2015. május 21., csütörtök

Blog: Mr. Méreg

Mr. Méreg

Gyors-kassza? Meg a faszom!

A "jobb" szuper-hypermarketekben van rá lehetőség, hogyha a fizetésünket nem egy összegben akarjuk elkölteni, vehessünk pár biz-bazt és ezt a gyors-kasszában tegyük. Az Erzsébeti Intersparban ez hat terméket jelent. Nálam annyi volt. Megkeresem a 12-est, állnék be. Előttem kisnyugdíjas (ez meg miért nem a piacon van ilyenkor?) tele kosárral. Csak hústermék van hat zacskó. Meg a többi szar. Mögöttem hasonlóan kevéssel további siető vásárló. A nő betolja a kosarát. Karja kicsi, nem ér el mindent.
A pénztáros szól neki: - Hölgyem, ez amúgy a gyors pénztár. Legközelebb ne ide tessék állni, hogy aki siet, haladhasson.

Teszem hozzá, az ilyen megjegyzés gyakorlatilag olyan, mint amikor késszúrásra tapaszt teszünk... tüneti kezelés. Másrészt, aki olyan vakegér, vidéki paraszt, hogy sem a kassza mellett álló közel embernagyságú táblát nem veszi észre - vagy nem értelmezi - sem a sor elején lelógatott transzparenst nem látja, annak minden mindegy. Mondjuk a kisnyugdíjas magassága miatt a lelógó transzit megértem, hogy nem láthatta. (Én is ember vagyok.)
Én is morgok mögöttük. A nő szeme rossz lehet, de a hallása vadászebé. Hátra fordul és kioktató hangnemet kever némi sértett éllel: - Vidékről jöttünk és fáj a derekam...
Valamit még motyorog, de a lényeget elmondta: "Vidékről jöttünk..." (Aha, szóval első tippem, hogy paraszt, bejött.) Elnézést a parasztoktól és a vidékiektől; ez csak pejoratív kifejezés!!!
A nyugger persze még mindig nem ér el minden terméket ezért az előtte már végzett nőt vegzálja, segítsen neki kipakolni. Az pár dolgot ki is vesz, de férje elrángatja. Úgy látszik, apa is utálja a gyors pénztár "fekvőrendőreit".
A további pakolás a pénztárosra marad. Kimászik a kassza mögül és pakol. Arcán olyan érzelmeket látok, amiket gondolok. Sosem gondoltam volna, hogy van bennem és egy ötvenes nőben közös. Pedig most látszik.

Már mosolygok. Szabadnapom van! Ráérek a sorban rohadni, ha már olyan kurvára nincs vásárlási kultúránk! :)
Hátrafordulok, mert ha 4 másodpercnél tovább nézem a szerencsétlenkedő nőt, biztos fájós derékon rúgom. A mögöttem sorakozó többi gyors vásárló arcát fürkészve konstatálom, ha rúgnék, megtapsolnának.
Segíthetnék is az öreglánynak, de ahhoz, hogy kipakolja neki, ugyancsak félre kéne löknöm. Franc!
Közben előkerül a férje, aki az asszonnyal a szalagra rakat egy olvasó szemüveget. Bazz, ezek szaporodnak?
A pénztáros már szól is: - Ezen nincs termékkód...
A papa felkészült erre is: - Há', nincs rajta!
Mögöttem felszisszennek. Egy gyermekes apuka a derekához nyúl. Szerintem a pisztolytáskáját keresi, de nálunk nincs fegyverviselés! A mögöttem álló nő arcán olyan mély megvetést látok, miközben a házaspárra néz, hogy félre kell húzódnom, nehogy engem is eltaláljon. Tuti gyomorgörcs. Vagy fájós derék!

A pénztáros telefonhoz nyúl. Segítséget kér. Alig két perc és érkezik egy tetkós alkarú srác, intézi a termékkódot.
Halk "kurvaanyád" morajlik fel mögöttem, pedig akkor még a bankkártya nem is került a leolvasóba.
Arról egy perc múlva derül ki, hogy nincs rajta fedezet!
Annyit álltam már a gyors pénztár sorában, hogy azzal már megdöntöttem néhány kapcsolatom kifutási idejét!
A pénztárca persze a szatyor alján van.
Elgondolkodom rajta, hogy politikusi pályára lépjek. Első törvénytervezetem valszeg a nyugdíjasok sorból való kilövésének engedélye lenne.
- A szemüveget külön fizetnénk! - vartyog a papa.
Mögöttem a nő engem kérdez: - Ezek nem egy pár??? - már ő is mosolyog, mint én. Mindketten a nemlétező karóránkra pillantunk: - Mióta állunk itt?
Végül eltakarodnak. Én jövök. Elmorzsolok egy könnycseppet...

