráma", de nagyon erősen humormázas sztaniolba csomagolták.
A filmben még cameoznak illetve megjelennek páran akik számítanak komédia műfajon belül, vagy csak majd fognak, és van, akit szerintem fel sem ismertem, vagy már elfelejtettem.
Bill Hader teljesen rendben van, mint átlagos pubi, akibe beleszerethet egy öntörvényű nő. Semmi extra hasizom vagy bicepsz, semmi Tom Cruise-os napfény mosoly, sőt, ha tipizálni kellene, akkor kicsit ki is esne a szerethető szomszédfiú kliséből, mégis remek párost alkotnak Amy-vel és éreztem a kémiát, ami a film elején még hiányzott a srácokból.
Amy családja is korrekt, mind apa és mind hugi vonalon. Brie Larson hihető komoly hugiként és Colin Quinn-nek az alzheimeres apuka hálás szerepe - nyakon öntve rasszizmussal és egyéb gyűlöletekkel - igazi jutalomjáték, ami rá is fért annyi év és szar Adam Sandler film után.
Talán túl szirupos is, hogy igazán egyetlen igazi rohadékja sincs a filmnek. Még akiket kissé neccesre írtak meg, idővel azok is szerethetőek, kedvelhetőekké válnak.
A film másik baja, hogy megtekintés után nem sok marad meg belőle az emberben. Kétszer is megnéztem és összességében emlékszem rá, meg fontosabb jelenetekre, ám úgy vélem, talán most nem én vagyok a célközönség, hanem a szingli csajok, akik többre vágynak, mert nem jó már egyedül.
Azért a végén a szurkoló kórusos tánc az cukker volt.
Amy Schumer igyekszik a reflektorfénybe.
De egy jó tanács: Legközelebb nem eszem meg tőled ezt a figurát. Mert megkedveltelek!
65%
Természetesen szeretnéd megtekinteni a filmet és jókat röhögni: Vonatszerencsétlenség!
Gondolom az eredeti címet azért nem ültették át a magyar forgalmazásba, mert kicsit személytelen és negatív a kicsengése, pedig egész jól jellemzi a hősnő karakterét.
Érdekességek:
- Danield Radcliffe fiktív filmszerepéhez készült felvételek közben készült pár rajongói fotó, melyek bejárták az Internetet és ment is a találgatás, vajon milyen filmben fog legközelebb feltűnni. Szerencsére a Marisa Tomei-jel felvett kamu mozi sosem készül el teljes egészében.
- Az első eset, hogy Apatow nem írt, csak rendezett.
- Norman Lloyd az öreg ápolt, a forgatás alatt töltötte be 100. életévét! Apatow kezdetben féltette az öreget a kora miatt, de a színész olyan vitalitásról tett tanúbizonyságot, ami meglepte a rendezőt. Nem mellékesen Norman Lloyd még olyan legendákkal is dolgozott együtt, mint Alfred Hitchcock, Charlie Chaplin és Orson Welles!
És, hogy miért választott végül pár magának az addig mega-szingli csaj?
A videócska végére kiderül:
