Blog: Lauráéknál, márc 15.-én, szombaton...

Nehezen veszem rá magam, hogy csak úgy fogjam magam és nyakamba kapjam a várost, mivel járművem, egy kerékpárt leszámítva, amit még nem törtem be - csak az a seggem - nincs és nem vagyok egy Marco Polo. Különös szerencsém, hogy ismerem a város egyik legnagyobb utazó könyvelő karaoke műsorvezetőjét, aki viszont nem hagyna ki egyetlen jónak ígérkező bulit sem. A jó buli nála már az is, amikor megiszik egy üveg őszi levet (2dl-es), azt pedig leöblíti némi mentes vízzel (2,5 dl-es). Szóval nincsenek nagy elvárásai...
Általában nem árt mondjuk idejében rászólni Cic-re (ő a bulivadász), minimum aktuális autókázás előtt fél órával. Akkor ha csak a szomszéd utcába mentek, vagy akkor, ha 180 kilométeres utazás lesz az, mondjuk egy Bajai esküvőre. Cicnek tudnia kell előre. Nem lehet csak úgy umf (ukk-mukk-fuck) beugrani a kocsiba és gyaszé! Ezért felhívom előtte:
- Cic! Van kedved leugrani egy ismerőshöz, gulyáslevest enni?
- Hát, nem tudom... Mikor?
- 5 perc múlva?
- Jó... Gyere le. Itt állok a ház előtt.
- Bameg, épp szarok... kicsit gyors vagy...

Tehát ledumáltuk és mentünk. Laurát nem láttam már hónapok óta, mert míg sokan dolgozunk, ő addig szült. A pár perces találkozás a melóhelyen nem számít "látásnak".
Lementünk Dunaharasztiba.

Cic vezet. Ne kérdezd, miért mosolyog... Ő ilyen.

Az odaút enyhén telefonos segítséges lett. Egy kátyúba beleugrattunk, a golyóim meg a derekamba. Laura már a ház előtt várt minket. Puszi-puszi.

A gulyás leves halkan rotyogott a gázon, a baba csendesen gügyögött az ágyon, nekem meg nem volt egy száll cigim se... De kaptam házit. Nem pálinkát, hanem házi töltésű cigarettát. Kellemes íze volt és jól esett elszívni az erősödő viharban, künn a teraszon.

A képen annyira nem látszik, de itt már erősen fújt a szél.

Minő véletlen - figyeld milyen kicsi az ország - , hogy Lauráék szomszédjában nem megpillant egyik törzsvendégünk, akinek a szülei laknak a tóparti házban. Piroska vett előbb észre, de ez nem kunszt, mert ő lát... én meg vakegér vagyok. Azért meglepődtem. Kiderült, hogy Lauráék ezer éve ismerik, de nem ám a munkahelyünkről, ahova Piri bejárt. Nem. Innen a ház mellől... És miért nem a melóhelyünkről?

Mert Laura nappal szokott dolgozni, Piri, meg ha jött, általában már este tette tiszteletét nálunk.

Hihetetlen véletlen.

Kicsi Zoé nagyon nyugis baba.

Cic bent játszik a kicsi Zoéval, közben pénzügyekről beszélgetnek Laurával. Cic könyvelő, de ezt már mondtam. Ha kell egy jó könyvelő, keressétek!

Én Krisszel dumálok. A leves kész. Szégyelltem magam, hogy végül egy tányérral tudtam belőle zabálni, mert elteltem. Ilyen nincs a világon! Rákészültem. Mondhatni két napja diétáztam.

Azután betoltam egy tányér gulyást és kész... Ciki vagyok.

A kalácsból azért fojtásnak leküldtem egy szeletet, kis tejjel, de érezhetően nem voltam formában.

Elment pár óra. Nem győztem beszívni a viharos tó illatát, és kiköpni a széllel bevitt csapadékot. Nem fáztam.

szaridő

Azután szökni kellett, mert Cicnek volt estére programja és nekem is, csak szolidabb. Főzni akartam egy gulyás szerű, babos levest, mert megjött hozzá az étvágyam. Az idő egyre szarabb lett, ami újabb ok volt hazamenni.

Cic még megmutatta kis világát. Erről majd máskor.

