A csöves története
Pontosan azt tette, amit az esze diktált és amit az átlagemberek tanácsoltak (Húzd meg magad!) neki a legtöbbet. Meghúzta magát.
Egy öreg panelház oldallépcsője alatt.
Azon gondolkodott, hogy vajon még melegíti-e a hátát a cső egy hónapig, ami az épület alatt futott keresztül.
Meg azon, hogy egy panellakás lehet öreg?
Több, mint húsz éve állt itt az épület, de valahogy gyermekinek tűnt a sok tényleg elszürkült téglaház között.
Valamikor neki is volt a házban lakása.
Még a válás és az alkoholizmus előtt. A baleset előtt.
Még AZ előtt...
Volt diplomája, jó munkája, mellékese. Egy felesége, egy szeretője, két kislánya.
Amikor a szerető szembesítette a feleségével, összeomlott minden. Tudta, hogy szar ember, így elfogadta.
Ment a lakás, ment a család, ment a kis Trabant is.
A válás kimondása után három héttel az ex neje hazafelé tartott a nagyszüleitől a két kislánnyal.
A jelentés szerint a jeges úton megcsúszott és belefordult a patakba, pont a híd korlátja előtt egy méterrel.
Egyetlen méter és a szalagkorlát megtartja őket.
Akkor most nincs itt, a meleg kuckóban, a lépcső alatt.
Szar ember volt; a feleségét nem sajnálta.
De a két kislány...
Nem volt éjszaka, mikor ne riadt volna fel nyöszörögve, hogy megmenthesse őket. Néha, álmában, mellettük ült és ő vezetett. Máskor a híd lábánál állt és két erős kezével taszította a helyes útra a piszkosszürke autócsodát.
Néha, amikor felriadt, lassan rázódott vissza a valóságba.
A lányokat szólongatta, remegve, lázasan.
Magára húzta az elrongyolódott plédet, amit egy kedves öregasszony bocsátott a rendelkezésére. Könnyei megdermedtek kérges arcán.
Háta alatt dohogva morgott a beton. Nagyon finom meleg bizsergette alulról.
Egy kislány ugrált indiánt utánozva a ház előtt.
A férfi addig követte a szemével, amíg el nem takarta a ház.
- Krisztikém... - suttogta magának. - Kislányom...
Azután megfordult, hogy aludjon és az álmokba meneküljön, ahol két keze erejével is képes megállítani az elszabadult halált.
Egy öreg panelház oldallépcsője alatt.
Azon gondolkodott, hogy vajon még melegíti-e a hátát a cső egy hónapig, ami az épület alatt futott keresztül.
Meg azon, hogy egy panellakás lehet öreg?
Több, mint húsz éve állt itt az épület, de valahogy gyermekinek tűnt a sok tényleg elszürkült téglaház között.
Valamikor neki is volt a házban lakása.
Még a válás és az alkoholizmus előtt. A baleset előtt.
Még AZ előtt...
Volt diplomája, jó munkája, mellékese. Egy felesége, egy szeretője, két kislánya.
Amikor a szerető szembesítette a feleségével, összeomlott minden. Tudta, hogy szar ember, így elfogadta.
Ment a lakás, ment a család, ment a kis Trabant is.
A válás kimondása után három héttel az ex neje hazafelé tartott a nagyszüleitől a két kislánnyal.
A jelentés szerint a jeges úton megcsúszott és belefordult a patakba, pont a híd korlátja előtt egy méterrel.
Egyetlen méter és a szalagkorlát megtartja őket.
Akkor most nincs itt, a meleg kuckóban, a lépcső alatt.
Szar ember volt; a feleségét nem sajnálta.
De a két kislány...
Nem volt éjszaka, mikor ne riadt volna fel nyöszörögve, hogy megmenthesse őket. Néha, álmában, mellettük ült és ő vezetett. Máskor a híd lábánál állt és két erős kezével taszította a helyes útra a piszkosszürke autócsodát.
Néha, amikor felriadt, lassan rázódott vissza a valóságba.
A lányokat szólongatta, remegve, lázasan.
Magára húzta az elrongyolódott plédet, amit egy kedves öregasszony bocsátott a rendelkezésére. Könnyei megdermedtek kérges arcán.
Háta alatt dohogva morgott a beton. Nagyon finom meleg bizsergette alulról.
Egy kislány ugrált indiánt utánozva a ház előtt.
A férfi addig követte a szemével, amíg el nem takarta a ház.
- Krisztikém... - suttogta magának. - Kislányom...
Azután megfordult, hogy aludjon és az álmokba meneküljön, ahol két keze erejével is képes megállítani az elszabadult halált.
