Kocka - Cube (1997)

Kocka - Cube (1997)

Rendezte: Vincenzo Natali











A kocka egy meglepetésfilm. Amikor annak idején belefutottam valamelyik tévécsatornán - talán HBO, de meg nem esküszöm - nagyon odavágott. A felütése eleve nagyon erősre sikerült. Egy a külsejében nagyon ijesztő, sovány ember felébred egy viszonylag kis szobában. A szoba falait fém és valamilyen áttetsző anyagú lapok garmadája osztja négyzetekre, melyek mögül fény szűrődik át. A szoba hat falának közepén meg zsilipre emlékeztető ajtó látszik. Emberünk kinyit néhányat - mindegyik ajtó mögött eltérő színű, de azonos felépítésű helység - végül átmászik egy másikba. Alig lép egyet, amikor megmerevedik és a néző érzi, valami történt a szobában. Emberünk ruháján vércsík jelenik meg... majd arcán szintén, míg végül az egész teste darabokra hullik. Egy, elsőre láthatatlan dróthálózat aprította miszlikbe.
Ezt sikerült valami hajnali időpontban kifognom és megtekintenem. Rendesen megemelte a parafaktort.

Hangérzékeny csapdával ellátott szoba. Egy véletlen fing és véged...

Natali filmje 20 nap alatt lett leforgatva. A Kanadai Cineplex Odeon Films utolsó munkája. A digitális effekteket a Kanadai Core cég ingyen készítette el, gyakorlatilag "jófejségből": ezzel támogatták a Torontói filmipart. A filmet főleg kézi kamerával rögzítették, többnyire időrendben, amibe azért bekavart az, hogy a nyílászárók nem mindig működtek megfelelően.

A film eredetisége abban áll, hogy egymásnak idegen embereket helyez egy szűk, makró környezetbe, amely ráadásul egyfajta logikai - vagy matematikai ill. egyéb - feladványként funkcionál. A film annyi kérdést vet fel, amelyre a később elkészített, hanyatló minőségű folytatások sem adtak kielégítő válaszokat. Sőt...

A főcím kemény felütése után megismerjük a karaktereket, akik a kockában ragadtak. Van közöttük matematikus, bűnöző, autista jeleket mutató fiatalember, szabadulóművész (börtönökből). A figurák nem emlékeznek, hogyan kerültek a kockába, csupán ki akarnak jutni. A feszültség fokozatosan növekszik, ahogyan a nyomás a szereplőkön. Néha, már azt hiszik, van válaszuk, rájöttek valamire, amit azután a kocka felülír. A kocka, mint építmény, legalább olyan grandiózus és titokzatos, mint az egyiptomi piramisok, amelyek szintén rendelkezhettek hasonló "védelmi rendszerrel". És a piramisok elkészítéséről is inkább logikusnak tűnő feltevéseink, tippjeink vannak, mint bizonyítékaink.

Mivel a kevés szereplő és a cselekmény lineárisan elég hamar unalmassá válhatna - hiszen egy csoport szobáról szobára vándorlása alapjában véve nem túl izgalmas - hamar előkerül a horror szál és a hasonló filmekre jellemző, karakterek közötti feszültségek, melyek erőszakba torkollnak. Persze mint sok hasonló moziban, itt is találunk szélsőséges jellem - vissza - fejlődést.

Natali filmje másfél óra rettegős klausztrofóbiát nyújt át, végig lebegtetve a magyarázatokat. Izgulhatunk a szereplőkért és agyalhatunk azon, hogy mi a kocka létesítménye, funkciója.
Sokkal többet nem érdemes a filmről elárulni, hiszen a fontos kérdésekre nem biztos, hogy választ kapunk, a többit meg kár lenne megtekintés előtt lelőni. A "Kocka" alapjában véve egy pofátlan alkotás. In medias res csöppenünk az eseménybe és megnyugtató befejezésre sem számíthatunk, ezért érezhetjük, hogy sem eleje, sem vége... Ettől függetlenül egy bűnös élvezet, még ha a végére kicsit erőtlenné válik, megtörik a lendülete.

Alderson szerepében Julian Richings, hamar csúnya véget ér.

Érdekesség:
- A karakterek csupa börtönről kapták a neveiket.

80%

Ha tetszett, akkor érdemes megnézned a folytatásokat illetve pl. a Fűrész filmeket.

Quentin szerepében Maurice Dean Wint azóta is foglalkoztatott tévé és sorozat színész.

Itt találsz a filmről egy jobb leírást: Kocka - wikipédia

Vörös sarok - Red Corner (1997)

Vörös sarok - Red Corner (1997)

Rendezte: Jon Avnet

Habár a történet egy gyilkossági üggyel kezdődik és utána gyakorlatilag egy tárgyalótermi dráma részesei lehetünk, a film nem egy bravúros nyomozásról mesél, tele apró fordulatokkal, bizonyítékok aprólékos felőrölésével, mint mondjuk a "12 dühös ember" című remekműben - vagy csak nagyon kis részben - inkább a kultúrák közötti ellentétekről, szembenállásáról szól.

