2015. augusztus 26., szerda

Blog: Szakadár - Szabad lovat baszni

Cikktől függetlenül, itt tudod elérni a Ki Mit Tube 2015 youtube-os oldalát!
Ki Mit Tube 2015

Nem véletlen, hogy nem nagyon követem a magyar volgger társadalom életét, egy-két kivételtől eltekintve. A legtöbb csatorna, az önkifejezés olyan olcsó módjait kínálja a készítőknek és olyan sekélyes szórakozást a megtekintőknek, hogy simán nem rabolom ilyesmivel az időm. Nem mintha, más szarságokkal - pl. facebook játékok - ne tenném meg ugyanezt.
Csak akkor legalább magamat vélem kreatívnak, már amennyire a játék engedi és nem mások agyszüleményeivel baszom el az időm.



Szakadár vlogját sosem ismertem volna meg, ha nincs a 2015-ös ki mit tube, Magyarországi vlogger verseny, amelynek van 10 tagú zsűrije és ezer indulója, akik megmutatják magukat. Egy igazi látleletet kapunk értékelhető és égetni való munkákból. Van, amire a munka szó egyenesen túl pozitív kifejezés.

Szakadár - a nevét nem jegyeztem meg, pedig azt hiszem, bemutatkozott -  a mai fiatalok azon szegmensét fedi le, akik - mint én - főleg a négy fal közötti, barát nélküli életet preferálják. Mindenről van - szerintük - véleményük, holott, ez sokszor kimerül egy vakkantásban, egy baszdmegben és böfögésben.
Mert milyen vélemény alakulhat ki valakiben, aki a világot a négy fal mögül fedezi fel?
Milyen világ az, amiben szinte csak az Internetnek és a játékoknak van helye?

Szakadárral van egy másik probléma is: Humortalan és pöfeteg karakter.
Kesereg mások szar teljesítményén - legyen az egy nyílt csoport facebookon vagy egy Spar áruház - fikáz mindenkit, miközben, amit videóként felhány az Internetre, egy unatkozó, utálkozó fiatal monológja, melyben ha van saját gondolat, az is csak pesszimizmusból és a magányosságból táplálkozik.
Hogy lenne benne bármi építő?
Semmi.
Csupán rombol.

Ha soha nem látom a bemutatkozó videóját és a "produkcióját" akkor sem történik semmi, annyira nem ér semmit a fiú belefektetett munkája.
A produkció?
Beteszem azt is, mert csak így lehet érteni, amiről beszélek.

Az nem produkció, amikor egy számomra ismeretlen reakció videónak titulál egy szemlátomást humoros kiborulásnak szánt, de összeollózott videót, amelyen talán két ember derülne. Aki elkövette és annak anyukája. Apu már nem, mert felrúgná a fiát, hogy takarodjon valami hasznosat kezdeni az életével.
A reakció videó nálam az, amikor pl a Trónok harca vérnászánál sokan rögzítették párjuk arcát, mikor a Stark családot lefelezték.
Az őszinte döbbenet és harag. Az reakció.

Az, amit szakadár olcsó poénként igyekszik eladni, az nem humor, hanem vásári bohóckodás legalja. Három percig nézni, ráadásul mocsok szar minőségben, hogy már egy amúgy is röhejes videót túlreagál, az nem vicces, sőt, olyan, mintha magyarázná a poént.

A srácnak van 360 feliratkozója és lesz is még pár, a verseny miatt. Nem olyan rossz szám ez, ehhez a tartalomhoz!
De Dancsó Pétertől és Szirmai Gergőtől messze van.
Mit messze? Másik univerzum!

És az a sok erőltetett politikai kinyilatkoztatás. Valakitől, akinek fogalma nincs, miről beszél, hiszen sosem élt benne.
Meg az a rengeteg trágárság. Mikor jönnek már rá a fiatalok, hogy azért, mert valami trágár, még nem lesz igaz. Mintha minden isteni igazság lenne, ha belefűzzük a baszdmeget.

