2013. november 2., szombat

Lovebox blog: Aranylövés

Aranylövés
Belopódzott a mozi mellékhelységébe. A "cucc" a zsebében lapult. Nagyon kellett neki, ezért nem ment haza, hogy belője az ereibe. A mozi pont félúton volt. A célnak megfelelt.
Nyár volt. Forró. Torka kiszáradt a szertelenségtől. Nagyon szertelen volt egy napja. Felvihogott saját szellemességén.
Ami kellett, az mind a zsebében lapult. Elővette a kanalat és belecsepegtetett a citromléből, ahogyan Kaffogótól hallotta. Kaffogó vitte bele. Kaffogó adott neki akkor drogot, amikor más már nem. Ennyivel tartozott.
Az ütött-kopott zippo öngyújtót a kanál alá tette, miután meggyújtotta. A benzines szag hamar megtöltötte az apró lyukat.

A kanál úgy volt meghajlítva, hogy jobban kézre álljon. Persze ehhez Uri Gellernek semmi köze nem volt.
Pár perc alatt végzett.
Az előre kikészített vattadarabkát a barnás folyadékba pottyantotta. Az megszívta magát. Ebbe szúrta a steril injekciós tűt.
Azután a vénájába.
Semmi szégyenérzet, semmi titokzatoskodás. Egyenesen a sebhelyes vénába, pedig rövid ujjú pólót viselt a hőség miatt.
Egy picit visszaszívta a vért, hogy lássa, eret talált, majd befecskendezte az álmok nedűjét.
Pillanatok alatt elszállt.


8 éves volt.
Kis kerékpárjával villámként cikázott az iskola salakos udvarán. Nyári szünet miatt a legtöbb pajtása éppen nyaralt valahol. Ő, részeges apa gyermekeként, otthon élvezte a vakációt. Az elsőt.
A kerékpárt a nagyanyjától kapta. Neki volt egyedül valamennyi felesleges pénze.
Egy rozzant négykerekű kerékpár.
Amikor megkapta, három hónapja, még csillogott-villogott. A három hónap alatt, amíg a suli első évét befejezte, teszem hozzá, kitűnőre, és a vakáció két hónapja alatt teljesen leamortizálta. Az egyik segédkereket, a balt, már egy hete elhagyta, ezért mikor gyorsan tekert, néha a másik irányba dőlt. Hosszabb távon ez az irányára is kihatott.
Most száguldozott a salakon és a lerakott kartondobozokat kerülgette. Ezeket a kis ABC mögül lopta. Eredetileg a tornaszertárból akart kivenni pár medicin labdát, de természetesen nem volt hozzá bejárása és a gondnok nem állt szóba kölykökkel.
A kerékpár csak vitte, vitte előre.
"Egyszer majd híres kerékpáros leszek!"

Hirtelen megütötte az anyag. Zihálni kezdett a melle. Szédült. Jó is volt, de valami, mélyen marcangolta.
"Nem lesz ez így jó. Ilyet még nem..."

11 éves.
Az apja temetése téli délelőttre esett. Az apja végül elment az anyja után. Már nem élt a nagyi sem, akitől a csodálatos kerékpárt kapta.
Anyai nagyapja vette magához, de már megbeszélték - Nagy szó... nagyapja közölte vele, hogy egy hónap múlva beadja egy árvaházba - hogy nem marad nála.
Egész éjjel rosszul aludt. Hányt. Semmilyen lehetőséget nem látott rá, hogy van valami jó is az életben.
Csak akkor nyugodott meg, amikor rágyújtott az öreg egyik erős cigarettájára. Kiült a kitárt ablak párkányára. A jeges levegő átjárta a vékony pizsamáját. Remegett, de szívta a cigarettát.
Furcsa volt, de pont ettől nyugodott meg a gyomra.
Amikor végzett, messzire pöckölte a csikket és bebújt a dunyha alá.
Az ablakot tárva hagyta.
Reggel egy rokon asszony csukta be, aki ráadta a fekete ruhát. Közben szép szavakat motyorgott a fülébe, nyugalomról, békéről és szeretetről, de egyetlen szavát sem hitte.
A nagyapja már elmondta, mire számíthat. Szeretetről nem beszélt az öreg.

A hányinger olyan hevesen tört rá, mint annak idején, az apja temetése előtti napokban. Eddig a kezében tartotta a kanalat, a másikban az injekciót. Most mindkettőt leejtette a földre. Két tenyerével megtámaszkodott a hideg csempén. Homlokát is nekinyomta a falnak. Fertőtlenítő és hányás szaga keveredett az áporodott testszag és dohányillat közé.
A hideg csempe nyugtatta, mint egykor a téli, jeges szél.
De nem annyira, hogy jobban legyen. Lassan csúszott az öntudatlanságba...

