Blog: Vasárnapi pincepörkölt

A vasárnapi pincepörkölt valójában már pénteken elkezdett "készülni". Az akciós husit megvettem és tudtam, hogy lesz belőle valami. Így kezdődik, kicsiben.
Persze, ahogy szoktuk, vásárlás közben megint elfelejtettünk valamit: hagyma. A pénztárnál jutott eszembe, de Jana meggyőzött, hogy nekik van otthon egy mázsa, majd hoz belőle. Közel három kiló húshoz. Az azért nem kevés hagyma.
Azután Jana, mielőtt filmezni (gy. k. este megnézni valami horror-t, vagy mást) kezdtünk volna, átszaladt némi vacsoráért (gy. k. sokszor nálunk eszi meg a kajáját) és hozott hagymát.

4 kis fej hagymácska a pörkölt alapba.

Jana már régebben mesélt róla, hogy néha, hétvégenként ő szokott bográcsban főzni a többiekre. A 4 db hagyma érkezése után ezt elég nehéz elképzelnem. Aki szokott főzni, főleg bográcsban, az tudja, hogy az étel alapja - magyar ételről beszélünk - természetesen a sok hagyma. Nem egy kiló, hanem a sok. Pl. amennyi a hús, kb. annyi a hagyma is. Az adja a vastag szaftot. (Ezek után megkérdőjelezem Jana szakácsi kompetenciáját. Feltételezésem szerint a nők dobálják a holmikat a bográcsba, Jana közben issza a sört és néha belekavar a masszába, ami nála kimeríti a főzés fogalmát. Csak így lehet...)

Szóval a négy hagymácska további legalább két kiló hagymácskát kívánt, ha tényleg oda akarom tenni a pörköltet.

Szombaton erre esély sem volt; dolgoztam. Stefivel, kedvenc öcsémmel. Van egy másik is, de ezt most hagyjuk. Stefivel dolgoztunk és meccset néztünk azzal a három vendéggel, aki meccset jött nézni. 

Utálom a focit, alig tudtam magam lekötni... amíg nem kezdtem takarítani. Hajnalban Miló érkezett és gondoltuk, megyünk Tecsóba. Az kellett, a hagyma miatt. Meg ami még eszembe jutott. Hiszen pörkölt, jó pörkölt, nem készül csak húsból és hagymából.

Vettem egyéb összetevőket. Miló kirakott otthon én felbattyogtam a cuccal és körbenéztem a konyhában.

Borzadályos kupleráj.

Koszos konyhában nem lehet finomat főzni. Vendéglátós tapasztalat. Szakaszosan kezdtem takarítani és előkészíteni az anyagot. Néha megszakítottam egy cigivel, a kora reggeli várost bámulva. Nem voltam éppen friss, de tudtam, ha lefekszem, csak este kelek fel, lustán és a melegtől bágyadtan, főzéshez kedv nélkül...

Szóval, mosogatás.

Itt már a nagyját kidobáltam, de mosogatni kellett.

Néha eszméletlen dolgokat találok a csapban.

Mennyivel egyszerűbb lenne a papírtányér.

Igazi agglegény pult.

Ezeket a képeket nem teszem ki nagyban. Nekem kellemetlen.

Azután pedig előkészülés.

Tűzhely lemosva, lábas kimosva. Persze, mikor kipakoltam a hozzávalókat, kiderült, hogy kicsi lenne az edény. előkerült hát a "nagy".

Hagyma, paprika, a többit nem is mondom...

Ennek köszönhetően hosszú percekig könnyeztem az erkélyen. Már azt hittem, többé nem tudom kinyitni a szemem, annyira égett, hogy egész éjjel fent voltam. Meg csípte a hagyma is.

Azután pedig lehet főzni...

Hagymás alap.

Recept:

Kevés olaj, kb. 30-40 dkg csécsi szalonna.

Ha nem emlékeznél, a csécsi szalonna az a piros szar!

Apróra vágva.

Rá a hagyma, fűszerek, pirítani kezdem, de már dobálom rá a felvágott lecsó paprikát. Nem sokat, 5-6 darabot.