De van kecskéje.

Blog: Ki a trehányabb?

A nők és férfiak között nehéz egyértelműen vonalat húzni, hogy ki a trehányabb.
De azért egy apróság:

Ilyen az, amikor az elszámolós papírt használom és ráírás után ott hagyom.

És ilyen az, amikor a kolléganő ír rá valamit, majd visszateszi... vagy inkább nem.

Ez olyan tipikus "felhajtott vécé-deszka" "lehajtott vécé-deszka" eset.

Véreső - Blood Rain - Hyeol-eui-noo (2005)

Véreső - Blood Rain - Hyeol-eui-noo (2005)

Rendezte: Dae-seung Kim

Véleményem nem lesz túl hosszú.

Nem azért, mert erről a thrillerről nem lehet mit írni. Nem. Inkább azért, mert én nem tudok sokat mondani róla. Nem vagyok otthon dél-Koreában. Nem ismerem történelmüket. Számomra idegen az egész, főleg a színészi játék. Mert más kultúra.

A "Véreső" nem rossz film. Egy papírgyártásra felesküdött, viszonylag kis közösségről szól a film, ahol felgyújtanak egy hajót, majd megtalálnak egy karóba, nádba húzott holttestet. Azonnal nyomozóért küldenek, akinek a feladata, hogy igyekezzen pontot tenni a titokzatos gyilkosságok végére - mert a nádas fickó csak az első a sorban - mert többek között ezt diktálja a politikai érdek. ...is.

A koreai színészi játék nagyon eltér az európaitól. Legalábbis nekem tűnik úgy. A koreai sokkal közelebb áll a színházi játékhoz, mint amit nem keleti földtekéken művelnek. Valószínű, hogy a film szereplőinek nagy része inkább Szent Genesius oltárán szokott megmerítkezni a siker tengerében. Izé, színházi színészek...

Játékuk néhol, számomra, fájón átsétált a ripacskodás mezejére. A másik, ami idegen számomra, hogy a keleti népek szocializálódásába belefér, hogy a magasabb rangú karakter simán nyakon bassza az alacsonyabb kaszt figuráit, akármilyen okból.: - Hol a sapkád? Puff!

Történetünk nyomozója is néha bizony odacsap a hajlongó pórnépnek, ha arról van szó.

Azután az sem segít, hogy az én rossz szememnek a keletiek, nagyjából, egyformák. Még jó, hogy volt pár női szereplő, így azokat el tudtam különíteni a többiektől.

Azután az sem segített a film könnyen emészthetőségében, hogy Tarantinot megszégyenítő módon ugrálunk az idősíkok között és támpontot, segítséget nem sokat kapunk.

Meg merem kockáztatni, hogy ha nincs felirat a filmhez, talán ha 10%-ot tudtam volna dekódolni a filmből. Volt felirat, de így is csupán azt merem állítani, hogy a filmet félig értem. Nekem kellemetlen.

Másrészt a film kicsit emlékeztet Agatha Christie munkásságára, sőt, más fórumon valaki okosan felvetette, hogy megidézi a mozi, Umberto Eco méltán legismertebb munkáját, a Sherlock Holmes-i alapokra felépített, középkor végi, kolostoros drámát, "A rózsa nevét".

A "Véreső" nyomozója nyomoz, igaz közel sem olyan kifinomult agymunkát kapunk, mint Sean Connery esetében. Néha kiveri a választ a nyomorultból, máskor két tárgyat nézeget és rátör a felismerés, amire azután komplett vélemény-várat húz fel. Nem tudom, hogy jut adott esetben a végkövetkeztetésre, de bánja a fene.

Egy idő után kiderül, hogy szigetünknek sötét a múltja és bárki lehet áldozat vagy a gyilkos. Aki vagy egy szellem... vagy ki?

A legfontosabb női szereplő persze gyönyörű...

A kulturális különbözőségek ellenére a Véreső szórakoztató darab. Igaz, befogadni nem biztos, hogy mindenki képes.

Figyeld:
- A gyilkosságok ötletesek, szépek kivitelezettek. Kellően betegek, ahogy a keletiektől elvárható.
- A filmet. Ha nem figyelsz, elveszel a sok részletben.

65%