A.C.A.B. - Minden zsaru rohadék - A.C.A.B. - All Cops Are Bastard (2012)

A.C.A.B. - Minden zsaru rohadék - A.C.A.B. - All Cops Are Bastard (2012)

Rendezte: Stefano Sollima






2012 egyik legerősebb filmdrámája. Csupán azért nem krimi a műfaj, vagy bűnügyi film, mert ebben a darabban nem egy nyomozás lineáris végigvezetése a mondanivaló, hanem a készenléti rendőrök mindennapjai, személyes drámái adják a történet vázát.

Röviden: A nagy öregek közé, mint Cobra (Pierfrancesco Favino), Negro (Filippo Nigro) és Mazinga (Marco Giallini) sorai közé bekerül a tapasztalatlan és túlkapásai ellenére is naiv és törvényeket nagyjából tisztelő Adriano (Domenico Diele), aki ugyanakkor forrófejű és kompromisszumra szinte képtelen, lázadó fiatalember. Az öregek látnak benne potenciált - hogy részesévé tegyék, a csoporton belüli, erőszaktól sem visszariadó banda tagjának - ezért először beavatják, mint az egyetemi gólyákat, majd szárnyaik alá veszik. Adriano magának való, de azért igyekszik megfelelni társai elvárásainak, egészen addig, míg nem érzi úgy, hogy azok bizonyos határokat átlépnek, a jelvényük biztonsága mögé bújva. Akkor el kell döntenie, hogy beáll a sorba és korrumpálja magát, vagy hátba döfve társait, "patkánnyá" változik.

Néha egy meccs elég ahhoz, hogy végül háborús helyzet alakuljon ki: Melyik oldalon állnál?

A film cselekményének fő váza ez lenne. Ezek mellett pedig megismerjük a többieket és, hogy miért lettek olyanok, amilyenek. Belelátunk kicsit a politikába, hogyan taposnak azok fején, akik az életüket kockáztatják, ha arról van szó. Megismerjük, mindazt a frusztrációt, ami a készenléti rendőröket nap, mint nap éri. Az erős forgatókönyv így próbálja közelebb hozni a karaktereket a nézőhöz, hogy végül nekik drukkoljon. Ez pedig nagyon nehéz feladat, mert elsőre Cobra és társainak "túlkapásai" az átlagos polgárbó (nézőből) ellenérzést vált ki és bizonytalan fejbólintásokat. Érezzük, hogy a köz érdekében néha disznóságokat kell cselekedniük és amit tesznek, azt a kisebbik rossz miatt követik el, ugyanakkor, végig ott motoszkál a nézőben, hogy bizony, akár mi is lehetünk a gumibot másik oldalán, olykor talán nem is jogosan.

Sollima filmje komoly témát feszeget és 2012 egyik legjobb filmje lett. Ha a címe kevésbé provokatív, talán előbb találkozom vele. Megtekintés előtt azt hittem, valami foci drukkeres, klános marhaság, de tévedtem.
Ha belebotlassz, azonnal nézd meg egyszer.

Rendőrként nyakon vágnád e a huligánt, akinek tarkóját egy rendőrellenes tetoválás díszíti? (Miért nem?)

Figyeld:
- Az egyes karakterek személyes drámája, amely egyenesen viszi őket a végső összecsapásba, ahol szinte már minden mindegy: a háború elől nem fognak kitérni.
- Adriano furcsa karaktere. Azt hinné az ember, hogy forrófejűsége miatt sok baromságba bele lehet vinni, azonban a fiúnak vannak elvei. Erre basznak rá a többiek.
- A karakterekkel lehet szimpatizálni, de vajon meg fogod őket kedvelni?

80%

Ha megnéznéd:
- Minden zsaru rohadék (2012)

Elvileg ők értünk vannak, ám nagyon keskeny a határvonal, amely átlépésével végül nehéz eldönteni, hogy kinek van igaza, ha ütni kezdik a jó népet. 

Csupán pár sorban 4.

Afterparty (2013) Feltörekvő sorozatsztár és tucatnyi rajongója benn szorul egy hermetikusan lezárt környezetben. Ifjú színészünknek van miért izgulni, mert a sorozat folytatását még nem rendelték be - lehet, hogy kaszálják - és ha ez nem lenne elég, valaki módszeresen irtani kezdi a csápoló csajokat. A film egyetlen pozitívuma a spanyol nyelv finom gördülékenysége. Ebben az évben egy másik film is készült ezzel a címmel... de az dráma. Alig nyolcvan perces vérengzés, semmi eredetiséggel. Harminc perc alatt végig lehet pörgetni. 20%

The Nut Job - A mogyoró-meló (2014) Leginkább talán az "Olasz melóra" emlékeztető mogyoró lopásos állattörténet. A figurák aranyosa, kedvesek, ellenben a történet bugyuta, egyszerű, unalmas és humortalan. Tökéletesen hiányoznak belőle a felnőtteket szórakoztató kikacsintások, utalások más, ismert filmekre. A figurák pedig mintha úgy lettek volna összekapirgálva az elmúlt tíz év mesefilmjeiből (A Lecsó főszereplője pl.). Ha hasonló történet, akkor a "Túl az sövényen", mindenképpen kenterbe veri ezt a hamvas próbálkozást. A röhej, hogy sikeres volt és elvileg 2016-ban jöhet a folytatás. Kár. Akkor inkább "A Túl az sövényen 2."
20%