Sajnos nem. Amit közel negyed óráig kellene hallgatnunk a videóban, - nem bírtam végignézni - az közhely gyűjtemény és konyhapszichológia.
Eredeti gondolatot sokat nem sikerült hallanom belőle, amivel nincs baj, csak azt az energiát, hogy valaki meggyőzzön arról, hogy van mit mondania, inkább arra kellett fordítani, hogy tényleg elmondjon nekem valamit.

A címválasztás meg egyenesen megfelel a mai bulvár újságírás kritériumainak.





Bal alsó sarokban az én reakcióm, videó nélkül...




Hogy miért is szabad lovat baszni, az gondolom a videó azon részéből derül ki, amit már nem bírtam végignézni.

Kedvencem, a videót indító mondat:
"Próbálom magam megkímélni a beszólásoktól, ezért általában letiltom a kommenteket. Nem azért, mert nem bírnám, hanem azért, mert elbassza a napomat..."
Ha bírnád, akkor, hogyan baszhatná el a napodat, cicafiú?
Nem bírod. Te se, ők se, más se.
Miért?

Mert a másokat fikázó trollnak is fáj, ha őt fikázzák.
Nálam sem véletlen, hogy csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzám. Kinek hiányzik, hogy névtelen senkik sértegessék, ha még a trollokat is zavarja ez?

Amúgy minél igénytelenebb egy vlog, annál hevesebb ellene a támadás.
Akik minőséget képviselnek, azokat csak páran támadják, főleg trollok. Nem azért, mert képesek szakmai tanácsokat adni, hogy a készítő tanuljon belőle, csak szimplán zavarja őket, ha valakit néznek a neten és esetleg sikeresebb, mint az átlag.

Lehet védekezni, hogy ez nem irigység, de ha tényleg nem az, akkor csak az üres rosszindulat marad meg oknak a létezésükre és ugye, az sem tetszetős, mint gyűjtőhalmaz.

Én nem azért támadom szakadárt, mert irigy vagyok. Azért támadom, mert amit képvisel, az se nem minőségi szórakoztatás, se nem minőségi tevékenység.
Nem szórakoztat, nem gondolkodtat el.
Így, mint vlog, számomra értéktelen és értelmetlen.

Pedig ő is csak egy átlagos srác, aki otthon ül és szeretne híres vagy ismert lenni, akire figyelnek, aki ér valamit. Nyilván szüksége van visszaigazolásra, amit talán a közvetlen környezetében nem kap meg, vagy nem úgy, ahogy igényelné.
Ezért menekült fel a világhálóra, ahol kiöntheti a szívét és tehet valamit, amiről úgy véli, segít neki.
Talán terápiás céllal.
Szóval, nem akarom bántani, hiszen ezzel gyógyítja fájó lelkét.

Ide is eljutottunk.





2015. augusztus 25., kedd

Fika: Fogtündér - The Tooth Fairy (2006)

Fika: Fogtündér - The Tooth Fairy (2006)


Rendezte: Chuck Bowman

A film Mafab adatlapja: The Thoot Fairy (2006)

Megtekintés: Hát persze. Borzalmas, de van célközönség. Pl. én, mert szeretem az olyan horrorfilmeket, amiben valamilyen össznépi, mitológiai figura hozza rám a frászt.

Lehet az bohóc, madárijesztő, aligátor a csatornából, egy vietnami veterán vagy maga a fogtündér! Ebben a filmben egy öregasszony az elsődleges veszélyforrás, aki a negyvenes években, miután a rákos kelései miatt nem lehetett óvónő, sokkal profánabb módon hozta a környék kölykeire a frászt: fogukért cserébe ajándékokat ígért nekik, de mivel gonosz volt, miután a fogakat megszerezte, simán szétbaltázta a kölyköket, akiket előtte azért kifaggatott róla, hogy egyedül jöttek e a házába.

Nos, hogy is van ez?
Gyerek odacsal, fogat elszed, balta elő, fej szétbasz.
Oké, és ebből lett ott a környéken egy városi legenda.

