Amikor leszáll az éj - Arcadian (2024)

 Amikor leszáll az éj - Arcadian (2024)

Rendezte: Benjamin Brewer

A film Mafab adatlapja: Arcadian (2024)

Megtekintés: Számomra az "Amikor leszáll az éj" egy be nem váltott ígéret. Ahogy öregszem, egyre többször érzem ezt.

Nicolas Cage a producere is ennek a valamikor a jövőben játszódó filmnek is nem csak a főszerep... Ugyan, kit akarok becsapni? Nicolas Cage nem a főszereplője ennek az utopisztikus horror filmnek, hanem a húzóneve, hogy azután miatta beülj egy olyan középszerű filmre, amire nem fogsz emlékezni néhány hét (nap) múlva. Két napja láttam, de alig tudnék kiemelni valamit a filmből. Lehet, hogy Cage csak azért ugrott bele ebbe a munkába, mert korábban látta, hogy néhány kollégája is készített hasonló alapra épített sztorikat és azoknak lett némi rajongó tábora. Volt, amelyiknek folytatása is.

Az "Amikor leszáll az éj" csak egy azon filmek sorában, amely olyan divatos lett az utóbbi néhány, talán bő tíz évben. Nem követném vissza, hol kezdődött, de olyan címeket sorolnék a zsánerbe (szubjektív véleményem) mint a "Hang nélkül", amely hamarosan trilógiává bővül, a "Madarak a dobozban" vagy a kevésbé ismert, Stanley Tucci-s "A hallgatás". Kifejezetten kedvel ezt az alműfajt, amiben a világot leuralja valamilyen szörnyűséges lény, amely tőlem jöhet az űrből vagy akár a föld mélyéről, csak jók legyenek a karakterek, tudjak izgulni értük és koherens legyen mind a törénet és a benne bemutatott világ. Azonban néha a koncepció mögött nem érzem úgy, hogy kielégítő kreatív munka állna és akkor olyan filmeket kapunk, mint ez a mozi, amit a trailer megtekintése után nagyon vártam, de ha jobban odafigyelek, talán hamarabb észreveszem, hogy ez itten kérem inkább csak egy lufika.

Azt nélkülem is tudhatod, hogy Nicolas Cage-dzsel nincs bírás. Az érdekesebb koncepciójú filmek közötti szüneteket rendre betömi valami moslékkal, és az évek alatt csak az érdemes művek és a moslékok aránya változott meg drasztikusan. Ezek mellett Cage abban is különleges, hogy a drámai alakításai mellett képes önön paródiáját is megmutatni és mintha semmiféle szégyenérzet nem lenne benne. Még nem épp olyan, mint Eric Roberts vagy Michael Madsen, hogy évente egy tucat fosban tegye tiszteletét, de mintha hajtaná valami titokzatos tatár, és ezért alig néztem meg az egyik moziját, napokon belül érkezik egy másik munkája is. Azonban úgy gondolom, ha úgy kufárkodik a játékidővel, mint ebben a filmben, akkor hamar képes lesz ő is évente 10-12 filmet lezavarni. Igen, ez nem Cage filmje, hiába bitorolja a posztert és a bemutatót. A film egy testvérpárról és logikátlan döntésekről szól.

A történet: Valamikor a jövőben egy amerikai kisvárosban... inkább tanyavilágban, ijesztő, halálos szörnyek kezdenek pusztítani az éjszakában. Az emberek rendre bezárkóznak és némán várják, hogy a kaparászás elcsituljon az ajtókon. Cage egy apát játszik, akinek két fiúgyermekre van gondja és egy egész tinikor áll a rendelkezésére, hogy beleverje gyermekei fejébe, hogy az éjszakai élet nem nekik való. Ennek ellenére persze egyértelmű, hogy a drámát az fogja okozni, hogy a gyerekek makacsul keverik magukat a bajba. 