Ha nem lennék egy egoista paraszt, biztos blazírt arccal várom ki, míg sorra kerülök, de úgy gondolom, ha a rendszer már ki van találva, tegyünk róla, hogy működjön. Tudom, ez álom, mert mindig lesznek emberek, akik balra állnak a metró mozgólépcsőjén, mindig lesznek emberek, akik nem adják meg az elsőbbséget és mindig lesznek emb... gyökerek, akik tele kosárral állnak be a gyors-kasszához.
A hat termékemet már fél órája a szalagra dobtam és mikor a pénztáros lehúzogatta őket, hozzátettem: - Euroval fizetnék.
Rám néz, mosolyog: - Na, még ez is! :) Én is mosolygok. Túl vagyunk a "nehezén".

P.S.I.:
A hat terméket lehet úgy is értelmezni, hogy azt mondja: húsok, tejtermékek, tisztítószerek,...?


Hiéna - Hyena (2014)

Hiéna - Hyena (2014)


Rendezte: Gerard Johnson

A film Mafab adatlapja: Hyena (2014)

Megtekintés: Erősen javasolt!

Sokat - két napot - gondolkodtam, hogy mitől érzem másabbnak az Európai bűnfilmeket az Amerikai felhozatalhoz képest, míg hajnal kettőkor rádöbbentem, hogy szerintem az USA főleg akció orientált rendőr-rabló drámákat dobál ki a mozihálózatba, míg az Európai filmek sokkal inkább karakter-központúak, az akció szinte csak mellékesen van jelen. Ezzel nem mondtam persze teljesen, minden filmre ráhúzható igazságot, ám szerintem közel járok.
Azt a zsigeri lepusztultságot, amit ezen a műfajon belül látok az angol filmeknél, annyira nem érem tetten a tengeren túli produkciókban vagy csak nyomokban.
Az elmúlt pár évben volt szerencsém északi népek filmjeibe belenyúlnom, mint angol, svéd, dán, finn, stb. de még a közelebbi nációk, német, francia produkciói is sokkal nyomasztóbbak, mint amit a producerekhez jobban igazodó amerikai filmesek készítenek.

Gerard Johnson "Hiénája" elgondolkodtató, erős dráma, amely egy félig beépülő kábítószeres - minden értelemben az! - zsaru néhány napját meséli el, amikor összecsapnak feje felett a hullámok. Ezt rángatózó, intim közelségbe helyezett optikával, sok arc közelivel éri el. Az akció szinte alig érezhető, mégis, végig izgalmas és feszült filmet látunk, hogy a végén még szurkolunk is az amúgy nem nagyon szerethető főszereplőnek. Igyekszik a film végig a realitás talaján megmaradni - néha észrevenni apróbb logikátlanságokat, mégis, együtt a film hatásos és életszerűnek tűnik.

Michael (Peter Ferdinando) jó barátságot ápol egy török másodrangú gengszterrel és nem kevés pénzt invesztál be a tuti balhéba, amelynek lényege egy védett kábítószer beszállító útvonal, melyet a rendőrség nem ismer, viszont hosszabb ideig lehet majd a csatornát használni. Michael épp a következő lépéseket beszéli meg "társával", amikor megjelenik a konkurencia és néhány machete csapással lerendezik a törököt, míg Michael, féltve inkognitóját, a raktár egyik szegletében rejtőzik el és végignézi a gyilkosságot. Már itt elindul a lejtőn, lefelé, pedig még sikerül meglépnie, visszavéve az alig pár perce leadott, korábbi razzia alatt elcsent drogból egy csomagnyit. Nyakát behúzva inal a tetthelyről, hiszen tilosban járt.

Stephen Graham, kicsi de fontos szerepben.