Már megint egy történet, amely szembe megy a logikával.
Ha elvileg titokban érkeznek a gyerekek, akkor hogyan terjedhet tovább a pletyka az egyáltalán nem előnyös csereüzletről?
Ha tényleg tűntek el kölykök a környéken, akkor a terjedő pletyka után a rendőrség miért nem cincálta szét a helyet, ahol elvileg mindez történik?
Vagy az összes kölyök aki eddig lépre ment, nem hiányzott otthonról anyunak?
A boszorkány - mert később így is nevezik - amolyan kényszerű és időben megkésett "fogamzásgátlásként" funkcionált?

Arról már nem is beszélve, hogy ha a gyerekek eltűnnek, miután elindulnak az ajándékokért és mint tudjuk, hogy egy ilyen információ azért el kell, hogy terjedjen, hogy városi legenda legyen, akkor kérdezem én, hogy a gyerekek minek próbálkoztak fogukért cserébe nekik tetsző ajándékot kicsikarni, ha tudják, hogy az üzlet a vérükkel lesz megpecsételve?

Mindez azért történhetett meg, mert olyan koherensen lett összerakva a forgatókönyv.

A film elején mindjárt két kis idiótát láthatunk, akik a fák között óvakodnak a házig, de mielőtt egyikük belépne utolsó tejfogát a magasba tartva, még megbeszélik, mennyire nem örülnének a szülők, ha itt a direkt marketing végül üzletté kovácsolódna.
Ezek után az egyik seggfejet lezúzzák odabent egy baltával, míg a másik istenbarma, hugyos gatyában elszalad. Mindezt 1949-ben - korhű díszletek között, amibe csak a bejárati ajtó zárszerkezete nem illik bele, bár mindegy.
A fiú nem tér vissza a korábban még mumusként emlegetett apukával sem a rendőrséggel, hogy ugyan Móriczka bement a házikóba bizniszelni, ám ki már nem jött.
Szóval lebegtették itt nekünk a prológust, nekem meg el kell hinnem. A menekülő fiú nyílván azért lett így beépítve a történetbe, hogy dramaturgiailag a párbeszédükön keresztül ismerjük meg a film alapjait. Szájbarágósan tehát - mint a cikkem - és logikátlanul.

De ennyi a felvezetés és utána a jelenbe kerülünk, ahol ezt az öreg házat - amit az enyészet nem evett meg - valaki épp felújítja panziónak.

Ugyan még van egy hét kb. a nyitásig, máris beköltözne egy mini-bombázó a sulija miatt. A kerti munkát egy izmos fiatalember végzi és ahogyan kell, érdeklődése nyílik a hölgy felé. A házigazda meg várja asszonykáját, aki kislányával érkezik, és még út közben belefut abba a Manson családba, akik korábban a házban laktak, de jogi úton kiebrudalták őket onnan és most egy benzinkutat üzemeltetnek és ott vertek tanyát.

- Hölgyem, hajnalban ne hozza ránk a frászt, hogy megossza velünk, milyen rossz döntés volt ideköltöznünk! Jöjjön nappal, mint más szomszédok és igyunk teát!

A találkozás egy röhejes menekülési jelenetbe torkollik, mert a két redneck ostoba és erőszakos módon úgy véli, hogy az ismeretlen nő megerőszakolásának eltervezését a gyermeke előtt, fényes nappal ültetik át a valóságba. A két seggfej végül beéri azzal, hogy betörik a menekülő asszony egyik hátsó ablakát. Már nem az asszonyét, hanem annak kocsijának az ablakát.
Ezek után a hölgy és a volt Megasztáros Tóth Lüszire megszólalásig hasonló kislány megérkezik pótapuhoz és az incidens simán félreteszik.

Ez is logikus.
Az erőszakos barmokat korábban hatóságilag kiebrudalják és ez nyilván csak karhatalmi erővel sikerülhetett. De megtették.
Most viszont csupán egy legyintéssel elintézik az atrocitást, melynek végén a nő valószínűleg hátulról sem lett volna szűz többé és gyermekének meg végig kellett volna azt néznie. Hát milyen logikus, nem igaz?