Nem tudom, hol kezdjem? A fényképezés egészen eklektikus. Néhány jobb beállításra jut egy csomó pocsék. A kamera néha annyit mozog, hogy azt hittem, nincs állványuk. Egyszer mintha még azt a zoomhatást is megtenné, amit már a Battlestar Galaktikában is gyűlültem és itt nem is indokolt. (Valójában sehol sem, nem csoda, ha mostanra kikopott ez az effekt a filmekből.) A családfő beújít egy működő járművet, miközben nem tudjuk meg, létezik-e egyáltalán infrastuktúra, amely üzemanyaggal tud szolgálni. Nem derül ki, hogy a szörnyek támadása lokális vagy globális és bármelyik is, akik érintettek, miért nem fognak össze, hogy együtt győzzék le azt, ami leselkedik rájuk, vagy miért nem költöztek egy szintekkel magasabb biztonságú helyszínre. Semmit nem tudunk meg a világról, csak egy másik tanyát ismerünk meg, amin állatokat nevelnek, akiket este karámba terelnek, de nem tűnik fel, hogy különösebben megerősítenék azokat is akár. Bajtársiasság az nem nagyon van, így amikor a Cage famili bajba kerül simán ajtót mutat nekik a szomszéd, ami nagyon nem logikus, főleg olyasmikre hivatkozni, hogy nincs elég hely (van) vagy arra, hogy a gyógyszert nem akarják megosztani mert kevés van. Ezt mondjuk megérteném, ha tudnánk, hogy Cage-nek egyáltalán milyen gyógyszerre van szüksége, hiszen miközben menti egyik fiát az éjszakában, túlélik a kalandot, de apu buksija megsérül és a továbbiakban csak ballaszt, egészen a röhejesen sovány lezárásig, amikor kb. tök feleslegesen és ad hoc beáldozza magát.

A szörnyek épp annyira agresszívak, amennyire a karakter fontossága megköveteli. Ha mellékszereplők, akkor pillanatok alatt szétkapnak tetterős férfiakat, de ha arról van szó, egy a lábán alig álló férfi, vagy vézna gyerek is képes agyonverni őket egy bottal. A megjelenésük viszonylag érdekes, egészen addig a pillanatig, amikor egy csak rájuk jellemző állkapocsmozgással nem akarnak plusz félelmet kicsikarni belőlünk, mert onnantól inkább röhejesek és a csupafog cápamosolyos darálást már elsütötte King Langolierekje. Tényleg azok, az idő "vasfogai" jutottak eszembe, mikor Cage szörnyei elkezdtek ... tököm tudja mit csinálni az állkapcsaikkal. Kaffogni, talán???

A történet borzalmasan lapos, ezért a játékidőt sem lehet a végtelenségig nyújtani, mégis untam már a vége felé ezt a cseppet sem koherens agymenést. A szörnyekkel kapcsolatban semmilyen választ nem kapunk, a biológiájuk is teljesen random mód lett a vászonra dobva. Ez akkor látszik, amikor az egyik benyúl egy ablakon és kiderül, hogy akár 2-3 méteresre is nyújtózkodhatnak, aminek később semmilyen jelentősége nincs, de legalább egy feszült jelentsort sikerült vele elkészíteni, habár a végén a csapdába ejtés ismét egy nevetséges fejlemény, ha tudjuk, hogy máskor milyen könnyen dobálnak szét holmikat és embereket ezek a lények.

A film főszereplője a két fiúgyermek, akik viszont szerintem nagyon jól alakítanak. A Josephet játszó Jaeden Martell ismerős lehet az "Az"-ból. A fiatalabb tesó pedig Maxwell Jenkis, aki meg a Lost in Space tévésorozatból lehet ismerős.

Amit kifejezetten hiányoltam, hogy rendesen bemutassák azt a világot, amelyben járunk, és értem én, hogy a "Hang nélkül"-ben sem estek túlzásokba, de ott valahogy mégis egészen korrekt módon építettek univerzumot, hogy már az első résznél is viszonylag sejtettem, hogyan képzeljem el az életet illetve, miként jutottak oda, ahol épp tartanak a filmidőben. Itt az univerzum építés számomra hézagos, pedig talán minimális ráfordítással is lehetett volna tenni valamit az ügyben, hogy jobban beleélhessük magunkat az eseményekbe. Engem azonban teljesen kiránt már az is, hogy a szörnyek teljesen össze-vissza módon reagálnak a szituációkban és bár elfogadható az is számomra, hogy "Csillagközi inváziós, Ahová lépek szörnyes módon" arra is képesek legyenek, hogy aláássanak akár egy családi háznak is, a másik két filmnél valahogy fizikailag jobban elhittem, hogy képesek ilyen teljesítményre, itt azonban hazugnak éreztem ezt a megoldást. 