A konkurencia megjelenése azonban komoly gondot jelent, hiszen presztízs kérdést csinálnak belőle, hogy lehetőleg ne nagyon tejeljenek a rendőröknek, azok meg - Michael bandája, mert az is van neki a kapitányságon belül - mivel mohóak és korruptak, inkább lehúznák a százalékot a gyilkos-kurvás albánokról, mintsem hagyva az egészet a picsába, inkább bilincsbe verve elvinnék őket. Mi már tudjuk, hogy aki az ördöggel üzletel, az megégeti magát.
Michael nyakában liheg a belső ellenőrzés, előkerül egy volt társ, akivel nem szépen váltak el és mert semmi nem megy simán, az egykori haver, mára fél-ellenség és annak a csoportnak a vezetője, akinek az albánok elkapása a feladata.
Michael magánélete sem túl nyugodt, hiszen barátnője nyugalmat szeretne és letelepedni, esetleg gyereket szülni.
Hogy kerek legyen a történet, Michael jelenlegi társai, a kábítószeres csoport fenegyerekei meg igazi gyermeki lélekkel megvert idióták, akik a film szerint roppant sikeres nyomozók a munkájukban, ám a nézők többnyire annyit látnak belőlük, hogy dedós poénokkal ugratják egymást és annyi port szívnak fel, mint egy háztartási gép a vasárnapi nagytakarításkor.
A bili pedig egyszerre borul ki. Ami szar csak lehetséges, rendőrünk nyakába ömlik.

Az albánok kezdenek bekeményíteni: mondjuk, ha vagyok annyira korrupt, mint Michael-ék, szerintem egy rajtaütést eszközöltem volna rajtuk és telelőttem volna a mocskos pofájukat...
A belső ellenőr még arra is képes, hogy pusztán mert "tudja", hogy Michael fekete bárány, akár törvénytelen eszközökkel is, de ráverné a török meggyilkolását: ami viszont nem túl korrekt egy olyan embertől, akinek elvileg pont a korrupció mentes vizsgálat lenne a feladata. Amit ezért cserébe a forgatókönyv kioszt neki, az megjósolható.
Az albánoktól pedig, ki tudja milyen megfontolásból, Michael kimenekít egy könyvelő lányt, akinek beígérték, hogyha susog a rendőrnek, kiirtják a családját.
Szóval több szálon komorodik a történet, a végső fináléig, aminek kimenetelét nem látjuk előre.


Jó a fényképezés, a zene kellően nyomasztó.
A színészek meglepően jók. Még azok a színészek is, akiknek ez az első filmjük. Még ők is hitelesek.

70%

A címben megemlített hiéna pedig szinte bárki lehet a filmben...
A befejezés pedig nem nyújt feloldozást.

2015. május 20., szerda

Kult: X-tro - X-tro (1982)

X-tro - X-tro (1982)


Rendezte: Harry Bromley Davenport

A film Mafab adatlapja: X-tro (1982)

Megtekintés: Habár egykor nagyot "ütött" horrorfilm imádók körein belül, talán ma is tehetsz vele egy próbát.

Azok az áldott nyolcvanas évek. Gyerekek voltunk, videó kazettákat gyűrtünk és tiltott gyümölcsnek számító, narrátoros horrorfilmeket néztünk tucatszám. Az X-tro a nyolcvanas évek egyik markáns sci-fi, horror filmje, melyet, ha egyszer láttál, elképzelhető, hogy ma is vannak olyan jelenetei, melyekre még ma is jól emlékszel. (Ha nem is tisztán.)

Az egyik, a film kb. tizedék percében felnőtt férfit szülő asszony, aki a konyha padlóján ad életet ismét a film elején "elrabolt" apukának. A másik ilyen groteszk és agyba beégő jelenetsor, amikor az idős szomszéd nénit legyilkolja egy ember nagyságú action man katona. Szürreális egy film, gondolhatnád és mennyire igazad van.
Amikor először láttam a filmet - nem mintha emlékeznék - összeszartam magam rajta. Azután többször megnéztem és hosszú évekre elfelejtettem. Azaz, nem is annyira, hiszen újra nézve csak feltörtek az emlékek és emlékeztem, nagyjából mindenre. Persze, mostanra jócskán megkopott számomra a film értéke, mégis, úgy gondolom, érdemes róla írni, mert a borzalmasan olcsó és igénytelen folytatásokkal szemben az X-tro mindenek ellenére hozzátett a műfajhoz, igaz a 101 horrorfilmbe azért nem csúszott be. Mert nem annyira klasszikus, mint inkább egy szűk körben kultikus.