Amikor lepirult, akkor mehet rá a kockára vágott hús...

...megkavarom és kész is. Rászedtem a tésztára és faltam, befelé...

Ja, elfelejtettem, hogy én bealudtam és Cic fejezte be a főzést.

Pedig fontos részlet!

A pincepöri viszont kiváló lett és Cic most nem sózta el.

Rendőrsztori 2013 - Jing Cha Gu Shi 2013 (2013)

Rendőrsztori 2013 - Jing Cha Gu Shi 2013 (2013)

Rendezte: Sheng Ding

Ding filmje kissé tartozkodóan fényképezett, videótékás darab. Nem unalmas, de a közel két órás játékidő nem indokolt.

Jackie Chan megöregedett. Kár mit szépíteni ezen. Tisztességesen öregedett meg, millió sziporkázó, kedves pillanatot okozva nekünk. Már nem várhatjuk el tőle, hogy fiatalságának legjobb formáját felidézve pattogjon, akár egy gumilabda. Megöregedett, megráncosodott, kicsit lelassult. Viszont drámai színészként legalább olyan jó, mint akció sztárként és ha verekedni kell, még oda tud ütni.
Azoknak az időknek sajnos vége, mikor úgy indult egy Jackie Chan film, hogy kedvencünk falakon ugrált fel és alá, tucatnyi hasonlóan mozgékony figurával keveredett adok-kapokba és jobb esetben még valaki/valami fontosat is megmentett. Jackie most már a főbejáraton megy be a vipera fészkébe, inkább beszél, mielőtt pofozkodna és az is kérdéses, hogy akár saját magát képes e megmenteni. Még tíz évvel ezelőtt is Chan volt az egyik legjobb, ha akcióról volt szó, ám közben, ne felejtsük el, hatvan éves lett!
Ha egészségét megőrzi és isten is úgy akarja, simán elélhet akár kilencven éves koráig, megajándékozva minket pár drámai alakítással. Ha jól kufárkodik erejével, még hosszú évekig velünk marad. Ám fogadjuk el; a fiatal hősből nagypapa lett.

Aki azt várja el, amit 1985-ben a Rendőrsztoriban kaptunk, mélységesen csalódni fog. Aki azt várja el, nem fog azonosulni a ballagó idővel. Az igazi rajongók azonban élvezni fogják a filmet, nem a pörgős koreográfiák miatt, hanem Chan, a színész miatt. Én élveztem.
Ebben segített, hogy amit itt elvesz az élet, ott hozzátette a forgatókönyv. A Rendőrsztori 2013 fifikás darab. Nem állítom, hogy nem találkoztam hasonló felépítésű darabbal - sőt, keresgélek is az agyamban, mert valami nagyon hasonlót láttam nemrég - ám szórakoztatóan idézi meg az egyik nagy elődöt, a Kurosawa féle "A vihar kapujában"-t. Ezt nem lehet letagadni. Főhősünk egy gyilkossági/öngyilkossági? ügybe keveredik, melyet csak úgy lehet feloldani/megoldani, ha az összezárt szereplők felelevenítik a múltat és összerakják a mozaik darabkáit. Néha becsúszik egy-két pofon, a hangsúly azonban a drámán van.

Zhong Wen (Jackie Chan), törődött, megfáradt rendőr, akit meghívnak egy szilveszteri partira. Az egyetlen ok, amiért részt vesz a szórakozóhely kínálta mulatságon, az, hogy a tőle mind inkább eltávolodó lánya szintén hivatalos az eseményre. Apa és lánya egy családi tragédia miatt kissé eltávolodtak egymástól. Wen szeretné kapcsolatát rendezni lázadó leányával, amikor a bulinak helyet adó romos épületet hermetikusan lezárják és egy erőszakos banda terrorizálni kezdi a bent lévőket. Azután persze kiderül, hogy okkal vannak ott és akkor, csak ki kell bogozni a szövevényes múlt szálait. Közben telik az idő, a bomba pedig ketyeg.