- Szívem, idefelé majdnem faszra húzott két paraszt a benzinkúton!
- A 34-es Balwini úton.
- Azt hiszem ja.
- Igen, azok olyanok.
- Akkor semmi baj, menjünk enni.

Valahogy így. Komolyan tudtam venni a filmet...

Amit másnap még lerendeznek a vontatás után - látni kell!
A két redneck és panzió tulaj, anyuka kombó.
A köztük lezajló verekedést tanítani kellene minden televíziós produkciós irodának. Így soha!
Nem vagyok az erőszak híve én sem nagyon, de amit ott lenyomnak egymással, azt simán felül voltam volna magam is. Ha hasonló helyzetben eljutunk addig a pontig, míg önjelölt panziósunk végül visszaüt, az biztos, hogy még most is a kerékkulccsal ütöm a két szarházit és nem itt írogatok.

Azután izmos fiút beáldozza a forgatókönyv, mint jelen idejű első áldozat.
Ott már nem is nagyon figyeltem.
A srác javítgat egy faforgácsoló gépet. Hátulról leütik, rákötözik egy deszkalapra, majd beküldik a nyíláson, mert a gép is elkészült. Vérfröccs és csk a közben kiszabaduló keze marad a gép oldalfalába kapaszkodva. A rendőrség simán megállapítja, hogy baleset volt.
Javítgatta, belefeküdt, elindult, meghalt.

Mivel így a szerelmi szál a friss lakó és a mindenes fiú között nem lett kibontva, új szereplők kellenek, akik meg is érkeznek másnap, olyan háttértörténettel, ami megint viszi a pálmát.
Panzió tulaj régi barátja, zenész. Fellépnek lépten-nyomon. Még a cédé is fogyogat a hakni alatt.
De pénz kéne a további példányok kiadásához, nyomtatásához, stb.
Segíteni nem tudnak, bár megígérték, viszont kéne 700-800 dollár a további zenei élethez. Igazi jóbarát, csak azt nem értettem, ha ennyire emelkedik az ázsió, meg a cédé is fogy, mint állat, minek is kell kölcsön számukra? Ha ennyire nem hozza ez a biznisz a pénzt, ki ölne bele egyetlen dollárt is?
Ha meg akkora nagy a siker, mint a meséből kiderül, mi ez a kunyerálás?

Ez a film egyik nagy baja, hogy úgy építkezik a történet, hogy egyetlen hiteles jelenete nincsen.

Egy másik gyöngyszemet még leírok.
Lüszi alszik, de felriad rá, hogy mintha valaki a szobájában bujkálna. És tényleg. Felverik a házat, az alak elmenekül vagy átmegy a falakon.
Másnap anyu és pótapu elviszik fagyizni, hogy egyen szépen, amíg ők beszélnek a seriffel. Azt mondjuk nem ártana a két faszfej miatt sem, de nem jut el addig a történet, mint később kiderül.

Az egyik legrosszabb szójáték, amit filmben láttam: - Hogy van a fejed? - Melyik! 

Lüszi nyalogatja a fagyit és belefut az egyik asztalnál valakibe, aki ránézésre pont olyan, min az éjszakai látogatója. Felsikkant és nézi és a kamera miatt mi is nézzük az elég lepukkant, ijesztő nőt.
Majd vágás.
Később Lüszi a napszemüvegeket próbálgatja.
Érted!
Feltehetően szembetalálkozott az éjszakai látogatóval és nem a szülőhöz rohan, eldobva fagyit és lófarkat, hanem csak... megy napszemüveget válogatni, szemlátomást kb. ugyanott, ahol félelmei tárgya egy asztalnál ül és csúnya.
Nem logikus. Vagy a dramaturgia vagy a vágás, vagy a karakter.