Egyszer azonban érdemes megnézni, ha szereted az ilyesmit és valszeg attól sem kell félnünk, hogy franchise lesz belőle, mert ahhoz kicsit trehányan dobták össze a filmet. Igen, azt érezni, hogy egy olcsósított "Hang nélkül", sokkal kevesebb kreatívitással.

Érdemes megnézni, hogyan vezet meg minket a trailer és sugallja azt, hogy egy akciós Cage horrort fogunk látni. A fontosabb jeleneteket bevágják tőle és a narrátorszöveg felmondásai is azt sejteti, hogy Cage a legfontosabb karakter. Ráadásul, szpojler - - - szpojler!!! - - - de a figura az utolsó percekben teljesen indokolatlanul erőre kap és beáldozza magát, miközben alig éreztem drámaiságot és izgulni sem tudtam érte. A lezárás is Temu-s, majdnem unalmas. Márpedig az ilyen műfaji moziknál két dolgot érzek nagyon fontosnak: A karakterek hitelesek legyenek és a világ, amiben mozognak, ne tűnjön összecsapottnak.

Max. egy erős közepes: 50%

Orvlövész - Shooter (2007)

 Orvlövész - Shooter (2007)

Rendezte: Antoine Fuqua

A film Mafab adatlapja: Shooter (2007)

Megtekintés: Az "Orvlövész" még akkor is egy szórakoztató akciófilm, ha nem kedveled Mark Wahlberget. De kedveled!

A film felütése a tipikus James Bond indítás. Kalandfilmeknél és akciósabb sorozatoknál megszokott független akciós felütés. Ebben a főhős nehéz helyzetbe kerül, megoldja és néha semmi köze a film további történetéhez, alakulásához. Itt azonban részben lesz értelme a későbbiekben, mert a főszereplőnk múltja bekavar majd a történésekbe. 

Két mesterlövész rejtezik egy olyan területen, ahol az amerikai erők elvileg karitatív tevékenységet végeznek, mégis erős támogatást kapnak az orvlövész katona, Bob Lee Swagger (Mark Wahlberg) és támogatója személyében. Amikor az aktuális segélykonvojt támadás érné, Swagger egy kiszögelésről fedezi csapattársait és ritkítani kezdi a helyi erőket. Néhány fejlövés után azonban felfedezik a két amerikai katona rejtekhelyét és miközben becserkészi őket egy ellenséges harci helikopter (ne gondold, hogy amolyan óvatos módon, hanem kb. szétlövi a fél hegyet) saját seregük simán feláldozhatóvá téve őket, megszűntetik a két férfi támogatását. Egyikük meghal, Swagger képen kívül hazatér és 36 hónappal később látjuk ismét. Swagger introvertált életét éli az amerikai hegyek között (ne kérdezd, pontosan hol él, talán a sziklás hegység környékén, de nem figyeltem a földrajzra) és egyetlen társa Sam, a kutyája. A három éves szabadság után azonban néhány kormányügynök felkeresi, hogy hazafias beálítottságára számítva rávegyék egy kifejezetten testhez álló feladatra, azaz, hogy tervezzen meg egy merényletet az elnök ellen, hogy az ügynökség képes legyen felkészülni egy korábban titkos csatornákon keresztül felfedett esetleges gyilkos akciót amerika első embere ellen. Itt a néző már sejti, hogy ez egyrészt izgalmas lesz, ha Swagger vállalja, ugyanakkor, ha korábban más filmben hasonló feladattal kerestek meg hasonlóan ügyes kvalitású embereket, annak sosem lett később jó vége. A legtöbb esetben mindenféle Kennedy gyilkossági összeesküvések kerülnek szóba, mert ma sem tudni, hogy magányos elköcvető vagy egy titkos csoport állt a merénylet mögött. 

