Halálos iramban: Ötödik sebesség - Fast Five (2011)

Halálos iramban: Ötödik sebesség - Fast Five (2011)

Rendezte: Justin Lin

A film Mafab adatlapja: Fast Five (2011)

Megtekintés: Az első részek nem szórakoztattak. Azután elment a sorozat egy olyan irányba, hogy nem bírtam ki röhögés nélkül, ha néztem. Tiszta vígjáték.

Nem rajongok az autós filmekért. Az autóversenyzős filmekről beszélek. Autós üldözés jöhet dögivel. Talán ezért nem láttam a mai napig a "Mint a villámot" és ezért kedvenceim egyike a "Mad Max 2. - Az országút harcosa - Mad Max 2. (1981)". Én nem érzem az ellenmondást ebben. Nincs is...

A moziban tekintettem meg először Vin Diesel azóta sorozattá terebélyesedett akciómoziját. Nem fogott meg. Be is aludtam. Böködtek is az öcsémék, hogy ez meg mi?!
Olyan kényelmesek azok a fotelek, na!

A második részt dvd-n, a harmadik, Diesel nélküli epizódot megint moziban néztem meg - bár, nem emlékszem, mivel vettek rá. A negyediket kivártam, míg megjelent a tékában.
Egyszerűen nem kattantam rá a sorozatra. Az elsőnél kifejezetten zavart, hogy egyértelműen "Holtpont" koppintásnak éreztem. És már az sem tetszett...

Az ötödik rész még úgy sem izgatott fel, hogy tudtam, visszatérnek a főbb szereplők és bővülünk a Sziklával (Dwayne Johnson) pedig kedvelem a pankrátorból lett akciósztár filmjeit. A nagyját.

Hajnal volt, vasárnap. Az üzletben már nem volt ember egy órakor. Elmosogattam és négyig vártam a csodát, hátha valakit beeszik a fene. Adtam közben egy esélyt a T-Home-nak és megrendeltem a filmet. Az ára - nem reklám - 598 Ft, amit felkerekítve hozzá is csaptam a standhoz. Ha már szórakozom, fizessem meg az árát. Meg egyébként is pofátlanság lenne lehúzni a melóhelyemet.

Azután csak bámultam - segített, hogy egy lélek nem nyitott rám, ami forintálisan nem túl kifizetődő - és élveztem a filmet.
Az első szembetűnő változás, hogy éreztem a filmben a pénz szagát. A vágás, zene és cselekmény megidézte bennem Bruckheimer és Bay munkásságát és vizuálisan olyan filmek ugrottak be, mint a "Szikla" - nem a színész... - vagy a "Bad Boys" második része.
Hihetetlen!
Ebben a filmben a trükkök nem egyértelműen tűntek CGI-nek. Nem tudom, hogy az időközben producerré is előlépett Diesel mennyit karistol össze a büdzsére, de a látványvilágon látszott, hogy nem nagyon spóroltak.
Nekem csak élveznem kellett a kényelmetlen bárszéket.
A film persze megint nem sok újat hozott történetileg. A jó-rosszfiúk összeállnak egy melóra. A meló kisiklik, a gonosz drogbáró jön a zsarolós dumával és tetejébe még egy kopó szívósságú FBI ügynök is a nyakukba liheg állig kevlárba csomagolt katonái/ügynökei révén.
Két óra benzinszag, puskaropogás.

Kijelentem, hogy nálam a "Take Five" a sorozat legjobb része. Eddig. Hiába egyértelmű, hogy ott nyúltak, ahol tudtak: A banda összetoborzása majd az akció pl. egyszerre "Ocean's eleven" és "Mission Impossible". De tetszett!

Szinte az összes részből előkerülnek szereplők - csak a tokiói harmadik résszel bánnak mostohán.
Vin Diesel és The Rock között lezajlik egy adok-kapok, amely akár helyett kaphatott volna egy "Terminator" moziban is. Szakad a fal, törik a bútor épp csak az arcok nem horpadnak be.