A vágástechnika hiányosságai a szellemlány megjelenésénél sincsenek kihasználva, hiszen gyakorlatilag a kamera és vágás elsőre lebuktatja a szellemlány figuráját, holott azt szoktuk meg az ilyen filmeknél, hogy későbbi csattanónak szánják az olyasmit, amikor egy szereplő nem létezik, csak egy másik képzeletében. Itt rosszul kufárkodnak ezzel, így a meglepetés-faktor egyetlen percig nem áll fenn.
Egy horrorfilmnél pedig erre szükség lenne.
És mindezek alatt valahol még csak az ötvenedik percben járunk.
Elnézést, ha nem szedtem eléggé lineárisan össze a látottakat, de szerintem ezzel nagyjából a film tempóját is sikerült visszaadnom.

Chuck Bowman rendező félszáz rendezésében nem véletlenül nincs mozifilm. Erősen meglepődnék, ha munkáinak bármelyike debütált volna széles vásznon.

A szereplők közül néhány ismerős lehet más filmekből, de a legnagyobb húzónév Lochlyn Munro, aki szinte soha nem játszott főszerepet, viszont alig van műfaj, amiben nem próbálta ki magát.
A főszereplő kislány, Nicole Muñoz, annyira hasonlít a mi Tóth Lüszink-re, hogy újra kellett néznem annak korábbi és sikeres klippjét:



Eszméletlen nehéz végignéznem és még hátra van a vége.

De, hogy írjak pozitívumot is:
Az első képsorok, nagyon hangulatosak a mezőről.

30%

Közben besötétedett.
Borzalmas ennyi időt ilyesmire pazarolni, még jó, hogy csak magamat hibáztathatom.

Végefelé:
Azért még tartogatott meglepetést a mozi, pedig igyekeztem lassan nézni.
A film utolsó harmadában eljuthatunk egy temetőbe is, ahol a fogtündér áldozatai vannak eltemetve, névvel, születési dátummal egy temetőben. A szellemgyerekek feloldozást kérnek Lüszitől, hogy végre szabad legyen a lelkük.
Külön temető!
Érted?
Mintha a szülők úgy döntenének, hogy ha egy sorozatgyilkos nyírja ki a gyerekeket, akkor őket egy gyűjtőhelyen kellene eltemetni, nem a család többi tagja mellé, szerte az országban. Zseniális húzás!

És igen, aki arra gondolt, hogy milyen morbid húzás lenne, ha a zenész csávó és az első panzió vendég szexelni akarna, miközben az emeleten a szétbaltázott gruppie holttestét még le sem vakarták a falról, az nyert! :) Tényleg félrevonulnak egy szobába, hogy a feszültséget alkalomhoz illő módon vezessék le.
Ki ír ilyen szarokat?
Csak meg kéne néznem, ki volt a forgatókönyvíró...

Végül, miután hőseink legyőzik az ellent, mi más maradhatna befejezésnek, mint, hogy erősebben összekovácsolódva, mint valaha, de megfutamodnak a panzióból és elhatározzák, inkább eladják azt. Ej, de ingatlanközvetítő legyen a talpán, aki értékelhető áron értékesíti majd a házat, ismerve az amerikai jogszabályozást a hasonló helyszínekre vonatkozóan.
- Kérem, tessék, olcsó ez a ház, lehet nézelődni.
- Miért adják áron alul?
- Semmi extra, egy sorozatgyilkos szellem gyerekeket ölt itt a negyvenes években, utána egy elmebeteg családé lett a közelben egy temető van, a sorozatgyilkos kis áldozataival, a múlt hónapban pedig három gyilkosság történt itt, kettő az épületben egy meg a fészerben, hogy az se maradjon ki.
- Megvesszük!
- Itt írja alá... vérrel, ha kérhetem!

Ha tök véletlenül felcsigáztam az érdeklődésedet ez iránt a remekmű iránt, egyik kedvenc oldalam segít a megtekintésben!
Tooth Fairy a fogalmatlan borzalom!



2015. augusztus 20., csütörtök

Rendőrautó - Cop Car (2015)

Rendőrautó - Cop Car (2015)


Rendezte: Jon Watts

A film Mafab adatlapja: Cop Car (2015)

Megtekintés: Bár nem voltunk teljesen elragadtatva tőle, azért a 86 perces játékidőt kibírtuk.