Johnson tábornok (Danny Glover) a megfelelő húrokat pengeti meg és pillanatok alatt részesei leszünk, ahogyan Swagger módszeresen végigjárja az elnök körútját érintő három fontos amerikai várost, hogy feltérképezze, vajon hol kell számítani egy esetleges merényletre.

Gondolom, sejthető, hogy ami lehet elszaródik, legalábbis főhősünk szempontjából, mert mikor végül részt vesz a megtartott beszéden, mint megfigyelő, megtörténik a merénylet és Swagger nagyon gyorsan egy veszélyes összeesküvésben találja magát, amiben minden vádló ujj őrá szegeződik és nincs ember, akihez fordulhatna.

Azonban a múltja visszaköszön, amikor végső lehetőségként, egykori célzója barátnőjénél, Sarahnál (Kate Mara) keres menedéket és ha ez nem lenne elég, egy viszonylag zöldfülű kormányügynökbe is belebotlik, Nick Memphis-be (Michael Pena) szó szerint, akinek meg kérdései lesznek az üggyel kapcsolatba, míg végül, miután az ügynök is megtapasztalja, milyen erők munkálkodnak a háttérben, segítségéről biztosítja a veterán mesterlövészt. Teszem hozzá, az orvlövész cím pöttyet zavart, mert Swagger katonaként inkább mesterlövész, mint orvlövész, még akkor is, ha egyes támadóit "orvul" iktatja ki. A kifejezést inkább használnám egy bérgyilkosra, orvgyilkosra, mint egy katonára, akinek ez a feladata. De ez csak az én hülyeségem.

Fuqua filmje megfelelően izgalmas, feszült. Néha picit soknak érződik a mázli faktor és Swagger karaktere is olyan, mintha egy szuperkatona lenne, mínusz belső fémváz. A negatív szereplők és picit klissések, talán Ned Beatty kormányzóját kivéve. Az akció jelenetek rendben vannak, ötletesek, néhany kifejezetten szépen fényképezve és vágva. A mozi tipikusan olyan darab, amit többször tudok megnézni és ha hirtelen kell választanom, lehet, hogy ezt indítom el, egy vadonatúj filmmel szemben.

A forgatókönyv nem bonyolult és konteó kedvelőknek kiemelten szórakoztató lehet. Az író, Stephen Hunter egyébként nyolc Swagger regényt írt, és karaktere kb. húsz évvel idősebb, mint Wahlberg karaktere. A könyvben lévő Swagger a vietnami háborúban tevékenykedett, míg a filmes a 90-es évek Afrikájában. Még három előzményregényt is írt, Swagger apjával a középpontban és Hunter megkapta a Pulitzer díjat, filmkritikusi tevékenységéért.

A trükkjelenetek egy része, mint pl. a helikopteres akció, nem túl elegánsak és a szereplők rangjelzései, ruházata sem mindig pontosan lettek megjelenítve. Elvileg a rendőrkutyák is megkapják a megfelelő kiképzést, hogy ne a társukat harapják meg a támadó helyett. Ettől függetlenül számomra az egyik legszórakoztatóbb Fuqua mozi az "Orvlövész". 

Nálam 80% 

Nincs, aki megmentsen - No One Will Save You (2023)

 Nincs, aki megmentsen - No One Will Save You (2023)

Rendezte: Brian Duffield

A film Mafab adatlapja: No One Will Save You (2023)

Megtekintés: Ez ismét egy olyan horrorfilm, amelyik azoknak a fogyasztóknak fog tetszeni, akik képesek egy filmben meglátni a mélyebb rétegeket és van érzékük mind a pszichológiához, mint a filozófiához. Aki azonban egy hentelős, UFO-s home invasion mozira számít, az nem fog tudni mit kezdeni a hozzá adott plusz rétegekkel, ami szomorú, mert ez a film sokkal több, mint gondoltam, az első percekben.