A halálos iram filmek egyik trükkje, hogy a néző - jobb esetben - végig a bűnözőkkel azonosul. Itt rá is játszanak erre, mert a The Rock nem lehet unszimpatikus: nosza, tereljük át kicsit a főszereplők oldalára. Nem mondom, hogy briliáns megoldás, de szükséges, az tuti. Tiszta Jackie Chan ez az ex-pankrátor, annyira igyekszik elkerülni a negatív szerepeket. Persze, néha kénytelen-kelletlen becsúszik az is, de szerintem nem is állt neki jól: Doom - Doom (2005)

A dögös verdák mellé dögös nők is dukálnak. Elsa Pataky, Jordana Brewster.

A színészek már azonosultak a szerepeikkel. Talán a néger haver duó idegesített kicsit. A zene telitalálat az akciók alá. A fényképezés végig élvezetes. Visszaemlékezve nem követték a manapság trendi, "rázzuk szarrá a kamerát" módit. A vágások gyorsak ugyan, de ettől még követhető amit a vásznon/tévén látunk.

A befejezés meg borítékolható, megfejelve a szereposztás után egy akkora cameo-val és meglepetéssel, amiért új rajongóként már várom a beígért hatodik részt. Meg az esetleges hetediket.
Ha ebbe az irányba folytatják, nem lesz zűr.

90%

Figyeld:
+ az akciók pergőssége
+ páncélszekrény rablás
+ Diesel és Johnson romantikusnak nem nevezhető keringője
+ szereposztás után!!!

Ne törödj vele:
- A főgonosz nem elég karakteres
- Nagyjából kiszámítható a cselekmény
- Rio de Janeiro rendőrsége sem lehet ennyire korrumpálható!
- Paul Walker karaktere kezd elsikkadni.

Ha tetszett, még ezt nézd meg:
- Halálos iramban sorozat
- Holtpont
- Bad Boys sorozat
- Bármi Bruckheimer-től, Bay-től

A cikket korábbi filmes oldalamról emeltem át, ezért nem teljesen friss és nem teljesen időtálló.

Ha szeretnéd a filmet látni: F A S T  F I V E

Baki: Ártatlanságra ítélve

Baki: Ártatlanságra ítélve - Presumed Innocence (1990)

Lehet, hogy én tudom rosszul, de kilencvenben, ha valaki diktafont használt és azzal felvételt akart készíteni, akkor mikrokazettát kellett a készülékbe tennie. A film végén, amikor felmentik Harrison Ford karakterét és a bíróság épülete előtt sétál lefelé a lépcsőn, jól látható, hogy többen mikrofont és diktafont tolnak az orra alá, hogy rögzítsék a mondandóját. A kép jobb alsó sarkában egy kéz egy kikapcsolt diktafont tpl be és meg is mozgatja azt, így látható, hogy kazetta nincs a gépben. Sőt, amennyire látom, a felvétel gombot sem nyomták le.

Most meglesem az imdb-n, hogy ott is írták e?

Ellenőriztem és írtak róla. :)

Fuss az életedért - Freerunner (2011)

Fuss az életedért - Freerunner (2011)

Rendezte: Lawrence Silverstein

A film Mafab adatlapja: Freerunner (2011)

Megtekintés: Persze. Pár évente, újra és újra, mert mostanra semmire nem emlékszem ebből a filmből. A kritikát évekkel korábban írtam és csak átmentettem ide.

A magyar cím lehetne szabad-gyalog.
Szabad gyalog felfutni a falra.
A „freerunnerek” a yamakazi amerikai megfelelői. Egész nap edzésben vannak, fogadásból cikáznak a háztetőkön, falakon, alig lemaradva a csodálatos pókember segge mögött. A végcél néhány színes zászlócska meg némi aprópénz, ami alig elég a csekkekre. Ha nagyot akarsz ebben a világban szakítani – mondjuk célzászlót – emelni kell a téteket, amit viszont a játékszervező nem szeret. Aki játszik, nem fogadhat. Akik pedig fogadnak, azoknak meg nem elég a játék.
Egy tucatnyi unatkozó milliomos látványosságot szeretne. Kezdetben elég nekik a hagyományos kergetősdi, de amikor már nem emelkedik az adrenalin szint kellően, a játékszervező kicsit megpiszkálja a szabályokat, ezzel róva nagyobb terhet a rohanók vállára, azon felül pedig a nyakukba szakítja azokat. Szó szerint. Előkerül a „Menekülő emberből - The Running Man (1987)” és a „Bilincsbe verve - Wedlock (1991)”-ból már ismert nyakba telepíthető robbanó fémpánt, néhány szkenner, amelyek hatástalanítják, vagy eltolják a robbanást, és tenger sok pénz.