Sam Philips (Philip Sayer) és fia, Tony (Simon Nash - pár film után abbahagyta a mozizást) vidéki lakuk kertjében játszik a kutyával, amikor hirtelen a nappalt éjszaka váltja fel és az apukát elragadja egy erős fény - ami valószínűleg valami földönkívüli jármű vonósugara...
Apuka eltűnik három évre. Se egy levél, sem gyerektartás, ezért anyuka tovább neveli gyermekét, de új apukával. Senkinek nem tűnik fel, hogy mintha a három év alatt a kicsi Tony egyetlen percet sem öregedett volna. Ne keressünk ebben semmi fantasztikumot, hogy teszem azt pszichológiai okai vannak, hogy nem nőtt tovább. Simán csak benézték: Nem volt két gyerekszereplő, hogy áthidalják azt a három évet.
Három évvel később, ismét erős fény jelenik meg a horizonton és egy meglehetősen csúnya idegen lény hullik az út szélére. (Egy színészt öltöztettek be, aki pókjárásban helyezkedett el, de a fejet a tarkójára illesztették, így érve el a hátborzongató hatást. Eszméletlen, milyen hatásosak voltak ezek a "trükkök" annak idején, mikor a CGI még gyerekcipőben járt. Az első számítógépes trükk filmek ekkoriban jöttek ki, mint pl. Az utolsó csillagharcos vagy a Tron.)
Egy autó, ahogy megszokhattuk, sikeresen el is ba... üti a lényt. A sofőr, azt gondolja, hogy szarvas és megvan a fejedelmi vacsi a következő hétre, míg barátnője inkább húzna a picsába. Mivel felesleges mellékszereplők, perceken belül végez velük a szörny, aki szinte azonnal elkolbászol egy erdei házba, ahol meg egy csinos szöszi tengeti napjait ott, ahol bárki más összekulázná magát.
Az idegen lény enyhén Nyolcadik utas a halál módban megtermékenyíti orálisan, hogy pár perccel, miután feleszmél, megtermékenyítve essen keljen a konyhában és gátszakadással együtt világra hozza a korábban elrabolt apukát, akinek, mintha tök természetes lenne, egyetlen vágya, hogy a családja közelébe férkőzzön.
Hogy miért, arra a titokra a film vége ad véres magyarázatot.

Ügyes testmaszk

Az X-tro megkerülhetetlen mozi, ha magadat horrorfilm kedvelőnek tartod.

Megjegyzés: Azért az meleg, hogy a nyanya bebújik a kanapé alá az embernagyságú és életre kelt katona elől és pusztán azért hal meg, mert olyan idióta, hogy pont akkor akar kinyúlkálni egy bon-bonért, hogy libikókázó cukorszintjét ezzel billentse helyre.

A "szülési" jelenet még ma is tökéletesen megállja a helyét.

Mindenesetre, Tyrion Lannister érkezéséig nem nagyon csíptem sem a törpéket, sem a bohócokat és pont erre a filmre vezethető vissza halvány fóbiám.
Az arctámadó lufiból meg egyértelmű koppintás.

70%

Különvélemény: A film elején a földönkívüli erő csípőből elrabolja a főszereplőt, hogy azután három évvel később gyakorlatilag visszajöjjön a a fiáért, akit végül magával is visz. Azt nem értem, hogy ha a film elején apu elrablásához elég volt egy perc, akkor apu, akinek mint kiderül, komoly képességei vannak, minek túráztatja magát és jár tisztelet köröket? Simán kapja el a kiskölyköt és vigye. Ehhez képest eljátssza, hogy beilleszkedik és módszeresen öl meg fél tucat embert.

Igaz a nosztalgia sokat hozzátesz, ugyanakkor, ha leszámítom, milyen borzalmas néhány szereplő játéka és mennyire gány az angol hang, egész pofás film.
a zenét a rendező tákolta össze szintetizátorral és eszméletlen hatásos. Annyira jól sikerült, hogy a fő tételt álmomból is el tudom dúdolni, pedig gyerekként láttam!

Talán ezért sem volt soha Action Man katonám, csak G.I. Joe-m...
Sean Crawford pantomimművész ezen kívül még egy filmben jelent meg, de nem tudjuk, hogyan nézhet ki. :) A másik film a Jedi visszatér és ebben Jabba egyik bandatagját "alakította". Ott is maszkban:


Vicceltem. Az alábbi fotón Sean Crawford a Jedi egyik korábbi címváltozatával reklámozott pólójában:


Flame cikke a cinegore oldalról: X-Tro (1982)