Rendezte: Nick Lyon
Az „The Asylum” cég neve garancia a minőségre. Első hazugságom a cikkben…Aki ismeri az Asylumot, tudja, hogy a „szar”, „igénytelen” és a „szánalmas” szavak jellemzik a filmjeit. A cég arról híresült el, hogy amikor a filmes világban elterjed egy várhatóan sikeres film elkészítésének lehetősége, ők azonnal kamerát és statisztákat verbuválnak, majd leforgatják és bemutatják a lehetséges sikerfilm olcsóbb, hasonló című mostohatestvérét. 1992-ben kezdték meg áldásos tevékenységüket, főleg egyéb cégekkel koprodukcióban. Néha a gyártásban vettek részt, néha az amerikai forgalmazásban. Az utóbbi 5-10 évben hajtottak rá ezekre a silány másolatokra. Többnyire ismeretlen arcokra bízzák a szerepeket, de ritkán becsúszik néhány valamikori filmcsillag a stáblistába. Nem hiszem, hogy a nagy zsé miatt, hiszen valamennyi produkciójuk zsebpénzből készült. Kezdetben főleg komédiák, romantikus filmek forgalmazásában vettek részt, majd eltolódott a profiljuk a drámák, thrillerek, horrorfilmek felé, hullámzó kritikai sikerekkel. 2000-től már erősen beleugrottak a mocsokgyártásba. Néhány filmjük az imdb.com-on a három csillag alá ugrott, ami nem kíván komoly magyarázatot.
Válogatás nélkül, néhány cím a repertoárból, mellékelve az azóta, vagy előtte lett sztár nevével, gyártási évvel:
1996 – Close Up – Will Arnett (A meztelen dobos, A gyerekesek, Gru, Horton, A stúdió sorozat)
1997 – Scratch the Surface – Whitney Houston, Brooke Shields, Phoebe Cates (Szörnyecskék)
1997 – Red Meat – Lara Flynn Boyle, Jennifer Grey (Dirty Dancing)
1997 – Pitch – Gérard Depardieu, Whoopi Goldberg – dokumentumfilm
1997 – So This Is Romance? – John Hannah (A nő kétszer, Múmia sorozat, Susannah York (Superman)
1998 – Wrestling With Alligators – Joely Richardson (Kés alatt sorozat, A hazafi, 101 kiskutya)
1998 – 1999 – Jennifer Garner (A királyság, Alias sorozat), Amanda Peet (Azonosság, Nő a baj)
1998 – Viharlovasok – Sonny Chiba
1998 – Soundman – William Forsythe, Wes Studi, Nick Stahl, Tamlyn Tomita, Danny Trejo
1999 – Dill Scallion – Billy Burke (Alkonyat sorozat, Revolution sorozat) Peter Berg (r.: Csatahajó)
2001 – Fish In A Barrel – Jeremy Renner (Avengers, Mission: Impossible – Fantom protokoll)
2001 – Négyes kettes – Colin Firth
2004 – Death 4 Told – Margot Kidder (Superman) – Tom Savini (Horrorfilmek kultikus maszkmestere) imdb 1.6 csillag!!! (Nagy szó ez, 10 csillagból!)
2005-től átmentek pofátlanba. Néhány cím, ami reflektál híresebb őseire. Az se tévesszen meg, hogy néha az Asylum filmek előbb kerültek a boltba, mint amiről koppintották őket.:
A Karib tenger ördöge (2005), Testrabló idegenek (2005), Világok harca – Az invázió (2005), A Da Vinci-rejtély (2006), Snakes on a Train (2006), Transmorphers – Az alakváltók (2007), 666: A szörnyeteg (2007), Omega vagyok (2007), 2012 – Ha eljő a világvége (2008), 100 millió évvel i.e. (2008), Halálos futam (2008), Terminators – Nincs megváltás (2009), Paranormális jelenségek (2009), Harc Los Angelesben – Invázió a földön (2011), Thor, a legyőzhetetlen (2011).
A személyes kedvencem, 1.8 csillaggal a plagizálás netovábbja: Titanic II. (2010) Ahogy Hofi mondaná: „Azért ez má’ valami, mi?”
Most, hogy kifecsegtük magunkat a „The Asylum” elnevezésű mega-konszernről, pár szó a filmről, amelyet, hogy fikázhassam, természetesen tekerés nélkül kell megtekintenem. Ez, mivel fáj, a másfél órás játékidőt tekintve, nekem kb. 5-6 óra lesz, egészségügyi megszakításokkal. Egyetlen oka, hogy vállalom – mazochista nem vagyok -, hogy elvileg szeretem a zombies horror-filmeket. Ez meg elvileg az. A filmhez megnyerték Ving Rhames-t, aki már vérprofi a műfajon belül, egy zseniális „Holtak hajnala (2004)” és egy felejthető „Holtak napja (2008)” után. 2011-ben Rhames nyolc (8!!!), produkcióban volt látható, ezért nem gondolom, hogy főszerepet kapott. Ettől függetlenül nézzük…
Benyomások a film alatt:
Úgy kezdődik, ahogy lassan megszokhattuk az ilyen filmeknél. Gyors montázs, szereposztással egybefűzve, ami alatt kiderül, hogy a vírus elterjedt, képbevágások, hogy a vírus öl, stb. A régies felvételnek tűnő bejátszásokat épp csak annyira rángatják, hogy ne legyen feltűnő a robbanások olcsó rávetítése. De az.