Elsőre nem hangzik rosszul, a végeredmény mégis annyira unalmas és logikátlan macska-egér harcot eredményez, ami méltán rángatja vissza a film megítélését a hajnali műsorsávba.

A szereplők alig hihetőek. A feszültség egyáltalán nem érezhető. Az akciók pedig trehány munkák.
Néhány szir-szar, amit kiemelnék:

- A fejlerobbantások gagyi színvonalúak. Legtöbb esetben a CGI-t ki sem használják, inkább a falra, vagy másik szereplőre vált a kamera, hogy azután beterítsen mindent a vér és agy. Ez azért zavart, mert ha már a film egyik legfontosabb pillanata a szereplők ilyetén likvidálása, akkor elvárható, hogy pár esetben megmutassák azt.

- A milliomos „befektetők” számomra hiteltelenek. Elhiszem, hogy van pénzük, mint állat, de azt nem, hogy egy ilyen megszervezett, amúgy nem túl izgalmas verseny alatt ennyire feltüzeljék magukat – főleg, hogy gyakorlatilag mind laptop előtt élvezi a játékot, nem mondjuk egy hatalmas stúdióban, kivetítőkön, szivarfüstbe burkolva – és milliókkal dobálóznak. Oké, könnyen jött pénz könnyen megy, de ezen a szinten akkor már csak izgalmasabb muri lenne nekik egy motelben szeletelni a szerencsétlen turistákat. Arról is készült film. Mellesleg a legtöbb pénzeszsák tipikus seggfej karakter és egy értékelhető benyögésük sincs.

- A játékszervező, aki mellesleg angol húzónév, Danny Dyer, súlytalan karakter. Tenyérbe mászónak elég, milliomos szervezőnek, médiamogulnak kevés. Igyekszik hozni a figurát, csak nehéz neki elhinni, a manír ellenére. Ettől még kedvelem. Nem ezért.

- A Vizuális effekteket gyártó cég helyében kértem volna a stáblistáról való törlést. Annyira gagyik a fontosabb trükkök. A motorcsónak robbanása pl. nekem szerintem jobban fájt, mint aki mellett robbant.

- A főszereplők nem tehetségtelenek, de közük nincs azokhoz a fiatalokhoz, akik ezt a műfajt a valóságban művelik. Ha néhány igazi „freerunner” került volna a filmbe – nem állítom, hogy a főszereplőket kivéve mind csinálják ezt – akkor Jackie Chan mutatványait leiskolázó mászásokat és ugrásokat láthattunk volna a vásznon/monitoron. Amit azonban kapunk az inkább egy első éves artistaképző harmatos edzésére emlékeztet.

- A női főszereplő – mert kellett az a romantikus szál – Chelsea (Rebecca Da Costa) mutatósnak mutatós darab, de mint színésznő, tévedés. Sem nem túl dögös, sem nem túl csinos. Talán áttévedt egy pornófilm castingról.

- A film végi narrátor szöveg teljesen felesleges, nem illik a film ritmusába.

- Seymour Cassel egyértelműen azért került a stáblistába, mint nagypapa, hogy egy Hollywood-i legenda is képviselje magát a stáblistán. Amúgy szerepe mellékes és klisés. Ha nem jegyezne meg néha pár frivol fricskát a nagyi felé – isten nyugosztalja – nem lenne rá szükség.

30%

Stacy az egyetlen, aki szexet csempészik a filmbe. Amúgy még az sem lenne benne...

Szeretnéd látni? - F U S S  A Z  É L E T E D É R T !