Jack Moore (Richard Gere), szakmájának legjobbja, ha televíziós csatornák csomagjainak értékesítéséről van szó. Ahogyan a filmben is utalnak rá; az amerikai értékrendet árulja a keletnek, tudván, hogy az nem mutat tökéletes képet társadalmáról, ellenben fonák módon, pont a "fertőzött" amerikai kultúra az, amivel talán az elnyomott kínai népet fel lehet kicsit rázni, mondván: - Nézd, mennyi erőszak és szabadosság ömlik át Amerikából! Hát van erre szükségünk?

Jack éppen az évszázad üzletét igyekszik tető alá hozni. Szerződéseket még nem írtak ugyan alá, de már megkezdődött a kölcsönös édesgetés. Jack természetesen mint vendég egy idegen országban, sokkal többet tud profitálni az üzleti találkozóból, melynek megkoronázásaként mindjárt szállodai szobájába tud vinni egy csinos modellt, aki közben művész is. Meg valami fontos ember lánya...

A forró éjszakából hideg zuhany ébreszti hősünket. A szállodai szoba ajtaját szó szerint rátörik és alkoholos álmából felrázva közlik vele, hogy a csinos modell nem csinos többé. A másik szobában fekszik holtan és a jelek mind azt igyekszenek mutatni, hogy bizony Jack-kel szaladt el a ló. Azonban Richard Gere charme-ja miatt, mi, a nézők, azonnal tudjuk, hogy ez bizony egy tőrbe csalás volt. Az indokok még nem tisztázottak, de egyértelmű, valaki vagy valakik be akarták sározni a média kereskedőt.

A történet fonáksága akkor kezdődik, amikor kiderül, Kína és Amerika hiába található meg egy bolygón, keresve sem találni két különbözőbb jogrendszert. Jack egy Kafka-i rémálomban találja magát, ahol egyenes útja vezet a kivégzéshez, amely egy golyó lenne a tarkójába, amit a kínai állam kiszámláz a családnak. (Milyen "szerencse", hogy Jack-nek nincs már családja...) (Vagy mégsem?)

Az amerikai konzulátus tehetetlen, az ügy pedig lehetne precedens értékű is, ha a kínai törvénykezés nem burkolná be az egészet egy átláthatatlan, áthallhatatlan lepelbe, ahová végül egy nyitott és intelligens ügyvédnő, Shen Yuelin (Bai Ling) képes beszivárogni és segíteni Jack-nek, hogy az valahogy kikecmeregjen a gyilkossági ügyből. Kezdetben ugyan a nő sem áll ki mellette teljese mellszélességgel - illetve Jack számára tűnik úgy - ám később, ahogy a férfit a börtön falai között is támadások érik, el kell gondolkodni, hogy vajon ki áll az egész ügy mögött és miért akarják elhallgattatni a férfit.

"- Azt mondtam, hogy megsérti a bíróságot!"

Richard Gere feszülten figyel. Az élete a tét.

 - Elhiszi, hogy szarok rá? Mivel büntet? Hogy kétszer végeznek ki?"

A film, mivel nem Kínában élünk, nem tudom, mennyire adja vissza hűen az ott uralkodó állapotokat. A filmhez néhány külső jelenetet gerilla módszerrel rögzítettek, engedélyek nélkül, más részeket pedig a felépített díszletek között, melyhez több ezer darab kiegészítőt szállítottak át a kommunista Kínából.

A fényképezés komor. Ezzel közelebb hozva hangulatilag a miliőt, melyben fogant. A zene, Thomas Newman munkája, kevésbé hangsúlyos, mint más filmjeiben. Itt inkább csak szolgai módon alásegít a leforgatott képeknek, alig lép előtérbe. Egyedül talán csak a vége főcím előtti búcsúnál érezhető "tolakodónak".

Richard Gere a film elején szinte már nyálasan kedves, behízelgő. Talán szükség volt a karakter ilyentén megformálására, hogy a későbbi tortúrák során élesebb legyen a kétségbeesett, rettegő karakter közötti kontraszt. Gere egyik legjobb szerepében.
Bai Ling pedig érzékenyen és gyönyörű. Kár, hogy később szinte bedarálta a hollywoodi gépezet és csak sztereotip figurák mellékszerepeire kárhoztatta.

Egy igazán jól elkapott pillanat: Itt úgy tűnik, az ügyvédnő
kineveti a vádlottat. (Bai Ling)

A filmben még olyan nevek tűnnek fel, mint James Hong, Bradley Whitford és Tzi Ma. Kár, hogy szerepeiket a forgatókönyv csak álcából veszi elő.

65%

Figyeld:
- A film első fele néha már-már művészieskedő, egészen az ébredésig.
- Nem a nyomozás részletessége az izgalmas, hanem az, mennyire más lehet két jogrendszer.
- A bírónő játéka nagyon kiemelkedő.
- A valódi indítékok egyszerűen és kiszámíthatóak, bár, ha belegondolunk, csak, hogy egy üzlet meghiúsuljon, kicsit véres a megoldás...

Ha ez tetszett:
- 12 dühös ember (A régi, Henry Fonda szereplésével)
- Gyilkos nap (Sean Connery, Wesley Snipes)