Brynn (Kaitlyn Dever) egyedül éldegél egy amerikai kisvárosban, saját álomvilágában. És ezt itt szó szerint kell érteni, mert Brynn hobbija reflektál a valóságra. Innentől pedig, mivel kicsit szétszórt leszek, egyszerűbb, ha úgy vesszük, a teljes cikk szpojleres, így csak azután gyűrkőzz az olvasásnak, ha túl vagy rajta és megnézted. A benyomásaimról fogo beszélni és tippeimről, amely nagy részt okoskodó konyhapszichológia lesz, így sokaknak terhes hülyeség, de ha úgy veszed, hogy gondolatjáték és inkább "verselemzés" kategória, csak filmmel, mint egy kritika, akkor lehet, hogy szórakoztató lesz számodra.

Brynn tehát egyedül él egy álomvilágban. Két dologgal szórakoztatja magát:  a városka makett változatának felhúzásával és egy 1956-os slágerrel, amik végül kiderül, hogy szoros kapcsolatban állnak egymással. A lány külsőre egy igazi kisvárosi lány, semmi szexuális kisugárzással és mintha ez is a koncepció része lenne, hogy nőies, de véletlenül sem erotikus, sem külsejét, sem öltözékét tekintve, hanem mintha az általa választott korra reflektálna minden porcikájában.

Azonban, mikor kiteszi a lábát a házából és kapcsolatba lépne a város többi lakójával, hamar kiderül, hogy a lány múltjára egy elképesztő teher nehezedik, mert a városka lakóitól semmilyen támogatást nem kap. Ez jó felütése a filmnek, mert Brynn ránézésre egy törékeny, tényleg ártatlan kisugárzású fiatal nő és erre azért is szükség van, mert ahogyan halad előre a történet és felfejtjük a titkokat, szükségünk lesz rá, hogy a hősnővel szimpatizáljunk, hiszen róla szól a film, azonban ha nem végtelenül pozitív a kisugárzása, nem kapcsolódunk eléggé rá ás a film végén esetleg nem működik a varázslat és felfeslik az igazság, hogy bizony, Brynn valójában nem pozitív személy és a város lakói jó érzékkel tartják magukat távol tőle.

Brynn egyik nap egy gyűrű forma kiégést vesz észre a gyepén és még aznap este tanuja lesz annak, hogy valami nem evilági lény igyekszik becserkészni őt a saját házában. Brynn pedig nem kérhet segítséget, mert egyrészt, senkire nem számíthat, másrészt, ahogy benne nem bízik senki, úgy ő sem bízhat senkiben a továbbiakban. A lány egy inváziós esemény középpontjába kerül  és minden erejére és szerencséréjére szüksége lesz, hogy ne legyen ennek az eseménynek az áldozata. Mikőzben egyre kérlelhetetlenebbül haladunk a vgéső forrpont felé, homályos utalások útján mind többet tudunk meg Brynn múltjáról és arról, miért nincsenek barátai.

Kaitlyn Dever

Ha ez nem lenne elég izgalmas, a film a gyönyörű fényképezés és remek hangi világ mellett egy különleges atmoszférateremtő megoldást is kitalált magának:  a filmben alig hangzik el beszéd, azok egy része pedig nincs fókuszban, mintha Brynn süket lenne, de inkább csak ez egy formai nyelv, hogy még jobban elidegenedjen a saját közösségétől, miközben valódi "idegenek" kezdenek begyűrűzni a lakók közé és erről úgy tűnik, egyedül a lánynak van tudomása. Az nem derül ki, hogy ez Brynn szerencséje miatt, végtelenül erős akaratereje vagy valamilyen mentális állapot problémájára vezethető vissza, azonban végül a kívülállósága és a múltja lesz a legfőbb okai, hogy "megmenekül" szorult helyzetéből, ha lehet ilyet mondani. A film kvázi némasága igen irritáló lehet első olvasatra és még azoknak is megterhelő kicsit, akik nyitottak a különleges hangulatteremtésre. Magam is elszórakoztam a gondolatával, hogy milyen lehetne mondjuk egy Walking Dead epizód, amiben a szereplők 45 percen keresztül nem szólalnak meg és elsőre érdekes és vicces ötletnek tűnik, azonban, a filmélményt befolyásolhatja azoknál, akik inkább profán módon, a szövegek értelmezésével szeretik szórakoztatni magukat, mert nekik megterhelő lesz a beszéd hiánya, és ezen nem segít a dalbetét sem. Kb. olyan érzés lehet, mint amikor azért nem élvezel egy filmet, mert a moziélményt számodra erősen bekorlátozza az, hogy egy zárt térben játszódik a film és nem nyit a "világra", míg te a zárt teret inkább elfogadod egy színházi darabtól, de nem egy nagy váésznas filmtől.