Erős szél hangját hallani, és kicsi, poros utcát. Néhány túlélő sétikál rajta, csak egyikük szorongat puskát. (Nos, ha tudnám, hogy zombie kór fertőzte meg a világot, biztos, nem egy pólóban és a kezemre kötözött pisztoly nélkül grasszálnék tökömfalván.) A házak néptelen. Látszik, vagy soha nem laktak itt, vagy egy órával a csapó előtt húzták fel az épületeket.
Ettől függetlenül a felütés tűrhető, hangulatkeltés közepes.
A srácok bemennek egy lepukkant üzletbe. A lány rájuk szól: - Srácok, ne menjetek be! (Okos. Akkor mi a faszt csináljanak a városkában? Átkocogás a főutcán és étlen-szomjan tovább? A párbeszédeket már előre látom, szeretni fogom.)
A cukor-automata a célpont, de mivel hangosan buherálják, jönnek a zombie-k, akik eddig a házak mögött várták a rendezői utasítást. A lány sokadik kiabálására a nyílt színen csapnak össze. Logikus, hogy lőfegyver csak az egyiknél van, de azt el is kapják. (Elgondolkodtam, hogy ilyen vérprofi túlélők, hogyan jutottak el idáig?) A lövöldözés a szokásos, mára már megszokott CGI pufogtatás, generált vérrel. Nem olyan gáz.
Szóval, Kevin nyaka oda (Gerald Webb, állandó Asylum színész, főleg az új szarokban), Ramona (Taryn Manning) hordó mögé bújik, Billy (Eddie Steeples – A rákos a „Nevem Earl sorozatból) pedig önfeláldozóan csapkod egy villáskulccsal. Fel tudnám rúgni mindkettőt.
Hirtelen érkezik egy komolyabb csapat, Henry (Ving Rhames) vezetésével és szinte imitált harc közben megmentik a két gyökszit, akik persze összeborulnak, mint fostos tinédzserek. Egész jó az a szilvapálinka, aminek a végét benyomtam.
Még a végén értékelhető lesz a film!
Mellékesen odaraktam egy gulyáslevest, ami úgy érzem, sokkal több örömöt fog nekem okozni, mint ez a film. Ha nem lennék már ilyen jól a megivott rövidtől, leugranék még sörért… Pofátlanság tőlem, hogy jelenleg sokkal több időt fordítok a piálásra és főzésre, mint jelen filmre, de miért ne lehetne így megírni egy véleményt? Az ilyen már-már trash közeli filmeket csak baráti körben lehet igazán élvezni. Összeröhögni a buta dialógusokon, fikázni a szereplők hülyeségeit. Mivel öcsém alszik, a haverok meg élik világukat, abból kell kihoznom a legtöbbet, ami maradt. Iszom, főzök, és néha belepillantok a filmbe. Szubjektív lesz a végeredmény, én kérek elnézést.
Kevin szorgalmasan haldoklik, Ramona igyekszik életben tartani. Szavakkal nehéz. A rákos meg úgy néz ki, mintha egyenesen a Nevem Earl-ből lépett volna át a díszletbe. Semmire sem fogja vinni, ha a frizuráján néha nem változtat. Komikus a feje. Hiába dramatizál egy kihalt amerikai poros városka utcáján. Ramona izgul, hogy Kevin még él. A föld 85%-a halott, de ez a nő olyan hülye, hogy még tíz perce sem megy a mozi, de azt kívánom, valaki lője fejbe. Azután dugja meg. Választható a sorrend.
Hőseink vándorolnak tovább. Épp csak Mordor gyűrűje hiányzik a nagy sétálásban. Néhány ostoba párbeszédet beiktatnak, holmi kilőtt elektromosságról, meg akad némi pisilés, de visszafogottan. Kiderül, hogy a kutya jó zombie ellen, de mégsem. Amúgy az egész olyan, mintha beszabadultak volna a „The Walking Dead” sorozat forgatására.
Kiderül, hogy a zombie-k több generációsak, és az újjak atlétikusan gyorsak. Szereplőink elbandukolnak egy épületig, ahol konstatálják, hogy zombie szag van. (Baszd meg, ezt ki találta ki???)
Ekkor már nem maradt illúzióm. Ez a film, fárasztó.
A túlélők ezután szétválnak, harcolnak, összeakadnak és meghalnak, random mód.
A film leggyengébb részei a CGI szörnyek, mint pl. a zombie-kutyus és a zombie-tigrincs. Valódi fizikai fájdalom mindkét jelenet végignézése. További negatívum, hogy a maszkok semmi logikát nem mutatnak: egyik ilyen, másik olyan. Az arc lehet tök roncsolt, de a ruha alól kivillanó zombie test, karcmentes.A karakterek ostobák, elnagyoltak. A „The Walking Dead” mérföldekre lekörözi ezt a vackot, mind látványban, mind történetben.
A felétől már csak a végét vártam. Az meg egyszer csak lőn.
30%
Ving Rhames megint meghal. Ez szpojler volt, bár úgy sem nézed meg.