Diana (2013) Diana, angol hercegnő miután lekattant a fehér répáról és kirepült a királyi családi fészekből, valahogy a karamellásabb árnyalatokhoz kezdett vonzódni. Életének egy ismeretlen szeletébe enged a film bepillantást, Charles herceg után, de még Dodi Al Fayed előtt, amikor Diana kereste a saját útját. A filmben felvázolt események elvileg megtörténtek, de a másik főszereplő, aki jelenleg a film miatt szülőhazájába költözött Angliából, nem erősítette meg, mivel úriember. Naomi Watts meg remek színésznő. 50%

Found Footage: Konspiráció - The Conspiracy (2012)

Konspiráció - The Conspiracy (2012)

Rendezte: Christopher MacBride

A found footage egy viszonylag fiatal filmes műfaj és elég sok al-műfajt tudhat magának. És azokat szintén lehet variálni.
A Konspiráció azonban egy nagyon érdekes témával foglalkozik és két részre tagolható. A film első fele egy komolynak tűnő dokumentum film elkészítéséről szól, míg a második, kommerszebb része pedig átmegy "kézi kamerás" horrorba.

Közel egy órán keresztül épül fel a film - számomra elég gyorsan kiszámítható vég felé - amelyben bemutatnak egy titkos társaságot, amely az emberiség felett áll. Nem földönkívüliek, vagy mutánsok, sem egyéb mumusok, csupán üzletemberek zárt közössége, akik pénzükkel kiváltott hatalmukkal irányítják a föld teljes lakosságát. Nem egyénenként, hanem globálisan, alakítva a közvéleményt, a világgazdaságot, médiát.

Két fiatal rendező, Aaron (Aaron Poole) és Jim (James Gilbert) véletlenül botlanak a témájuk egyik főszereplőjébe a világhálón. Egy youtube videón látnak egy utcai prókátort, aki egy felsőbb hatalomról kiabálja véleményét a levegőbe. A fiúk meghallgatják történetét és szépen lassan megismerik egy bonyolult összeesküvési elmélet homályos szálait. A titokzatos hatalomról bizonyítékokat szállító Terrance (Alan C. Peterson) végül nem sokkal a forgatás megkezdése után eltűnik, de előtte bogarat ültet a fiúk fülébe, olyannyira, hogy Aaron valósággal betege lesz, hogy kibogozza mindazt, amire Terrance-nek nem volt ideje.
Munkáját hamarosan siker koronázza, így végül Jim beadja a derekát, hogy folytassák a forgatást, habár ő nincs meggyőződve, hogy szükséges az egész balhé.
Aaron kulcsfontosságú figurákat talál meg, felgöngyölíti a szálakat egy gyakorlatilag nyilvános fórumokon meg sem jelenő társaság létezéséről, a Tarsus-ról.
A Tarsus, főleg közvetett bizonyítékok alapján, mindig gyűlést tartott, mielőtt a földön valami hatalmas változás történt volna. Általában a gyűlések után olyan események sorozata ment végbe, amely alakította a politikát, világgazdaságot.
A legutolsó ilyen gyűlés után megtörtént a 9.11.
Jim belemegy, hogy Aaron-t kövesse egy megrendezésre kerülő gyűlésre, miután Aaron előkerít valakit, aki be tudja őket juttatni.
Itt a dokumentum film átbillen found footage irányába. A fiúkra szerelt kamerán követhetjük nyomon az eseményeket a bizonytalan és megborzongató végig.

A Konspiráció hideg fejjel, logikusan felépített darab. Jól adagolják az apró feszültségkeltő eszközöket, ami folyamatosan növeli a nézőben a paranoiát.
Csak dicsérni tudom.
90%

Kicsit ront a végeredményen az utolsó húsz perc kiszámítható és olcsó hatásvadászossága, ám a lezárás visszaránt minket a felépített mű tartózkodó világába. (A kérdéses rész, akár a V/H/S 3. részében is elfért volna, mint rövid szegmens; az első kettő már le van forgatva.)
A Konspiráció egy intelligens darab a műfajon belül.
Nem néhány fiatal szédeleg egy erdőben, hogy végül a falhoz állítsák őket (Ideglelés)
A Konspiráció teljesen hihető koncepció. Sokkal közelebb áll a valósághoz, mint sok hatásvadász dokumentum film. Igaz, egy elképzelt valósághoz.
A színészek játéka sokat hozzátesz. Főleg, miután már tudjuk, hogy "mi történt". Vagy mi nem.
Amúgy meg ki tudja?

Minden ott van a táblán, csak helyesen kell értelmezni...

Nem pörgetős darab. Ha beletekersz, simán átugorhatsz később fontossá váló részleteket. Másfél óra, azoknak, akik szeretik az agytornát és a konspirációs elméleteket.

A körülöttünk látható világ pedig mind ráerősít a felvetésre: vannak, akik felettünk állnak és tervük van velünk. Gondoljunk csak a bankok által előidézett adósrabszolgaságra, vagy a politikai erők összefonódásaira. Én, az átlagnéző oda sem tudok ehhez szagolni.
Még akkor sem, ha valaki az utcán, megafonba üvölti az igazságot.