15​ éves.
Talán ő a legkeményebb srác az emeleten az árvaházba. A tanítók is tartanak tőle, pedig viszonylag nyugodt a természete.
Amikor bekerült, tizenegy évesen, halk fiú volt. Kezdetben a nagyobbak kihasználták gyengeségét. Egy ideig szökésen törte a fejét, de újra, meg újra visszakerült.
Egy este megelégelte, hogy olyan dolgokra kényszerítik, amiket sosem tett volna meg, ha anyja és apja él.
Egy sörösüveget eltört az udvar sarkában. Pontosan olyan vörös salakos, murvás udvaron ült, mint ahol valaha biciklizett.
A sört egy idősebb barátjától kapta. Valami Kaffogó nevű öreg rockertől. Kaffogó adta a tippet, hogyan bújjon ki az igából.
A sörösüveg nyaka jól simult a tenyerébe. A nyakat a koszos kabátja zsebébe rejtve felvitte a szobájába.
Zsiga, a 16 éves romagyerek már aludt az ágyán. Zsiga volt a legaljasabb vele. Lassan főlé tornyosult. Előhúzta a sörösüveg nyakát és az alvó fiú arcához tolta. Egyetlen percig csak állt, majd döfött.
Zsiga sikítva ébredt. Felugrott az ágyról és a fiúra támadt. Az ágyékon rúgta a megzavarodott romát. Zsiga arcán vér folyt le, a bal szemével egyetemben. A sörösüveg átszúrta és roncsolta a szemgolyót.
A felügyelő külön szobába zárja. Zsiga kórházba kerül, hosszú hetekre. Legközelebb fekete szemfedővel érkezik vissza a "házba", de addigra a fiú rendezte erőviszonyait és sakálokból sereget verbuvált.
Zsigában talán fortyog a bosszú dühe, de nincs lehetősége rá, hogy visszavágjon. Figyelik őket.
Egyszer összefutnak a folyosón. Zsiga kitér előle.
A fiú nagyon büszke. Úgy érzi magát, mint amikor a dobozok között legyőzte a szelet a kis biciklivel.

Térdre esik a csempézett padlón. Rángatódzni kezd a teste. Igyekszik visszavergődni a csészére. Közben elered az orra vére és összevizeli magát.
"Kaffogó, ez nagyon erős!" - cikáznak a gondolatai. Nem tudja hol van. Jelen és múlt összemosódik.

16 éves.
Amikor megszökött, Kaffogó vette magához. A kisszobában aludt két másik hasonló sráccal. Kaffogó velük végeztetett el olyan mocskos melókat, amikkel nem szennyezte be a kezét.
De szerzett kaját, drogot, piát és nőt. Csak egyszer kérdezte meg, miért hívják Kaffogónak. Hiba volt. A rockker a szart is kiverte belőle. Így rájött, hogy csak a háta mögött hívhatja így. De ettől még szerette a férfit, amennyire az apját szerette a verések előtt.
És Kaffogótól sokkal többet kapott, mint az öreg iszákostól.
Az első dugását is Kaffogó intézte.
A lány egy roma kiscsaj volt. Tizennégy éves és mint kiderült, nem csak a hormonoktól volt olyan tüzes, hanem valami betegségtől is, ami úgy égette pár nappal később, hogy azt hitte belepusztul.
Elkapott valamit tőle. Kaffogó először röhögött, de utána kidobta a kiscsajt a lakásból és szerzett orvosságot. Voltak ismerősei, akik a drogot hozták és voltak ismerősei, akik a medicinát.
Egy teljes hónapig lábadozott, de amikor egyszer piásan, este az asztal körül beszélgettek, azt monda a rockernek, hogy megérte a numera az egy hónapot. Kaffogó csak röhögött rajta, de nem vette zokon.

Minden izma elernyedt. A gondolatai vadvirágos réten jártak, árnyas tölgyek alatt, majd kiégett gyárépületek pókhálós pincehelyiségeiben.
Egym​ás után kihunytak a gyertyák az öreg gyár odvas mélyén.
Mikor az utolsó gyertyaláng is ellobbant a fiú előredőlve a vécén meghalt az aranylövéstől.
Mire rátaláltak a vér annyira a megült a lecsüngő felsőtestében, hogy a koránál kétszer idősebbnek tűnt. Olyanná vált, mint egy üszkös öregember.
A mentős, aki kiráncigálta az apró helységből utána percekig súrolta a kezét.
- Rohadt drogosok... - köpött a csapba.

A fiú élt tizenhét gyalázatosan keserves évet.