Szépen fényképezett, bűnügyi dráma. Chan helyt tud állni a komoly szerepben, a többiek meg... mindegy, hiszen kedvencünkre fogunk figyelni és a történet csavarjaira.

75%

Figyeld:
- a narráció és a látott képek néha nem fedik egymást.
- Chan játékát.
- a lázadó ifjúság milyen butaságokat talál ki, hogy lázadjon...

Found Footage: Sújtva - Afflicted (2013)

Found Footage: Sújtva - Afflicted (2013)

Rendezte: Derek Lee, Clif Prowse

Mostanában a found footage filmek (nálam csak Fake Fuck) reneszánszukat élik. Bármilyen témában készülnek. Néha koherensen épülnek fel, akár egy puzzle, máskor meg őrült kapkodást láthatunk, ami jellemezheti a forgatókönyvet is. A két barát, Lee és Prowse munkája egy tökéletesen felmondott lecke a műfajról, azon belül pedig nagyon szépen építkezik a vámpír mondákra, így egy füst alatt kétféle műfajban tesznek élvezhető csemegét az asztalra. A Sújtva mind found footage mozi legalább kilencven százalékos és mint vámpír film is jócskán a hatvan százalék fölé osztályoznám. Együtt is megáll az egész mű nagyjából 75-80 százaléknál. Le a kalappal a fiúk előtt és ezek után csak várom a következő munkájukat.

Sokat hozzátesz a filmhez a "realitás" behozása, például azzal, hogy a karakterek magukat alakítják, saját nevükön szerepelnek. A Sújtva csuklóból hozza mindazt, amit a 2008-as "Harapás" például vért izzadva sem volt képes.A trükkök, amiket a képekbe csempésztek szépen simulnak a látottak alá. Az egész nagyon koherens és profi.

Derek megtudja, hogy agydaganata van. Ezzel együtt pedig, hogy ideje viszont alig. Barátja, Clif rááll, hogy utolsó heteit utazgatással töltsék és videón örökítsék meg a srácok barátságának a végét. Nem esik nagyon nehezükre a feladat, hiszen kölyök koruk óta együtt készítik videós vlogjaikat, melynek nézettsége viszonylag magas.
Telerakják a hátizsákjaikat és kalandra fel! A kamerák Derek pokoli utazásának lesznek tanúi, melyben végül már csak nem a szörnyű és gyógyíthatatlan halálos betegsége a legrosszabb. Valami más baj és sújtani kezdi, valami kívülállókat fertőző átok. Egy kicsi és titkos klub, melynek tagjai már nem emberek többé.

Nem ragozni kell, hanem látni.
80%

A vámpíros mítosz azok számára hevenyészetten összeáll egységes képpé, akik sok filmet néztek meg a témában. Tudjuk, hogy nem bírják a napfényt, hogy éjjeli baglyok, hogy vért isznak, inkább holtak, mint élők, esetleg rosszul tolerálják a vallási jelképeket, főleg keresztet és a foghagyma sem a kedvencük. Azután vannak már olyan részletek, amik nem minden műfaji filmben köszönnek vissza; az embert megfertőző vámpírt, ha megölik, áldozatai ismét emberként élhetnek, ha előtte megállták és nem fogyasztottak emberi vért. Vagy, képesek "köddé válni". Esetleg repülnek.

Egy félresikerült berúgós randi után, nem biztos, hogy csak fejfájás sújt majd minket...

A Sújtva nagyon szépen fogja a fontosabb mondai elemeket és stílusosan, tisztelettel egymásra rétegezi őket, akár egy palacsinta-tortát, hogy végül egy szép mesével legyünk gazdagabbak. Vámpír kedvelőknek teljes értékű szórakozás. Bárki is akarja legközelebb összekapcsolni a két műfajt, t.i. found footage és vámpírfilm, annak föl kell kötnie a gatyáját.

És mindeközben még némi turisztikai látványosságokat is kapunk.

A fiúk, a nagy utazás előtt.

Kérdés:

Spojler:

Amikor Derek próbából agyon lövi magát és a fél szürkeállomány a falon köt ki, majd a fiú feléled, akkor vajon gyógyította ezzel az agydaganatát???