Amikor említettem Milónak, hogy hajnalban egy új Kevin Bacon filmet fogunk megnézni, szóvá tette, hogy nagyjából a "Hetedik érzék - Stir of Echoes (1999)" óta nem készített saját okán emlékezetes filmet. Ez azért nem teljesen igaz, másrészt tényleg nem kápráztatott el minket nagyon az elmúlt tizenöt évben, igaz, nekem a "Halálos ítélet - Death Sentence (2007)" kifejezetten bejövős volt. Azon kívül vagy nem láttuk a filmjeit, vagy ő a negatív karaktert és a mellékszerepet kapta meg, amire ráerőltetni, hogy Kevin Bacon filmről van szó, kicsit necces. Pedig dolgozik ő, csak valahogy nem jól választ.

Ebben a filmben viszont ő az abszolút főszereplő!
Ekkorát hazudni.
A film két főszereplője, két tizenpár éves töki, akik annyira segg-hülyék, hogy mindent megbeszélnek egymással - hogy a nézőnek legyen halványa fogalma róla, mit miért tesznek - amiből az átlagnéző is leszűrheti, hogy két igazi kis égetni való gyöksziről szól a film, akiknek gyakorlatilag egyetlen helyes döntést nem sikerül kierőszakolniuk magukból illetve egymásból. De szó szerint, két ilyan égetnivalóan barom gyereket még nem láttam együtt filmben.

Olyanok, mint Beavis és Butt-head, idegesítő nevetés nélkül. Ennek ellenére, mindketten Midász király ellenpólusai: amihez nyúlnak, szarrá válik.

A film elején Tarr Béla közeli felvételeken vándorolgatnak a kies amerikai pusztaságban, hogy végül (lehet félrefordítás is) vagy hetven mérföldre az otthonuktól ráakadjanak egy elhagyott rendőrautóra. A gazdi nem tudni, épp merre jár, ezért a kölykök, ahogy elvárható, finom kisegér üzemmódban becserkészik a járművet, hogy végül azzal száguldozzanak a sztrádán. Közben eltelik fél óra, mire végre megjelenik az isteni ám öregedő Kevin Beacon...


Kretzer seriff (Kevin Bacon) tilosban jár. Nem tudjuk meg, mennyire, igaz, később a film ad némi támpontot, viszont teljes és kimerítő magyarázatot a látott eseményekre nem fogunk kapni, hiszen nem része a történetnek, hogy mindent tudjunk. Nekünk a két kisgyerek a lényeges, így főleg az, ami velük történik vándorlásuktól a befejezésig.

Travis (James Freedson-Jackson) és Harrison (Hays Wellford) nem tökéletes családi idillből sétál el otthonról, hogy kalandozzanak egyet, mint Tom Sawyer és Huck Finn. Csupán két kiskrapek, akik unják magukat otthon. Csúnya szavakat kántálnak, nagyot álmodnak és belefutnak egy rendőrautóba. Mielőtt a gazdi, a környék seriffje visszatérne kocsijához - közben hullát rejtett el - a srácok meglovasítják a járművet, így a dráma magasabb fokozatba léphet. Bacon persze, nem szeretné, ha bárki megtudná, hogy a.) miket csinál munkaidőn belül b.) két pöcs, akinek a heréje sem szállt még le, leléptek a szolgálatival.

Pofon egyszerű történet, pofon egyszerű befejezéssel és még talán némi tanulságot is kapunk. No, nem sokat, csak egy kicsikét. Majd rájössz.

Jon Watts tavalyi filmje is hasonló bűnös szórakozás volt. Talán emlékeztek rá, mert írtam pár sort a "Bohóc - Clown (2014) című horrorfilmről.
Ez meg thriller és dráma keveréke és elég erős szanészi játékot sikerült belepakolni, mind a gyerekek, mind Bacon, mind a másik felnőtt szereplő, Shea Whigham részéről.

A filmet belengi egy számomra kedvelős fekete humor. Kicsit olyan érzésem volt, hogy a Fargo kistestvérét nézem, kevesebb karakterrel.

55%


A filmet az alábbi linken mindjárt meg is nézheted: Rendőrautóbaconbegönygölve!