Brynn lépésről-lépésre vívja meg mikrocsatáit az idegenekkel, míg végül már olyan szintre emelkedik ellenállása, hogy az ellenség tudatosan dönt arról, hogy elengedik és nem próbálják megtörni, persze azok után, hogy ráébrednek, a lány akaratereje részben egy traumatikus élmény hatására ért benne meg, vagy inkább mondjuk azt, hogy olyan mértékben áll ellen a vele szemben alkalmazott erőszak legkisebb formájának is, hogy azt még a barátaival szemben is kénytelen kelletlen megtorolja és kétséget nem hagy az felől, hogy ezt akkor azokkal szemben is megteszi, akiktől csak fél. Az idegenek talán hamarabb szabadulnának tőle, ha egyszerűen megölnék, de úgy tűnik, ők nem teljesen vallják a lány pszichéjének működését és bár lenne miért eltörölniűk őt a földről, inkább választják azt a lehetőséget, hogy felkínálnak neki egy helyet a jövőjükben, ami pedig szerencsésen összecseng Brynn gondolatiságával és direkt a kedvére való. 

Ugyanis, Brynn-t az idegenek által megszállt emberek már kedvesen fogadják, és a lány, úgy tűnik, teljesen jól érzi magát a külsőségekbe bujtatott kedveséggel, nem szükséges számára a mély érzelem, ami kicsit felül írja azt is, vajon mennyire volt a múltban elvesztett barátnője a barátnője, vagy csak az volt az utolsó valódi emberi érzése, amit sikeresen felülírt azzal, amikor megtette azt, ami miatt mindenki ferde szemmel nézett rá. Most viszont, Brynn szintet léphetett és nem csak egy apró makettváros az amiben elfelejtkezhet, hanem a saját városkája is, hiszen végre kiléphet az utcára, együtt lehet a többiekkel, mintha a város is a saját tulajdona lenne ettől fogva és akik eddig nem szóltak hozzá, most már kedvesek vele, amit a lány akkor is élvezettel fogad el, hogy amúgy tudja illetve tudnia kell, hogy a város lakóit megszállta egy  entitás és saját kénye kedve szerint irányít mindenkit.

Ez persze tényleg azt a kérdést teszi előtérbe, vajon Brynnek mennyire van szüksége a városra és a közösségre, ha ennyire mindegy számára, hogy a testen belül ki vagy mik lakoznak és ekkor értjük meg, hogy Brynn valójában teljesen ellenne egyedül is és nem azért akart beilleszkedni, mert egyedül érzi magát, hanem mert ez az elvárt társadalmilag és akkor tud végre megint nyugodtan élni, anélkül, hogy a közösség kitaszítaná. Miközben neki nincs rájuk szüksége.

Brynn tehát minden, csak nem egy pozitív hősnő és története egy, a háza falain belül létrejött álomvilág után egy olyanban folytatódik, amelyik kitágította a ház falait és bekebelezte a városát is. Erre utalás az is, amikor egy kis kék ház formájú madáretetőt erősít fel egy közeli ház tornácát, amelyik színben és részben megegyezik az épülettel. Ezzel szinte jelzi számunkra, hogy Brynn kilépett otthona falai közül és most már az egész városkára igényt tarthat valamilyen formában. Hiszen, azzal, hogy csak ő ember, míg a többiek talán mind idegenek, az semmivel sem másabb, mint korábban, hsizen, eddig is idegenként élt a többiek között.

Az év egyik meglepetés mozija!

80%